Költészet napi madarak

A tavaszi szünet után ideje volt újra szétnézni Bocskaikertben. Milyen fajok jöttek vajon meg az elmúlt hét óta? Rögtön az állomás után sikerült egy erdei pityerbe "belefutni". A fűből felrebbenő madár egy akácfára ült fel, így a távolság nem volt már ideális, de egy "dokumentum" fotót azért sikerült róla készíteni:

A seregélyek már sokkal közelebb engedtek, láthatóan ügyet se vetettek rám:

Közben énekeltek a barátposzáták - ide is megjöttek hát - de fülemülét még nem hallottam.

 Nyaktekercset viszont igen, bár megpillantanom nem sikerült. 

Nem úgy, mint harkályféle rokonát, ezt a nagy fakopáncs tojót, amely kevésbé tud rejtőzködni:

Miután ellenőriztem, hogy megvan-e a múlt szerdán a gyerekekkel kihelyezett költőláda, az erdő felé vettem az irányt. Előbb egy egerészölyv, majd egy karvaly is átrepült előttem:

A tavaszi időben egyre több lepkével is lehet találkozni.

Ma a gyöngyházlepkével...

...és egy pókhálós lepkével futottam össze. Utóbbi fajnak a képen az első - tavaszi - nemzedéke néz ki így, a nyári nemzedék képviselői nem is hasonlítanak majd erre a példányra.

Hogy a fakopáncsok is el tudnak rejtőzni, azt az alábbi képen látható példány bizonyította. Ha nem segít a rejtőszín, akkor az odú majd elbújtat - gondolhatta - és mennyire igaza volt...

A délutáni madarász sulin a gyerekekkel sikerült egy kis csapat barázdabillegetőt megfigyelni a tsz melletti szántón, de a legjobb faj kétségkívül ez a teli torokból éneklő mezei pacsirta volt:

A tsz-tavon molnárkák futkároztak, láthatóan nem eredménytelenül. Akadt még néhány vöröshasú unka is a tóban, de hol vannak már azok a tavalyi vizes élőhelyek...

Tegez utcai gólyák

A napokban újra gólyák szorgoskodnak Debrecenben, a Tegez utcai fészek körül. Sajnos tavaly valami "hülyegyerekek" dobálták őket, és még költés előtt elhagyták a fokozottan védett madarak a környéket. Idén viszont újra megjöttek és csak remélhető, hogy ezúttal semmi nem zavarja meg a fészkelést. Ma reggel elhatároztam, hogy lefényképezem a gólyapárt, de előtte végignéztem a környékbeli élőhelyeket: laposokat, gyepeket, fasorokat. Először a vasúti töltésen gyalogoltam végig, miközben toltam a kerékpáromat. A Laposon bíbicek, tőkés réce mutatkozott, de feltűnt egy vízityúk is. Innen is jól látszottak a gólyák, de a fotózáshoz még túl messze voltak. A Gyékényesben felhangzott a fülemüle csodálatos éneke is, a különleges hangú madáron kívül csak seregélyek, zöldike és barátposzáta szólalt meg. Miközben a Cora áruház melletti laposon vágtam át, még sordélyokat is hallottam, meg átrepült előttem egy balkáni fakopáncs is. A rutinpálya melletti Tócó-szakasz partján pedig pityerekre bukkantam. Először egy hatalmas földkupac tetejére kapaszkodva próbáltam a nyárfákon üldögélő madarakat fényképezni, de valamelyik levél mindig betakart, így nem sok sikerrel... Pár perc múlva viszont a vízmű kerítésére szállt egy madár, és itt már több szerencsém volt. 

Ráadásul ez egy erdei pityer, és erről a fajról még nem is volt korábban képem:

Hazafelé a Tegez utcán mentem. A ma reggeli madarászat során távolról sokszor láttam a gólyafészket és egészen idáig mindig álltak is rajta a madarak. Most viszont először csalódnom kellett. A fészek üres volt. Pár pillanat múlva azonban megjött az egyik madár és egy békát helyezett a fészek közepébe. Nemsokára hangos kelepeléssel érkezett a párja is, és már kezdődhetett is a nász! 

A párzást magát ugyan nem sikerült megörökítenem, de a fészkükön pihenő madarakat már igen:

És egy kép az élőhelyről is: