Legalábbis remélem, lesznek követői az új esztendőben is. Én újév tiszteletére elővettem a régi kerékpáromat, kissé rendbe szedtem és két keréken vágtam neki a környéknek madarász élmények után kutatva. Nem terveztem hosszú utat, a Tócó köntösgáti szakaszát jártam be. Itt volt ismét egy erdei cankó (december 28-án már belefutottam kettőbe), meg két egerészölyv keringett a közelben. A vasútvonaltól nyugatra, a "hidas" laposon százával nyüzsögtek a fenyőrigók. Egyéb csemege híján a vadrózsa terméseivel, azaz csipkebogyóval tömték magukat. (Hiába, kell a C-vitamin nekik is!) A Gyékényesben ezúttal nem nagyon mozogtak a madarak, az élénk szél miatt pedig a komolyabb makrofelvételek készítéséről is le kellett mondanom. Pedig a zúzmara nem volt rossz téma, egy mácsonyát azért megörökítettem:
A tél egyik legszebb tulajdonsága, hogy azokat a tájakat is képes megszépíteni, amit az emberi tevékenység egyébként már meglehetősen elcsúfított. Íme, ilyen szép is lehet a Tócó, amit sokan csak egyszerű szennyvízcsatornának tartanak...
Közvetlenül a Bartók Béla úti híd alatt még egy erdei cankót figyeltem meg, aztán elindultam hazafelé. A hideg ellenszél nem volt túl kellemes, mégis nosztalgiáztam is kissé kerékpározás közben, hiszen jó pár éve már, hogy nem használtam ezt a terepen egyébként igen praktikus közlekedési eszközt. Ennek nem is annyira a lustaság, mint inkább az időhiány az oka, de az üzemanyagáraknak köszönhetően egyre gyakrabban veszem majd igénybe ismét a biciklimet...
Még egyszer Boldog Újévet minden kedves olvasómnak!
