Áprilisi (ellen)fények

Miután egy nem túl barátságos kutyafalka ellenőrzi mostanában a szeméttelep környékét, úgy döntöttem, hogy  a mai napon autóval megyek fel a Tócó nyugati ágán és így fogom szemügyre venni a sirályokat. A most kialakított platón gyülekeztek is a dankák, de hamar feltűntek a kutyák is egy kuvasz vezetésével. Velem nem törődtek, de a Tócón átkelve a madarakat felzavarták, sőt egyikük nemsokára egy varjúval a szájában távozott. Így is maradt még 6 kóborló kutya, így a figyelmem csak félig irányulhatott a vízállásra, szemmel kellett tartanom az ebeket is. Itt viszont a félellenfényben nem volt könnyű dolgom. Mégis sikerült felfedeznem két gólyatöcsöt.

 Idén nekem ezek az elsők:

De mozogtak kis lilék...

és pajzsoscankók is:

A sirályokat sajnos nem sikerült végigvizsgálnom. 

A szeméttelep után a Lovász-zug felé vettem az irányt. Barna rétihéja-pár, a Tócóban egy nagy kócsag, átrepülő darvak jelentettek némi változatosságot, majd belebotlottam - ha autóban ülve ez a képzavar nem túl erős - egy cigánycsukba. A múltkor már bemutattam egy maura-gyanús egyedet. Szerintem ez a példány is megér egy "misét", de legalábbis egy kis figyelmet. Várom a javaslatokat...

Az utolsó tavon kanalas- és tőkés récék mellett egy böjti réce hím úszkált. E fajjal amúgy már találkoztam ma, érdekes módon a szeméttelep melletti, hulladékkal elborított csatornaszakaszon úszkált egy pár.

 E példány már tetszetősebb környezetben mutatkozott:

Szepes felől nagy krúgatás jelezte, hogy a darvak még most is itt időznek. Találtam is vagy 50 példányt, de túl messze voltak ahhoz, hogy megfelelő minőségű kép készüljön róluk. Ez a fácán közelebb merészkedett...

Mivel még maradt egy kis időm, a Köntösgáti legelőre is ránéztem. A cigánycsukokat próbáltam a kocsiból fotózni, ám nemsokára izgalmasabb fotótéma akadt. Pityerek szaladgáltak a gyepen. Sajnos elég rossz fényben, attól meg tartottam, hogy ha újra beindítom a motort, akkor világgá mennek. Így előbb készítettem néhány dokumentum-fotót a biztos határozáshoz, majd megpróbáltam a lehetetlent. Szerencsére a félelmem alaptalan volt. A réti pityereket (mert azok voltak) a legkevésbé sem zavarta az autó beindulása és mozgása, így sikerült ideális fényviszonyokban fényképeznem a madarakat. 

Íme az eredmény:

Miután hazaértem, még otthon is várt madaras élmény. 11 óra után öt fehér gólyát láttam a Tócóvölgyi állomás fölött keringeni, kora délután pedig azt is felfedeztem, hogy a Tegez utcai fészekbe is megérkezett a lakó!  

Madárlesen

Ha vasárnap hajnal, akkor lessátras fotózás! Ma is próbálkoztam a szokásos helyen, ezúttal már a limikolák is közelebb merészkedtek. Míg vártam a "madarak bejövetelét", addig olvasgatni próbáltam. Tar Sándor: A mi utcánk c. könyve volt a sátorolvasmány. Remekül feldobta azt a kevés holtidőt, amikor nem volt mit fotózni. Szerencsére ilyen volt kevesebb. Amíg kevés a fény, addig nem érdemes fényképezni. Mégis nehéz megállni az exponálást, ha végre madarak vannak előttem.

 Az alábbi képen azt dokumentáltam, hogy milyen változatosak tudna lenni a pajzsoscankók. (A kép bal oldalán egy füstös cankó látható)

Egy barázdabillegetővel is megismerkedtem közelebbről...

Rovarban gazdag volt a zátony, így aztán érdemes volt a mindennapi betevő után futkároznia a billegetőnek. (Lásd a madár nyelvét!)

Végre egy havasi partfutóval is sikerült találkoznom. Jöhetett volna ugyan közelebb, de azért ez már egy "igazi" limikola. (Olyan, amivel nem mindennap találkozhat az ember Debrecen belterületén!)

Kukucs!

Miközben fotóztam, egyszercsak kaparászást hallottam a sátor tetején. Ezúttal nem egy billegető ült fel a tetőre (ami gyakran előfordul), hanem egy szarka próbált belesni a nyíláson. Már készültem, hogy lekapom a kis kompakt géppel a leskelődő madarat, de végül ez nem jött össze. A kis lilék viszont szépen mutatkoztak, sajnos ritkább rokonuk, a parti lile ezúttal nem került elő a vízálláson.

Ez a szerencsétlen sirály meg pur-habbal találkozott. (Pár nappal korábban Papp Gábor is lencsevégre kapta a pórul járt madarat, tehát bár mozgásában némiképp korlátozott a danka, azért képes táplálkozni így is.)

Szép, csak kissé távoli látvány volt a füstös cankók vízen úszó, illetve vízben keresgélő csapata is. Jó közeli fotón jobban mutattak volna, de így is érdemes volt megörökíteni őket:

A mi utcánkból nem sokat tudtam olvasni. Épp addig a fejezetig jutottam, amelynek a címe: Madárlesen. Gondoltam, a mai bejegyzés címének is jó lesz ez...

Délutáni kiruccanás

Ma délután a Lovász-zugi tavakat kerestem fel. Bíztam benne, hogy a partimadarak most sem fognak hiányozni, és nem is kellett csalódnom. Rögtön sikerült egy parti lilét találnom: A közelében egy kis lile is mozgott, így jól össze lehetette vetni a két faj közötti különbséget. A nagyobb termetű, gömbölyűbb parti liléhez képest a karcsúbb kis lile hosszabb lába is azonnal feltűnő:
Időnként kisebb csapat réti cankó repült át fölöttem. Bár a limikolákhoz hasonló kisebb termetű madarakról röpképet csak igazán gyors autofókusszal bíró gépekkel lehet készíteni, időnként szívesen próbálkozom a lehetetlennel:-))

Már-már azt hittem, hogy a rétieken kívül csak pajzsoscankókat találok, amikor sikerült felfedeznem valami "újat". Fiatal tollruhás sarlós partfutó! Ezen a képen még aránylag közelről láttam, később még komoly fejtörést okozott , amikor egy másik példánnyal réti, illetve pajzsos cankók között mozgott.

Előbbiekkel kb. azonos méretű, a pajzsosoknál viszont jóval kisebb termetű madár. Az alábbi képen jól látszanak azért a fő bélyegek, így végül mégiscsak sikerült eldönteni, hogy nem valami nagy ritkaságról van szó. (Bár ez a faj sem túl gyakori, legalábbis Debrecenen belül nem sok adata van még.)

Téglagyári kiruccanás

Ma mindent a véletlenre bíztam. Nem voltam kinn előző nap az agyagbányánál, sőt úgy voltam vele, hogy ha nem ébredek fel időben (4 óra után), akkor nem is megyek ki fotózni. Felébredtem...

A kocsi jobb első gumija lyukas, a kipufogóm meg leszakadóban van, ezért eleve nem terveztem távolabbi kiruccanást. Egy pumpálás után már indultam is. Kissé különlegesen hat az egykori téglagyár kubikgödör-együttese, főleg annak, aki még nem látta:Sajnos az elmulasztott terepfelderítés hamar megbosszulta magát. A bánya csontszáraz volt, csupán a fal tövében csillogott némi víz. A lessátrazásról le kellett mondanom, azonban mégis volt valami meglepetés: izgatottan szaladgáltak előttema kis lilék. Hamarosan feltűnt az ok is: a bukdácsoló fiókák komikus látvány nyújtottak, jó fotót nem sikerült ugyan készítenem róluk, mégis úgy döntöttem, nem háborgatom őket tovább. Legyen elég ez az egy felvétel:

Így történt, hogy 6 óra után már újra visszafeküdhettem otthon egy kis szundikálásra. Van ilyen is...

Poros országutakon

Ecsedi István nagyszerű könyvének címe nem véletlenül jutott eszembe... Az egykori téglagyár kubikgödreit csak ilyenkor, száraz időben célszerű autóval megközelíteni. Most viszont akkora a csapadékhiány, hogy ez már túlzás, az autó mögött vágni (belül meg nyelni) lehetett tegnap délután a port, amikor rövid terepszemlét tartottam: érdemes-e ma hajnalban besátrazni ide. Miután úgy döntöttem: megkísérlem, ma már óvatosabban haladtam a kiszemelt cél felé. A néhány megmaradt vízállás oázisként vonzza a madarakat. Mégsem volt igazán szerencsém, legalábbis a madarakkal. De azért ez a nyúl okozott némi vidámságot: Mintha azt kérdezné: - Kinek van nagyobb lába?

Aztán végre kissé közelebb jött és egy gyors portréképet is vállalt...A kis lilék évek óta jó költőhelyet találnak itt. Régebben jobb képet is sikerült róla készítenem, ma ez volt a maximum. Azért a kora reggeli fény miatt hangulatosra sikeredett.

Még egy őzcsapat is megjelent váratlanul. Az egyik sutát sikerült lencsevégre kapnom, aztán gyorsan továbbnyargaltak:

Persze voltak a megszokott madarak is: mezei- és búbos pacsirta, sárga- és barázdabillegető, réti cankó, egerészölyv. Aki messziről egy pillantást vet erre a kietlen, holdbéli tájra, az nem is gondolná, hogy még madarászni is lehet egy ilyen helyen. Pedig igen!