A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gulipán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gulipán. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 7., szombat

Jó fajok

Csak egyet tudtam, hogy ma madarászni fogok. Hogy hová megyek majd, azt az időjárástól tettem függővé. Mondtak ugyanis esőt, szelet (éjszaka zuhogott is rendesen) de szerencsére hajnalban derült égbolt tekintett le rám. Így aztán Sárándnak vettem az irányt. Miután márciusban egyetlen csepp csapadék sem hullott, bíztam benne, hogy esetleg a tegnapi eső sem tudta úgy feláztatni a dűlőutat, hogy ne tudjak rajta autóval végigmenni. Hamar beláttam, hogy naiv voltam... Le kellett tennem a kocsit, még így is majdnem sikerült leragadnom... 
Rögtön az elején egy búbosbanka fogadott. Bár a nap már fenn volt és a fények sem voltak rosszak, mire a fényképezőgép működésbe lendülhetett volna, a madár továbbállt. A juhász tanyájánál vörös vércsék és nászrepülő örvös galambok látványa volt említésre méltó, a Városréten azonban nem volt túl nagy mozgás. Mindössze egy póling rebbent fel előttem, hang nélkül. 
A csőre rövidsége, a fejtetőn kivehető sötét sáv miatt szerintem ez egy kis póling lehetett:
A Városréten áprilisban rendszeresen lehet kis pólingokat megfigyelni, de a talajon sétáló madarakat könnyebb határozni, ezért van bennem egy kis bizonytalanság.
A TKM-tározónál először úgy tűnt, minden csendes. Az élénk szél miatt ugyanis a vízimadarak többsége a nád rejtekében tartózkodott, így a vízen alig-alig láttam valamit. Az egyik tavon azonban fehérlett néhány folt. Gulipánok. A visszafelé hajló csőréről és tarka színéről könnyen felismerhető madarakat nem lehet összetéveszteni mással. 
Összesen 4 pár került elő, íme néhányukról egy röpkép:

Szerencsére a bütykös ásólúd pár is megvolt, ezúttal a tojó került lencsevégre:

A nádi énekesek is szépen gyülekeznek. Megjött a nádi tücsökmadár (legalább tíz példány szólt), de itt van a cserregő és a foltos nádiposzáta is.
 (A képen az utóbbi faj)

Az izgalmasabb dolgok azonban még csak ezután következtek. Először szemberepült velem egy búbosbanka. Autófókuszos objektívvel az év fotója lett volna, így azonban nem sikerült "lekapnom" a fajt. Sikerült viszont dokumentálni azt a "rám repülő" kormos szerkő csapatot, amely megjelenése nekem április 7-én még meglehetősen korainak tűnt. 
Íme egy példány:

A vízállás egyébként elég alacsony volt, így néhány partimadárral is találkozhattam. A gulipánok mellett gólyatöcsök, füstös cankó került elő leghamarabb, de a tározó közepén felszínre bukkant iszappadok még több sikerrel kecsegtettek. A hátralévő időm itt is telt el, ugyanis bőven akadt látni- és fotózni való. Rögtön sikerült egy tavi cankót felfedezni: A vékony, egyenes csőr, az észrevehető "sapka" és a fekete foltok a madár hátán jó bélyegek a szürke cankótól való elkülönítésben.
Akadt néhány pajzsoscankó is.
 Az alábbi röpkép jól mutatja, hogy milyen méretbeli különbségek lehetnek egyes egyedek között:
Kiderült, hogy tavi cankóból sem egy van, legalábbis négy példány egyszerre repült fel. (Az alábbi fotóra  azonban csak három fért rá:-))

Hirtelen billegetőszerű hangot hallottam, a gyorsan tovarebbenő madárról csak egy "erősen kifogásolható minőségű" képet készíthettem, de nem bántam meg.
Erről a rossz fotóról is egyértelmű, hogy rozsdástorkú pityer repült át előttem!!!
 (A faj vonuláskor nem ritka errefelé, de nekem már nagyon régóta nem volt szerencsém hozzá.)

Aztán megint meglepődtem. Vagy húsz példány havasi partfutó szállt le egy csapatban a zátonyra. Sajnos a nádszálak takarása miatt fotózni nem nagyon tudtam őket, erről az egy- nyíltabb helyre kimerészkedő - példányról sikerült csak néhány képet készítenem:
E madarak ilyenkor még a téli tollazatukat viselik és a fekete hasfoltjuk sincs meg. (Ennek a példánynak egyáltalán nem volt még, de akadt a csapatban pár példány, amelynek már látszott némi fekete maszat a testalján.)
Volt még pár kis lile és akadt egy réti cankó is. Közben füsti fecskék kis csapata is átrepült felettem, nekem idén ezek voltak az elsők. (Papp Gábor már március 25-én látott egyet Debrecenben.)
 A tavi cankóról is készítettem még egy képet:
Sajnos hamar eltelt az idő, így ballagnom kellett visszafelé. Még egy érkező faj azért elém került: egy sárga billegető. Az ellenfényes fotót csak azért teszem fel, mert vele a ma megfigyelt madárfajok száma elérte az ötvenet, vagy ahogy a bulvármédia közölné: a FÉLSZÁZAT! (És akkor még nem említem a délben a Kishegyesi úton hallott barátposzátát.)
Egyszóval: jó kis nap volt ez!
(bár ez öt szó:-))

2011. augusztus 4., csütörtök

Töcstömeg

A legutóbbi bejegyzésem óta ismét nőtt a gólyatöcsök száma. A mai már minden bizonnyal debreceni rekord: 58 példány tartózkodott a vízálláson (legalábbis ennyit BIZTOSAN össze tudtam számolni a sirályokkal teli élőhelyen.) 
Itt egy fiatal példány:
 Tükörbe nézve:
 Itt pedig egy öreg madár:
 Sajnos egyszerre az összes gólyatöcsöt nem tudtam egy képre varázsolni. A tömeg közel harmadát azonban bemutatom:
 Azért a sirályokat is végignéztem, a vízálláson vagy 600 példány pihent, a szeméttelep fölött még vagy 2000 hangoskodott. Legközelebbről ezeket a sárgalábú sirályokat tudtam fotózni, az az egy fiatal szerecsensirály, amit találtam, nagyon messze volt csak.

 A szeméttelep mellett legalább 150 dolmányos varjú is mozgott egy csapatban, de a takarásban lévő példányokkal együtt akár 200-as csapat is lehetett. Ezt a tömeget nem tudtam megörökíteni, mint ahogy azt az 5 gulipánt sem, amely a vízen keresgélt. Egyet azért sikerült lefotózni, igaz, csak a levegőben:

2010. augusztus 24., kedd

Gulipánok

Ma a vízállást nyugat felől vettem szemügyre. Szépen gyűlnek a nagysirályok, a legizgalmasabb mégis az két gulipán volt, amely felrepülve a vízről, egy nagy kört tett a fejem fölött. Igazán fotogének voltak:

2010. július 15., csütörtök

Téglagyári kiruccanások


Tegnap délután Dorka lányommal együtt elkanyarodtunk az egykori ALFÖLDI téglagyár kubikgödreihez. Nagy élmény volt, a kiszáradt bányaterület csillogó vízállásain és a földön legalább 800 nagy sirály Ráadásul köztük egy heringsirályt is megpillantottam, sőt talán egy világoshátú alfajt... Azért csak "talán", mert mindössze a hétszeres nagyítású kézitávcsövem volt nálam, a sirályok meg azért annál távolabb, hogy ilyen optikával biztosra mehessek. Persze fényképező sem volt nálam, hogy legalább dokumentálhassam a madarat... (Érkezésünkkor még egy sast is láttunk távolodni, de őt még kézitávcsővel sem nézhettem meg. Méreteiből adódóan azonban biztosan nem ölyv lehetett.)
Viszont elhatároztam, hogy másnap lessátorral és teljes felszereléssel visszatérek.
Ma reggel 4 órakor tehát keltem és öt órakor már a sirályok hűlt helyén kuporogtam lessátram mélyén. Bizony, sirályok nem voltak, mindössze két példány repült fel pirkadat után a tegnapi területről...
Bíztam benne, hogy azért lesz valami, de csak sárga billgetők vigasztaltak:

Ez a fiatal is hamar felrebbent, mikor elkezdtem fotózni:

Az alábbi képet már a sátorból való kibújás után készítettem az élőhelyről:


Minden valószínűség szerint a sirályok csak délután gyűlnek be ide, így hát potyára jöttem reggel. (és keltem "zöldhajnalban"). Délután akadt egy félórám, így újra kilátogattam a helyszínre.
 Még négy gulipán is előkerült. Kettőt egészen közelről fotózhattam:


A teljes "csapatot" pedig így sikerült dokumentálni:


Megvoltak a sirályok is, igaz fele akkora mennyiségben, mint tegnap. A jó négyszáz példányos csapatban ráadásul nem bukkant fel az a madár, ami a legizgalmasabbá tette az előző napi kiruccanásunkat. Pedig alaposan átnéztem az itt tartózkodó sereget, de nem volt szerencsém. 


Amíg a vízállások megvannak, minden délután érdemes lenne ránézni a területre. 
A hőség mindenesetre hatásosan dolgozik, egyre nagyobb a szárazság:

2009. május 20., szerda

Gulipánok

Újabb kiruccanás az ülepítőhöz. (Lovász-zug) Ezúttal egy gulipán párra találtam. Bár a félellenfény elég zavaró volt, így is aránylag közelről fotózhattam őket. (Mellettük a piroslábú cankó jól mutatja a méretbeli különbséget is)

Érdekes, hogy két parti lilén kívül idén májusban semmilyen "ritkább" limikola nem került még itt elő. Pedig olyan szárazság van, hogy azt hinné az ember, még inkább itt összpontosulnak a partimadarak. A partfutók és társaik helyett most csak a szárcsafiókák jelentettek némi fotótémát.

Egy kis csapat sarlósfecske is megjelent az égen. Jó lenne egyszer egy "igazi" képet is készíteni erről a gyors röptű madárról, egyelőre azonban csak ilyen képre futotta: (Manuális fókusszal talán elmegy - szupergyors autófókuszom meg úgysem lesz mostanában:-(()