Hollók és vörösnyakú lúd

Érdekesen, sejtelmesen indult a mai reggel. Talán jól mutatja az a különös felhőzet is, amit a sárándi határban láttam: (Így fekete-fehérré alakítva még hangsúlyosabb!)

A Tócó-Kösely menti tározót látogattam meg.A Városréten havasi pityer került elő, seregélyek és fenyőrigók repkedtek, sőt egy fekete harkály is szólt a távolból. A vizeken nem volt túl nagy mozgás, ezúttal csak tőkés récék, hat nagy kócsag és két szürke gém mutatkozott - néhány szárcsát leszámítva. Itt a kócsagok fele:-)

Persze a hattyúcsaládot nem is számolom, ők olyan stabil tagjai már az itteni madárvilágnak, hogy meg sem lepődöm a jelenlétükön:

Ezután jöttek az igazi izgalmak. Hollók korrogása hangzott fel! Egész kis csapat repült át felettem: 7 példány. Egyikük egészen közel szállt át fölöttem, csak a felhők mögé bújó nap nem sokat segített a felvétel minőségén:-((

Érdekes módon vadlibából most sokkal kevesebb volt, mint a múltkor. Néhány tucat példányból álló csapatok repültek csak át fölöttem, táplálkozó seregeket meg egyáltalán nem láttam a környéken. Ennek ellenére lestem az átszálló seregeket is, hogy hátha akad köztük valami ritkaság. És íme, vannak csodák:

Igen, a nyári ludak és nagy lilikek vegyes csapatában ott lapult egy vörösnyakú lúd!!!! 

Az alábbi, közeli képen még jobban látszik a nemes vonalú madár:

Érdemes tehát ránézni minden - akár kis - csapatra is, mert mint látható, távcső nélkül nem könnyű kiszúrni köztük a "nyakit"!

A szántón pihenő kócsagok fotóját csak ezért rakom most ide, hogy látszódjon: milyen méretbeli különbségeket produkál egy behúzott vagy kinyújtott nyak akár ugyanannál a fajnál is: 

(Mindhárom madár természetesen nagy kócsag!)

Miközben a kocsihoz baktattam, egy áttelelő vörös vércse szitálását próbáltam még lencsevégre kapni.

(Kevés sikerrel, de minden nem lehet tökéletes...)

Miután hazaértem, még otthon is várt egy meglepetés. A házunk fölött is szólt egy holló, így egy újabb debreceni adata is van a fajnak! (Sajnos fotó erről már nem készült...)

Halászni próbáló vörös vércse

Ma délután a TKM-tározó volt soron. Majdnem a gátig lehetett autózni, amivel legalább fél órát nyertem. Körbejártam a déli tavakat, és sajnos meglehetősen gyér madármozgást tapasztaltam. Egy búbos- sok kis vöcsök, néhány száz szárcsa, pár tucat csörgő réce volt csak a vizeken. 

Szárcsáról már régen volt fotó a blogban, most álljon itt egy:

Két tavon zátonyok is vannak, az elsőn rögtön partimadarakat reméltem látni, de néhány bíbicen kívül csak 12 nagy póling volt mutatóba...

A felrebbenő pólingcsapat látványa még így, félellenfényben is mutatós:

A betonhíd utáni keleti tavon a két fiókás hattyúcsalád úszkált:

A nyugatin pedig a már nagyobb csemetékkel büszkélkedő öt fiókás:

Míg - jobb híján - a hattyúkat próbáltam fotózni, egyszer csak egy kisebb madár jelent meg a víz fölött. Vörös vércse. A tojó madár úgy tűnt, hogy át fog repülni felettem, ehelyett mégis alacsonyan a hullámok fölött maradt:

Sőt! Nagy meglepetésemre a "szárazföldi" ragadozó halat próbált zsákmányolni!!!

Persze "anatómiailag" is vannak ennek akadályai. A halászsasnak kissé más a lába, mint a pockokra és kis rágcsálókra specializálódott madárnak.

A kudarc ellenére úgy tűnt, hogy a vércse újra próbálkozik, legalábbis még két kört írt le a tó fölött. Később azonban már nem sikerült megfigyelni újabb halászási kísérletét... Mindazonáltal egy érdekes viselkedésnek voltam ma szemtanúja.

A második zátonyon is mindössze egy sárszalonkát sikerült megfigyelni, pedig jobb években itt már ritkább limikolák is akadtak. (ezüstlile, partfutók, stb.)

Visszafelé autózva még egy seregélyt is sikerült lencsevégre kapnom:

Téglagyári pillanatok

Régen jártam már a kishegyesi úti téglagyárnál. Ideje volt hát elkerekezni az egykori agyagbánya területére. Persze a fő célom a gyurgyalagok, partifecskék felmérése lett volna, de nem sok eredményről számolhatok be. Bár mindkét faj egyedeivel találkoztam, mindössze egyetlen gyurgyalag által készített üreget láttam a helyszínen. De valahol a közelben biztosan lehet fészkelés, ebben biztos vagyok. 

Azért a tájkép sem érdektelen.

A terjőke kígyószisz nem számít ritka növénynek. Mégsem nagyon volt még róla fotó a blogban.

 Most pótolom:

Két vörös vércse is berepült a végén a terület fölé, ezen kívül néhány gólyatöcs, sordélyok meg egy parlagi pityer került elő a mai napon. De azért érdemes szemmel tartani ezt a sajátos élőhelyet!

Tavasz, tavasz, tavasz

Igazi tavaszi időre számítottam, amikor ma a Tócó-Kösely menti tározóhoz kiruccantam. Nem is csalódtam. A szeles időjárásnak köszönhetően a dűlőutak mind felszáradtak, mégsem tudtam használni a Városréthez vezetőt. Legalábbis autóval. Valami jótét lélek ugyanis úgy döntött, hogy "megjavítja" az utat.Feltöltötte hát a gödröket törmelékkel: téglával, vályoggal, meg mindenféle szeméttel. Egy traktor még keresztülment volna rajta, de kocsival nem kockáztattam.

Sajnos a plusz gyaloglás sok időveszteséget okozott, mégsem volt haszontalan. Így ugyanis alaposan megszemlélhettem a Szilasi legelő vízállását, ahol nagy godát, pólingokat, piroslábú cankókat és bíbiceket is felfedeztem, a vízen pedig két sztyeppi és több dankasirály is úszkált. Gyaloglás közben még a juhász tanyájamelletti gledítsiákat is szemügyre vehettem. Itt egy vörös vércse kevéssé zavartatta magát és a reggeli fényben rögtön lencsevégre is kaphattam:

Meghallottam az első csilpcsalpfüzikét is. Később, a tározó gátján még több példánnyal is találkoztam, egyiküket szintén sikerült fotózni:

Délnyugat felől nagy darukrúgatás hallatszott! Sokáig azonban nem kerültek szem elé a szép madarak. A vízen szárcsák, kanals-, fütyülő-, csörgő- és böjti récék voltak a tőkéseken kívül. A következő tavon azonban már cigányrécék is voltak, belőlük 33-at számoltam! A gáton egyszercsak valami villant: Az első sárga billegető!

                                             

Bár az idő vészesen fogyott és 10-re haza akartam érni, úgy döntöttem, hogy ránézek az északi tavakra is. A gátőrház után sikerült is nem sokkal a bütykös ásóludakra rábukkani! Március 10-én már láttak itt négypéldányt, nekem most egy pár sikerült (a legészakibb tavakat nem jártam már be.)

A parton álló bodzabokron még ez a kék cinege is rendkívül mutatós környezetben tűnt fel, így aztán újra fotóznom kellett!

Aztán végre feltűntek a darvak is! Szerencsére  a nap is kisütött, így aztán fényképezhettem a repülő madarakat.

Egy példány egészen közel repült át felettem, alig fért a képbe:_)

Hattyúkból most egy ad. páron kívül egy ad. és két imm példány került elő.

Míg a kocsihoz gyalogoltam, egy függőcinege-csapat is megállásra kényszerített. Egy gyékényt bontogattak szorgalmasan, a nagy szélben pedig szálltak a magok, és bár közben beborult újra az idő, a témát nem lehetett kihagyni:

A két és fél órás madarásztúrám alatt 45 madárfajt sikerült megfigyelni. Érdekesség, hogy fehér gólyával ma nem találkoztam. Tegnap Dorkával a Diószegi úton már láttunk egyet és Sorosi Petitől tudom, hogy szepesre is megérkeztek már.

Limikolák nyomában

Már amúgy is tervben volt, hogy ma kilátogatok a Tócó-Kösely menti tározóhoz. Amikor pedig tegnap este megláttam a http://www.birding.hu-n/ oldalon, hogy 2 sárjárót találtak itt Emri Tamásék, nem volt kérdés a mai úti cél. Már reménykedni kezdtem, hogy végre én is láthatok egy igazi LIMIKOLÁT. (A partimadarak mindegyikét szokták limikolának is hívni, de a sárjáró tudományos neve valóban Limicola falcinellus:-) Kissé borongós reggel volt, sokat kellett várnom a jó fényekre. Addig is feszült figyelemmel pásztáztam a szokásos iszappadot, amin mozogtak is a partimadarak. Ezen a képen rögtön három faj is látható. A jobb oldali nagyobb termetű pajzsoscankó, előtte a jóval kisebb apró partfutó, tőlük balra pedig egy havasi partfutó látszik. Utóbbin talán megtévesztő lehet, hogy nincs fekete hasfoltja, de a sötét pettyek, a madár alakja és a csőre így is árulkodó: Telt-múlt az idő, amiből amúgy sem sok állt ma rendelkezésemre. A sárjárók nem kerültek elő, de öt parti lile azért igen. Három apró partfutó meg viszonylag közelről is megmutatta magát. Íme egyikük:
Néhány bíbic is leszállt a közelben. (Ej, ha most lessátorból fotózhattam volna...)

Minden madarat alaposan szemügyre vettem. A billegetők és a seregélyek is felkeresik ilyenkor a rovarokkal, férgekkel teli iszapzátonyokat, nemcsak a partimadarak.

Sajnos az idő megint vészesen fogyott. Egy kisebb kört téve az iszapos medrű tó körül azért a levegőben is akadt megfigyelnivaló. Ez a fiatal sztyeppi sirály volt az egyik. Már-már lemerült a fényképezőgép akkumulátora, gondoltam, még időben kicserélem .

És milyen jól tettem. Ez a vörös vércse épp a csere után "repült rám", és bár a teleszkóppal és állvánnnyal a vállamon nehezen tudtam exponálni (letenni nem volt időm), sikerült elcsípnem a pillanatot. (Milyen bosszantó lett volna, ha közben merülnek le az akkumulátorok!)

Megkerülve a tavat, a túloldalról, jobbról érkező fénynél is végigszemléltem a madarakat. A túlparton, ahol az imént még én álldogáltam, most egy fiatal őzbak vizsgálta meg a vadászok által korábban kiszórt takarmányt....

Emitt már nem került elő új faj, a remélt sárjárók sem. Egy havasi partfutót azért közelebbről is megszemlélhettem, a növényzet takarásából még fotózni is próbáltam. Azért összességében véve nem volt rossz ez a ma reggeli madarászat.

Az elmaradt ritkaságon már nem is bánkódom annyira, egyszerűen ráfogom a tizenharmadikára...