Viharsirályok

A hosszú hétvége böjtje ma volt, szombaton is dolgozni kellett. Munka után Dorkával tettünk egy kitérőt a szeméttelephez, hátha akad valami ritkaság. Két piroslábú cankón meg egy kis lilén kívül csak a viharsirályok jelentettek némi érdekességet. Utóbbi fajt így sikerült fotózni:

A fenti, öreg madarakon kívül legyen itt két első teles példány is. (dankák kíséretében.)

Röpképek

Amikor ma a vízálláshoz értem, semmilyen madár nem volt már rajta. (Azért írom, hogy már, mert Papp Gábortól később megtudtam, hogy háromnegyed kilencig egészen jó mozgás volt - ő még fotózni is tudott) Egy átszálló nagy kócsaggal vigasztalódtam...

A nyugati ágon is begyalogoltam, a dombon ácsorgó sirályokban reménykedtem. 

Az alábbi képen mintha egy őrült karmester vezényelne valamilyen posztmodern operában:-)) Csak meg ne lássa valamelyik modern rendező, mert berendezi majd a színpadot szeméttel, hiszen ennek olyan valóságszaga van:-))

A mai nap leginkább a röpképek dominálnak, hiszen leszállva alig-alig láttam madarat.

Azért még megemlítem, hogy a Tócóban öt kis vöcsök úszkált együtt, ami nekem igazán érdekes volt!

Hattyú, cankó, heringsirály

Jó egy hónap után újra meglátogattam a Tócó-Kösely menti tározót. Nem fogadott nagy madárbőség, néhány szürke gém és nagy kócsag fogadott (nem kitörő lelkesedéssel persze...)

Hamar meglettek a hattyúcsaládok is, hiánytalanul. Ezúttal röpképek következzenek a madarakról:

Régi, madárvonuláson agyaló őseink kreáltak olyasféle repülési módot, amit az alábbi képen a legutolsó hattyú prezentál nekünk:-)

Bukó récét egyáltalán nem láttam, a sok csörgő réce, kevés kanalas és tőkés között ez a kendermagos réce (és párja) voltak a legérdekesebbek ma.

Az egyik iszappad már eltűnt (az, ahol a múltkor még a partfutókat fotóztam), az északabbin pólingok, füstös cankók, sárszalonkák, meg bíbicek gyülekeztek.

Utóbbi fajról egy kisebb csoportkép (összesen kb. 100 madár verődött itt össze):

Észrevettem, hogy észak felől Gyüre Peti közeledik. Telefonon érdeklődtem tőle, hogy a Debrecenhez közelebbi tavakon mi újság. Miután megnyugtatott, hogy semmi extra, úgy döntöttem, hogy a hátralévő időmet a hulladéklerakó melletti vízállásnak szentelem. Biztató volt a helyzet, mert rögtön kiszúrtam a szeméttelep dombján egy fiatal heringsirályt. (A képen a középső madár. Jól látszik a kisebb termete, finomabb csőre és a sötét dolmányán a világos szegések is.)

A Tócóban öt erdei cankó riadt fel, egy példány azonban egészen közel engedett. Nem tartom valószínűtlennek, hogy a jobb szeme ennek a madárnak nem volt teljesen ép. 

Legalábbis olyan furcsának tűnik:

Sajnos a vízálláson most sem nagyon voltak sirályok, de ami még rosszabb, hogy a szeméttelepen nyüzsgő jókora csapat is hirtelen felrebbent és észak felé távozott. Így aztán nem tudtam újabb ritkaságokat keresni köztük, a kocsi felé ballagva már csak egy békaportré erejéig álltam csak meg:

Parlagi sas Debrecenben

Nos, akkor a tények. Nagyon szerettem volna már egy ritkább sirállyal összeakadni, de ezúttal sem volt szerencsém. Gáborék tapasztalata az, hogy délután gyűlnek be a nagyobb sirályok, így nagyobb esély csak 13 óra után van arra, hogy mondjuk egy ezüsttel találkozzak. Én azonban csak délelőtt 9-től 10-ig tudtam kimozdulni a tetthelyre, így jelentősen csökkentettem az esélyeimet. 

Volt  egy fiatal sztyeppi:

és öreg sárgalábú sirály is:

Az alábbi képen már inkább egy fiatal sárgalábúra tippelnék, de a csőre nem olyan erős, mint az megszokott ettől a fajtól.

Itt meg egy fiatal és egy öreg sárgalábú együtt. (Balra pedig egy dankasirály)

Az alábbi egyed viszont már megint inkább a sztyeppi sirály fiatalja lehetett. 

(A világos szárnybélés legalábbis nekem ezt mutatja - aki mást mond, ne hallgasson!)

A vízálláson bíbicek, füstös és réti cankók mellett vagy 30 sárszalonka is tartózkodott, de úgy tűnt, hogy további madarászós és fotós élményekben már nem lesz ma részem. Miközben a kocsihoz ballagtam visszafelé, a Tócó patakban egy szép szürke gém tollat pillantottam meg. Olyan távol volt, hogy nem volt esélyem arra, hogy kihalásszam a vízből, így aztán a partról fotózgattam. Közben persze átállítottam a fényképezőgépen pár értéket (autofókusz pont, fénymérés...), amiről persze meg is feledkeztem...
Már be is raktam a kocsiba a cuccot, amikor megláttam, hogy D-DNy irányban három ragadozó kering. Kissé unottan (egerészek lesznek úgyis...) kézitávcsővel rájuk néztem és meglepődtem rendesen, amikor láttam, hogy az egyikük egy sas, méghozzá jókora méretű!

Szerencsére a teleobjektív még rajta volt a gépen, így gyorsan kikaptam az ülésről, és fotózni kezdtem a madarat. ). Sajnos az átállított értékek miatt a fotók minősége némi kívánnivalót hagy maga után. A sas viszonylag "közel" volt, az egerészek pedig közben rendre piszkoskodtak vele, úgyhogy rövid idő után DK-felé távozott. A terpesztett hosszú és sok ujj, a széles szárny és a meglehetősen sötét színezet miatt bennem még a fekete sas is felmerült lehetőségként, de utólag átnézve a képeket, ezt kizárhatom. Ahogy Papp Gábor is rögtön rávágta a fotót megpillantva: ez egy öreg parlagi sas! Bár a www.birding.hu adatbázisából sikerült kihámozni, hogy Debrecenben ez már az ötödik megfigyelése a fajnak, öreg példányt ezt megelőzően csak egyetlen alkalommal (még 2005 áprilisában) láttak, akkor a Botanikuskert fölött körözött egy madár. Az adult egyedek a szakirodalom szerint EGÉSZ ÉVBEN a költőhely közelében maradnak, így aztán adódik a kérdés: lehet, hogy még a fokozottan védett faj fészkelését is sikerül egyszer majd bizonyítani városunk határából??! De szép is lenne... Bár nekem valószínűbbnek tűnik, hogy itt mégis inkább valami vonuló vagy kóborló példányról lehetett szó!

Sirályok és sárszalonkák

Bocskaikertben, a vasútállomáson találkoztam ezzel a barna varanggyal. 

Míg a vonatra vártam, jó fotótémának ígérkezett. 

A szeméttelep melletti vízálláson szép számmal voltak sirályok és parti madarak is. Mivel Papp Gábor a napokban már "belefutott" itt egy ezüstsirályba és egy heringsirályba is, igyekeztem jó alaposan végignézni minden madarat. (Amennyire a kézitávcső hétszeres nagyítása engedi:-) Sajnos nem sokáig tehettem, mert most is aránylag gyorsan felrebbentek a madarak.

Az alábbi képen a felrebbenő példány egy sztyeppi sirály (köszönet Gábornak a megerősítésért), 

a kép előterében lévő két egyed pedig sárgalábú.

Egy tipikus sárgalábú (harmadéves madár).

Az alábbi kép bal oldalán álló harmadik teles (másodéves) madár viszont gondolkodóba ejtett bennünket. Akár ezüstsirálynak is "elmenne", de sajnos több képet nem sikerült készítenem, főleg olyat (felrebbenőset), amin több bélyeg is látszana...

Ez a kép sem mond sokkal többet, maradjunk annyiban, hogy "gyanús":-)

Egy fiatal sztyeppi:

Még egy, jellegzetes fehér színű fejjel:

Engem ez a furcsa kinézetű (nagyon világos dolmányú és kissé deformált csőrű) sárgalábú sirály is elbizonytalanított. De mégiscsak michahellis ez...

Persze a limikolákra is meresztettem a szemem, különösen, mikor a sirályok már felrebbentek...

Ez a füstös cankó aránylag "közelre" bevárt:

De még nagyobb élmény volt a sárszalonkák megfigyelése. Amennyire meg tudtam számolni, minimum 25 példány tartózkodott a vízálláson. Szerencsére egy kis csapat egész közel hozzám, és a növényzet takarásából még fotózni is tudtam őket:

Az a példány amelyik a legközelebb merészkedett:

És az a kép, ami nekem a leginkább tetszett. Szép kis látvány!

Készítettem néhány tájképet is. 

Így néz ki most az az élőhely, ami annyi érdekes megfigyelésre nyújtott már alkalmat Debrecen belterületén:

És így a Tócó itteni szakasza, ami persze szoros kapcsolatban van a vonuló madarakkal:

Félellenfényes próbálkozások

Madarak még közelebbről