Sirály és bagoly

A tegnapi lessátras próbálkozás után most újra ránéztem reggel a vízállásra. A nagy sirályok száma örvendtesen emelkedett, most legalább 200 úszkált a vízen. Nem sokáig: Ahogy észrevettek, azonnal továbbálltak a szeméttelep felé. Azért még sikerült a pihenő csapat egy részét is megörökíteni:

A Tócón kialakult kis zátonyon jópár partimadár gyűlt össze. Igen messze voltak, de erről a fotóról én mindegyiket erdei cankónak határoztam. Tíz példányos csapat, nem is rossz...

Míg a sirályok felé gyalogoltam, egy vízisikló kúszott el előlem, most visszafelé meg egy fürge gyík került elő. Őt már lencsevégre is tudtam kapni:

Már a vonaton ültem, amikor telefonált Tamás kollégám:  a gyerekek bagolyfiókát találtak az iskola melletti erdőben. Milyen jó, hogy nálam volt a fényképező! Így sikerült lefotózni a kedves madarat. A borús idő és az erdő fényszegény környezete nem könnyítette a dolgom, teleobjektívvel ennyit hozhattam ki a témából:

Mivel az erdei fülesbagoly fióka nem is volt olyan messze, ezért az alapobjektívvel is prbálkoztam. A vakunak köszönhetően már használhatóbb képeket sikerült összehozni:

Ezután azonban már nem zavartuk tovább a madarat. Délután viszont ítéletidő tombolt Bocskaikertben, a közeli Hajdúhadházon és Tégláson pedig komoly károk is keletkeztek. 

Kérdés, hogy túlélte-e a fióka a kiadós zuhét?

Sátorban és sátoron kívül

Támadt ma reggel egy kósza ötletem. Mi lenne - gondoltam - ha lessátorból próbálnék képeket készíteni a sirályokról? Nem mentem túl korán, majdnem 6 óra volt már, mire a vízállás szélén lerakhattam a sátramat. A tocsogós aljzatra jó lett volna valamit tenni, hogy ne a vízben kelljen térdelnem, most azonban csak az állványtok és egy rossz póló szolgált támasztékul. Sajnos a sirályok mégiscsak sejthettek valamit, mert közvetlenül a les elé nem nagyon akartak beszállni. Kissé távolabbról már tudtam egy-egy képet készíteni, de valahogy nem volt az igazi...

Nem sikerült teljes bizonyossággal megállapítani például, hogy ez a sirály mit eszik. Talán kagylót? De annak lehet vajon ilyen piros a belseje? Aki tudja a választ, bátran segítsen!

Csoportkép:

Miután 8 óra előtt összecsomagoltam a sátrat, még izgalmasabb képeket tudtam készíteni, mint előtte. Ezen a röpképen például a felnőttkori tollazat kialakulását is megleshetjük:

Berepült egy barna rétihéja is.Nem volt időm sok állítgatásra, pedig ebből a képből többet is ki lehetett volna hozni....

Visszafelé ballagva a Tócóban található növényzeten érdekes rovarra bukkantam. Kisasszony-szitakötő! Érdekes, erről a fajról azt írják, hogy mind a lárvája, mind az imágója az igazán tiszta viezeket viseli csak el. Hát, az itteni Tócó-szakaszra olyan fene nagy tisztaság azért nem jellemző... Így még érdekesebb számomra a védett fajjal való találkozás, ráadásul több példány is előkerült belőle.)

Sirálytömegek

A mai reggel ismét sirálynézőben telt. Az erős lehűlés folytán a vízállás jó része befagyott, de a sirályok most is itt időztek. (A péntekihez hasonló mennyiségben.) Sajnos a teleszkóp hiányát most is éreztem. Viszont a jó fény és a teleobjektív segítségével sikerült érdekes képet készítenem:

A tömegekből is mindig lehet szemezgetni:

Már tavaly is feltűnt, hogy azonos beesési szögű fénynél is különböző egyes viharsirályok háta. Pontosabban az árnyalatában érzékelhető különbségek vannak. Most ezt egy közelebbi fotón is sikerült ezt megörökíteni:

(Bár a bal oldali madár talán még fiatalabb, és esetleg ez az oka a különbségnek?)

Még egy ízelítő a sirálytömegből:

Bevallom, ez a sirály még egyelőre fejtörést okoz. A csőr színezete az, ami elgondolkoztat. Egészen olyan, mint az örmény sirályokon. Este majd még utánanézek, de ha épp egy sirályszakértő olvassa a blogomat, akkor várom szívesen a javaslatot!

Hegyi billegető (meg sirályok...)

Felületes szemmel és nagy távolságról nézve még olyan fajok is könnyen összekeverhetők, mint a viharsirály és a sárgalábú sirály. Álljon itt mindkét fajból egy-egy példány (ha már ma reggel így álltak, amikor néhány fotót készítettem róluk...) A csőrvastagság, a fej alakja akkor is segíthet, ha a madár nagysága vagy a színezete megtévesztene.

Egyébként ma is több ezer sirály verődött össze a vízálláson, hozzájuk társulva pedig az elmaradhatatlan szürke gém is. "Életkép":

Hogy a tollazat színezete milyen különböző lehet ugyanazon faj esetében is, arról gyakran megfeledkezünk. És nemcsak a különböző szögből eső fény miatt, mint ez a kép bizonyítja. Két viharsirály látható a fotón, a távolabbi olyan sötét hátú, hogy messziről is feltűnt. (És bizony egy 7X50-es kézitávcsőbe erősen meresztenem kellett a szemem, hogy vajon nem-e valami ritkább faj került elém. Itt azonban jól látszik, hogy ez is egy "rendes" viharsirály:-)

Az autóhoz visszatérve a Tócó medre felől hirtelen ismerős hangot hallottam: egy hegyi billegető szólt. Ezúttal sikerült közelebbről is lefotóznom a vendéget, egyszer talán még napsütésben is lesz hozzá szerencsém...

Nem csak a subadultaké a világ...

énekelhetném Aradszky Lászlóval, ha nem jönne ki a könyökömön ő is, meg a dala. Pedig a szeméttelepen tényleg poroszkál néhány korosztály, akárcsak az unalomig elcsépelt slágerben. Legutóbb a sárgalábú srály legjellemzőbb téli generációit mutattam be, a mai fotózáson meg a sztyeppi sirály eltérő korú példányai kerültek lencsevégre. Itt van mindjárt egy második teles egyed.

(Larus cachinnans, 2nd winter):

Harmadik teles: (Larus cachinnans 3rd winter:)

És végül egymás mellett egy első teles és egy öreg sztyeppi sirály.

(A juvenalis cachinnans with an adult):

Számomra az az igazán érdekes, hogy a sztyeppi sirályok esetében az öreg példányokra sem jellemző a sárga láb. Korábban ugye ezt a fajt is sárgalábúnak nevezték, még korábban pedig ezüstsirálynak tartották a cachinnans, a michehallis, az argentatus taxonokat egyaránt. Mindenesetre lassan kezdem kapisgálni a különböző fajok közötti különbséget, ahhoz képest pláne, hogy két hónappal ezelőtt hogyan álltam a sirályhatározásban... De azért nem fogom elbízni magam, főleg, hogy pár napja egy másodéves michehallis fogott ki rajtam, egyszerűen nem tudtam hova tenni. A birdingen persze most is akadt, aki segített, köszönet neki. (Annyira kicsinek, de ugyanakkor vastag csőrűnek tűnt a madár, mintha vihar- és sárgalábú sirályokból gyúrták volna össze szegényt.) Lásd itt:

http://www.birding.hu/forum.do?method=view&temaId=8

Sirály!!!

Modern kiszólással - és felettébb találóan - így jellemezhetném a mai kiruccanásomat. (Bár helyesebb lenne időnként kirohanásról írni, ha ez a szó nem lenne többértelmű és félreérthető.) Szóval a borongós, felhős idő ellenére úgy döntöttem, hogy ránézek a sirályokra megint. A múlt héten ezt kétszer is megtettem, készült is pár jól sikerült fotó, különösen a tömegekről, de annyira sirályossá vált már ez a blog, hogy nem akartam ezzel is fokozni az egyoldalúságát. Ma reggel viszont sikerült két heringsirályt is lencsevégre kapnom. Sajnos a napsütés nem segítette a munkámat, ráadásul elég távol is voltak a madarak. Az egyik ráadásul azonnal gyanús volt, a háta szemmel láthatóan világosabb árnyalatú volt és nem fekete, mint a névadó fuscusnak.

Íme:

Ugyanez a példány "hátulnézetben":

Arra már Kókay Bence hívta fel a figyelmemet, hogy valószínűleg ez a másik egyed is világoshátú. Bevallom, első pillantásra én elsikkadtam volna fölötte, de ha összevetem ezt a képet a korábban ugyanitt fotózott heringsirályokkal, akkor azért nekem is feltűnik a különbség.
A világoshátú heringsirály (Larus fuscus intermedius/graellsii) a névadó heringsirály egyik alfaja. Hogy a kettő közül melyik azt még a szakemberek is nehezen mernék eldönteni, így hivatalosan is ezzel a furcsa, "köztes" névvel illetik a madarat. Így lett sirály a mai reggel, hiszen egy ritka madárvendéggel találkozhattam. Ha még a nap is sütött volna...

Péntek tizenharmadika

Nem hiszek a péntek tizenharmadika babonájában. Legalábbis abban nem, hogy szerencsétlenséget hozna. Nem szoktam lottózni sem, de ma azért vettem egy szelvényt... (Ha legközelebb valahonnan az északi madárhegyek tájáról, esetleg a trópusok gazdag madárvilágáról olvasnának beszámolót a blogomban, akkor tudhatják: jó számokat ikszeltem:-)Munka után egy szűk félórám maradt, így ismét sirályozni mentem. Sajnos szinte egyből felrebbent az egész csapat, ami már nem először fordult elő mostanában. Túlságosan zavartnak tűnnek most itt a madarak - korábban alig-alig figyeltek fel a közelben ballagó vagy ácsorgó ember(ek)re. Most azonban hamar ez a kép fogadott: Érdekes módon még mindig viszonylag kevés a viharsirály. Ez a második teles példány azért lencsevégre kerülhetett. Jól összehasonlítható a mérete a dankasirállyal.
A fények gyorsan romlottak. A röpképeket így nem is erőltettem, de azért, hogy ez sem maradjon el, álljon (repüljön) itt egy fiatal sárgalábú sirály:

A vízállásról minden sirály felrebbent, egy öreg sárgalábú azonban rendületlenül maradt. Furcsálltam a dolgot, de kihasználtam a lehetőséget és a lemenő nap fényében próbáltam minél közelebbi képet készíteni róla:

Aztán kiderült a "bátorság" oka. Valami madzag vagy drót volt a lábára akadva, ami mindannyiszor visszarántotta, amikor szerencsétlen fel akart szállni a vízről:

Sajnos esély sem volt, hogy segítsek rajta. A nagy tócsa közepén volt a madár, a mostani esők után meg úgy megnőtt a vízsszint, hogy a gumicsizma nemigen lett volna elég, hogy eljussak a madárig. Így csak abban bíztam, hogy végül csak sikerül szárnyra kapnia és előbb-utóbb megszabadul a béklyójától. Akkor nem hoz neki végzetes balszerencsét ez a mai nap...

Amikor minden összejön

Biztos ami biztos alapon odakészítettem ma a fényképezőt a táskámba. Bár borult volt az idő, reménykedtem, hogy nyolc és kilenc óra között kisüt egy kicsit a nap, no meg abban is bíztam, hogy lesz fotóznivaló is. No, nem kellett csalódnom.

A szokásos helyen ilyen látvány fogadott:

Most jött volna jól a teleszkóp, de azt már igazán nem akartam magammal cipelni, hogy aztán egész nap a munkahelyen meg a vonatozás során ügyelnem kelljen a drága holmira. Maradt a kézitávcső meg a szemmeresztgető fotózás. Sokáig csak a röpképekkel próbálkoztam - meglepően sok öreg és subadult madár volt most a levegőben a három nappal ezelőtti állapotokhoz képest. Aztán egyszer a földi tömegből is sikerült kiszúrni valami érdekeset:

Egy öreg heringsirály! A körülötte ácsorgó egyéb sirályok egy idő után felkerekedtek, de a fekete hátú vendég még bírta egy darabig:

Végül ő is szárnyra kapott, de nem sikerült elég rövid idővel elkapnom, így a röpkép már nem sikerülhetett. Azért a szárny alsó mintázata (és kontrasztja) így is jól látható:

Egy adult sárgalábú sirályt azért már élesebben sikerült elcsípnem: (Csak hogy gyűljön a kollekció sirályokból:-)

Első telesek

Megfázásból (influenzából?) lábadozva nem sokat törtem a fejemet a hétvégi vagy táppénz alatti madarászat lehetőségén. Most, hogy úgy-ahogy felépültem, viszont már igencsak kezdtem kíváncsi lenni, hogy mi lehet mondjuk a TKM-tározón. Na oda ma nem jutottam ki, ám délután legalább a szeméttelep felé elkanyarodtam. A sok eső után újra meggyűlt a víz a Tócó nyugati ágától balra (keletre) lévő lapályos területen. Rengeteg sirály is összeverődött itt, úgyhogy kedvemre fotózhattam. A borús, felhős idő ellenére háromnegyed óra alatt betelt a 2 Gbyte-os memóriakártyám. Később kiderült, hogy nem is hiába.

Az elmaradhatatlan michahellis (sárgalábú sirály) első teles tollakkal:

Ennél a dankánál sajnáltam leginkább a napsütés hiányát, hiszen aránylag közelről fotózhattam. Látszik, hogy ez is egy fiatal madár, a barna részletek a fedőkön árulkodók:

Aztán feltűnt az idei (ősszel) első viharsirály is. Szintén első teles tollazatban. Bevallom azért nagyon meresztettem a szemem - és kattogtattam a gépet - mert a madár telejsen magányos volt a sok nagy sirály és danka között, fajtársát nem láttam sehol. (A hazánkban még csak egyszer előfordult gyűrűscsőrű sirálynak innen a debrecnei szeméttelepről is volt már egy el nem fogadott adata, így különösen érdemes jól megnézni minden "hasonló" jószágot. Ez azonban boztosan viharsirály volt.)

A dankához képest azért egy érezhetően nagyobb termetű sirályról van szó, ez az alábbi összehasonlításon lemérhető:

És hogy miért érte meg sok képet készíteni? Mivel teleszkóp nem volt nálam, ezért alaposan átböngésztem a terepen készült fotókat. Ami otthon feltűnt, az a következő sirály (cachinnanshoz és michahellishez képes) sötétebb háta. A szegések, a finomabb csőr, a "piszkos" fej egy fiatal heringsirály felé vitt, amiben aztán mások is megerősítettek!

Ez az egészen sötét fejű szintén egy heringsirály első éves példánya:
Ez meg itt egy kolbászbőrt menekít éppen nagy boldogan... (Talán ugyanaz a példány, mint az első képen?)

Ez viszont biztosan egy harmadik egyed, így a ma délutáni kiruccanáson legalább három első teles heringsirállyal hozott össze a jósors!

A heringsirályok ajándéka

Ez a nap is úgy kezdődött, mint már több korábbi: Volt még egy órám... Ezúttal Szepes felé kanyarodtam el. Az úton nem sok mindent láttam, sőt a Lovász-zugi tavakon sem nyüzsögtek a madarak. Mindössze egy böjti réce, néhány kanalas réce és kis vöcskök voltak a kevés nyílt vízfelületen. No meg szólt a tücsökmadár a nádból! A déli utolsó tavak egyikéről meg egy billegetőcankó rebbent fel - idén nekem az első. Mivel nem volt sár, körbe tudtam autózni a tározót, és a Tócó mellett a szeméttelepig el tudtam menni. Itt letettem az autót és legyalogoltam a vízállásig, hátha lesz a sirályok között valami érdekes. (Tegnap nem volt, mindössze egy mezei poszáta került a szemem elé az út menti bokron.) Most azonban újra felbukkant a két heringsirály: sőt mintha direkt fotózásra jöttek volna... Végre normálisabb képek is készülhettek róluk. Nehezebb volt otthon a válogatás: háromnegyed óra alatt mintegy háromszáznál több képet sikerült készíteni. De megérte, ennél jobbat már csak sátorból tudtam volna összehozni, arra meg most nem sok lehetőségem volt... Szóval köszönet a sirályoknak...

Sirályok közt

Péntek reggel egy szűk háromnegyed órám volt a vonatindulásig. Gondoltam, teszek egy sétát a szeméttelep mellett, többre úgysem lenne idő. Rengeteg volt a sirály, és a nemrégiben "felfedezett" vízállást is meglepték végre a madarak.

A legtöbb persze a danka volt (kb. 800) a viharsirályok száma lecsökkent néhány példányra, de megjelentek a sztyepiek is. Sőt, szerencsém is volt: két öreg heringsirály is feltűnt sötét hátával a tömegben! Bár nem voltak közel, kiváló fényben tudtam fotózni, így dokumentumnak talán elmennek a képek... Mivel teleszkóp nem volt nálam, ezért a teljes sirálytömeget is próbáltam fényképezni, hátha utólag otthon nagyítgatva feltűnik még valami ritkább faj köztük. Nem jött össze, a csaknem kétszáz fotót egyenként nagyítva és végignézve sem láttam mást az említett négy fajon kívül. De ne legyek telhetetlen!

Azért ez a két heringsirály is jól mutatott a többi közt! Az idő megint gyorsabban telt, mint a memóriakártyám, így aztán ideje volt indulni.

Míg a kocsihoz ballagtam visszafelé, egyszer-egyszer ráemeltem még az optikát a felettem átrepülő sirályokra. Egyszer az egyik (vagy egy harmadik) heringsirály is átszállt felettem. Egy autofokuszos objektívvel nyert ügyem lett volna, így azonban egy újabb dokumentummal gyarapítottam a gyűjteményemet. Legalább lesz még miért visszajönnöm!