Ahol a madár sem jár...

Egy hete úgy éreztem magam, mint a népmesékből ismerős mondás szerint: ott jártam, ahol a madár sem... A Tócó-Kösely menti tározót kerestem fel akkor, de madarat alig találtam rajta. Csak a két hattyúcsalád jelentett némi életet egy héttel ezelőtt, úgyhogy meglehetősen csalódottan távoztam.

Ma már egy fokkal jobb volt a helyzet, a Városrét felől rögtön süvöltők hangját hallottam, majd az út menti ezüstfákon őszapók tűntek fel:

A tározó megmaradt zátonyain csak néhány szarka keresgélt, nagyon távolról egy pityert is megpillantottam, de olyan messze volt, hogy képtelen voltam határozni. Viszont feltűnt a vízen egy "szelídnek" tűnő liba. Előbb csak jókora távolságról, később közelebbről próbáltam lencsevégre kapni a fiatal liliket. Sérültnek, betegnek gondoltam, egészen közelről fel is tűntek a vérnyomok a csőrén és a fején:

Valószínűleg egy vadász áldozata lett... A vízből "kiszedni" nemigen tudtam volna, sebzetten viszont nem sok esélye maradt szegénynek a túlélésre... Én szerencsére ma egy vadásszal sem találkoztam, ennek ellenére meglehetősen szegényesnek tűnt a tározó madárvilága. Az egyik hattyúcsalád (az egyfiókás) hamar előkerült megint, ezúttal jó fényben:

Vagy ötven tőkés réce mellett kb. egy tucat fütyülő réce mutatkozott még:

Ezzel csaknem ki is merült a tórendszer madárfaunája a mai napon. Egy téli ruhás kis vöcsköt és kb. 15 szárcsát leszámítva. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gátőrháztól északra található tavakat nem volt időm bejárni. Talán ott gyülekeznek a vízimadarak? Egy 40 példányos lilikcsapat is átrepült fölöttem, sőt a tározótól nyugatra zállt le táplálkozni.

Végül jobb híján újra a hattyúk kerültek lencsevégre. A hatfiókás család is felbukkant, jól láthatóan ezek a fiókák már sokkal nagyobbak és világosabbak, mint a korábbi képen mutatott példány:

Távolról talán megtévesztő lehet a fehér madáron mutatkozó fekete folt. Ez nem más persze, mint a hattyú lába, amit tollászkodáskor előszeretettel emel különleges pozíciókba:

Amikor nem jön össze semmi...

Ha a címbeli megjegyzés kissé túlzó is, azért nem sok madarászélményben volt ma részem. A Vekeri tónál tett családi kirándulás során a szedegető mezei verebek kerültek fel csak a képgyűjteménybe:

Ebéd után a szeméttelepre ruccantam ki. Mozogtak ugyan a sirályok, de előbb egy guberáló, majd az őt zavaró és hangosan ugató kutya zavarta el a madártömeget. A fény gyorsan fogyott, 16 óra után már a nap is lemenőben volt, úgyhogy csak egy jó félórát tölthettem a madarak figyelésével és fényképezésével. Nem sokat láthatott az a madarász "kolléga" sem, aki a túloldalról próbálta szemlélni a sirályokat. Három képet azért feltettem, mert repülő madarak azért akadtak még egy darabig.

Ez a fiatal sirály nekem cachinnansnak tűnik a csőre alapján: (Ha más véleményen van valamelyik blogolvasóm, akkor kíváncsian várom a javaslatot:-)

Az alábbi példány pedig egészen "heringsirályosnak" tűnik- Még utána nézek a szakirodalomban és majd kommentálom a saját feltételezeséemet. De ha más fűz hozzá megjegyzést, annak még inkább örülnék...

Amikor minden összejön

Biztos ami biztos alapon odakészítettem ma a fényképezőt a táskámba. Bár borult volt az idő, reménykedtem, hogy nyolc és kilenc óra között kisüt egy kicsit a nap, no meg abban is bíztam, hogy lesz fotóznivaló is. No, nem kellett csalódnom.

A szokásos helyen ilyen látvány fogadott:

Most jött volna jól a teleszkóp, de azt már igazán nem akartam magammal cipelni, hogy aztán egész nap a munkahelyen meg a vonatozás során ügyelnem kelljen a drága holmira. Maradt a kézitávcső meg a szemmeresztgető fotózás. Sokáig csak a röpképekkel próbálkoztam - meglepően sok öreg és subadult madár volt most a levegőben a három nappal ezelőtti állapotokhoz képest. Aztán egyszer a földi tömegből is sikerült kiszúrni valami érdekeset:

Egy öreg heringsirály! A körülötte ácsorgó egyéb sirályok egy idő után felkerekedtek, de a fekete hátú vendég még bírta egy darabig:

Végül ő is szárnyra kapott, de nem sikerült elég rövid idővel elkapnom, így a röpkép már nem sikerülhetett. Azért a szárny alsó mintázata (és kontrasztja) így is jól látható:

Egy adult sárgalábú sirályt azért már élesebben sikerült elcsípnem: (Csak hogy gyűljön a kollekció sirályokból:-)

Első telesek

Megfázásból (influenzából?) lábadozva nem sokat törtem a fejemet a hétvégi vagy táppénz alatti madarászat lehetőségén. Most, hogy úgy-ahogy felépültem, viszont már igencsak kezdtem kíváncsi lenni, hogy mi lehet mondjuk a TKM-tározón. Na oda ma nem jutottam ki, ám délután legalább a szeméttelep felé elkanyarodtam. A sok eső után újra meggyűlt a víz a Tócó nyugati ágától balra (keletre) lévő lapályos területen. Rengeteg sirály is összeverődött itt, úgyhogy kedvemre fotózhattam. A borús, felhős idő ellenére háromnegyed óra alatt betelt a 2 Gbyte-os memóriakártyám. Később kiderült, hogy nem is hiába.

Az elmaradhatatlan michahellis (sárgalábú sirály) első teles tollakkal:

Ennél a dankánál sajnáltam leginkább a napsütés hiányát, hiszen aránylag közelről fotózhattam. Látszik, hogy ez is egy fiatal madár, a barna részletek a fedőkön árulkodók:

Aztán feltűnt az idei (ősszel) első viharsirály is. Szintén első teles tollazatban. Bevallom azért nagyon meresztettem a szemem - és kattogtattam a gépet - mert a madár telejsen magányos volt a sok nagy sirály és danka között, fajtársát nem láttam sehol. (A hazánkban még csak egyszer előfordult gyűrűscsőrű sirálynak innen a debrecnei szeméttelepről is volt már egy el nem fogadott adata, így különösen érdemes jól megnézni minden "hasonló" jószágot. Ez azonban boztosan viharsirály volt.)

A dankához képest azért egy érezhetően nagyobb termetű sirályról van szó, ez az alábbi összehasonlításon lemérhető:

És hogy miért érte meg sok képet készíteni? Mivel teleszkóp nem volt nálam, ezért alaposan átböngésztem a terepen készült fotókat. Ami otthon feltűnt, az a következő sirály (cachinnanshoz és michahellishez képes) sötétebb háta. A szegések, a finomabb csőr, a "piszkos" fej egy fiatal heringsirály felé vitt, amiben aztán mások is megerősítettek!

Ez az egészen sötét fejű szintén egy heringsirály első éves példánya:
Ez meg itt egy kolbászbőrt menekít éppen nagy boldogan... (Talán ugyanaz a példány, mint az első képen?)

Ez viszont biztosan egy harmadik egyed, így a ma délutáni kiruccanáson legalább három első teles heringsirállyal hozott össze a jósors!