Pásti Csaba blogja

Nyusziboksz és az év madara

2012-02-12T11:30:00.000-08:00

Minden télen elhatározom, hogy hósármányokat, téli kenderikéket keresek a környékbeli szikeseken. Ezúttal sem jártam igazán sikerrel. A sárándi határba látogattam el, egy kis tengelic csapat kivételével sajnos nem mozgott más madár a gyepen. A hó pedig néha csizmaszáron felül ért, így haladni sem volt könnyű.

A hófúvás okozta kompozíciók azonban szépek voltak:

A legelő melletti fasoron zöld küllőt, fekete harkályt, süvöltőket is láttam, de az igazi látnivaló a szomszédos szántón várt.

Két mezei nyúl bokszolt - sajnos csak elég távolról figyelhettem meg őket:

Visszafelé ránéztem még a Vértesi úti Tócó szakaszra. Elég sok egerészölyv üldögélt az út menti fákon.

A kocsiból így sikerült megörökíteni az év madarát:

A Tócó itt nincs befagyva, tőkés récék, csörgő récék és egy szürke gém volt a legfeltűnőbb. Legközelebb érdemes lesz alaposabban is széjjelnézni a környéken...

A madáretetőn innen és túl

2012-02-08T13:47:00.000-08:00

Élet a fagyban

2012-02-02T14:14:00.000-08:00

Nos, a beígért zimankó tényleg itt van a nyakunkon. Ma is -10 C fok alatt volt a hőmérséklet, amikor ismét körülnéztem az erdőben. De ha süt a nap, nincs erős szél és még a madarak is mozognak, akkor érdemes még a kemény fagyban is próbálkozni a fotózással. És ma mindez adott volt. Harkályok, csuszkák, cinegék keresgéltek mindenütt táplálék után, és aránylag kevéssé törődtek velem.

Hiába, az energiabevitel mindenekelőtt! Ennek a hím nagy fakopáncsnak a fotózása közben sem a fényekre vagy a madár távolságára nem panaszkodhattam, egyedül az itt-ott belógó ágak nehezítették a felvételt. Mégis ideillesztek néhány képet, mert a barnás színek a szárnyán nekem nagyon furcsák:

Talán itt még jobban látszik. Én még nem is láttam ilyet harkályon. Pedig ez egy öreg madár, élénkpiros lágyékkal és már a fejtetője is felnőtt színezetű.

Talán valami korábbi sérülés vagy esetleg fenyőgyantával való közelebbi találkozás okozta a tollak barnulását? Várom az ötleteket!

Idén úgy tűnik, sokkal gyakrabban kerül elém közép fakopáncs, mint tavaly. Az alábbi - bal oldali - például életem legjobb fotója lehetett volna a fajról, ha kissé nem takarnak be alul a gallyak. (Attól van az a kis elmosódás a kép alján.) Ettől függetlenül szerintem nem sikerült rosszul:-)

Aztán újra elém került a "színhibás" nagy fakopáncs. Csak azért teszek még több képet fel e példányról, hátha segít a rejtély megfejtésében.

Ezen a fotón pedig alulról látszik a madár farka:

Egy rövid időre egy csuszkához is szerencsém volt:-)

Remek fényben, háromnegyed óra alatt teljesen összefagyva fejeztem be a sétámat. Alapvetően elégedetten, bár azokat a fajokat kissé sajnáltam, amelyekkel találkoztam ma, de az objektív előtt lámpalázasak lettek, így már a fotózást nem vállalták:-) (fekete harkály, barátcinege) Na de majd legközelebb - ha újra kisüt a nap...

Közép fakopáncs

2012-02-01T20:42:00.001-08:00

A mai madarász suli alatt megfigyelt "legjobb" faj kétségkívül ez a közép fakopáncs volt:

Sajnos jobb képet nem sikerült készítenem róla - legtöbbször árnyékban volt a feje vagy a fa mögött... - ám így is tanulságos megfigyelni a fajra jellemző bélyegeket:

nagy fakopáncs

közép fakopáncs

Eltérés van a testalj színezete, a szárny mintázata és a has csíkozottsága tekintetében is. Így, még akkor is, ha a madár fejét nem látjuk jól, biztosan meghatározhatjuk, hogy közép fakopánccsal van dolgunk:-)

közép fakopáncs háta

nagy fakopáncs háta

Hideg napok

2012-01-30T02:23:00.000-08:00

Az időjósok szerint kemény fagyokra számíthatunk az elkövetkező napokban. Ha süt a nap, nincs erős szél, akkor én nem bánom, a tiszta téli időben kifejezetten szeretek fotózni. Lyukasórám alatt a környék madaraira néztem rá. Fakopáncsok, cinegék mozogtak a bocskaikerti állomás környékén.

A faodú nyújtotta enyhet pedig egy csuszka próbálta kihasználni:

Az erdőben sem volt rossz a mozgás, fenyőrigók, fekete rigók, balkáni fakopáncs és szajkók mutatkoztak.

Objektív előtt azonban már csak ez a fenyőpinty vállalta a fellépést:

Fancsikai hattyak

2012-01-29T06:09:00.001-08:00

Reggel dilemmában voltam. Téli énekeseket keressek a szepesi-mikepércsi szikeseken vagy nézzek rá a fancsikai tavakra inkább. Először Szepesnek indultam neki, de tartottam attól, hogy a fagyott dűlőút esetleg felenged és nem tudok majd kocsival visszajönni a sárban, így inkább a Létai út felé vettem az irányt. Útközben nagy fenyőrigó csapatok mozogtak a Petőfi téren és a belváros több pontján is.

(500-1000 példány minimum!) A Fancsika I. tó is meglepetést okozott. Nem volt teljesen befagyva, a vízfelület egytizede még jégmentes volt. Itt 23 bütykös hattyú verődött össze meg vagy 1200 tőkés réce! Sajnos a ködös, borús időben jó felvételt nem sikerült készítenem a csapatról, ráadásul nem is fért rá az összes hattyú egy képre:

Bíztam benne, hogy a récék között is előkerül valami ritkaság, ennek érdekében még a jégre is rámerészkedtem, de nem volt szerencsém.

Viszont a tó jegén érdekes formákat fotózhattam, itt van mindjárt egy "rémpofa":

A jégen tartózkodni nem volt veszélyes, elég kemény fagy lehetett, de az alábbi képen jól látszik, hogy nem volt egyenletes a jégpáncél.

(Messzebbre nem is merészkedtem, meg hát nem is akartam felzavarni a madarakat.)

Maradt tehát a hó és jég nyújtotta fotótéma, ami azért elég izgalmasnak bizonyult:

Fenyőrigók a Tócóvölgyben

2012-01-21T16:06:00.000-08:00

Kedden (17-én) Ghilányi Gáborék réti fülesbaglyot észleltek a Tócóskertben. Ma volt annyi időm, hogy szétnézzek a Tócóvölgyi és Tócóskerti lakótelepek környékén, hátha összeakadok a fülessel.

Nem sikerült, így jobb híján a fenyőrigó csapatokat fotózgattam:

Hollók és vörösnyakú lúd

2012-01-02T08:54:00.000-08:00

Érdekesen, sejtelmesen indult a mai reggel. Talán jól mutatja az a különös felhőzet is, amit a sárándi határban láttam: (Így fekete-fehérré alakítva még hangsúlyosabb!)

A Tócó-Kösely menti tározót látogattam meg.A Városréten havasi pityer került elő, seregélyek és fenyőrigók repkedtek, sőt egy fekete harkály is szólt a távolból. A vizeken nem volt túl nagy mozgás, ezúttal csak tőkés récék, hat nagy kócsag és két szürke gém mutatkozott - néhány szárcsát leszámítva. Itt a kócsagok fele:-)

Persze a hattyúcsaládot nem is számolom, ők olyan stabil tagjai már az itteni madárvilágnak, hogy meg sem lepődöm a jelenlétükön:

Ezután jöttek az igazi izgalmak. Hollók korrogása hangzott fel! Egész kis csapat repült át felettem: 7 példány. Egyikük egészen közel szállt át fölöttem, csak a felhők mögé bújó nap nem sokat segített a felvétel minőségén:-((

Érdekes módon vadlibából most sokkal kevesebb volt, mint a múltkor. Néhány tucat példányból álló csapatok repültek csak át fölöttem, táplálkozó seregeket meg egyáltalán nem láttam a környéken. Ennek ellenére lestem az átszálló seregeket is, hogy hátha akad köztük valami ritkaság. És íme, vannak csodák:

Igen, a nyári ludak és nagy lilikek vegyes csapatában ott lapult egy vörösnyakú lúd!!!!

Az alábbi, közeli képen még jobban látszik a nemes vonalú madár:

Érdemes tehát ránézni minden - akár kis - csapatra is, mert mint látható, távcső nélkül nem könnyű kiszúrni köztük a "nyakit"!

A szántón pihenő kócsagok fotóját csak ezért rakom most ide, hogy látszódjon: milyen méretbeli különbségeket produkál egy behúzott vagy kinyújtott nyak akár ugyanannál a fajnál is:

(Mindhárom madár természetesen nagy kócsag!)

Miközben a kocsihoz baktattam, egy áttelelő vörös vércse szitálását próbáltam még lencsevégre kapni.

(Kevés sikerrel, de minden nem lehet tökéletes...)

Miután hazaértem, még otthon is várt egy meglepetés. A házunk fölött is szólt egy holló, így egy újabb debreceni adata is van a fajnak! (Sajnos fotó erről már nem készült...)

Újév a szeméttelepen:-))

2012-01-01T15:24:00.000-08:00

Ebéd után a lányokkal sirálynézőbe indultunk. Bár a napsütés helyett már csak valami szórványos derengés fogadott, azért fotózással is próbálkoztam. A vízálláson akadtak sirályok, kb. 2-300 példány vegyesen. Az alábbi képeken is látszik, hogy voltak bőven sztyeppi sirályok, de sárgalábúak meg viharsirályok is mutatkoztak a dankák között.

Szünet után - szünet előtt

2011-12-18T11:44:00.000-08:00

Sirályok nyomában

2011-11-17T21:07:00.001-08:00

Mit jobb megbánni?

2011-11-13T11:45:00.001-08:00

A múlt héten készültem már egy kis lessátras fotózásra a vízálláson.

Akkor nem mentem ki végül, és bántam is...

Ma reggel összeszedtem magam és besátraztam. Ma meg ezt bántam meg:-((

Röviden: a víz teljesen be volt fagyva, egyetlen sirály sem jött be, így aztán gyakorlatilag feleslegesen töltöttem el a reggelt és a kora délelőttöt. Mindössze néhány szarka és két barázdabillegető mutatkozott az objektív előtt...

Egyéb érdekesség: réti pityer mozgolódott, de sajnos nem került lencsevégre, a Tócóban meg már 7 kis vöcsök volt megfigyelhető!

Ahogy a nóta mondja: "jobb megbánni holnap, amit ma tett, mint semmit sem tenni és azt bánni meg":-))

Ennyit a mai napról...

Odúlakó gombák és nagyőr

2011-11-12T13:10:00.001-08:00

Röpképek

2011-11-09T13:36:00.001-08:00

Amikor ma a vízálláshoz értem, semmilyen madár nem volt már rajta. (Azért írom, hogy már, mert Papp Gábortól később megtudtam, hogy háromnegyed kilencig egészen jó mozgás volt - ő még fotózni is tudott) Egy átszálló nagy kócsaggal vigasztalódtam...

A nyugati ágon is begyalogoltam, a dombon ácsorgó sirályokban reménykedtem.

Az alábbi képen mintha egy őrült karmester vezényelne valamilyen posztmodern operában:-)) Csak meg ne lássa valamelyik modern rendező, mert berendezi majd a színpadot szeméttel, hiszen ennek olyan valóságszaga van:-))

A mai nap leginkább a röpképek dominálnak, hiszen leszállva alig-alig láttam madarat.

Azért még megemlítem, hogy a Tócóban öt kis vöcsök úszkált együtt, ami nekem igazán érdekes volt!

"Nagy" pillanatok

2011-11-06T11:45:00.000-08:00

Továbbra is szemmel tartom a Fancsikát, ezúttal a lányok is segítettek:-)

Megvolt a hattyúpár, Dorka és Blanka nagy örömére egészen a part közelbe úsztak.

Egy kis őszi hangulat:

A napsütéses idő és az őszi színek megalapozták a hangulatunkat:

Egyszer csak egy nagy fakopáncs szállt a közeli nyírfára. Rögtön fotózni kezdtem, így remek összehasonlító anyag keletkezett (akárcsak a múltkori balkáni fakopáncsról!)

Ezek voltak ám a "nagy" pillanatok!

Sirályhatározásban

2011-11-04T08:30:00.000-07:00

Ezúttal délután pillanthattam rá a már sok érdekességet biztosított vízállásra. Természetesen a fő cél most is a sirályok megfigyelése és lehetőség szerinti fotózása lett volna, sajnos kevés sikerrel. Mint nem először mostanában, a madarak viszonylag hamar felrebbentek a vízről és szétszóródtak a környéken. Ráadásul nem volt nálam teleszkóp, így jobbára csak a teleobjektív lencséjére támaszkodhattam. (Bíztam abban, hogy a fotózott madarak között - ha máskor nem - az otthoni átvizsgálás során majd feltűnik valami ritkaság.) Nem így történt. Az alábbi képen is csak a szokásos fajok mutatkoztak:-)

Még mindig volt vagy tíz sárszalonka, sajnos nem olyan közel, mint a múltkori alkalommal.

Egész közel hozzám a gyékényeken mezei verebek foglalatoskodtak. Sajnos ők is hamar felrebbentek, pedig a távolság és a fényviszony is ideális lett volna egy jó fotóhoz:-((

Egy-egy röpképpel próbálkoztam csak...

... majd megközelítettem a szántóra leszállt sirályokat.

Az alábbi képen a sárgalábúaktól balra valószínűleg egy heringsirályt kaptam lencsevégre.
(Köszönet Papp Gábornak, aki "kiszúrta" mindezt.) Érdekes, hogy a madár termetre menyire hasonló a tőle jobbra ácsorgó sárgalábúhoz. Ez azért nem tipikus!

Még egy- még rosszabb minőségű - kép:

A szennyvíztisztító műtárgyain is ácsorogtak madarak. Sajnos ez sem volt túl közel, de a madarak változatosságának érzékeltetésére azért készült kép innen is:

Végül már csak a lemenő nap színei és fényei hoztak némi

fotósélményt a délutánba, amitől azért egy kicsit többet vártam...

Hattyú, cankó, heringsirály

2011-11-01T06:50:00.000-07:00

Jó egy hónap után újra meglátogattam a Tócó-Kösely menti tározót. Nem fogadott nagy madárbőség, néhány szürke gém és nagy kócsag fogadott (nem kitörő lelkesedéssel persze...)

Hamar meglettek a hattyúcsaládok is, hiánytalanul. Ezúttal röpképek következzenek a madarakról:

Régi, madárvonuláson agyaló őseink kreáltak olyasféle repülési módot, amit az alábbi képen a legutolsó hattyú prezentál nekünk:-)

Bukó récét egyáltalán nem láttam, a sok csörgő réce, kevés kanalas és tőkés között ez a kendermagos réce (és párja) voltak a legérdekesebbek ma.

Az egyik iszappad már eltűnt (az, ahol a múltkor még a partfutókat fotóztam), az északabbin pólingok, füstös cankók, sárszalonkák, meg bíbicek gyülekeztek.

Utóbbi fajról egy kisebb csoportkép (összesen kb. 100 madár verődött itt össze):

Észrevettem, hogy észak felől Gyüre Peti közeledik. Telefonon érdeklődtem tőle, hogy a Debrecenhez közelebbi tavakon mi újság. Miután megnyugtatott, hogy semmi extra, úgy döntöttem, hogy a hátralévő időmet a hulladéklerakó melletti vízállásnak szentelem. Biztató volt a helyzet, mert rögtön kiszúrtam a szeméttelep dombján egy fiatal heringsirályt. (A képen a középső madár. Jól látszik a kisebb termete, finomabb csőre és a sötét dolmányán a világos szegések is.)

A Tócóban öt erdei cankó riadt fel, egy példány azonban egészen közel engedett. Nem tartom valószínűtlennek, hogy a jobb szeme ennek a madárnak nem volt teljesen ép.

Legalábbis olyan furcsának tűnik:

Sajnos a vízálláson most sem nagyon voltak sirályok, de ami még rosszabb, hogy a szeméttelepen nyüzsgő jókora csapat is hirtelen felrebbent és észak felé távozott. Így aztán nem tudtam újabb ritkaságokat keresni köztük, a kocsi felé ballagva már csak egy békaportré erejéig álltam csak meg:

Búvárok helyett

2011-10-31T00:46:00.000-07:00

Ma délelőtt Blankával ismét ránéztünk a Fancsikára.

Két kárókatona fogadott bennünket:

Egyéb vízimadárban ezúttal sem bővelkedtek a tavak. A hattyúk ugyan még megvoltak, a récéket is megleshettük, de még egy árva búbos vöcsök sem akadt, nemhogy búvárok...

Maradt ismét a táj, mint fotótéma:

Őszi Fancsika

2011-10-28T12:41:00.000-07:00

A fancsikai tavakra mindig érdemes ránézni, ilyenkor október vége felé meg már abban is lehet reménykedni, hogy valamilyen északi vendéggel is összeakadunk. Búvárok, füles vöcsök, csüllő... lehetne a kívánságlistámon, de nem volt ekkora szerencsém. Roppant kevés vízimadár mozgott a tavakon, egy pár bütykös hattyút azért feljegyezhettem.

Sőt, fotózhattam is:

Volt még két nagy kócsag, egy szárcsa, vagy 10 tőkés réce, de semmi más a vizeken. Így aztán inkább az őszi hangulatot próbáltam megörökíteni.

Hulló falevél:

És színes lombok minden mennyiségben:

Azért mégsem hiába látogattam ma ide!

Balkáni állapotok

2011-10-27T12:38:00.000-07:00

No nem valami rosszra szeretném felhívni a figyelmet a fenti "bulváros" címmel. Inkább azt mutatom be, hogy többféle testtartásban és szemszögből hogyan mutat az egyik leggyakoribb harkályfajunk. (Amely Bocskaikertben azért ritkábban kerül szem elé, mint "nagy" rokona. Ma reggeli sétámon futottam össze ezzel a balkáni fakopánccsal. Néhány fotót mellékelek, főleg a madarász sulis tanulóim számára - tanulságul. Több bélyeg is jól látszik a harkályon, ami alapján egyértelműen el lehet dönteni, hogy miért is balkáni fakopáncs. Sőt, még a nemét is meghatározhatják az ügyesebbek. Hozzászólásokat várok, a legjobb válaszok adói jutalomra is számíthatnak a következő szakkörön:-)

Tehát: milyen bélyegeket látunk a madáron, ami segíthet a határozásban?

Szállnak a darvak...

2011-10-26T18:45:00.000-07:00

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával idén újra lehetőségünk volt az őszi madárvonulás leglátványosabb jelenségének a megtekintésére: a bocskaikerti gyerekekkel megcsodálhattuk a darvak esti behúzását. A helyszín ezúttal a pródi határ volt, ahol a Virágoskúti halastavakon éjszakázó madarak (kb. 25 ezer példány!) érkezését remekül meg lehetett figyelni.

Az idő is ideális volt: csapadék nem volt, helyette: szinte szélcsend és napsütés. Bár most nem a fotózás volt a fő cél, inkább a mással össze nem hasonlítható élmény és hangulat ismételt megtapasztalása, néhány képet azért készítettem:

A lehetőségért ezúton is köszönetünket fejezzük ki az

MME Hajdú-Bihari Csoportjának, aki a kirándulásra az autóbuszt biztosította.

Parlagi sas Debrecenben

2011-10-05T21:31:00.000-07:00

Nos, akkor a tények. Nagyon szerettem volna már egy ritkább sirállyal összeakadni, de ezúttal sem volt szerencsém. Gáborék tapasztalata az, hogy délután gyűlnek be a nagyobb sirályok, így nagyobb esély csak 13 óra után van arra, hogy mondjuk egy ezüsttel találkozzak. Én azonban csak délelőtt 9-től 10-ig tudtam kimozdulni a tetthelyre, így jelentősen csökkentettem az esélyeimet.

Volt egy fiatal sztyeppi:

és öreg sárgalábú sirály is:

Az alábbi képen már inkább egy fiatal sárgalábúra tippelnék, de a csőre nem olyan erős, mint az megszokott ettől a fajtól.

Itt meg egy fiatal és egy öreg sárgalábú együtt. (Balra pedig egy dankasirály)

Az alábbi egyed viszont már megint inkább a sztyeppi sirály fiatalja lehetett.

(A világos szárnybélés legalábbis nekem ezt mutatja - aki mást mond, ne hallgasson!)

A vízálláson bíbicek, füstös és réti cankók mellett vagy 30 sárszalonka is tartózkodott, de úgy tűnt, hogy további madarászós és fotós élményekben már nem lesz ma részem. Miközben a kocsihoz ballagtam visszafelé, a Tócó patakban egy szép szürke gém tollat pillantottam meg. Olyan távol volt, hogy nem volt esélyem arra, hogy kihalásszam a vízből, így aztán a partról fotózgattam. Közben persze átállítottam a fényképezőgépen pár értéket (autofókusz pont, fénymérés...), amiről persze meg is feledkeztem...
Már be is raktam a kocsiba a cuccot, amikor megláttam, hogy D-DNy irányban három ragadozó kering. Kissé unottan (egerészek lesznek úgyis...) kézitávcsővel rájuk néztem és meglepődtem rendesen, amikor láttam, hogy az egyikük egy sas, méghozzá jókora méretű!

Szerencsére a teleobjektív még rajta volt a gépen, így gyorsan kikaptam az ülésről, és fotózni kezdtem a madarat. ). Sajnos az átállított értékek miatt a fotók minősége némi kívánnivalót hagy maga után. A sas viszonylag "közel" volt, az egerészek pedig közben rendre piszkoskodtak vele, úgyhogy rövid idő után DK-felé távozott. A terpesztett hosszú és sok ujj, a széles szárny és a meglehetősen sötét színezet miatt bennem még a fekete sas is felmerült lehetőségként, de utólag átnézve a képeket, ezt kizárhatom. Ahogy Papp Gábor is rögtön rávágta a fotót megpillantva: ez egy öreg parlagi sas! Bár a www.birding.hu adatbázisából sikerült kihámozni, hogy Debrecenben ez már az ötödik megfigyelése a fajnak, öreg példányt ezt megelőzően csak egyetlen alkalommal (még 2005 áprilisában) láttak, akkor a Botanikuskert fölött körözött egy madár. Az adult egyedek a szakirodalom szerint EGÉSZ ÉVBEN a költőhely közelében maradnak, így aztán adódik a kérdés: lehet, hogy még a fokozottan védett faj fészkelését is sikerül egyszer majd bizonyítani városunk határából??! De szép is lenne... Bár nekem valószínűbbnek tűnik, hogy itt mégis inkább valami vonuló vagy kóborló példányról lehetett szó!

A gyűrűk ura

2011-10-02T20:49:00.000-07:00

Ma délelőtt a lányokkal kilátogattunk a Botanikuskertbe. A Nemzetközi Madármegfigyelő Nap kapcsán gyűrűzőbemutató is színesítette a hétvégi programokat. A gyűrűk ura ma Dr. Juhász Lajos volt. A gyerekek számára mindig nagy élményt jelent, ha ilyen távolságról találkozhatnak madarakkal. Így közelebbi ismeretségbe kerülhettek

a csuszkával,

a széncinegével,

a vörösbeggyel,

a kék cinegével

és a fekete rigóval is.

A kézben tartott madarakról sok érdekeset is megtudhattak a jelen lévők.
Csuszkák esetében például így könnyű a nemek határozása.

(A kép bal oldalán hím, a jobb oldalán pedig tojó madár)

A programon részt vevők láthatóan nagy érdeklődést tanúsítottak a madarak iránt, ami különösen a gyerekek miatt örömteli. Köszönet a szervezőknek, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Hajdú-Bihari Csoportjának, a programnak helyet adó Botanikuskertnek és persze "a gyűrűk urának".

(Legközelebb el kell vinnem a madarász sulis gyerekeket is!)

Sirályok és sárszalonkák

2011-09-30T21:04:00.001-07:00

Bocskaikertben, a vasútállomáson találkoztam ezzel a barna varanggyal.

Míg a vonatra vártam, jó fotótémának ígérkezett.

A szeméttelep melletti vízálláson szép számmal voltak sirályok és parti madarak is. Mivel Papp Gábor a napokban már "belefutott" itt egy ezüstsirályba és egy heringsirályba is, igyekeztem jó alaposan végignézni minden madarat. (Amennyire a kézitávcső hétszeres nagyítása engedi:-) Sajnos nem sokáig tehettem, mert most is aránylag gyorsan felrebbentek a madarak.

Az alábbi képen a felrebbenő példány egy sztyeppi sirály (köszönet Gábornak a megerősítésért),

a kép előterében lévő két egyed pedig sárgalábú.

Egy tipikus sárgalábú (harmadéves madár).

Az alábbi kép bal oldalán álló harmadik teles (másodéves) madár viszont gondolkodóba ejtett bennünket. Akár ezüstsirálynak is "elmenne", de sajnos több képet nem sikerült készítenem, főleg olyat (felrebbenőset), amin több bélyeg is látszana...

Ez a kép sem mond sokkal többet, maradjunk annyiban, hogy "gyanús":-)

Egy fiatal sztyeppi:

Még egy, jellegzetes fehér színű fejjel:

Engem ez a furcsa kinézetű (nagyon világos dolmányú és kissé deformált csőrű) sárgalábú sirály is elbizonytalanított. De mégiscsak michahellis ez...

Persze a limikolákra is meresztettem a szemem, különösen, mikor a sirályok már felrebbentek...

Ez a füstös cankó aránylag "közelre" bevárt:

De még nagyobb élmény volt a sárszalonkák megfigyelése. Amennyire meg tudtam számolni, minimum 25 példány tartózkodott a vízálláson. Szerencsére egy kis csapat egész közel hozzám, és a növényzet takarásából még fotózni is tudtam őket:

Az a példány amelyik a legközelebb merészkedett:

És az a kép, ami nekem a leginkább tetszett. Szép kis látvány!

Készítettem néhány tájképet is.

Így néz ki most az az élőhely, ami annyi érdekes megfigyelésre nyújtott már alkalmat Debrecen belterületén:

És így a Tócó itteni szakasza, ami persze szoros kapcsolatban van a vonuló madarakkal:

Szerencsejáték

2011-09-25T05:09:00.000-07:00

A lessátras fotózáskor sohasem lehet biztosra menni, a mai nap azonban többszörösen is igazolódott, hogy milyen sok múlik a szerencsén. Az tény, hogy nem terveztem meg ezt a délelőttöt... Tegnap este döntöttem el, hogy a TKM-tározó zátonyait veszem célba, limikolákat keresve. Bár a múltkor nem volt itt túl sok partimadár, azért reménykedtem, hogy azóta megváltozott a helyzet. (1. bizonytalansági faktor...)az órát, m

Nem állítottam be az órát, mégis felébredtem 4:40-kor. (Pedig most fatalista voltam: ha elalszom, legalább kipihenem magam. Felébredtem, így aztán nem volt visszakozz...)

A zátonyos tóig így még napkelte előtt odaértem, ám a neheze csak most jött. Hogyan jutok be az iszappadig? A medence szélén ugyanis víz vagy/és sűrű gyékény és nádrengeteg állta utamat. Gyakorlatilag ott álltam a lehetőség előtt és már majdnem úgy nézett ki, hogy meghiúsul az egész, mert erre az "apróságra" nem gondoltam. Van ugyan még ésazkabbra egy zátonyos medence, ám abból az irányból már hangos puskalövések jelezték, hogy a vadászok sem tudtak aludni. (A fene a jó dolgukat...)

Végül kinéztem egy olyan részét a tónak, aminek a szélén csak sűrű növényzet volt, de mély víz nem. Aki próbált már hátizsákkal, állvánnyal és lessátorral felcuccolva átvágni egy gyékényes/nádas vegetáción, az tudja, milyen kellemes lehetett. Aki nem, az meg képzelje el!

Végre sikerült átvergődnöm a növényzeten, ám az iszap itt nem is volt olyan száraz, mint gondoltam. A cuppogó, ragadó gumicsizma, ami minden lépés után egyre nehezebb lett, nem fokozta a komfortérzetemet...

Aztán csak eljutottam a szárazra, de ez a hely nem úgy tűnt, mintha madarak kedvence lenne. Sem tollak, sem fehér "meszelések" nem árulkodtak arról, hogy itt nagy nyüzsgésre számíthatnék. Mégsem tehettem mást: maradtam. Egy nem túl közeli guvaton kívül (még kevés fényben) nem is akadt fotózni való:

Közben telt-múlt az idő, és élményt csak a sátram fölött átrepülő nyolc holló látványa nyújtott. Fél nyolckor úgy döntöttem, hogy itt semmi jóra nem számíthatok már: összecuccolok és "dolgavégezetlenül" hazamegyek. A sátorból kibújva viszont észrevettem, hogy a növényzet szélén elég "kemény" az iszap ahhoz, hogy átgyalogoljak egy nagyobb iszappadra. (A reggeli cihelődéskor ez még megközelíthetetlennek tűnt...)

Mivel már teljesen világos volt és ragyogó napsütés, a "költözéssel" sikerült innen is minden madarat (bíbiceket, füstös cankókat, havasi partfutókat) felzavarnom. Nem sok esély volt arra, hogy a hátralévő egy órában bármi is visszajöjjön, pláne, hogy a viszonylag nagy felületű zátonyon pont a sátram elé. Alig telt el azonban pár perc, és látogatóim érkeztek. Havasi partfutók. Előbb kettő, majd öt, aztán nyolc, végül már tizenegy példány szedegetett nem messze a leshelyemtől. Sajnos e faj mozgására jellemző, hogy a madár a csőrét rendkívül gyorsan - mint egy varrógép - szurkálja az iszapba, így nagyon nehézzé teszi a fotós dolgát. 1/1500, sőt 1/2000 másodperces záridővel próbáltam elcsípni a pillanatot, de hiába készíthettem számos felvételt a madarakról, az otthoni elemzés során egyetlen olyat sem találtam, amire azt mondhatnám: MEGÉRTE!

Íme a kollekció legjobbjai (bár mindenképp lehetett volna MÉG jobb az egész...)

Szóval a mai nap egy igazi hazárdjáték volt. Amikor már azt hittem, vesztettem, akkor kezdtem újra nyerésre állni (legalább partfutókat fotózhattam), de végül nem lehettem maradéktalanul elégedett... Arra mindenképpen jó ez a gyűjtemény, hogy lássák: milyen változatos megjelenésűek lehetnek e faj képviselői:

A leshely "helye":

Félellenfényes próbálkozások

2011-09-23T13:24:00.000-07:00

Szeméttelepi anzix

2011-09-21T12:02:00.000-07:00

Szokásos "kirohanásaim" menetrendje általában a következő. Autó leparkol, gumicsizma fel, fényképező, távcső kézbe, aztán gyalog be a "tetthelyig", majd megnézni és megfotózni "MINDEN" érdekességet (ez persze lehetetlen), aztán sietni vissza, mert már lejárt az idő, megy a vonat, stb, stb.

A mai kiruccanás sem zajlott máshogy, de hogy azért még ilyenkor is lehet "jól járni" azt ismét sikerült bizonyítani. Rögtön nagy meglepetés volt, hogy már nemcsak dolmányos, hanem vetési varjú is (konkrétan egy példány) repkedett a szeméttelep körül.

A vízállás fölött pedig egy bütykös hattyú körözött méltatlankodva.

Ezután jött a meglepetés: egy harmadéves világoshátú heringsirály.

Sajnos a sirályok nagyon idegesen viselkedtek, hamar felrepültek:

Valószínűleg a "puskásokban" kell keresni ennek az okát. A töltényhüvelyek legalábbis árulkodóak... Így aztán a partimadaraknak szenteltem a hátralévő kevés időt, ami 7X-es kézitávcsövvemel meg a 400 mm-es teleobjektívemmel nem volt valami könnyű feladat!

Ez a pajzsos persze nem okozott problémát:

Itt már jobban meresztettem a szemem, de hiába... Még az utólag felrakott képen is csak 3 pajzsoscankót tudtam felfedezni. (Pedig micsoda méret- és színbeli különbség van a három madár között)

Itt egy röpkép az előző fotó "kis termetű" madaráról. Ha valaki kételkedett volna: ez is pajzsos!

Persze, ha egy dankasirály sincs olyan messze, akkor arról is lehet röpképet készíteni:

Érdekes madarak ezek a sirályok. Tőlem felriadnak, de van, akitől nem félnek...

A kép címe: Találkozás a természettel...

Madárlesen

2011-09-18T12:58:00.001-07:00

Ha vasárnap hajnal, akkor lessátras fotózás! Ma is próbálkoztam a szokásos helyen, ezúttal már a limikolák is közelebb merészkedtek. Míg vártam a "madarak bejövetelét", addig olvasgatni próbáltam. Tar Sándor: A mi utcánk c. könyve volt a sátorolvasmány. Remekül feldobta azt a kevés holtidőt, amikor nem volt mit fotózni. Szerencsére ilyen volt kevesebb. Amíg kevés a fény, addig nem érdemes fényképezni. Mégis nehéz megállni az exponálást, ha végre madarak vannak előttem.

Az alábbi képen azt dokumentáltam, hogy milyen változatosak tudna lenni a pajzsoscankók. (A kép bal oldalán egy füstös cankó látható)

Egy barázdabillegetővel is megismerkedtem közelebbről...

Rovarban gazdag volt a zátony, így aztán érdemes volt a mindennapi betevő után futkároznia a billegetőnek. (Lásd a madár nyelvét!)

Végre egy havasi partfutóval is sikerült találkoznom. Jöhetett volna ugyan közelebb, de azért ez már egy "igazi" limikola. (Olyan, amivel nem mindennap találkozhat az ember Debrecen belterületén!)

Kukucs!

Miközben fotóztam, egyszercsak kaparászást hallottam a sátor tetején. Ezúttal nem egy billegető ült fel a tetőre (ami gyakran előfordul), hanem egy szarka próbált belesni a nyíláson. Már készültem, hogy lekapom a kis kompakt géppel a leskelődő madarat, de végül ez nem jött össze. A kis lilék viszont szépen mutatkoztak, sajnos ritkább rokonuk, a parti lile ezúttal nem került elő a vízálláson.

Ez a szerencsétlen sirály meg pur-habbal találkozott. (Pár nappal korábban Papp Gábor is lencsevégre kapta a pórul járt madarat, tehát bár mozgásában némiképp korlátozott a danka, azért képes táplálkozni így is.)

Szép, csak kissé távoli látvány volt a füstös cankók vízen úszó, illetve vízben keresgélő csapata is. Jó közeli fotón jobban mutattak volna, de így is érdemes volt megörökíteni őket:

A mi utcánkból nem sokat tudtam olvasni. Épp addig a fejezetig jutottam, amelynek a címe: Madárlesen. Gondoltam, a mai bejegyzés címének is jó lesz ez...

Távoli limikolák

2011-09-16T12:58:00.000-07:00

Óriáshernyó és keresztespók

2011-09-15T12:09:00.000-07:00

Mocsári béka, fali gyík

2011-09-14T12:14:00.001-07:00

A mai Madarász Sulin találkoztunk ugyan néhány szürke légykapóval is, de a gyerekek számára a legnagyobb élményt egy kétéltű és egy hüllő jelentette. Előbbi csoportot egy mocsári béka képviselte. Remélem, a fotó alapján mások is annak határozzák, mert én bevallom, korábban nem láttam még a fajt. Mindenesetre a bocskaikerti előfordulása kifejezetten meglepetés volt számomra, de ha a most talált élőhelyen márciusban kékre színeződő nászruhás példányokat is tudok fotózni, az lesz majd az igazi!

Néhány perc múlva egy furcsa kis gyíkot talált Krisztián. Eddig csak fürge gyíkot láttunk az iskola környéki sétáink során, de ez a példány szerintem inkább egy fali gyík lehetett. Kérem, hogy ha olvasóim közül valaki járatosabb a hüllőkben, akkor javítson ki, vagy erősítsen meg. Köszönöm! (Sajnos a fotók nem lettek tökéletesek, a gyíkocska pedig hamar megunta a felképezést és egy-kettőre odébbállt. Na de egy bölcs mondás szerint azért gyík, hogy "halaggyík".

Még egy érdekes dolgot megfigyelhettünk Bocskaikert legöregebb vadgesztenyefáján. Egyszerre vannak virágok és termések rajta. Ez a szeptemberi nyár bizony megtréfálta a vén óriást!

Varjú a sirálynak kivájja

2011-09-11T11:45:00.000-07:00

Halászni próbáló vörös vércse

2011-09-10T12:53:00.000-07:00

Ma délután a TKM-tározó volt soron. Majdnem a gátig lehetett autózni, amivel legalább fél órát nyertem. Körbejártam a déli tavakat, és sajnos meglehetősen gyér madármozgást tapasztaltam. Egy búbos- sok kis vöcsök, néhány száz szárcsa, pár tucat csörgő réce volt csak a vizeken.

Szárcsáról már régen volt fotó a blogban, most álljon itt egy:

Két tavon zátonyok is vannak, az elsőn rögtön partimadarakat reméltem látni, de néhány bíbicen kívül csak 12 nagy póling volt mutatóba...

A felrebbenő pólingcsapat látványa még így, félellenfényben is mutatós:

A betonhíd utáni keleti tavon a két fiókás hattyúcsalád úszkált:

A nyugatin pedig a már nagyobb csemetékkel büszkélkedő öt fiókás:

Míg - jobb híján - a hattyúkat próbáltam fotózni, egyszer csak egy kisebb madár jelent meg a víz fölött. Vörös vércse. A tojó madár úgy tűnt, hogy át fog repülni felettem, ehelyett mégis alacsonyan a hullámok fölött maradt:

Sőt! Nagy meglepetésemre a "szárazföldi" ragadozó halat próbált zsákmányolni!!!

Persze "anatómiailag" is vannak ennek akadályai. A halászsasnak kissé más a lába, mint a pockokra és kis rágcsálókra specializálódott madárnak.

A kudarc ellenére úgy tűnt, hogy a vércse újra próbálkozik, legalábbis még két kört írt le a tó fölött. Később azonban már nem sikerült megfigyelni újabb halászási kísérletét... Mindazonáltal egy érdekes viselkedésnek voltam ma szemtanúja.

A második zátonyon is mindössze egy sárszalonkát sikerült megfigyelni, pedig jobb években itt már ritkább limikolák is akadtak. (ezüstlile, partfutók, stb.)

Visszafelé autózva még egy seregélyt is sikerült lencsevégre kapnom:

Madarak még közelebbről

2011-09-04T11:26:00.000-07:00

Madarak közelről

2011-08-28T09:19:00.000-07:00

Három napja tervezek egy jó kis lessátras fotózást a szeméttelep melletti vízálláson. A gyülekező limikolák, a napsütéses idő és a növekvő zátonyok mind-mind arra buzdítottak, hogy egyik reggel végre megpróbálkozzak a madarak "közeli" fotózásával. Hogy is szól a mondás: Ha rövid a gyújtótávolságod, toldd meg egy lépéssel?

Szerencsére még napkelte előtt sikerült elhelyezkednem a sátorban és már várhattam is a látogatóimat:-) Nem lepődtem meg, hogy az első vendég egy réti cankó volt.

Még jó fények sem voltak, de a tükröződés miatt mégsem dobom el ezt a képet:

(Némi utólagos színszűréssel szerintem hangulatos:)

Aztán jöttek sorban a többiek is.

Bíbicek:

Átgyalogolt egy szürke gém is előttem...

Vagy 500 dankasirály is ácsorgott és tollászkodott a vízen. Némelyikük időnként közelebb is jött:

Ez a sárgalábú sirály is:

Aztán szerencsére a bíbic is "megmutatta" magát:

A fiatal dankák pedig már néha alig fértek a képbe.

A fiatal barázdabillegetők sem gyávák, őket a gyors mozgásuk miatt nehezebb fotózni:

Az öregebb sirályok azért egy fokkal mindig óvatosabbak, de azért még ez a távolság is tűrhető volt:

A fiatalokon meg ilyen közelről remekül lehetett tanulmányozni a vedlés különböző szakaszait:

Bár volt némi hiányérzetem, mert titkon reméltem, hogy egy partfutóhoz, liléhez vagy kevésbé gyakori cankóhoz is lesz szerencsém, a mai felhozatallal sem vagyok elégedetlen. Amikor fél kilenc után kikecmeregtem a sátorból, meg kellett állapítanom, hogy nem is olyan rossz hely ez:

Sőt, miután elhagytam a lest, felfedeztem egy kis kócsagot is a vízen. Ez a mai bejegyzés címéhez nem passzol, mivel jó messze volt a sátramtól, de ez a faj tényleg nem gyakori errefelé. Miután szárnyra kapott és átrepült egy száraz fára, mégis készítettem róla egy jó távoli dokumentumképet.

Bizonyítandó, hogy a szennyvízülepítő tornyának közelében ilyen fokozottan védett fajok is előfordulnak:

Még mindig hattyúk

2011-08-23T12:13:00.000-07:00

Ma reggel a Lovász-zugi tavakra pillantottam rá. Míg a keleti gáton ballagtam, a reptér melletti Tócó-szakaszról négy bakcsót, egy vörös gémet és egy szürke gémet is sikerült felriasztanom. A tórendszer utolsó medencéjén csörgő és böjti récék mellett vagy harminc kis vöcsök is mutatkozott. A legérdekesebb mégis a három bütykös hattyú megpillantása volt. Ezen a képen "fej nélkül":

Itt már mutatósabbak:

Úgy tűnik, hogy legalábbis nyár végi kóborlásain ez az erőteljesen terjeszkedő madárfaj immár Debrecenben is mind gyakrabban mutatkozik. Érdemes azért mindig rájuk nézni, nehogy egyszer elsikkadjunk valamelyik ritkább rokona fölött (énekes vagy kis hattyú adat nem lenne rossz Debrecenből:-)

Kis sirály és bütykös hattyúk

2011-08-22T06:44:00.001-07:00

Reggel vastag harmat fogadott a szeméttelep felé vezető úton. Pillanatok alatt csurom vizes lett a cipőm és a zoknim, de szerencsére készültem váltó lábbelivel, így egy jó kis madarászat - majd alapos törülközés - után indulhattam munkába:-) A vízálláson szerencsére újra vannak zátonyok és a partimadarak is szépen gyülekeznek. Szürke cankó, réti cankó, piroslábú cankó és pajzsosok voltak szemrevételezhető közelségben, a távolban futkosó liléket sem a kézitávcső, sem a teleobjektív nem hozta "határozható" közelségbe. A gólyatöcsöket már könnyebb volt számolni, legalább 25 tartózkodott ma a vízen.

Egyszer csak egy fiatal tövisszúró gébics döntött úgy, hogy fotóztatja magát:-)

A vízen túlnyomórészt dankasirályok úszkáltak, de egyszerre egy kisebb rokonuk is felbukkant:

kis sirály!

Régen találkoztam a fajjal, nekem Debrecenből még nem is igen volt adatom. Bár mások már itt, a vízálláson is megfigyelték.

Már indulni készültem, amikor újabb meglepetés ért. Két hattyú kezdett a fejem fölött körözni...

A végén még le is szállt a pár a vízre, tovább gyarapítva az e helyütt észlelt fajok számát. (Tényleg: lassan ideje lenne egy helyi listát készíteni:-))

Cankók, gémek, pólingok

2011-08-21T04:22:00.000-07:00

Ma végre kiruccantam a TKM-tározóhoz. Kissé későn indultam és nem is terveztem hosszú túrát, de azért reménykedtem, hogy belebotlom egy víztaposóba vagy valami más érdekes fajba. Nem így történt, mégsem volt hiábavaló a mai madarászat. Sikerült például szürke cankót látnom, sőt egy röpkép formájában meg is örökíteni a nem túl gyakran szem elé kerülő limikolát.

Azután egy kis kócsag is "rám repült". Némely évben gyakrabban látható gémféle itt tározón, idén azonban még nem nagyon került elém.

Most ő is jó volt egy röpképre:

Récék közül tőkések, csörgők és böjtik voltak legnagyobb számban. Azért néhány kanalas is előkerült:

Ha már kis kócsag volt, a nagyok mellett se menjünk el... 14 példány volt egy csapatban az egyik tavon!

Nem tudom, hányadik röpkép készült már nagy kócsagról, de ennek ma sem tudtam ellenállni:-))

A vörös gémek "ideje" így augusztus végén lassan "lejár", ezért ezt a példányt is megörökítettem:

A sárándi téeszúton is megálltam. Nagy pólingok és bíbicek mozgolódtak a közeli gyepen, de a Hold is ígéretes fotótémának bizonyult.

A pólingokat végül szintén csak a levegőben sikerült lencsevégre kapnom. Miután a fajról eddig még alig van fotóm, így még így is ezek az eddigi legjobb képeim a nagy pólingról.

Malomházától a Kondásig

2011-08-18T11:32:00.000-07:00

A nyári szünet finisében tettünk ma egy hortobágyi kirándulást a lányokkal. A malomházi bemutató területen még nem jártunk, így első utunk szafarisra sikeredett:-)) Ismerkedésünket a keselyűkkel kezdtük. Itt Dudás Miklóssal is találkoztunk, így "első kézből" tudtuk meg a legfontosabbakat ezekről a különleges madarakról. A visszatelepítési programra Romániával és Szlovákiával együtt próbálnak pályázni, reméljük sikerrel. Bár megszaporodtak az észlelések mostanában, még mindig elég ritkaságszámba megy egy keselyűvel való találkozás. Nekem most is csak itt, a bemutató területen sikerült látnom néhány fakó keselyűt. Az élmény így nem teljes, de azért a madarak látványa mégis megérdemelte a figyelmet:

Akárcsak a rétisas portréja, ami sohasem lesz akkora dicsőség, mint egy szabadban lencsevégre kapott madár megörökítése, az impozáns madár azonban így is élményt jelentett. Igazi sastekintet:

Majd a Madarász Sulis gyerekek számára tanulságos lesz egy igazi ragadozó lábának tanulmányozása.

Íme a tananyag:

A sakált sajnos nem találtuk, a nagy hőségben biztosan elhúzódtak a hűvösbe.

Két rokona azonban szépen mutatkozott.

A róka:

és a farkas:

Persze a vadlovakat is meg kellett örökíteni:

És miközben visszafelé ballagtunk, a keselyűket is még egyszer felkerestem:

A Hortobágy-Halastó a gyerekeknek is mindig élmény, főleg, amióta a kisvasút üzemel. Tettünk hát egy látogatást a Kondásra is.

Szürke gém:

Fattyú szerkő, amint épp lecsapott valami kis halra, de az ügyesebb volt nála. A remélt zsákmány helyett csak egy kis vega kaja akadt a csőrébe...

Miközben a vízcseppektől szabadult meg röptében, érdekes pozíciót vett fel:

Íme egy klasszikus fattyúszerkő-röpkép:

Egy első éves küszvágócsér is bejött a leskunyhó elé. Jól látszik a "sapka" és a madár narancstövű csőre:

A szárny sötét színű karpális csíkja is jó bélyeg lehet a faj esetében:

Nagy kócsagot és szürke gémet már fotóztam előnyösebb helyzetben is, most ennyire futotta:

A visszafelé robogó kisvasútról minden remény nélkül próbáltam megörökíteni a nagy és a kis kócsagot egymás mellett. Mégis sikerült, legalább dokumentum jelleggel az összehasonlítás végett.

Én és a kisöcsém...

Semmi extra, mégis jó

2011-08-10T05:28:00.001-07:00

Ma délelőtt Dorkával és Blankával látogattuk meg a sirályokat.

(Flóra tegnap volt két hetes, így ő még otthon maradt:-) Igazából semmi érdekes nem akadt, de a gyerekeknek tetszett a hely, így aztán mindenképpen érdemes volt kilátogatnunk. Két fiatal szerecsensirályt sikerült kiszúrnom, ezúttal közelebbről, úgyhogy fotózni is tudtam az egyiket. A hát erős fehér szegélyei ("pikkelyek") nagyon jellemzőek e faj ilyen korú egyedeire.

Hogy az alábbi fotón egy sárgalábú vagy egy sztyeppi sirály fiatalját sikerült megörökítenem, abban nem vagyok egészen biztos, de én az utóbbira tippelnék. (Persze rosszul... Innen is köszönöm Kovács Gergelynek, aki kisegített: a képen fiatal sárgalábú van.)

A gólyatöcsökből tovább csökken az állomány, ma már negyven alatt volt a számuk. Tegnap kaptam a hírt Papp Gábortól, hogy július végén 83 példányt számolt össze ugyanitt e fokozottan védett fajból. (Vagyis a múltkori 58 egyed mégsem debreceni rekord, ez a 83 viszont annál inkább!!!) Akadt még ma 6 gulipán is, meg vagy 1500 sirály vegyesen. A szeméttelep felett meg rendre felrebbentek a dolmányos varjak, az biztos, hogy legalább 200 példány volt belőlük!

Töcstömeg

2011-08-04T19:36:00.000-07:00

A legutóbbi bejegyzésem óta ismét nőtt a gólyatöcsök száma. A mai már minden bizonnyal debreceni rekord: 58 példány tartózkodott a vízálláson (legalábbis ennyit BIZTOSAN össze tudtam számolni a sirályokkal teli élőhelyen.)

Itt egy fiatal példány:

Tükörbe nézve:

Itt pedig egy öreg madár:

Sajnos egyszerre az összes gólyatöcsöt nem tudtam egy képre varázsolni. A tömeg közel harmadát azonban bemutatom:

Azért a sirályokat is végignéztem, a vízálláson vagy 600 példány pihent, a szeméttelep fölött még vagy 2000 hangoskodott. Legközelebbről ezeket a sárgalábú sirályokat tudtam fotózni, az az egy fiatal szerecsensirály, amit találtam, nagyon messze volt csak.

A szeméttelep mellett legalább 150 dolmányos varjú is mozgott egy csapatban, de a takarásban lévő példányokkal együtt akár 200-as csapat is lehetett. Ezt a tömeget nem tudtam megörökíteni, mint ahogy azt az 5 gulipánt sem, amely a vízen keresgélt. Egyet azért sikerült lefotózni, igaz, csak a levegőben:

Gyülekező gólyatöcsök

2011-07-18T19:31:00.000-07:00

Szépen gyűlnek a gólyatöcsök a szeméttelep melletti vízálláson. Ma már 34 példányt számolhattam és a fiatalok az idősekkel csaknem azonos arányban (18/16) képviseltették magukat. A szokásos limikolák mellett még 8 kis lile hozott új színt az élőhelyre. Keveset fotóztam, de ez a gólyatöcs röpkép azért ide kívánkozik:

Parti madarakkal

2011-07-13T12:13:00.001-07:00

Miután elég nagy a nyüzsgés a szeméttelep melletti vízálláson, időszerűnek láttam, hogy lessátras fotózással próbálkozzak. Sajnos ez a szerecsensirály elég messze volt a lestől, de azért dokumentáltam a jelenlétét. (Papp Gábor két nappal ezelőtt 5 példányt fotózott e fajból, ezt úgysem tudtam volna felülmúlni...)

Vártam, vártam, végül kezdett alakulni a dolog. Kissé még jöhetett volna közelebb is ez a pajzsoscankó, de nem vagyok telhetetlen.

A réti cankóról már van pár képem, most tovább gyarapíthattam a kollekciómat:

A tükörkép sokszor feldobja az amúgy szokványos képet, most így sikerült:

Nagy örömömre még egy billegetőcankó is megjelent. Hamar szárnyra is kapott...

... de csak azért, hogy még közelebb merészkedjen:

Kissé a fényviszonyok lehettek volna jobbak, de ez egy olyan partimadár, amit mindig szívesen fotózok. Néhány hét múlva pedig remélhetőleg még érdekesebb lesz a felhozatal limikolákból, úgyhogy érdemes lesz még újra kijönnöm!

Értékek és szépségek

2011-07-11T13:08:00.000-07:00

Ma újra teljes bejárással derítettem fel a TKM-tározót. A gátőrház mellett egy hattyúpár úszkált két fiókával, de ezek jóval kisebbek voltak, mint a jól ismert család!

A nádasokban fiatal barkóscinegét:

és függőcinegét is felfedeztem:

De a nyílt víztükör még érdekesebbeket mutatott. Elég sok kormos szerkőt láthattam például a nap folyamán:

De végre cigányréce fiókákat is fotózhattam!

Az anyjuk megpróbált előttem sérülést mímelni, hogy elterelje a figyelmemet a kicsikről.

Így viszont remek fotótémát adott:

De ez a galagonyalepke is fotogén volt:

Sőt, még napraforgókkal is kísérleteztem. Ezúttal egy nem szokványos nézetből:

Elég sok kis vöcsök volt a tározón. Jutott belőlük a memóriakártyára is:-)

Egy kárókatona is időzött az egyik tó mellett.

Ám a fiatal, táplálékért kunyeráló fattyúszerkők is megérdemlik a figyelmet.

Persze sok mást is láttam még a mai napon. Már repültek a bütykös ásólúd fiókák, akadtak kanalas és csörgő récék, sok feketenyakú vöcsök is megörvendeztetett, megfigyelhettem fiatal barna rétihéjákat, szóval ma is érdemes volt végigjárni a mikepércsi tavakat!

Nagy élet a szeméttelep mellett

2011-07-09T11:36:00.000-07:00

Ránéztem ma a szeméttelep melletti vízállásra. Érdemes volt! Talán a képek magukért beszélnek: mi mindennek lehet itt találkozni:

Legyek közelről

2011-07-07T22:10:00.000-07:00

Fiókák

2011-06-28T20:42:00.000-07:00

Újból ellenőriztem a TKM-tározót. Előző nap Gyüre Peti már megtalálta a bütykös ásólúd fiókáit. Mindössze két kicsinye van az alábbi képen látható tojónak:

Azaz nem is olyan kicsik, már anyányiak a fiókák, úgyhogy jól elrejtette őket eddig a szemünk elől a mama!

Persze fotózni nem nagyon lehetett, mert azonnal lebuktak. (Nem akartak lebukni...)

Teljes útvonal

2011-06-17T11:24:00.000-07:00

Régóta tervezem, hogy a teljes Tócó-Kösely menti tározót bejárom és felmérem annak madárvilágát. Ez a lehetőség ma jött el. Reggel 5 óra után néhány perccel már a helyszínen is voltam. A vizeken viszonylag kevés madár mutatkozott. Egy búbos vöcsök családot azért hamar sikerült találnom:

A récékből szinte leggyakoribb faj a cigányréce volt, ami több mint örömteli!

Néhány hete Gyüre Peti már jelezte, hogy hat fiókája van a bütykös hattyúknak.

Most végre őket is láthattam:

A virágkákás, zöldmoszatos (békanyálas) vízfelület tájképileg is elég tetszetős.

Legalábbis én érdemesnek tartottam megörökíteni:

A régi gátőrház környékén több sakktáblalepke is repkedett. Leszállva ő is alkalmas modellnek bizonyult.

Fattyúszerkő több is mutatkozott a tározón, de a gátőrháztól délre két kormos szerkő is előkerült. Autofókusz híján nem volt egyszerű a fotózásuk, egyetlen lehetőségem az volt, hogy minél több képet készítek a fokozottan védett madarakról, és reménykedem, hogy akad majd közöttük egy-két éles is.

Nos, a módszer azért nem tökéletes, ezek lettek a legjobb felvételek:

Még nem akarom elkiabálni, de van remény idén a bütykös ásóludak újabb költésére is. Egy elég izgatott tojóval való találkozás legalábbis erre enged következtetni. Jövő héten mindenképpen ellenőrzöm az adatot.

A már Szepes határába eső réten egy őzbakkal is összefutottam. Nem sokáig fotózhattam, de ezúttal érdekes (és éles) képet sikerült készítenem az óvatos állatról:

Téglagyári pillanatok

2011-06-12T17:55:00.000-07:00

Régen jártam már a kishegyesi úti téglagyárnál. Ideje volt hát elkerekezni az egykori agyagbánya területére. Persze a fő célom a gyurgyalagok, partifecskék felmérése lett volna, de nem sok eredményről számolhatok be. Bár mindkét faj egyedeivel találkoztam, mindössze egyetlen gyurgyalag által készített üreget láttam a helyszínen. De valahol a közelben biztosan lehet fészkelés, ebben biztos vagyok.

Azért a tájkép sem érdektelen.

A terjőke kígyószisz nem számít ritka növénynek. Mégsem nagyon volt még róla fotó a blogban.

Most pótolom:

Két vörös vércse is berepült a végén a terület fölé, ezen kívül néhány gólyatöcs, sordélyok meg egy parlagi pityer került elő a mai napon. De azért érdemes szemmel tartani ezt a sajátos élőhelyet!

Három napi Márokpapi

2011-06-08T19:54:00.000-07:00

Miután a bocskaikerti csapat megnyerte a Zöld Szemfüles természetvédelmi vetélkedőt, részt vehetett a három napos döntőn, Márokpapiban. A beregi faluban és környékén tett kirándulások során persze próbáltam fotózni a természet szépségeit is. Ezt az erdei békát a Csiperke Erdei Iskola táborában kaptam lencsevégre.

Ez a vöröshasú unka is "helybe jött". A táborban kialakított tavacska állandó lakója, akárcsak

ez a "zöld béka". (Hogy ez most kecskebéka vagy nagy tavi béka, azt mondják meg a szakértők!)

Ugyanebben a tavacskában virágkákát is láthattunk.

Ez az egyébként nem ritka vízinövényünk közelről is elég mutatós:

Ha meg közelebbi látogatója is akad, akkor kifejezetten érdekes virág:

A fenti rovarnak még utánanézek, hogy mi lehetett, bár nem könnyű az ízeltlábúak határozása. A lepkéké sem, bár majdnem biztos vagyok abban, hogy ez itt egy kis szénalepke:

A tanösvényen tett sétánk során - az "E-missziós" Szőke Zsuzsa szakszerű vezetésével - olyan növényekkel is megismerkedtünk, mint a réti iszalag: (A virág vendége még további határozást igényel.)

A mérges dajkapók otthonát nem érdemes háborgatni.

A parlagi gyepűrózsa már kevésbé veszélyes:

A tanösvényen tett túra során többször is találkoztunk a bakfű virágaival:

Ezt a szegfűfajt meg Márokpapi egyik különleges értékében, a 100 hektárt is meghaladó sziki kocsordmezőben találtam. (Mezei szegfű?)

Útközben még egy pókóvodára is bukkantam:

Éjszaka, miközben a gyerekek még a munkafüzet feladataival küzdöttek, az udvari lámpafény temérdek rovart csalogatott a táborba. Rájöttem, hogy vakuval, makrózva egész jó képeket lehet róluk készíteni. Persze a határozás a legtöbb faj esetében még így is várat magára, amit tudok (vagy sejtek), azt ide írom.

Pl. ez talán az erdei csótány egy példánya:

Erről a lepkéről még lövésem sincs:-((

Ez azonban minden bizonnyal a négypettyes zuzmószövő lehetett:

Korábban már az alábbi rovarral is találkoztam. Ez a fehér tollasmoly:

Másnap reggel még néhány nappali lepkével is sikerült találkozni.

Itt van például egy rókalepke:

Itt pedig egy másik faj. Talán valamelyik gyöngyházlepke?

És a kis tóba betelepített kolokán (más néven kutyaherélő sás) virágát is érdemesnek tartottam a megörökítésre...

Szitakötők és lepkék

2011-06-02T17:55:00.000-07:00

Bocskaikert erdei útjain számos szitakötőt és lepkét láthat a szemlélő. Ma őket próbáltam lencsevégre kapni. Az alábbi két képen ugyanaz a faj látható. A zöld a nőstény...

... a kék a hím sávos szitakötő:

Később ez a gyöngyházlepke is elém került. (Arra nem vállalkoznék, hogy megmondjam, pontosan melyik faj...)

A múltkor "felfedezett" üstökös gyöngyikét most is muszáj volt lencsevégre kapni.

A házi verébről sokan azt gondolják, hogy magevő madár. Pedig elég sokszor lehet rovarászáson is kapni. Sőt: a fiókanevelés időszakában szinte kizárólag rovarevő és sok hasznot hajtó madarak.

(Ha ugyan nem elavult még ez a hasznos/káros kategorizálás...)

Ezek a fiatalok...

2011-05-30T11:25:00.000-07:00

Régen tettem már sétát lyukasórán Bocskaikertben. Ma reggel végre akadt egy kis időm, így szemügyre vehettem a terepet. A téesz-tó felé ballagva a vasúti sínek és az út között az alábbi érdekes növényre bukkantam:

Bevallom, nem ismertem a fajt, ezúton is köszönet Bőhm Éva Irénnek, aki segített a határozásban. Ez az üstökös gyöngyike! (Rokonát, a fürtös gyöngyikét vadon már jó néhány éve Tatabányán láttam, kertekben pedig nálunk is sokfelé ültetik. Ezt a fajt viszont most láttam először.

A mai bejegyzés címe pedig arra utal, hogy jó pár madárfaj fiataljával találkoztam. Itt van mindjárt az év madara, a széncinege. Jól látszik, hogy még nincs fekete sáv a hasán és az egész madár sokkal fakóbb színű, mint az öregebb példányok:

Bár sokszor találkozom őszapóval, eddig nem tűnt fel a madár piros "szemüvege". A fiatalok sötét színű fején viszont jóval hangsúlyosabb az élénk színű szemgyűrű, ami az alábbi képen is megfigyelhető:

A kék cinege fiataljai is másképp festenek, mint az "ősök". Ezen a példányon például egy szemernyi kéket sem fedezhetünk fel, pedig ugyebár ez lenne a faj névadásának alapja:-)

Hogy ne csak fiatal madarak kerüljenek ma megörökítésre, arról ez a szürke légykapó gondoskodott: Ha madarász sulis gyerekek is olvassák ezt a blogot (remélem!), akkor figyeljenek a madár jellegzetes csíkos fejtetőjére, ami a faj jó bélyege az egyéb jegyeken (testalkat, színezet) kívül.

Lepkék, legyek, bogarak

2011-05-29T12:21:00.000-07:00

Ma a Mindennapi Madaraink Monitoring program keretében végeztem felmérést. A megfigyelési pontok között ismét alkalmam volt néhány rovarfajt lencsevégre kapni. Aki tud a pontosabb határozásban, az segíthet. Ahogy az időm engedi, én is megpróbálom beazonosítani a "modelljeimet", aztán bővítem e bejegyzés információtartalmát...

Ez valami ormányosbogár faj lesz:

Ez boglárkalepke:

Ez pedig a ma már jól ismert skorpiólégy egy példánya:

Ha minden igaz, ez pedig a kétpettyes katicák nagy egyedi változatosságot mutató hajának egy sajátos képviselője. Ezen fekete alapon látunk nagy piros foltokat, nem úgy mint a klasszikus két- (- és hétpettyes) társain.

A gerinctelenek világa

2011-05-26T17:15:00.000-07:00

A mai ökológia szakkör célja az erdőszéli kis vízállások gerinctelen állatvilágának vizsgálata és vízminták gyűjtése volt. Közben persze figyeltünk a szárazra is. A nagy csalán levelein a nappali pávaszem hernyói nyüzsögtek. (A szép lepke lárváinak ugyanis ez a tápnövénye.)

Ez a légivadász igazán mutatós, ha közelről megfigyeljük (és ugyancsak fotogén!)

A vizeket vizsgálva ez az álkérész-lárva volt talán a leggyakoribb. (A keringőbogarakon és a hanyattúszó poloskákon kívül) (Aki tudja, hogy ez melyik faj, segítsen!)

Itt az árvaszúnyog lárvája:

Egy még pontosabb határozásra váról lepkefaj:

És a skorpiólégy hímje, amelyik elég fantasztikus kinézetű rovarfaj:

Énekes nádiposzáta

2011-05-21T12:07:00.000-07:00

Ma hallottam (és láttam) az első énekes nádiposzátát Debrecenben a Tócóvölgy állomás mögötti Laposon.

Aprónépek

2011-05-20T19:10:00.000-07:00

A múltkor arról panaszkodtam, hogy majdnem odalett a fényképezőgépem. Illő hát, hogy most viszont beszámolja arról az örömteli dologról, hogy egy kérdőívet kitöltve nyertem a TIPA által rendezett sorsoláson - mint a Digitális Fotómagazin olvasója - egy cserélhető objektíves Olympus PL-1-es kompakt gépet. A maga kategóriájában igen sokat tudó masina persze madárfotózásban nem vetekedhet a Pentax-szal, viszont családi fényképezésben jó szolgálatot fog még tenni. A ma délutáni tesztelésen meg a makrózást próbáltam vele elsősorban. A levéltetvek édes harmatát csapoló hangyáról ilyen képet sikerült készítenem:

A múltkor már bemutatott tajtékos kabócákat az udvari kis fűzfán is sikerült megtalálni. Íme:

És az a bizonyos "habfészek", amiről a faj a nevét is kapta:

Mit látunk a Madarász Suli foglalkozásain?

2011-05-17T16:19:00.000-07:00

Városrét, Szikgát, Citromsziget

2011-05-15T12:53:00.000-07:00

Néhány hete nem jártam már a Városréten és a TKM-tározónál. A legnagyobb újdonság talán az volt, hogy közel négy év után végre megjavították a kút gémjét, így a jövőben újra készülhetnek jó tájképek a Városréten.

A mai borongós égbolt előtt inkább csak kísérleteztem:

A tározón csak egy bütykös hattyú, egy kendermagos réce-pár meg néhány cigányréce mutatkozott. Ennél azért többre számítottam, visszafelé legalább megpillanthattam (a Városréten) az első kis őrgébicset is. Az eső lába is folyamatosan "lógott" így aztán nem mertem megkockáztatni, hogy a tározó északi felét is bejárom. Ehelyett Debrecenben a szeméttelep melletti vízállásra néztem rá hazafelé menet. Itt láttam öt fattyúszerkőt (ezzel a fajjal egyébként már a TKM-tározón is találkoztam ma), illetve három pár gólyatöcsöt:

Érdekes módon sirályok sincsenek nagy számban. Egy példány a kevés "nagysirályból":

És egy "idilli" állapot. Fokozottan védett madarak életképe:

Szatmár-beregi pillanatok

2011-05-13T22:53:00.000-07:00

Négy napot tölthettünk Tivadaron az Erdei Iskola programunk keretében. A számtalan élmény közül itt és most az út során és a helyszínen látott természeti szépségekből mutatok be néhányat.

Egy szitakötő faj a túristvándi vízimalom hídján.

Csendélet Tiszakóródon:

A Túr-bukó ugyanott:

Egy látogató a táborhelyen (zöld varangy):

Egy tajtékoskabóca faj alkotása (talán az égerfa-kabóca műve):

A tivadari Tisza-part:

Egy keresztespók munka közben:

Naplemente előtérben a pókkal, háttérben a Tiszával:

Margitvirág:

Tivadari naplemente:

Csarodai csendélet:

Barázdák között

2011-05-07T18:52:00.000-07:00

Ha a fényképezőgép kéznél van, akkor még egy hétvégi családlátogatás alkalmával is van lehetőség természetfotók készítésére. Így történt ez most is, amikor Nyírábrányban jártunk. A kerti munkákat kíváncsian figyelő barázdabillegető mellett még a szomszédos mocsárrét-szerű élőhelyen virító réti kakukkszegfű is képre kívánkozott:

Azért a barázdabillegetővel is próbálkoztam. A korábbi szántásokkor felforgatott föld vonzotta az amúgy sem ritka madarakat, így egész nap a szemünk előtt mozogtak. Már csak ki kellett várni, míg megfelelő közelségbe és eléggé homogén háttér előtt állapodik meg valamelyikük.

Íme az eredmény:

Váratlan szökevény

2011-05-06T08:55:00.000-07:00

A mai bocskaikerti Fülemülék Éjszakája előtt volt még néhány óra szabadidőm. Dorkával tettünk egy kis sétát az iskola környékén. Miközben felmértük a lehetséges fülemüle revíreket, más madarakra is figyeltünk.

Az erdő széli dűlőúton egyszer csak valami kék villant:

Nem az első eset, hogy fogságból megszökött papagájt látok valahol. Nimfapapagájt legalább kétszer, hullámos papagájt eddig egyszer láttam "terepen". Most a hullámosok kiegyenlítettek:-)) A madár egyébként a fűmagvakat szedegette és ha feltűnő színe miatt nem esik áldozatul valami ragadozónak, akkor a tavaszi-nyári időszakot ilyen táplálkozással akár át is vészelheti. Hacsak addig be nem fogja újra valaki...

Nemcsak az szép, ami ritka...

2011-04-29T04:33:00.000-07:00

A mai nappal kapcsolatban ez az örök igazság jutott az eszembe. Mivel a kerékpáromra lámpát kellene venni, a kocsiba meg üzemanyagot (és mindkét projekt már csak a következő fizetés után valósulhat meg), ezért gyalog jártam be a környékbeli élőhelyeket. A vasút gátjáról szemlélődve a Lapost is jó fényben vizsgálhattam. A gólyák közül a tojó most is a fészken ült, a párja pedig zsákmány után keresgélt:

Nem sokkal később, már a Gyékényesben jártam, amikor egy nagy kört is leírt a fejem fölött és így egy röpképet is készíthettem róla. Olyan közel jött, hogy bele sem fért a képbe, de ezzel a kivágással még érdekesebb lett a fotó.

A Gyékényest járva feltűntek a rovarok is. A közönséges acsa már neve után sem ritka szitakötő faj, de azért képre kívánkozott:

A szeles időben is fel-felhangzott a fülemülék csodálatos éneke. A kiülő madarak vagy árnyékban vagy takarásban voltak, de azért próbálkoztam a fotózással:

A Gyékényesben még mindig elég sok víz van, a remek fényekben egy tájképen is megörökítettem az élőhely mostani állapotát.

A szomszédos lucernaföldön átgyalogolva egyszer csak egy fecskefarkú lepke libben elém:

Ha van kedvünk lehajolni a közönségesebb fajokhoz, akkor még egy olyan gyakori növény is megmutatja bonyolult szépségét, mint a pitypang:

A Hidas-laposra átérve feltűntek a bíbicek is. Bár bíztam benne, hogy feltűnnek az első tövisszúró gébicsek is, de rájuk még várnom kell. (Hát még ha egyszer vörösfejű gébiccsel is összehozna sors, mint a napokban a Pest megyei madarászokat!)

De a gyakori fajok között is akadt még látnivaló- A kecskebékák például a Tócó patakban szívesen kiültek napozni:

Egy másik faj (tavibéka?) egyedei pedig aktív násztevékenységben voltak:-)

Talán ennek tudható be, hogy a napos, derült időben is elég hangosak voltak. A brekegésüket felerősítő hanghólyagjuk működését is sikerült megörökíteni:

A patak ezen szakaszán még a gólyahír is teljes pompájában mutatkozott:

Egyszer csak egy pár örvös galamb szállt le a közelemben, Miközben gyommagvakat eszegettek meg a vízből kortyolgattak, egész jól tudtam fényképezni a sárga színű boglárkák között sétáló egyik madarat:

Hazafelé már nem a vasúti töltésen mentem, mert ott a közmunkások egy jókora csapata kaszált éppen. Bízva a gumicsizmámban, a Laposon akartam keresztülvágni, de mint utóbb kiderült, ez nem volt igazán jó ötlet. Bár ezt a sárga billegetőt még megfotózhattam...

... de ezután már nem volt több kellemes élményem. Egy idő után már olyan mély víz vett körül, hogy esélyem sem volt száraz lábbal visszakapaszkodni a töltésre. Miután az egyik csizmám úgyis megmerült, visszafordulni meg nem akartam, "feláldoztam" a másik csizmámat is. A szárazra érve aztán kiöntöttem a vizet a gumicsizmából, kicsavartam a zoknimat és lehúztam. Bár némileg így is cuppogva és fröcsögve caplattam hazáig, összességében megérte a mai túra. Mert tényleg sok szépet láttam...

Majdnem utolsó képeim

2011-04-21T22:51:00.000-07:00

Sajnos történt ma valami, ami miatt nem sokon múlott, hogy a mai blogbejegyzésem címéből a majdnem szócska is elmaradjon:-((

Délután Hortobágyon jártunk, a Pusztai Állatparkban. Persze itt is fotózgattam, a remek fényben a családi képek mellett a teleobjektív segítségével néhány gyakori madárról is sikerült egészen közeli portrékat készítenem.

Mezei veréb:

Balkáni gerlék:

Egy kis fejtanulmány:

Seregély:

A baj ezután történt. A nyakamban lógó fényképezőgépről a teleobjektív egyszer csak leesett és a betonlépcsőn végigpattogva nagy csattanással állt meg. Elég volt egy pillantást vetni az objektív végén lévő extenderre és a gép objektívfoglalatára, hogy tudjam: Ma készültek az utolsó képeim, én többet már nem fogok fényképezni. A foglalat ugyanis helyéből kiszakadva elég siralmas látványt nyújtott, az extenderből meg jó néhány rugó és csavar szóródott széjjel a járdán. El is voltam keseredve rendesen, mert semmi reményem arra, hogy egyszer annyi pénzem lesz, hogy megjavíttathatnám a gépemet. (Arra meg pláne, hogy másikat vegyek.) Otthon derült ki, hogy "csak" az extender ment tönkre. A nagy bajból ez a kisebbik. Igaz ugyan, hogy egy ilyen alkatrész is van vagy 70 ezer forint (ennyi pénzem sem lesz soha ilyen célra...), de enélkül még használható a gép is, meg a teleobjektív is, csak 400 mm-es és nem 560 mm-es gyújtótávolságom marad. Az viszont még mindig hihetetlen számomra, hogy a betonon végigpattogó teleobjektívnek nem esett baja. Pedig első pillantásra úgy tűnik, hogy így van, nem törött, nem mozdult el benne semmi.

Így, bár kissé visszafejlesztett apparátussal is, de talán a jövőben is folytathatom még a blogomat és a természet fotózását.

Az viszont, hogy az extender javítását vagy pótlását egyszer meg tudjam oldani, nem túl valószínű:-((

E célra adakozóknak szívesen megadom a számlaszámomat...

Tegez utcai gólyák

2011-04-21T00:34:00.000-07:00

A napokban újra gólyák szorgoskodnak Debrecenben, a Tegez utcai fészek körül. Sajnos tavaly valami "hülyegyerekek" dobálták őket, és még költés előtt elhagyták a fokozottan védett madarak a környéket. Idén viszont újra megjöttek és csak remélhető, hogy ezúttal semmi nem zavarja meg a fészkelést. Ma reggel elhatároztam, hogy lefényképezem a gólyapárt, de előtte végignéztem a környékbeli élőhelyeket: laposokat, gyepeket, fasorokat. Először a vasúti töltésen gyalogoltam végig, miközben toltam a kerékpáromat. A Laposon bíbicek, tőkés réce mutatkozott, de feltűnt egy vízityúk is. Innen is jól látszottak a gólyák, de a fotózáshoz még túl messze voltak. A Gyékényesben felhangzott a fülemüle csodálatos éneke is, a különleges hangú madáron kívül csak seregélyek, zöldike és barátposzáta szólalt meg. Miközben a Cora áruház melletti laposon vágtam át, még sordélyokat is hallottam, meg átrepült előttem egy balkáni fakopáncs is. A rutinpálya melletti Tócó-szakasz partján pedig pityerekre bukkantam. Először egy hatalmas földkupac tetejére kapaszkodva próbáltam a nyárfákon üldögélő madarakat fényképezni, de valamelyik levél mindig betakart, így nem sok sikerrel... Pár perc múlva viszont a vízmű kerítésére szállt egy madár, és itt már több szerencsém volt.

Ráadásul ez egy erdei pityer, és erről a fajról még nem is volt korábban képem:

Hazafelé a Tegez utcán mentem. A ma reggeli madarászat során távolról sokszor láttam a gólyafészket és egészen idáig mindig álltak is rajta a madarak. Most viszont először csalódnom kellett. A fészek üres volt. Pár pillanat múlva azonban megjött az egyik madár és egy békát helyezett a fészek közepébe. Nemsokára hangos kelepeléssel érkezett a párja is, és már kezdődhetett is a nász!

A párzást magát ugyan nem sikerült megörökítenem, de a fészkükön pihenő madarakat már igen:

És egy kép az élőhelyről is:

Vidrapók

2011-04-20T11:32:00.000-07:00

Az iskolai témahét keretében a két negyedik osztállyal a környékbeli vizes élőhelyek élővilágát tanulmányoztuk. Kecskebéka, vöröshasú unka és zöld levelibéka mellett ezúttal a gerinctelenekre is érdemes volt figyelni. Szitakötőlárvát, víziskorpiót, csibort is találtunk, de a legizgalmasabb élménynek az ezzel a szegélyes vidrapókkal való találkozás bizonyult:

Bár ez faj nem merül a víz alá, mint a vízipók (búvárpók), de a víz felszínén vadászgatva is félelmetes látványt nyújthat áldozatai szemében. (Ha nem hiszed, kattints rá a képre!)

Kétéltűek, hüllők, madarak

2011-04-19T07:33:00.001-07:00

A mai madarász suli alatt végre különösebb rohanás nélkül járhattuk be a gyerekekkel a környéket. Az idő is szép volt, a vízállások is megvoltak, látnivaló is akadt bőven, így a természetjárás közben még egy-egy fotó is készülhetett. A most következő négy kép egyfajta evolúciós sorozatnak is felfogható:-) Itt van mindjárt egy zöld varangy. (Kétéltű, amely ha nem is állandóan, de a szaporodási időszakban feltétlenül kötődik a vízhez.)

Aztán elhagyják a kétéltűek a vizet és kimásznak a szárazföldre....

A hüllők (mint ez a fürge gyík) már a vizes élőhelyektől teljesen függetlenül is létezhetnek, hiszen tojással szaporodnak:

És mint tudjuk, a madarak a hüllőkből alakultak ki... (A képen vörösbegy.)

De ezen kívül még más érdekességeket is láttunk. Egy csuszka táplálkozását is megfigyelhették a szemfülesebb gyerekek. A madár az elkapott cserebogarat fakéregbe szorította és így már könnyedén fogyasztotta el.

De ennél is érdekesebb volt a mezei zsurlókkal való találkozás. Ez az első látásra talán még a gombákra is hasonlító növény a harasztokkal rokon és tavaszi megjelenése teljesen más, mint a nyári kinézete:

Az itt látható képeket már délután készítettem, visszatérve a "tetthelyre".

Bár Bocskaikertre nem jellemzőek a vizes élőhelyek, a tavalyi csapadékos év megtette a hatását. A belvizes foltokon bíbicek és sárga billegetők is feltűntek. Itt pedig egy barázdabillegető, amit az autóból fotóztam:

Mint a ma született bárány...

2011-04-17T09:20:00.000-07:00

... mondhatnánk a képen látható kis bégető jószágról, de rögtön tévednénk. Az alábbi bárányka ugyanis nem ma, hanem tegnap született... Így is nagy teljesítmény, ahogy az anyját és a nyájat követve járja a Városrétet és a Tócó-Kösely menti tározó gátját.

Amikor már nagyon elfáradt, akkor megesett a juhász szíve rajta, és némi pihenőt biztosított neki:

Gyönyörű fények, nem túl hideg és aránylag szélcsendes idő fogadott ma a sárándi és mikepércsi határban, mégsem volt valami nagy madárbőség a tavakon. A bütykös hattyú és az ásólúd pár szerencsére megvolt, meg örömmel nyugtáztam, hogy a foltos nádiposzáta és a nádirigó is megérkezett, de egyébként semmi extra nem akadt. Így miután a tározó déli tavait körbejártam, visszafelé vettem az irányt. A Városréten azonban nem tudtam ellenállni kedvenc vadkörtefámnak, amely virágzás közben mutatja meg igazi szépségét:

A virágok közelről is mutatósak, így az objektívem biztosította lehetőségeken belül makrózhattam is.

Ezután már nem is tettem fel újra a teleobjektívet, nem tűnt túl valószínűnek ugyanis, hogy az autóig hátralévő néhány száz méterig még szükségem lenne rá. És milyen nagyot tévedtem... Alig hagytam el a Kösely hídját, amikor egy ragadozó repült "rám". Egy gyönyörű hamvas rétihéja hím! Persze próbáltam összeszerelni gyorsan a madárfotózásra alkalmas optikát, de már hiába, mire fenn volt a teleobjektív, addigra a rétihéja szépen eltűnt...

Délután családi programként apósomékat látogattuk meg. A fényképezőt nem hagytam otthon, így - tavaszi képként - a kertben virító magnóliát is megörökítettem:

A szomszédos telkek között meg a csicsörkék voltak nagy éneklésben. Megpróbálkoztam hát az ő fotózásukkal is.

Sajnos vagy az ellenfény...

... vagy a nagy távolság miatt nem lettek igazán jók a képek:

Na, de majd egyszer ez is sikerülni fog!

Borongós élmények

2011-04-10T02:31:00.000-07:00

Nehezen akart előbújni a nap. Pedig nem is indultam túl korán, sőt, 7 óra is jóval elmúlt, amikor megérkeztem a Városrétre. Itt tettem le a kocsit, és máris madarak sokasága rebbent elém: nagy póling, bíbicek, piroslábú cankók hangjával telt be a környék. Egyszerre egy gyönyörű barna rétihéja hím vitorlázott elém. Mégsem fotóztam, mert túl kevés volt a fény, csak távcsövön keresztül élveztem a színeket és árnyalatokat, ami még egy ilyen közönséges ragadozón is előtűnik. Aztán némi szórt napsugarak világították be a a felhők mögül a gyepet és két még pompásabb színű madarat pillantottam meg kissé távolabb:

A két búbosbanka közül az egyik sajnos hamar odébbállt, ám a másik egészen türelmesen várta közeledésemet. Végül ez lett a - körülményekhez képest - legjobb képem róla:

A tározó déli részét a juhásszal együtt jártam be. Sajnos a borús idő továbbra sem adott teret a fotózás örömeinek, de ettől függetlenül sok-sok madaras élményt nyújtott a mai délelőtt. Egy hollópár például hangosan korrogva repkedett felettünk, a juhász szerint a közeli fasorban fészkelhetnek. Itt ez új és felettébb jó adat lenne!!! Ám a víz sem volt unalmas: Nádi tücsökmadarak, cserregő nádiposzáták és kis vízicsibék hangoskodtak, de búbos- és feketenyakú vöcskök, sárga billegető is elém került ma a tavaszi érkezők közül. Én még csak tegnap láttam az első füsti fecskét Debrecenben, itt meg egy egész csapat vadászott a víz fölött.

A tavon még egy kerceréce és egy kendermagos réce is feltűnt. Sőt a juhásszal még a bütykös hattyút is meglestük a fészkén. (Ez lehet a faj harmadik költése a tározón!)

Visszafelé a mikepércsi derítőn gólyatöcsök és gulipánok is mutatkoztak. Sőt, még Debrecenben, a szeméttelep melletti vízálláson is feltűnt négy "széki gólya".

Erről a szép madárról hiába van már sok-sok fotóm, ha közelről megpillantom, még akkor is muszáj exponálnom, ha borongós az idő:

Nyaktekercs és hantmadár

2011-03-31T02:49:00.001-07:00

Ma reggel egy énekesrigók, erdei pintyek vegyeskara fogadott Bocskaikertben. A vasút mellett még egy csicsörke is megörvendeztetett (idén az első!), sajnos csak rövid ideig, a teleobjektív felszerelését már nem várva meg.

Valamivel türelmesebb volt az a citromsármány, amelyet a vasúti átjáróban kaphattam lencsevégre:

Az út menti fasorból egyszercsak különös hangot hallottam. Kissé a zöld küllő kiabálására emlékeztetett, viszont kevésbé magasabban és jóval hosszabban szólt. Kerestem, kerestem a hang forrását, míg aztán megpillantva a madarat, megoldódott a "rejtély": Egy nyaktekercset hallottam! A harkályfélék közül ez az egyetlen vonuló faj, és bár nem számít kifejezetten ritkának, nekem eddig mindössze egyszer sikerült belebotlanom Debrecenben.

Most viszont még fotózhattam is!

A téeszhez vezető út melletti sóderkupacon most is mutatkozott hantmadár, ráadásul nem is egy. Hogy ne legyenek ellenfényben, kerültem egy nagyot és így remek fényben közelítettem meg az élőhelyüket. Akkor derült ki, hogy legalább öt hím vívja itt a revírharcát! A legvehemensebbek körberepülve büszkén mutatták a fajtársaknak vakítóan fehér farcsíkjukat, amit az énekükkel együtt bizonyára rendkívül riasztó fegyvernek gondoltak. Számomra viszont inkább látványosságot és nagy élményt jelentett, hogy ezeket a mutatós kis madarakat most viszonylag közelről figyelhettem és fotózhattam.
A röpkép készítése egy ilyen izgága madárról - az én felszerelésemmel - persze még így sem könnyű feladat:

Hogy mennyire tetszetős kis madárka is őkelme, azt az alábbi fotó jobban igazolja:

Visszafelé ballagva újra "belebotlottam" a nyaktekercsbe! Ezúttal egy kissé alacsonyabb ágon ülve kiabált, így újra kattoghatott az exponálógomb!

Hantmadár Debrecenben

2011-03-26T03:24:00.000-07:00

Sirálynézőbe indultam ma reggel, de néhány tucat dankán kívül nem igazán volt más látnivaló a szeméttelep környékén. A vízálláson néhány szárcsa úszkált csak, ráadásul közben a nap is elbújt és alig 20 perc után már sétálhattam is vissza a kocsihoz. Az autó közelében azonban ismerős madárhang szólalt meg. Egy vörösbegy! Hamar meg is találtam a tetszetős kis madarat, és a diffúz fények ellenére készítettem róla pár képet.

Délelőtt Dorkával békakeresőbe indultunk a közeli Laposra. A Tócóvölgy állomás mellett elterülő vízállásos legelő bővelkedik a kétéltűekben, hallottunk is tavi- és kecskebékákat, vöröshasú unkát és zöld varangyot is. De érdemes volt a madarakra is figyelni. A vasúti töltés mellett egy hím házi rozsdafarkú került elénk:

Bíbicek is vannak a Laposon, ők is szeretnek időnként a töltésről körülnézni:

A napokban Bocskaikertben került elém egy hantmadár, most itt Debrecenben is meglett az első!

Az árvacsalánon és a martilapun kívül más virágok is nyílnak már. A képen a tavaszi aggófű példánya.

Közben még hallottunk csilpcsalpfüzikét is, visszafelé ballagva meg a rozsdafarkú tojója is előkerült:

Hantmadár Bocskaikertben

2011-03-24T10:57:00.000-07:00

Ma reggel körülnéztem Bocskaikertben. Rengeteg tavaszi élményt nyújtott ez az egy óra. Örvös galambok hangos, szárnycsattogtatós viadala és egy szép pöfeteg gomba-csoport után az állomás közelében mókusok bukkantak fel. Most végre fényképezni is tudtam őket, ráadásul még a nap is remekül sütött:

Nem sokkal később már egy leendő fészkénél szorgoskodó kék cinegepár kötötte le a figyelmemet. Egyikük egy közeli gallyra szállva mintha azt mondaná: - Pedig itt volt a lakáskulcsom valahol...

A tsz-úthoz közeli szántó belvizéről ezúttal kilenc bíbic kelt szárnyra egyszerre!!! Közben kissé magasabban vagy 300 nagy lilik húzott kelet felé. Egy távoli földkupacon pedig üldögélt valami. Nem láttam jól, így megpróbáltam közelebb jutni felé. Miközben megkerültem egy nagy kőrakást, feltárult annak hátoldala, telis-tele martilapuval. Egy méhecske is szorgoskodott rajtuk, így bár nem túl régen fotóztam Debrecenben ezt a korai sárga virágot, most újra képre kívánkozott:

Amúgy tényleg nem csúnya növény, még különösebb beállítás nélkül is. Ezen keresztül igazán jól lehetne szemléltetni a "sugarasan részarányos" fogalmat:-)

Bár félig ellenfényben, de mégis közelebbről vehettem újra szemügyre a rejtélyes madarat. Hantmadár! Nem emlékszem, hogy Láttam volna már a településen, így ismét új fajjal gazdagodott Bocskaikert. Sajnos közelebbi képet nem tudtam róla készíteni:

Annál inkább a virágzó salátaboglárkáról:

.. amit még makrózni is próbáltam, persze a rendelkezésre álló optikával:-)

A szintén sárga tyúktaréj virágai mellett (amit ma nem fényképeztem) a kékeslila ibolyák kínáltak még fotótémát:

Miközben a virágokra koncentráltam, még vagy ötven daru is megjelent az égen, így igazi tavaszi hangulatot varázsolt Bocskaikertbe.

A víz világnapján

2011-03-23T04:19:00.000-07:00

A zöld levelibéka nem kötődik annyira a vizekhez, mint kétéltű társai. Legtöbbször bokrokon, fákon hallhatjuk jellegzetes brekegését, szem elé azonban már csak remek rejtőszíne miatt is nehezen kerül. Most márciusban azonban neki is fel kell keresni azokat az időszakos vagy állandóbb vizeket, ahol a peterakásnak nincs akadálya. Ilyenkor könnyebb megpillantanunk, amikor a még nem teljesen zöld gyepben a vízhez igyekszik, vagy éppen megmártózik ott. Ma a víz világnapján a madarász sulis gyerekkel több példány is előkerült levelibékából, ezt a példányt pedig meg is örökítettem a jeles nap alkalmából:

A közelben egy bíbicet is láthattunk, ami a gyerekek többsége számára új faj volt. A mai sétánk érdekességei közé tartozik, hogy ma hallottuk az első csilpcsalpfüzikét énekelni, de találkoztunk nagy rókalepkével is.

Ökörszemek

2011-03-21T12:43:00.000-07:00

Éppen tíz napja annak, hogy bíbichangot véltem hallani Bocskaikertben. A számos belvízfoltok egyikén, a szántóföldeken ez talán nem is annyira meglepő, mindenesetre nekem új fajt jelentett a település listáján. Tulajdonképpen az volt a célom, hogy felderítsem: érdemes-e a madarász sulis gyerekekkel a holnapi víz világnapjához kapcsolódva ezeket az ideiglenes vízállásokat vizsgálni kétéltűek és vízimadarak után, vagy benti foglalkozást tervezzek. Miután legalább egy pár bíbicre bukkantam, de semmilyen más fajra nem, a kérdés továbbra is nyitott marad. Visszafelé azonban az erdei úton egy gallyrakásban ökörszem rebbent fel előttem. Miután sütött a nap, gondoltam: rápróbálok a hanggal: abban a pillanatban 3 példány is előkerült, a legbátrabbak 25-30 cm-re a bakancsomtól keresgélték a hang forrását!

Néha már az volt a baj, hogy túl közel jött a madár, máskor meg az, hogy csak rövid ideig ült "jó helyen", de ez nem meglepő: izgő-mozgó kis lényről van szó.

Ugyanitt barátcinege szorgoskodott, énekesrigók daloltak, vörösbegy szólt, harkály dobolt.... Szóval ha jó idő lesz, nem valószínű, hogy benti foglalkozáson leszünk a madarász sulis gyerekekkel!!!

Szivárvány és martilapu

2011-03-15T10:23:00.000-07:00

Nehezen lehetett eldönteni ma reggel, hogy milyen idő is lesz. Ki-kisütött ugyan a nap, de aztán olyan felhők is megjelentek az égen, hogy akár kiadósabb záporra is lehetett belőlük számítani. Mégis kerékpárra ültem hogy legalább a Tócóvölgy környékbeli területeit átnézzem. Meglepően nagy volt a madármozgás. A vasúti töltésről a Lapos vízzel borított részein ugyan még csak bíbicek meg egy tőkés réce pár mozgott, de kisebb-nagyobb csapatokban észak felől a dankasirályok is jöttek rendületlenül. A Gyékényes is aránylag jól megközelíthető volt, persze a gumicsizma most sem volt felesleges. Vörösbegy énekelt, fenyőrigók fürödtek az itt található vizekben, egy rövid időre pedig még függőcinegét is véltem hallani. Míg megkerültem a területet, hogy a szántón keresztül eljussak a szomszédos legelőre, három darut is láttam nyugat felé repülni. Nem sokkal később pedig nagy lilikek kisebb csapata jelent meg az égen:

Egy néhány példányból álló tengelic sereg is elém került, egyikük egészen közel merészkedett:

A Hidas laposnak elnevezett területen is jókora vízállás terült el. Az egykori betonhíd maradványai alatt jól kirajzolódik az egykori meder nyoma, szerencsére a vasúti töltés felől meg lehetett kerülni az egészet. Egy csupasz gallyra közben széncinege ült fel, gondoltam készítek is pár kockát az év madaráról:

Egyszer csak a cinke elrebbent és helyére egy cigánycsuk telepedett. Néhány képet ő is megérdemelt:-)

Hirtelen szivárvány tűnt fel az égen, a kép esztétikumát "csak" a magasfeszültségű oszlop és a közeli nagyáruház rontották...

Az égen pedig különös felhők is megjelentek. Az alábbi fotó felső harmadában látszik az a furcsa mintázat, amiből sok rosszat ki tudna olvasni egy hozzá (nem) értő ember. (Ahogy az egykori pásztor magyarázta: Én nem tudom, hogy ez mit jelenthet, de jót biztos hogy nem!)

Átalakítottam fekete-fehérré is az egyik felhős képet, így talán még érdekesebb:

A Tócó patak medrének szélén pedig feltűntek a martilapu virágai. Itt a környéken ez a virág nyílik először, méltóképpen köszönthetjük hát vele a tavaszt:

Búcsú a téltől

2011-03-13T21:09:00.000-07:00

Végre leírhattam a fenti címet! Legutóbb még korántsem volt biztos, hogy téllel vagy tavasszal folytatódik a hét, de végre eljött a kikelet. A tegnapi enyhe idő után azért ma reggel felfért még a télikabát, de a jelek finoman szólva is biztatóak voltak. Mikepércsen keresztülhajtva például megláttam az idei első gólyát!!! Kora reggel és borús idő volt, ezért nem álltam meg lefotózni, gondoltam majd visszafelé. (Akkor azonban már nem állt a fészkén a valószínűleg frissen hazatért madár...) A Városréten keresztülgyalogolva újabb élményekkel gazdagodtam. Bíbicek ugyan már legutóbb is voltak, most azonban már örvös galamb, piroslábú cankó hangját is hallhattam, de egy keringő barna rétihéja is jelezte: ez már tényleg tavasz! Sőt: egy átrepülő pajzsoscankó csapat is megörvendeztetett.

Mire a tározóhoz értem, még a nap is kisütött, így fotózhattam a hattyúpárt:

Időnkén felhők zavarták ugyan a nyugodt fényképezést, de három rám repülő nyári lúdnak még a szórt fényben sem tudtam ellenállni:

A Tócó-Kösely menti tározó vizén pihenő madarak háromszor írtak le egy-egy kört körülöttem, míg aztán egy távolabbi tavon újra leszálltak. Nagy élmény volt ilyen közelről látni és fotózni hazánk egyetlen fészkelő vadlúdfaját!

Költő fajnak számítanak ma már a bütykös ásóludak is. Hazánkban az elsők között sikerült dokumentálni az itteni fészkelésüket és csak remélni lehet, hogy idén tovább szaporodhat a sikeres költésük száma. Egy pár és további három madár mutatkozott ma a területen:

Kicsit közelebbről:

A vizeken egyébként is nagyobb mozgás volt, mint egy héttel ezelőtt. Cigányrécék, kanalas récék és fütyülő récék színesítették a repertoárt, de a parti növényzetre is érdemes volt figyelni. Így bukkantam rá az idei első cigánycsukra!

Sajnos egyre felhősebb lett az idő, pedig visszafelé még 11 daru is leszállt a Városréten, sőt két sárszalonkát is sikerült még felrebbentenem. Debrecenben ismét útba ejtettem a szeméttelep melletti vízállást. Ezúttal kevés sirály volt a vízen, jobbára csak dankák, de még egy-két viharsirály is akadt köztük:

A rövid időre visszatérő napfényben próbálkoztam még egy-két viharsirályos képpel, de az eredmény nem lett túl meggyőző. Mégis ideillesztek egy fotót madárvendégünkről, jelképesen így is búcsút véve a remélhetőleg végérvényesen elmúlt téltől:

Két évszak határán

2011-03-06T11:15:00.000-08:00

Bár a naptár szerint már majdnem egy hete márciust írunk, csak nem akar kitavaszodni... Ráadásul a tegnapra már jósolt napsütés még ma is elmaradt, így borult, kásás időben vághattam csak neki a sárándi határnak. Azt persze nem bántam, hogy volt egy kis fagy, mert így nem süllyedtem bokáig a sárba, de a napfényt erősen hiányoltam. No meg a madarakat. Bár jól indult a nap, hiszen alig szálltam ki a kocsiból, máris egy különös hangot hallottam a sárándi téeszút fasora felől: egy kék galamb "búgását"!!! Közben vörös vércse, zöld küllő, egy seregélycsapat is "bejött", így remélhettem, hogy fajokban gazdag madarászatban lesz részem. A Tócó-Kösely menti tározó tavain azonban már csak vagy négy szárcsa, száz tőkés-, két barát- és két csörgő réce volt, meg az elmaradhatatlan hattyúpár. A betonhídig jártam be a medencéket, és már az utolsó két tóra (a tározó közepén) nem is akartam ránézni, de szerencsére mégis győzött a kíváncsiság. Az itt talált hat nyári lúd is érdekes, mert inkább csak átrepülve meg a szomszédos gyepeken mutatkoznak, de valami rejtőzött még köztük. Megtalálod, kedves blogolvasó? (Kattints a képre!)

Igen, egy hím bütykös ásólúd. Szóval csak volt valami érdekes a TKM-en! Azért a napfény hiánya érezhető a felvételen:-((

A Városréten már bíbiceket is láttam, így a zord idő ellenére már-már kezdett tavaszi hangulatom lenni. A Sárándi téeszút mellett azonban visszaidézhettem a telet, hiszen ott a vezetéken ez a nagy őrgébics üldögélt. Rendes volt. Kivárta, míg megállok a kocsival, sőt azt is, hogy összeszereljem az optikát és még a fotózást is vállalta. Csak ugye a napsütés...

Hazafelé menet még útba ejtettem a Tócó Vértesi úti szakaszát, köznapibb nevén a szeméttelep környékét. Gyűlnek szépen a viharsirályok, szem elé került a Tócón egy vízityúk, sőt egy 99%-os megfigyelési adatom is lett két zsezséről. (Csak nagyon rövid ideig hallottam őket, miközben átrepültek előttem, és nem tudtam rendesen megnézni a ritka énekeseket...) Az elmaradhatatlan havasi pityeren meg az erdei cankókon kívül csak egy érdekesség akadt még a mai napra: már épp a kocsiba pakoltam befelé, amikor egészen tisztán egy szerecsensirályt is hallottam szólni a szeméttelep felől! Érdemes lesz hát erre járni a jövőben is:-)

Barázdabillegető és holló

2011-02-27T11:12:00.000-08:00

A szeméttelep melletti vízállás újra fagyott volt. A ködös, párás időben alig vettem észre, hogy madarak állnak a jégen, mégpedig jórészt viharsirályok néhány dankával.

Már a múltkor szem elé került egy barázdabillegető itt a Tócón, de most pár pillanattal tovább láthattam, így dokumentálni is sikerült az első hazatérőt:

Néhány kisebb énekes (ciengék, őszapó, vörösbegy, erdei pinty, stb.) után váratlan meglepetés ért: találkoztam a legnagyobb hazai énekessel is. Mielőtt félreértené valaki: nem az X faktor valamelyik döntősével hozott össze a sors a debreceni szeméttelepen, hanem egy hollóval. (Amely madár bizony énekesnek számít, de hát nem is kell ezen csodálkozni a mai világban...) Ha a napsütés is velem van, akkor gyönyörű röpképet tudtam volna készíteni az alacsonyan átrepülő madárról, de így csak dokumentálni tudtam a ritka debreceni vendéget:

Találkozás Lutrával

2011-02-13T08:29:00.000-08:00

Érdekesen indult a mai nap. Ezúttal Mikepércs felől közelítettem meg a Tócó-Kösely menti tározót, többféle tervvel a tarsolyomban:-) Először is vízimadárszinkront is akartam végezni, másodszor a tározótól északra lévő, Debrecen határába eső szikeseken akartam téli énekeseket keresni.
Amíg a földúton (Cserepes dűlőn) ballagtam a gátőrház felé, még megvolt a reményem mindkét elképzelésemre.

Egy szép napkelte miatt azért meg kellett állnom:

A földön gomolygó füstöt persze nem a Nap tüze okozta, de szabad asszociációval még ezt is lehetne képzelni: ("Ég a napmelegtől a kopár szik sarja"). Melegem nem volt persze, de nem is fáztam, mert jól felöltöztem. Kb. mínusz 6 fok lehetett, itt a határban talán még hidegebb.

A fagyott belvízen a kelő nap sugarai arany-vörös színekkel tükröződtek vissza:

Nos, a víztározót bejárva megállapíthattam, hogy az első tervem biztosan nem válik ma valóra. A teljes tározó jég alatt volt, így vízimadarakkal nem is találkoztam. Ráadásul szokatlanul nagy csend uralta a vidéket, míg a gáton ballagva a csatorna vizében egyszer csak egy sötét árnyat vettem észre. Vidra!!! Szerencsémre nem látott meg, szerencsétlenségemre viszont olyan gyenge fények voltak még csak, hogy eleinte egyetlen épkézláb képet sem sikerült róla készítenem. Ráadásul a naplemente fotózás közbeni kísérletezéskor használt alá-fölé exponálási lehetőséget elfelejtettem kikapcsolni, így egész sereg képem egyből használhatatlan volt:-(

Lutra eközben időről időre lebukott a lékbe, majd kimászva a jégen rágcsált valamit.

A gép lencséjén keresztül nem is láttam tisztán, hogy mit, de a kép nagyításakor már ki lehetett venni, hogy egy béka az áldozat:

Míg a víz alatt haladt a vidra folyamatosan északi irányba a csatornában, én a szárazföldön igyekeztem utána. De csak addig, míg ki nem bukkant újra a vízből, ekkor én is mozdulatlanná próbáltam dermedni és csak a fényképezőgép exponálógombja mozdult újra meg újra. Ismét lebukás, ismét indulás. Közel egy félórán át játszott az idegeimmel a halak (és mint látjuk: békák) réme. A legbosszantóbb az volt, hogy a napfény lassan mindent beterített, csak a csatorna jegére vetett még mindig árnyékot a parti növényzet, így a vidra szinte sohasem került jó fénybe.

Amikor meg minden ideális lett volna, akkor meg elérte őkelme a csatornának azt a részét, amelyen már nem nagyon volt nyílt vízfelület, így hiába fotóztam volna, a sűrűben csak a nádszálak mozgása mutatta, hogy épp merre jár. Pedig kezdett volna alakulni a jó kép:

Miután kelletlenül búcsút vettem a vidrától, ránéztem még a szikesekre is. Itt jó sok víz volt (félig fagyott állapotban), így sem téli kenderikével sem hósármánnyal nem bővült ma a fajlistám. Mégsem lehettem elégedetlen, hiszen fokozottan védett emlőssel azért nem mindennap találkozik az ember!
Hazafelé menet egy pár perces kitérőt tettem a Vértesi úton, ahol most sikerült az, ami legutóbb nem:

Megörökítettem egy példányt az út szélén veszteglő egerészölyvek közül.