Bár két napja még ragyogó napsütést jósoltak az időjárásjelentésben, még időben visszakoztak és tegnap már borús, erősen felhős eget jövendöltek. Be is jött. Pedig csak ebéd után vágtam neki a sárándi határnak, a nap csak nem akart kibukkani a vastag takaró alól. A kocsit is jó messze le kellett tennem, mert a Városrétre vezető út így nézett ki:
Elkelt a gumicsizma! A legelőn rögtön egy bíbic fogadott. Az idén az első - mondhatnám - de volt ugyebár egy január 11-i megfigyelésünk Sorosi Petivel. Viszont az a szennyvízzel terhelt csatornában próbált áttelelni, ez meg egy igazi természetes környezetben várt. Mégiscsak ez az igazi. Később még két példány repült át felettem. A Tócó-Kösely menti tározón is kezd megindulni az élet. Csak vadászok ne lennének... Most szerencsére nyomukat sem láttam, ha az őszi mészárlások nyomait, a sok elhagyott töltényhüvelyt nem számítom... A hó ugyan sok helyen elolvadt, ám volt ahol még most is térdig ért. A széliránytól és a napsütéstől függően néhol egészen furcsán húzódott a hóhatár:
A tavakon még csak gyülekeznek a vízimadarak. Nem csoda: néhány nappal ezelőtt még nem találtak volna annyi vízfelületet mint most. De ma olvadt rendesen. 20 példány fütyülő réce, kb. 200 tőkés- és egyetlen magányos barátréce került elém. No meg egy pár bütykös hattyú. Többször is felrepültek, most sajnáltam igazán, hogy nem volt jobb fény. Így csak ezen a szürke képen örökíthettem meg a hófehér madarat.
Felriadt a tavakról még 14 nyári lúd is, őket később a tározótól nyugatra elterülő szántóföldeken láttam szedegetni. A borús időben hamar sötétedett, így csakhamar hazafelé kellett vennem az irányt.
Elkelt a gumicsizma! A legelőn rögtön egy bíbic fogadott. Az idén az első - mondhatnám - de volt ugyebár egy január 11-i megfigyelésünk Sorosi Petivel. Viszont az a szennyvízzel terhelt csatornában próbált áttelelni, ez meg egy igazi természetes környezetben várt. Mégiscsak ez az igazi. Később még két példány repült át felettem. A Tócó-Kösely menti tározón is kezd megindulni az élet. Csak vadászok ne lennének... Most szerencsére nyomukat sem láttam, ha az őszi mészárlások nyomait, a sok elhagyott töltényhüvelyt nem számítom... A hó ugyan sok helyen elolvadt, ám volt ahol még most is térdig ért. A széliránytól és a napsütéstől függően néhol egészen furcsán húzódott a hóhatár:
A tavakon még csak gyülekeznek a vízimadarak. Nem csoda: néhány nappal ezelőtt még nem találtak volna annyi vízfelületet mint most. De ma olvadt rendesen. 20 példány fütyülő réce, kb. 200 tőkés- és egyetlen magányos barátréce került elém. No meg egy pár bütykös hattyú. Többször is felrepültek, most sajnáltam igazán, hogy nem volt jobb fény. Így csak ezen a szürke képen örökíthettem meg a hófehér madarat.
Felriadt a tavakról még 14 nyári lúd is, őket később a tározótól nyugatra elterülő szántóföldeken láttam szedegetni. A borús időben hamar sötétedett, így csakhamar hazafelé kellett vennem az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése