Gémes úton

Végre kijutottam a TKM-tározóhoz. Reggel még erősen borult volt az ég, és volt esély arra, hogy még eső is fog esni.  Nem mertem hát autóval bemenni a dűlőutakra, nehogy ne tudja visszajönni a sárban. Később kiderült: alaptalan volt a félelmem. Most volt ugyan gumicsizmám (nem úgy mint legutóbb), viszont nem volt rá igazán szükség, mert a terület anélkül is járható volt. Ezt persze előre nem tudhattam, így aztán abban caplattam végig a tározó déli részét. Ami viszont igencsak elkelt volna, az a szúnyogriasztó volt. Hemzsegtek a vérszívók, bármerre mentem és csapoltak is rendesen. Tíz perc múlva már véres volt arcom, karom, lábam, pedig csapkodtam őket, ahogy bírtam. A madarászásnak ebben  a részében viszonylag kevés élvezetet találtam... Amikor a nap kisütött, a szúnyogok támadása is alábbhagyott, és még néhány fotót is készíthettem.

 Az alábbi nádirigó  mellett

a mai nap legnagyobb élményeit a gémfélék jelentették. Szürke és vörös gémek, bakcsók, törpegémek kerültek elő minduntalan. Egy alkalommal még egy üstökös gém is felbukkant, ami mindig jó adatnak számt itt a tározón:

Bakcsóból vagy két tucatnyi lehetett, itt egy fiatal példány röpképe:

Félig ellenfényben sikerült megörökíteni egy csapat gémet a tározó legdélebbi tava melletti fán. Nem a legjobb képem, de szerintem van valami hangulata:

Miután a szúnyogcsípések erősen viszkettek, a lábam még ép részeit pedig a gumicsizma törte véresre, ideje volt hazafelé venni az irányt. Ráadásul az ég ismét beborult. A Városréti legelőn még most sincs rendbe téve a gémeskút, a mai nap ehelyett egy gémes útban lehetett részem.

Kamillaillatban

Újra szép napra virradt. A sárándi határban a Városréti legelőn keresztül közelítem meg a tározót. Kezdenek virítani a kamillák, a gáton megállva pedig az illatukat is hozza a szél. De a fülnek és a szemnek sincs pihenője: Előttem egy üstökösgém rebben fel, majd még egy! Négy vörösgém is felrepül. De a nádas is hangos: cserregő nádiposzáták, nádi tücsökmadarak és nádirigók is szólnak. Egy cserregő egész közelre bevárt, "kötelező" volt fotózni. (Kár, hogy a nádszálak takarták.)

A vörösgémek is újra megjelentek fölöttem. Kiváló fényekben lehetett megörökíteni az egyiküket. A költésüket még nem sikerült itt bebizonyítani, de mindenesetre érdemes lesz figyelni a viselkedésüket.

A cigányrécék például itt kiváló fészkelőhelyet találtak. Most is legalább húsz-huszonöt példányt látok, kisebb csapatokban repülnek át előttem.

Idén először kerülnek elém a fattyúszerkők.

Egy kiadós madarászat végén a Városréti legelőn figyelgetem még a partimadarakat. Sajnos a magas napállás miatt már remeg a levegő, de vagy száz pajzsoscankót és néhány piroslábút azért kiszúrok. Mellettem pedig egy seregély énekel a fán! Vannak, akik nem szeretik, de szerintem ő sem csúnya madár!