Büntetők lesállásért...

A tervem mindössze annyi volt, hogy még sötétben kiérek a leshez és aztán fotózom, amit lehet. Ehhez képest 4:45-kor ébredtem fel, tehát már világosodott. Viszonylag gyorsan összekaptam magam, 5 órakor már a kocsiban ültem, de mire a leshez értem már bizony egyáltalán nem volt sötét. Ez azért volt baj, mert így nem közelíthettem meg észrevétlenül a leshelyet. A gémek nagy része rögtön világgá repült, de azért bíztam benne, hogy nem ment el minden. Egy félóra múlva azonban újra nagy riadalom és madár(el)vonulás kezdődött a les előtti medencén. Hamar kiderült, hogy egy gyanútlan madarászkolléga zavarta fel a gémeket. Nem is haragudhattam rá, hiszen nem sejthette, hogy valaki ül már a lesben. Azért még nem adtam fel. Bár nem sokkal később a sárándi juhász óbégatása és kutyaugatás verte fel a csendet, két bütykös ásólúd szállt le a vízre. Nem voltak túl közel, de azért volt remény, hogy még jobb kép is készülhet róluk: Egészen addig, míg a tó fölött meg nem jelent egy HŐLÉGBALLON... A "fenntartáshoz" szükséges gáz hangjára persze minden maradék madárnak búcsút mondhattam, ami maradt, az meg olyan messze volt, hogy csak dokumentumként örökíthettem meg... Ez a berepülő szürke gém azonban így is elég fotogén volt:
Aztán megjelent a vékonycsőrű víztaposó is újra. Talán egy árnyalattal közelebb jött, mint legutóbb, de a csúcsképre még továbbra is várnom kell...

Ezt nevezik telhetetlenségnek. Évekig még ilyen képről sem nagyon álmodhattam volna, most meg már semmi sem elég jó. Néhány méterrel közelebbről egyébként tényleg sokkal jobb fotót lehetne készíteni erről az egyébként is csinos madárról.

Miután feladtam a fotózást, hazafelé indultam. Visszafelé útba ejtettem a Lovász-zugi tavakat, ahol ezt a fiatal barázdabillegetőt kaptam csak lencsevégre: Hát, azért ennél többre számítottam. Máskor a lesállást legfeljebb szabadrúgással torolják meg, nekem rögtön három büntető járt. Még jó, hogy nem keltem korábban!

Parti-madarakkal

Ma újra ellenőrizhettem a TKM-tározó madárvilágát. Tegnap a Lovász-zugi tavakon két Temminck-partfutó került elő, joggal reméltem hát, hogy itt is látok ma valami érdekeset. A gólyatöcsök száma már meghaladta a harmincat, örvendetesen gyűlnek megint! Nagyon nézegettem a szomszédos iszapzátonyt. Jó lenne ide besátrazni, annál is inkább, mert ismét ritkább fajok táplálkoztak rajta. Elsőként mindjárt egy parti lile: A további keresgélésre két Temminck-partfutó is előkerült (a képen jobbra), de ami még nagyobb öröm volt, három havasi partfutót is sikerült találnom! (balra) Eddig egy olyan év volt, amikor hasonlóan változatos limikolakínálat fogadott, akkor még sarlós partfutólkat is találtam. De a fő időszak még csak most kezdődik, talán ennél csak jobb lehet -gondoltam.
Épp azt szemléltem, hogyan lehetne jó leshelyet készítenem, vagy egyáltalán lejutni a limikolák közelébe, hogy végre igazán jó fotót készíthessek róluk legközelebb, amikor valami mást vettem észre. Átrepült előttem egy ma (idén) még nem látott madár, majd a szomszédos tavon a vízre szállva gyorsan úszkálni kezdett. Vékonycsőrű víztaposó!!!

Nagyon megörültem neki. Szinte minden évben augusztus végén jellemző itt a megjelenése, sőt egy alkalommal (októberben) még a ritkább laposcsőrű rokona is előkerült már. Ennek ellenére nekem nagy öröm vele találkozni, és mindig arra pályázok, hogy egyszer tisztességes képet is sikerüljön róla készítenem. Ez még ma sem az igazi, de mivel épp a les előtt mozgott, talán lehet még szerencsém. A madár egyébként egy fiatal példány, ahogy az ebben az időszakban ez a legjellemzőbb. Talán már ez a kép is visszaad valamit a madár kecsességéből és szépségéből, de azért remélem, lesz ez még jobb is!!!