Ásóludak érkezése

Ismét a TKM-tározó volt a cél. A kora tavaszi fagyos időben a napsütésre nem lehetett panaszom: egyetlen felhő sem volt az égen. Így csupán az időnként élénk széllel meg itt-ott a terepviszonyokkal kellett megbirkóznom. (Hol bokáig érő sár és víz, hol meg jég és hó fogadott, attól függően, hogy napsütötte vagy árnyékos helyen gyalogoltam éppen.)

A tározó felé igyekezve a Városréten csak néhány fenyőrigó meg két őz mutatkozott:

 A víz felől azonban máris meglepetés fogadott: 3 bütykös ásólúd emelkedett a levegőbe!

 No, már csak ezért is érdemes lesz közelebb menni - biztattam magam. Miután valahogy átkászálódtam a megemelkedett vízszintű csatornán, érdekes látvány fogadott. A TKM zöme ugyanis be volt fagyva, a kevés jégmentes részen azonban akadtak madarak. Nagy kócsagok, fütyülő- és kanalas récék, bütykös hattyú, egy szárcsa adott életjelet magáról:-)

A fütyülők récék:

Itt már két böjti réce is látható:

És persze a "hattyak":

"Párosan szép az élet". (Felül: fütyülő-, alul kanalas réce pár)

A következő tó jegén sikerült újra megpillantani az ásóludakat is. Sajnos jobb fotó nem készülhetett róluk, csak ez a dokumentum. 

(Az örök probléma: ha a fotótéma jól látható, akkor a fotós is... 

Ha meg takarásban vagyok, akkor ennyi az eredmény:-((

 Útközben előbb barkóscinegék szolgáltak újabb fotótémával:

Majd egy lapuló mezei nyúl mutatkozott fotogénnek:

A hattyú tényleg a "jég hátán" is megél:

Miután a hátralévő idő arra kevés volt, hogy a tározó északi részét is bejárjam, arra viszont kevés, hogy egyből hazainduljak, támadt egy ötletem. Megkeresem a Kösely másik hídját és azon keresztül közelítem meg a kocsit. Így egyrészt elkerülöm a juhász tanyáját - meg a szabadon kóborgó kutyáit:-) - másrészt talán érdekességgel is szolgálhat az új élőhely. 

Végül is jól döntöttem. Útközben egy furcsa, világos színű dolmányos varjú tűnt fel egy kb. 40 példányos csapatban:

Miután egy tizenkét példányos mezei pacsirta csapat is megörvendeztetett, folytattam az utamat. A tározó déli csücskénél álló hatalmas domborzati alkotás - ami nem kunhalom ugyan, hiszen a tározó létesítésekor kitermelt földből épült, tehát csak néhány évtizedre és nem több évezredre tehető a kora. Dél felől nézve a leglátványosabb, innen kissé még a dunántúli bazaltorgonákra is emlékeztet az erózióktól szabdalt oldala.

Ma meg is másztam ezt az alföldi szemmel nézve "hegynek" tekinthető magaslatot. A tetejéről széjjeltekintve jól látszanak a Tócó-Kösely menti tározó közelebbi medencéi, de dél felé hiába próbáltam megpillantani a Kösely hídját, nem jártam sikerrel. Viszont készítettem egy kezdetleges panoráma-fotót:

Bár a híd megtalálása némi időt felemésztett, végül csak rábukkantam a Köselyen átívelő alkotmányra. Előtte azonban újabb élménnyel gazdagodtam. Egy róka tűnt fel a láthatáron. Ennek persze nem igazán örült egy nyúl, pedig a ravaszdi nem is foglalkozott különösebben vele:

Viszont én igyekeztem mozdulatlan maradni és minél közelebbre bevárni a rókát. Ez lett belőle:

Végül rátaláltam a hídra is és míg az autóhoz ballagva hol sárral hol jéggel küzdve gyalogoltam, még legalább száz átrepülő daru is felkerült a mai faj- és élménylistára.

Fotós- és madarász szemmel nézve is jó kis nap volt ez!

Fancsikai hattyak

Reggel dilemmában voltam. Téli énekeseket keressek a szepesi-mikepércsi szikeseken vagy nézzek rá a fancsikai tavakra inkább. Először Szepesnek indultam neki, de tartottam attól, hogy a fagyott dűlőút esetleg felenged és nem tudok majd kocsival visszajönni a sárban, így inkább a Létai út felé vettem az irányt. Útközben nagy fenyőrigó csapatok mozogtak a Petőfi téren és a belváros több pontján is.

 (500-1000 példány minimum!) A Fancsika I. tó is meglepetést okozott. Nem volt teljesen befagyva, a vízfelület egytizede még jégmentes volt. Itt 23 bütykös hattyú verődött össze meg vagy 1200 tőkés réce! Sajnos a ködös, borús időben jó felvételt nem sikerült készítenem a csapatról, ráadásul nem is fért rá az összes hattyú egy képre:

Bíztam benne, hogy a récék között is előkerül valami ritkaság, ennek érdekében még a jégre is rámerészkedtem, de nem volt szerencsém. 

Viszont a tó jegén érdekes formákat fotózhattam, itt van mindjárt egy "rémpofa":

A jégen tartózkodni nem volt veszélyes, elég kemény fagy lehetett, de az alábbi képen jól látszik, hogy nem volt egyenletes a jégpáncél. 

(Messzebbre nem is merészkedtem, meg hát nem is akartam felzavarni a madarakat.)

Maradt tehát a hó és jég nyújtotta fotótéma, ami azért elég izgalmasnak bizonyult:

Hollók és vörösnyakú lúd

Érdekesen, sejtelmesen indult a mai reggel. Talán jól mutatja az a különös felhőzet is, amit a sárándi határban láttam: (Így fekete-fehérré alakítva még hangsúlyosabb!)

A Tócó-Kösely menti tározót látogattam meg.A Városréten havasi pityer került elő, seregélyek és fenyőrigók repkedtek, sőt egy fekete harkály is szólt a távolból. A vizeken nem volt túl nagy mozgás, ezúttal csak tőkés récék, hat nagy kócsag és két szürke gém mutatkozott - néhány szárcsát leszámítva. Itt a kócsagok fele:-)

Persze a hattyúcsaládot nem is számolom, ők olyan stabil tagjai már az itteni madárvilágnak, hogy meg sem lepődöm a jelenlétükön:

Ezután jöttek az igazi izgalmak. Hollók korrogása hangzott fel! Egész kis csapat repült át felettem: 7 példány. Egyikük egészen közel szállt át fölöttem, csak a felhők mögé bújó nap nem sokat segített a felvétel minőségén:-((

Érdekes módon vadlibából most sokkal kevesebb volt, mint a múltkor. Néhány tucat példányból álló csapatok repültek csak át fölöttem, táplálkozó seregeket meg egyáltalán nem láttam a környéken. Ennek ellenére lestem az átszálló seregeket is, hogy hátha akad köztük valami ritkaság. És íme, vannak csodák:

Igen, a nyári ludak és nagy lilikek vegyes csapatában ott lapult egy vörösnyakú lúd!!!! 

Az alábbi, közeli képen még jobban látszik a nemes vonalú madár:

Érdemes tehát ránézni minden - akár kis - csapatra is, mert mint látható, távcső nélkül nem könnyű kiszúrni köztük a "nyakit"!

A szántón pihenő kócsagok fotóját csak ezért rakom most ide, hogy látszódjon: milyen méretbeli különbségeket produkál egy behúzott vagy kinyújtott nyak akár ugyanannál a fajnál is: 

(Mindhárom madár természetesen nagy kócsag!)

Miközben a kocsihoz baktattam, egy áttelelő vörös vércse szitálását próbáltam még lencsevégre kapni.

(Kevés sikerrel, de minden nem lehet tökéletes...)

Miután hazaértem, még otthon is várt egy meglepetés. A házunk fölött is szólt egy holló, így egy újabb debreceni adata is van a fajnak! (Sajnos fotó erről már nem készült...)

"Nagy" pillanatok

Továbbra is szemmel tartom a Fancsikát, ezúttal a lányok is segítettek:-) 

Megvolt a hattyúpár, Dorka és Blanka nagy örömére egészen a part közelbe úsztak.

Egy kis őszi hangulat:

A napsütéses idő és az őszi színek megalapozták a hangulatunkat:

Egyszer csak egy nagy fakopáncs szállt a közeli nyírfára. Rögtön fotózni kezdtem, így remek összehasonlító anyag keletkezett (akárcsak a múltkori balkáni fakopáncsról!)

Ezek voltak ám a "nagy" pillanatok!

Hattyú, cankó, heringsirály

Jó egy hónap után újra meglátogattam a Tócó-Kösely menti tározót. Nem fogadott nagy madárbőség, néhány szürke gém és nagy kócsag fogadott (nem kitörő lelkesedéssel persze...)

Hamar meglettek a hattyúcsaládok is, hiánytalanul. Ezúttal röpképek következzenek a madarakról:

Régi, madárvonuláson agyaló őseink kreáltak olyasféle repülési módot, amit az alábbi képen a legutolsó hattyú prezentál nekünk:-)

Bukó récét egyáltalán nem láttam, a sok csörgő réce, kevés kanalas és tőkés között ez a kendermagos réce (és párja) voltak a legérdekesebbek ma.

Az egyik iszappad már eltűnt (az, ahol a múltkor még a partfutókat fotóztam), az északabbin pólingok, füstös cankók, sárszalonkák, meg bíbicek gyülekeztek.

Utóbbi fajról egy kisebb csoportkép (összesen kb. 100 madár verődött itt össze):

Észrevettem, hogy észak felől Gyüre Peti közeledik. Telefonon érdeklődtem tőle, hogy a Debrecenhez közelebbi tavakon mi újság. Miután megnyugtatott, hogy semmi extra, úgy döntöttem, hogy a hátralévő időmet a hulladéklerakó melletti vízállásnak szentelem. Biztató volt a helyzet, mert rögtön kiszúrtam a szeméttelep dombján egy fiatal heringsirályt. (A képen a középső madár. Jól látszik a kisebb termete, finomabb csőre és a sötét dolmányán a világos szegések is.)

A Tócóban öt erdei cankó riadt fel, egy példány azonban egészen közel engedett. Nem tartom valószínűtlennek, hogy a jobb szeme ennek a madárnak nem volt teljesen ép. 

Legalábbis olyan furcsának tűnik:

Sajnos a vízálláson most sem nagyon voltak sirályok, de ami még rosszabb, hogy a szeméttelepen nyüzsgő jókora csapat is hirtelen felrebbent és észak felé távozott. Így aztán nem tudtam újabb ritkaságokat keresni köztük, a kocsi felé ballagva már csak egy békaportré erejéig álltam csak meg: