A február eleji nagy hideg és havazás után már jólesik lassan búcsút vennünk a téltől. Mai erdei sétám során azért még bőven volt módom hóban bandukolni, de közben éneklő feketerigóval is találkozhattam. Tél és tavasz határán sok szépség is elő kerül, ha figyelmes az ember. Mint ez a hóban rekedt tölgylevél:
A fekete harkályok munkájának nyomát jól mutatja ez a lehántolt fatörzs:
Közelebbről talán még jobban látszik, hogy nem emberkéz, hanem harkálycsőr alkotása:
Az egyébként teljesen kiszáradt fában rengeteg szú és lárvanyom mutatkozott, nem véletlenül nézte ki magának a legnagyobb harkályunk. Neki csupán táplálék volt, ennek a fának meg már mindegy:-))
Azért a téli vendégek is előkerültek. Fenyőpintyből egy tojó...
... és egy téli tollazatú hím is hagyta magát fényképezni.
Utóbbi példány oldalán jól megfigyelhetők a nagy fekete pöttyök:
Ezen a télen viszonylag ritkábban lehetett süvöltővel találkozni. Ma több kisebb csapatot is sikerült találni, ezt a hímet meg fotózni is.
Egy elhagyott kunyhó mellett vezetett az utam. Lestem nagyon, hogy nem ül-e valamilyen bagoly a háztetőn, de nem volt szerencsém. A kéményt viszont érdemesnek tartottam a megörökítésre:
