Közeleg a hóvége. Ez mostanában azt is jelenti, hogy ilyenkorra elfogy a kosztpénz és már tankolni sem nagyon futja miből. Így bár nagyon terveztem egy újabb mikepércsi-sárándi kirándulást - a TKM-tározó északi medencéinek felderítését tűzve ki célul - végül mégis egy közelebbi helyet választottam. Mivel tegnap heringsirályokat és szerecsensirályt is láttak a szeméttelep környékén, így újra a hulladéklerakó felé vettem az irányt. (Nemcsak a pénznek, hanem a madarászatnak sincs szaga. A madarásznak már lehet, ha túl sokat tartózkodik szennyvízülepítők és szemétlerakók környékén. Erről különösen a sertéstrágya szikkasztókra besátrazott fotósok tudnának mesélni...)
A reggeli köd hamar felszállt, és a szokásos helyen vártam a sirályokat, de hiába. Viharsirályokon és dankákon kívül nem láttam mást, ezkeet a gyakori fajokat sem túl nagy mennyiségben. A vízre nem is szállt le, csak vagy 100 példány. (Később néhány ezres csapatuk a szeméthegy felett, illetve pár százas seregük a szántókon mutatkozott, de ritkaságot ekkor sem fedeztem fel köztük.) A vízállás mellett ezt a barázdabillegetőt sikerült csupán "felképelni":
Viszont a tócsa távolabbi sarkán hat cankó táplálkozott. Erdei cankóknak néztem őket, de túl messze voltak, így elhatároztam, hogy megkerülöm a vízállást, és közelebbről is szemügyre veszem őket. A Tócóban is volt két erdei cankó, a parton meg énekes rigót fedeztem fel. A fák közül meg barátposzátát hallottam énekelni! Közben egy cigánycsuk szinte kért, hogy fotózzam:
A szeméthegy fölött már több sirály repkedett, meg egy varjúféle. Utóbbira először ügyet sem vetettem, míg meg nem szólalt. Ekkor rögtön nyilvánvaló lett, hogy kiféle az illető: Egy holló! Gyorsan dokumentálni próbáltam a Debrecenben riktán látható madarat. Bár a képek nem túl jól sikerültek, ezen is látszik az ék alakú farok és a vaskos csőr:
Itt pedig a viszonylag széles szárny is nyilvánvaló:
Míg megörökíteni próbáltam a hollót - közben reménykedve, hogy nem merül le az akkumulátor, aminek a cseréjére most nem is gondolhattam, pedig a tölöttséget jelző ikon már erősen villogott - nem vettem észre, hogy a madár nem egyedül van. Csak amikor elhúzott keleti irányba, akkor pillantottam meg egy másik, hasonló méretű és formájú madarat. Itt a kép is. Így aztán két hollót regisztrálhattam a mai napon, aki a másikat mégis valami nagyra nőtt vetési varjúnak határozná, az jelezze felém a tévedésemet!
Aztán persze a cakók is erdeinek bizonyultak, így ma nyolc példányt sikerült itt számolnom a fajból. Közben északi irányba előbb egy hatvan, majd egy hetven példányos nagy lilik csapat is áthúzott felettem. Hazafelé még a Kunhalom utcai Tócó szakasznál megálltam. Itt házi verebek strandoltak és ittak. A remek fényben őket is lencsevégre kellett kapni:
Tükröm, tükröm...
Az alábbi képen a hím ugyanúgy stíröli a tojót, akárcsak nálunk, embereknél szokás az a strandon.
(És másutt is...)
