Ásóludak érkezése

Ismét a TKM-tározó volt a cél. A kora tavaszi fagyos időben a napsütésre nem lehetett panaszom: egyetlen felhő sem volt az égen. Így csupán az időnként élénk széllel meg itt-ott a terepviszonyokkal kellett megbirkóznom. (Hol bokáig érő sár és víz, hol meg jég és hó fogadott, attól függően, hogy napsütötte vagy árnyékos helyen gyalogoltam éppen.)

A tározó felé igyekezve a Városréten csak néhány fenyőrigó meg két őz mutatkozott:

 A víz felől azonban máris meglepetés fogadott: 3 bütykös ásólúd emelkedett a levegőbe!

 No, már csak ezért is érdemes lesz közelebb menni - biztattam magam. Miután valahogy átkászálódtam a megemelkedett vízszintű csatornán, érdekes látvány fogadott. A TKM zöme ugyanis be volt fagyva, a kevés jégmentes részen azonban akadtak madarak. Nagy kócsagok, fütyülő- és kanalas récék, bütykös hattyú, egy szárcsa adott életjelet magáról:-)

A fütyülők récék:

Itt már két böjti réce is látható:

És persze a "hattyak":

"Párosan szép az élet". (Felül: fütyülő-, alul kanalas réce pár)

A következő tó jegén sikerült újra megpillantani az ásóludakat is. Sajnos jobb fotó nem készülhetett róluk, csak ez a dokumentum. 

(Az örök probléma: ha a fotótéma jól látható, akkor a fotós is... 

Ha meg takarásban vagyok, akkor ennyi az eredmény:-((

 Útközben előbb barkóscinegék szolgáltak újabb fotótémával:

Majd egy lapuló mezei nyúl mutatkozott fotogénnek:

A hattyú tényleg a "jég hátán" is megél:

Miután a hátralévő idő arra kevés volt, hogy a tározó északi részét is bejárjam, arra viszont kevés, hogy egyből hazainduljak, támadt egy ötletem. Megkeresem a Kösely másik hídját és azon keresztül közelítem meg a kocsit. Így egyrészt elkerülöm a juhász tanyáját - meg a szabadon kóborgó kutyáit:-) - másrészt talán érdekességgel is szolgálhat az új élőhely. 

Végül is jól döntöttem. Útközben egy furcsa, világos színű dolmányos varjú tűnt fel egy kb. 40 példányos csapatban:

Miután egy tizenkét példányos mezei pacsirta csapat is megörvendeztetett, folytattam az utamat. A tározó déli csücskénél álló hatalmas domborzati alkotás - ami nem kunhalom ugyan, hiszen a tározó létesítésekor kitermelt földből épült, tehát csak néhány évtizedre és nem több évezredre tehető a kora. Dél felől nézve a leglátványosabb, innen kissé még a dunántúli bazaltorgonákra is emlékeztet az erózióktól szabdalt oldala.

Ma meg is másztam ezt az alföldi szemmel nézve "hegynek" tekinthető magaslatot. A tetejéről széjjeltekintve jól látszanak a Tócó-Kösely menti tározó közelebbi medencéi, de dél felé hiába próbáltam megpillantani a Kösely hídját, nem jártam sikerrel. Viszont készítettem egy kezdetleges panoráma-fotót:

Bár a híd megtalálása némi időt felemésztett, végül csak rábukkantam a Köselyen átívelő alkotmányra. Előtte azonban újabb élménnyel gazdagodtam. Egy róka tűnt fel a láthatáron. Ennek persze nem igazán örült egy nyúl, pedig a ravaszdi nem is foglalkozott különösebben vele:

Viszont én igyekeztem mozdulatlan maradni és minél közelebbre bevárni a rókát. Ez lett belőle:

Végül rátaláltam a hídra is és míg az autóhoz ballagva hol sárral hol jéggel küzdve gyalogoltam, még legalább száz átrepülő daru is felkerült a mai faj- és élménylistára.

Fotós- és madarász szemmel nézve is jó kis nap volt ez!

Szállnak a darvak...

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával idén újra lehetőségünk volt az őszi madárvonulás leglátványosabb jelenségének a megtekintésére: a bocskaikerti gyerekekkel megcsodálhattuk a darvak esti behúzását. A helyszín ezúttal a pródi határ volt, ahol a Virágoskúti halastavakon éjszakázó madarak (kb. 25 ezer példány!) érkezését remekül meg lehetett figyelni. 

Az idő is ideális volt: csapadék nem volt, helyette: szinte szélcsend és napsütés. Bár most nem a fotózás volt a fő cél, inkább a mással össze nem hasonlítható élmény és hangulat ismételt megtapasztalása, néhány képet azért készítettem:

A lehetőségért ezúton is köszönetünket fejezzük ki az

 MME Hajdú-Bihari Csoportjának, aki a kirándulásra az autóbuszt biztosította.

Daruvonulás a Hortobágyon

Ma délután az MME támogatásával elvihettük a madarász sulis gyerekeket egy igazi hortobágyi darunézésre. Az előjelek ugyan nem voltak a legjobbak (egy hónappal voltunk az ideális időpont után, ráadásul az időjárásban sem lehettünk biztosak), végül minden ideálisan alakult. November közepén szokatlanul enyhe és verőfényes időben mentünk a debreceni madarász sulisokkal együtt Angyalházára, ahol még elég nagy darumozgás volt. A gyepeken éjszakázó darvak rendre húztak befelé fölöttünk, így közelről is megcsodálhattuk e nemes madarakat:

Persze a krúgatással, a fiatal madarak "csipogásával" kísért hangverseny, a folyamatosan behúzó darvak látványos seregével adták meg az igazi, csak terepen átélhető hangulatot:

Örömmel nyugtáztuk, hogy a reméltnél is jobban alakult a mai délután és senkinek sem kellett csalódnia.

Közben a figyelmesebbek még karvalyt, kis sólymot, egerészölyvet is láthattak, meg kisebb nagy lilik csapatok is színesítették a a "kínálatot". Érdemes volt a távcsöveket és a teleszkópot is használni:

Ahogy a nap kezdett lefelé menni, úgy volt egyre nehezebb a fényképezés, de úgy vált még szebbé és festőibbé a pusztai alkonyat:

Azért a lemenő nap vörösében volt a legszebb látni a darvakat. Még egy ilyen, dokumentum jellegű fotón is jó visszaidézni a naplementekor húzó madarak látványát. De akik mindezt "élőben" láthatták, azok  egy életre szóló élményben részesülhettek. Köszönet még egyszer a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, hogy mindezt lehetővé tette a számunkra!

Tavasz, tavasz, tavasz

Igazi tavaszi időre számítottam, amikor ma a Tócó-Kösely menti tározóhoz kiruccantam. Nem is csalódtam. A szeles időjárásnak köszönhetően a dűlőutak mind felszáradtak, mégsem tudtam használni a Városréthez vezetőt. Legalábbis autóval. Valami jótét lélek ugyanis úgy döntött, hogy "megjavítja" az utat.Feltöltötte hát a gödröket törmelékkel: téglával, vályoggal, meg mindenféle szeméttel. Egy traktor még keresztülment volna rajta, de kocsival nem kockáztattam.

Sajnos a plusz gyaloglás sok időveszteséget okozott, mégsem volt haszontalan. Így ugyanis alaposan megszemlélhettem a Szilasi legelő vízállását, ahol nagy godát, pólingokat, piroslábú cankókat és bíbiceket is felfedeztem, a vízen pedig két sztyeppi és több dankasirály is úszkált. Gyaloglás közben még a juhász tanyájamelletti gledítsiákat is szemügyre vehettem. Itt egy vörös vércse kevéssé zavartatta magát és a reggeli fényben rögtön lencsevégre is kaphattam:

Meghallottam az első csilpcsalpfüzikét is. Később, a tározó gátján még több példánnyal is találkoztam, egyiküket szintén sikerült fotózni:

Délnyugat felől nagy darukrúgatás hallatszott! Sokáig azonban nem kerültek szem elé a szép madarak. A vízen szárcsák, kanals-, fütyülő-, csörgő- és böjti récék voltak a tőkéseken kívül. A következő tavon azonban már cigányrécék is voltak, belőlük 33-at számoltam! A gáton egyszercsak valami villant: Az első sárga billegető!

                                             

Bár az idő vészesen fogyott és 10-re haza akartam érni, úgy döntöttem, hogy ránézek az északi tavakra is. A gátőrház után sikerült is nem sokkal a bütykös ásóludakra rábukkani! Március 10-én már láttak itt négypéldányt, nekem most egy pár sikerült (a legészakibb tavakat nem jártam már be.)

A parton álló bodzabokron még ez a kék cinege is rendkívül mutatós környezetben tűnt fel, így aztán újra fotóznom kellett!

Aztán végre feltűntek a darvak is! Szerencsére  a nap is kisütött, így aztán fényképezhettem a repülő madarakat.

Egy példány egészen közel repült át felettem, alig fért a képbe:_)

Hattyúkból most egy ad. páron kívül egy ad. és két imm példány került elő.

Míg a kocsihoz gyalogoltam, egy függőcinege-csapat is megállásra kényszerített. Egy gyékényt bontogattak szorgalmasan, a nagy szélben pedig szálltak a magok, és bár közben beborult újra az idő, a témát nem lehetett kihagyni:

A két és fél órás madarásztúrám alatt 45 madárfajt sikerült megfigyelni. Érdekesség, hogy fehér gólyával ma nem találkoztam. Tegnap Dorkával a Diószegi úton már láttunk egyet és Sorosi Petitől tudom, hogy szepesre is megérkeztek már.

Ezüstlile a tározón

Fél hatkor ébredtem fel. Elég sötét volt még ahhoz, hogy esetleg egy lessátras fotózást is megkíséreljek. Odaraktam hát a jó kis NDK-s ponyvámat, ennek előnye, hogy bármilyen ferde talajon fel lehet állítani. (az összecsukható, profibb lesátram igényli a sík terepet...) A múltkor a TKM-tározó északi részén találkoztam két fotóssal és magam is meggyőződtem arról, hogy a tórendszernek ez a része is jó a limikolákra. Ide készültem. Kezdett ugyan lassan világosodni, de bíztam benne, hogy még be tudok sátrazni. Ám a gátőrház előtt ismét ott állt a kocsi, amivel a múltkor a fotósok jöttek. Tehát megint dolgoznak - bosszankodtam egy kicsit -, de nem akartam megzavarni őket, így inkább dél felé vettem az irányt. Később kiderült, hogy nem döntöttem rosszul. Ilyen szép napkeltében volt rögtön részem:

Később kisebb darucsapatok is feltűntek, jobbára délnyugat felől bukkantak fel és a közeli szántókon szálltak le. A repülési útvonalba én is beleestem, és alig lett egy kicsivel jobb fény, már fotózhattam is:

Magán a tározón kevés madár mozgott. Füstös cankók, négy havasi partfutó, sárszalonkák. Aztán egyszercsak észrevettem valami újat. Ezüstlile! Nemcsak a tározón, hanem a Tócó-völgyben is új faj! No, ezt valahogy meg kellene örökíteni - gondoltam, de a madár igen messzire volt. Az egyik gáton egészen meg tudtam közelíteni, de itt meg a növényzet takart be:

Egyszer-egyszer felrebbent a lile, de mindig a ugyanarra a tóra szállt vissza, így próbálkozhattam nyugodtan. Igyekeztem minél több képet készíteni (kétszáznál is többet), hátha lesz közte egy-két jó. A nagy távolság és a manuálfókuszos objektív is nehezítette a dolgomat, sőt volt amikor félellenfényben látszott csak a madár. Végül ezek a fotók sikerültek legjobban:

Ezt a képet pedig a birdingre is feltöltöttem. A lehetőségekhez képest nem sikerült olyan rosszul:

Nem tudom, hogy az északi részen a fotósok hogy boldogultak, mindenesetre én nem bántam meg, hogy dél felé indultam:-)

Az első varjaktól a torkos sirályig

Ma délután ismét "sirályozni" akartam. A szeméttelep erre mindig jó terep, az első meglepetés azonban egy vetési varjú képében köszöntött rám. Ő volt az első idén Debrecenben. Lehet, hogy csak Hortobágyról kóborolt ide a több táplálék reményében:

A sirályok "szokásos" helye (a legyalult földplató) most azonban üres volt. Így röpképekkel kellett próbálkoznom:
"Öregebb" példányok szinte nem is voltak, ez az egy subad. példány került csak elő:

Remek fények voltak, ilyen napsütésben még az oly megszokott szarka is mutatós madárrá változik:

A dankasirályok közül egy torkos példányt is sikerült felfedezni. Meresztettem a szemem, hogy vajon mi lehet a csőrében, de nem sikerült tökéletes biztonsággal megállapítanom. Talán egy hal? Vajon a Tócóból fogta, vagy a szeméttelepen fedezett fel valami "hallerakatot"? Mindenesetre igen boldogan repült vele tovább...

Ezen a sirályon még agyalok, de szerintem ez inkább sztyeppi (cachinnans) és nem sárgalábú (michehallis). Ha szakértő nézi a blogomat, nyugodtan megcáfolhat... Mindenesetre a feje egész világos meg a csőre sem olyan hangsúlyos, mint a sárgalábúnak.

Tettem egy kitérőt a Lovász-zugi tározóhoz is, de ez csupán az átrepülő 22 példányos darucsapat miatt érte meg: