Hollók és vörösnyakú lúd

Érdekesen, sejtelmesen indult a mai reggel. Talán jól mutatja az a különös felhőzet is, amit a sárándi határban láttam: (Így fekete-fehérré alakítva még hangsúlyosabb!)

A Tócó-Kösely menti tározót látogattam meg.A Városréten havasi pityer került elő, seregélyek és fenyőrigók repkedtek, sőt egy fekete harkály is szólt a távolból. A vizeken nem volt túl nagy mozgás, ezúttal csak tőkés récék, hat nagy kócsag és két szürke gém mutatkozott - néhány szárcsát leszámítva. Itt a kócsagok fele:-)

Persze a hattyúcsaládot nem is számolom, ők olyan stabil tagjai már az itteni madárvilágnak, hogy meg sem lepődöm a jelenlétükön:

Ezután jöttek az igazi izgalmak. Hollók korrogása hangzott fel! Egész kis csapat repült át felettem: 7 példány. Egyikük egészen közel szállt át fölöttem, csak a felhők mögé bújó nap nem sokat segített a felvétel minőségén:-((

Érdekes módon vadlibából most sokkal kevesebb volt, mint a múltkor. Néhány tucat példányból álló csapatok repültek csak át fölöttem, táplálkozó seregeket meg egyáltalán nem láttam a környéken. Ennek ellenére lestem az átszálló seregeket is, hogy hátha akad köztük valami ritkaság. És íme, vannak csodák:

Igen, a nyári ludak és nagy lilikek vegyes csapatában ott lapult egy vörösnyakú lúd!!!! 

Az alábbi, közeli képen még jobban látszik a nemes vonalú madár:

Érdemes tehát ránézni minden - akár kis - csapatra is, mert mint látható, távcső nélkül nem könnyű kiszúrni köztük a "nyakit"!

A szántón pihenő kócsagok fotóját csak ezért rakom most ide, hogy látszódjon: milyen méretbeli különbségeket produkál egy behúzott vagy kinyújtott nyak akár ugyanannál a fajnál is: 

(Mindhárom madár természetesen nagy kócsag!)

Miközben a kocsihoz baktattam, egy áttelelő vörös vércse szitálását próbáltam még lencsevégre kapni.

(Kevés sikerrel, de minden nem lehet tökéletes...)

Miután hazaértem, még otthon is várt egy meglepetés. A házunk fölött is szólt egy holló, így egy újabb debreceni adata is van a fajnak! (Sajnos fotó erről már nem készült...)

Szünet után - szünet előtt

Szivárvány és martilapu

Nehezen lehetett eldönteni ma reggel, hogy milyen idő is lesz. Ki-kisütött ugyan a nap, de aztán olyan felhők is megjelentek az égen, hogy akár kiadósabb záporra is lehetett belőlük számítani. Mégis kerékpárra ültem hogy legalább a Tócóvölgy környékbeli területeit átnézzem. Meglepően nagy volt a madármozgás. A vasúti töltésről a Lapos vízzel borított részein ugyan még csak bíbicek meg egy tőkés réce pár mozgott, de kisebb-nagyobb csapatokban észak felől a dankasirályok is jöttek rendületlenül. A Gyékényes is aránylag jól megközelíthető volt, persze a gumicsizma most sem volt felesleges. Vörösbegy énekelt, fenyőrigók fürödtek az itt található vizekben, egy rövid időre pedig még függőcinegét is véltem hallani. Míg megkerültem a területet, hogy a szántón keresztül eljussak a szomszédos legelőre, három darut is láttam nyugat felé repülni. Nem sokkal később pedig nagy lilikek kisebb csapata jelent meg az égen:

Egy néhány példányból álló tengelic sereg is elém került, egyikük egészen közel merészkedett:

A Hidas laposnak elnevezett területen is jókora vízállás terült el. Az egykori betonhíd maradványai alatt jól kirajzolódik az egykori meder nyoma, szerencsére a vasúti töltés felől meg lehetett kerülni az egészet. Egy csupasz gallyra közben széncinege ült fel, gondoltam készítek is pár kockát az év madaráról:

Egyszer csak a cinke elrebbent és helyére egy cigánycsuk telepedett. Néhány képet ő is megérdemelt:-)

Hirtelen szivárvány tűnt fel az égen, a kép esztétikumát "csak" a magasfeszültségű oszlop és a közeli nagyáruház rontották...

Az égen pedig különös felhők is megjelentek. Az alábbi fotó felső harmadában látszik az a furcsa mintázat, amiből sok rosszat ki tudna olvasni egy hozzá (nem) értő ember. (Ahogy az egykori pásztor magyarázta: Én nem tudom, hogy ez mit jelenthet, de jót biztos hogy nem!)

Átalakítottam fekete-fehérré is az egyik felhős képet, így talán még érdekesebb:

A Tócó patak medrének szélén pedig feltűntek a martilapu virágai. Itt a környéken ez a virág nyílik először, méltóképpen köszönthetjük hát vele a tavaszt:

Rétisas és vadludak

E két szóval összefoglalhatnám a mai madarásztúrám legizgalmasabb élményeit. A helyszín ezúttal ismét a Tócó-Kösely menti tározó volt, ez a Mikepércs határában található tórendszer. Korábban a szennyvízülepítésben volt szerepe, mára azonban igazi természetközeli élőhellyé vált és gyakran szolgál madártani meglepetésekkel. A legnagyobb dilemmát az jelentette, hogy merről is közelítsem meg a tavakat. Szívem szerint Debrecen felől céloztam volna meg az élőhelyet, így a gyakran kimaradó északi medencéket biztosan végigjártam volna, ráadásul a Szepes határába eső szikeseket is vizsgálhattam volna. Az olvadásnak köszönhető nagy sár azonban a klasszikus megközelítés mellett szólt, így Sáránd felől "támadtam". A kocsit a sárándi tsz-út szélén hagyva gumicsizmában nekivágtam a sártengernek. A Városréten új juhász fogadott, akivel váltottam pár szót és tovább ballagtam a tavak felé. A tórendszer előtti csatornában úgy meggyűlt a víz, hogy majdnem rövid volt a gumicsizma! Miközben átevickéltem, a nagy hápogás máris előrevetítette, hogy van élet a vízen. Százával voltak a tőkés récék, de más vízimadár nem mutatkozott. Mégis biztató volt, hogy jégmentesnek láttam a területet. Hamarosan nagy szárnysuhogással egy bütykös hattyú is elém került. Amikor legutóbb a környéken jártam, már nem találkoztam vadlibákkal, ehhez képest ma a leggyakrabban szem elé kerülő madarak voltak. Nem túl nagy csapatokban, de rendre feltűntek a hangosan kiáltozó nagy lilikek, időnként pedig néhány nyári lúd is közéjük vegyült. A képen az előbbi faj egyedei láthatók:

A fények még egészen jók voltak, így jó fotótémát jelentettek a vadludak. Sajnos igazán közeli rárepüléssel nem örvendeztettek meg, de azért így is élmény volt a találkozás:

A tervem az volt, hogy végigjárom a tározót, ám az elképzelés lassan meghiúsulni látszott. A sáros, mély talajon nehezen haladtam, és még a gátőrházat sem értem el, amikor már negyed tízet mutatott az óra. A tórendszertől nyugatra lévő távoli facsoporton ekkor egy nagy ragadozót vettem észre. A rétisas errefelé ritka vendég, így különösen megörültem az adatnak, főleg amiatt, hogy ma van az országos sasszinkron! Bár messze volt a madár, azért egy dokumentumképet még itt is megérdemel:

A gátőrházhoz érve már biztosnak látszott, hogy elfogyott az időm. Mivel a legalább egyórás visszafelé vezető utat a kocsihoz még meg kellett tennem, úgy döntöttem, hogy nem caplatok tovább a sárban, így a tórendszer északi tavait ezúttal is kihagytam a megfigyelésből. (Az még plusz 1-1,5 órát igényelt volna...) Viszont egy érdekes dolog még történt velem. A gáton a magas fűből szinte a talpam alól apró madárka rebbent fel és néhány méterre tőlem a nádban bújt meg. Nádi sármány volt, de olyan érdekes fizimiskával, hogy a biztonság kedvéért végiglapoztam otthon a határozókönyvet:

A Városréten aztán újra beszédbe elegyedtem a juhásszal, aki elmesélte, hogy 1-2 héttel ezelőtt, a még jég alatt lévő vízen a tanyája előtt furcsa, fekete-fehér színű, piros csőrű madarak szálltak le, "amik olyanok vótak, mint a níma ruca". (Néma ruca vagy kacsa=pézsmaréce). A leírás alapján valószínűleg bütykös ásóludakat láthatott a juhász, ami azért érdekes, mert nekem még téli adatom nem is igen volt a fajról! A pozitív élményeknek itt aztán vége is volt, ugyanis a kocsihoz érve észrevettem, hogy a bal hátsó kerék gumija teljesen lapos. Felfújtattam, aztán miután hiába próbáltam szerelőt találni (vasárnap lévén), igyekeztem haza, hogy mielőtt újra lenged, hazaérjek... Végül sikerült és e kellemetlen epizódtól eltekintve úgy érzem jól sikerült a mai délelőtt. Legközelebb meg valahogy be fogom járni a teljes tórendszert!!!

Rózsaszín szemek

Újra a TKM felé gyalogoltam és már messziről feltűntek a sirálycsapatok. Jó ezres tömeg volt a tározó felett, sárgalábúak és dankák vegyesen halásztak. 

Egy öreg sárgalábú:

És egy első teles, zsákmányával:

Még mindig sok kócsag és szürke gém is  volt. 

A hazai természetvédelem címermadara számomra megunhatatlan. 

Akár állva...

... akár repülve látom:

Sajnos a közelbe vadászat is zajlott, mert rendre hallottam a lövéseket. A tavakon nem is nagyon voltak récék, így érdemesebb volt a nádast és a vízparti bokrokat figyelni. Így sikerült megörökíteni ezt az ökörszemet. Azt viszont már csak idehaza vettem észre, hogy milyen hosszú karma van ennek a pici madárnak!

A leggyakoribb énekes azonban a nádasban ilyenkor a kék cinege. Lépten-nyomon találkozhatunk vele, amint apró rovarok, pókok után keresgél. Ritkán jut az ember eszébe az aranyszabály, hogy nem mindig csak a szuperközeli képek érdekesek.

 Néha a fotó szépségét az adja meg, hogy jól látszik a madár élőhelye, természetes környezete is:

A barkóscinege is sokszor képre kívánkozik, mert szerintem nagyon szép madarak. 

Persze főleg a hímek, de ma egy tojót sikerült képre varázsolni:

A kép nagyításakor tűnt fel, hogy ennek a madárnak rózsaszínű a szeme. (azaz az írisze). Ezt még sohasem vettem észre korábban:

Talán a vadászok jelenlétének volt betudható, hogy libák sem nagyon mozogtak most a területen. Mindössze ez a négy nagy lilik került elém a mai napon:

Hazafelé menet még elkanyarodtam a debreceni szeméttelep felé. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen mennyiségben vannak ott a nagyobb sirályok. Nem voltak jelentős számban. Talán az itteni csapat zömét láttam a TKM-tározón? Nem kizárt, hogy hétvégén, friss szemétszállítás híján leruccannak a tározóra halcsemegére. 

Egy fiatal heringsirályt azért sikerült megörökíteni most is:

Halászó sirályok

Madarászni legtöbbször kora reggel vagy kora délután szoktam. Most kivételes időpontban indultam neki a mikepércsi-sárándi határnak, mivel 10 órakor, a reggeli bevásárlás után cuccoltam be a kocsiba. Az autót aztán megint le kellett raknom  a Városrétre vezető földút előtt. Nem volt ugyan sár, de félő volt, hogy a hatalmas dágványokon, amit a traktorok alkottak, felakad a kocsi. Így gyalogosan közelítettem meg a TKM-tározót, ahol szintén nem szabadultam a sirályoktól:-)

De a téli ruhás búbos vöcsök már igazi fotótémának bizonyult:

Különösen így, hogy a fiókával együtt mutatkozott az öreg:

Már a Városréten feltűntek a nagy lilikek. A délelőtt folyamán még több kisebb csapat rám repült:

A vízen a sirályok és szárcsák mellett néhány récefaj is előkerült. Az alábbi kép jobb szélén például egy kontyos réce bújkál:

Még itt van a hattyúcsalád is:

A fiatalok egyre világosabb tollazatban láthatók:

A nap legérdekesebb eseménye a sirályok halászata volt. Bár nem szenzáció, hiszen menüjükben sem ritka a hal, én azonban most láttam először, hogy ekkora zsákmánnyal próbálnak megküzdeni:

Kinézik a csőréből... (A vége persze az lett, hogy el is ejtette a túl nagy falatot.)

Szürke gémek és nagy kócsagok is szép számmal voltak még a tavakon. Hiába, ahol hal van, ott e gémfélék is megtalálják a számításukat...

Visszafelé a Városréti legelőn még egy pityer okozott némi fejtörést. Mármint hogy réti vagy havasi lehetett. A kérdés még nyitott, ha valaki tud segíteni, örömmel fogadom a választ.