Odúlakó gombák és nagyőr

"Nagy" pillanatok

Továbbra is szemmel tartom a Fancsikát, ezúttal a lányok is segítettek:-) 

Megvolt a hattyúpár, Dorka és Blanka nagy örömére egészen a part közelbe úsztak.

Egy kis őszi hangulat:

A napsütéses idő és az őszi színek megalapozták a hangulatunkat:

Egyszer csak egy nagy fakopáncs szállt a közeli nyírfára. Rögtön fotózni kezdtem, így remek összehasonlító anyag keletkezett (akárcsak a múltkori balkáni fakopáncsról!)

Ezek voltak ám a "nagy" pillanatok!

Búvárok helyett

Ma délelőtt Blankával ismét ránéztünk a Fancsikára.

 Két kárókatona fogadott bennünket:

Egyéb vízimadárban ezúttal sem bővelkedtek a tavak. A hattyúk ugyan még megvoltak, a récéket is megleshettük, de még egy árva búbos vöcsök sem akadt, nemhogy búvárok... 

Maradt ismét a táj, mint fotótéma:

Őszi Fancsika

A fancsikai tavakra mindig érdemes ránézni, ilyenkor október vége felé meg már abban is lehet reménykedni, hogy valamilyen északi vendéggel is összeakadunk. Búvárok, füles vöcsök, csüllő... lehetne a kívánságlistámon, de nem volt ekkora szerencsém. Roppant kevés vízimadár mozgott a tavakon, egy pár bütykös hattyút azért feljegyezhettem. 

Sőt, fotózhattam is:

Volt még két nagy kócsag, egy szárcsa, vagy 10 tőkés réce, de semmi más a vizeken. Így aztán inkább az őszi hangulatot próbáltam megörökíteni.

Hulló falevél:

És színes lombok minden mennyiségben:

Azért mégsem hiába látogattam ma ide!

Bocskaikerti ősz

A tegnapi madarász suli után ma reggel Bocskaikertben tettem egy órás sétát és az erdei madarak mellett az ősz szépségeit próbáltam megörökíteni:

A földön a színes levelek között itt-ott még szamócát is lehet találni:

Tegnap csak hallottunk vörösbegyet a gyerekekkel, ma sikerült az őszi hangulatban látni és meg is örökíteni:

Most sajnos csak egy nagy fakopáncs került elő, de azt legalább viszonylag közelről és szép fényekben fotózhattam. Itt is látszik a bajuszsáv, ami egészen a tarkóig húzódik, de a tűzpiros alsó farkfedők is jól elkülönítik a balkáni fakopáncstól (Annak ez a testtájéka inkább rózsaszínes.)

Ezek a bélyegek azért jók, mert akkor is látszanak, ha csak a hátát látjuk a nagy fakopáncsnak:

Ez már egy másik példány, ennek a piros tarkója árulkodó, ez a hímekre jellemző:

A leggyakoribb madarak persze a cinegék, itt egy kék cinege bogarássza az őszi leveleket. 

Egyszerre még egy énekes rigó is előkerül, most, hogy nem énekel, már nem olyan feltűnő a jelenléte, de az erősen pettyezett has és a sárgás mell segít a határozásban.

Októberi vörösgém

A sárándi határban csípős hideg és deres táj várt ma reggel. Későn kel fel a nap, így aztán, ha 9-10 óra körül haza akar érni az ember, nem sok ideje marad egy kiadós madarászatra. Hát még ha a hideg és a napkelte által létrehozott csodákra is figyelmet próbálunk fordítani. Márpedig én a dérlepte bogáncsoknak nem tudtam ellenállni:

Fotóznom kellett...

Még a fűféléket is. 

(Ujjasmuhar:)

A tározón kevés madár mozgott. Ám rögtön az elején egy fiatal vörös gém repült fel, amin igazán meglepődtem, hiszen októberben már ritkán lehet találkozni e fajjal!

Végre egy igazi téli vendég is előkerült: az első kékes rétihéja, amit az idén láttam, mégpedig egy tojó. Remélem, lesz még ennél jobb képem is a fajról!

A kócsagok a szürke gémekkel együtt most is elmaradhatatlanok voltak. Ha pedig repültek, próbáltam lencsevégre kapni őket.

Hol ellenfényben:

Hol meg szemből:

Legalább húsz cigányréce is mozgott a tavakon. Elég hamar felrepültek, így csak az alábbi "hangulatképet" sikerült róluk készítenem:

Újra előkerült a hattyúcsalád is, mind az öt fiatallal. 

Bár egy magányos énekes vagy kis hattyúnak is örültem volna :-)

Végül két sárgalábú sirály is berepült a tó fölé, és a  hőlégballon-verseny egyik résztvevőjét is sikerült velük egy képen megörökíteni... (Debrecen felől hatalmas csapat hőlégballon jelent meg, amelyek egyre közeledtek, de még nem voltak zavaróak a madarak számára, amíg ott voltam.)

Őszi napsütésben

A tegnapi Madarász Suli során jónéhány lepkével találkoztunk, így  ma reggel úgy döntöttem, körülnézek alaposabban a bocskaikerti őszben. Rögtön egy fehérlepke akadt elém, amire a felületes szemlélő rögtön azt mondja, hogy káposztalepke. Én is arra tippeltem volna, de tudom, hogy más fehér lepkék is léteznek, így a fotót később alaposan áttanulmányoztam, de végül mégis káposztalepkének határoztam a fajt:

Az őszi napsütésben hamarosan újabb lepkék is elém kerültek. Ezzel a példánnyal már előző nap is találkoztunk, én az akkor készült képekről "C"-betűs lepkének néztem, de nem figyeltem meg összecsukott szárnyakkal a lepkét, márpedig a faj neve az ekkor látszó kis fehér "c" alakú foltból ered. Most sikerült a szőlőn lakmározó példányokat jobban megfotózni, közben a jellegzetes bélyeget is megfigyeltem.

Ez a példány egy fehér kilométerkövön üldögélt, ami nem könnyítette meg a fénymérést, de ehhez képest érdekes lett a felvétel :

A ragyogó napsütésben egyébként még akkor is jóleső érzés sétálni, ha nem találkozik az ember ritkaságokkal. Az ősz színei eleve biztosítják a különleges élményt és hangulatot:

A burokból lassan kibújó gesztenyék is sorra potyognak elém, miközben az ember arra gondol, hogy ilyen szép őszi napokat egészen sokáig el lehetne viselni. De mivel csak rövid ideig tart a jó idő, érdemes kiélvezni minden napját...