Szállnak a darvak...

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával idén újra lehetőségünk volt az őszi madárvonulás leglátványosabb jelenségének a megtekintésére: a bocskaikerti gyerekekkel megcsodálhattuk a darvak esti behúzását. A helyszín ezúttal a pródi határ volt, ahol a Virágoskúti halastavakon éjszakázó madarak (kb. 25 ezer példány!) érkezését remekül meg lehetett figyelni. 

Az idő is ideális volt: csapadék nem volt, helyette: szinte szélcsend és napsütés. Bár most nem a fotózás volt a fő cél, inkább a mással össze nem hasonlítható élmény és hangulat ismételt megtapasztalása, néhány képet azért készítettem:

A lehetőségért ezúton is köszönetünket fejezzük ki az

 MME Hajdú-Bihari Csoportjának, aki a kirándulásra az autóbuszt biztosította.

Malomházától a Kondásig

A nyári szünet finisében tettünk ma egy hortobágyi kirándulást a lányokkal. A malomházi bemutató területen még nem jártunk, így első utunk szafarisra sikeredett:-)) Ismerkedésünket a keselyűkkel kezdtük. Itt Dudás Miklóssal is találkoztunk, így "első kézből" tudtuk meg a legfontosabbakat ezekről a különleges madarakról. A visszatelepítési programra Romániával és Szlovákiával együtt próbálnak pályázni, reméljük sikerrel. Bár megszaporodtak az észlelések mostanában, még mindig elég ritkaságszámba megy egy keselyűvel való találkozás. Nekem most is csak itt, a bemutató területen sikerült látnom néhány fakó keselyűt. Az élmény így nem teljes, de azért a madarak látványa mégis megérdemelte a figyelmet:

Akárcsak a rétisas portréja, ami sohasem lesz akkora dicsőség, mint egy szabadban lencsevégre kapott madár megörökítése, az impozáns madár azonban így is élményt jelentett. Igazi sastekintet:

Majd a Madarász Sulis gyerekek számára tanulságos lesz egy igazi ragadozó lábának tanulmányozása.

Íme a tananyag:

A sakált sajnos nem találtuk, a nagy hőségben biztosan elhúzódtak a hűvösbe.

 Két rokona azonban szépen mutatkozott. 

A róka:

és a farkas:

Persze a vadlovakat is meg kellett örökíteni:

És miközben visszafelé ballagtunk, a keselyűket is még egyszer felkerestem:

A Hortobágy-Halastó a gyerekeknek is mindig élmény, főleg, amióta a kisvasút üzemel. Tettünk hát egy látogatást a Kondásra is.

Szürke gém:

Fattyú szerkő, amint épp lecsapott valami kis halra, de az ügyesebb volt nála. A remélt zsákmány helyett csak egy kis vega kaja akadt a csőrébe...

Miközben a vízcseppektől szabadult meg röptében, érdekes pozíciót vett fel:

Íme egy klasszikus fattyúszerkő-röpkép:

Egy első éves küszvágócsér is bejött a leskunyhó elé. Jól látszik a "sapka" és a madár  narancstövű csőre:

A szárny sötét színű karpális csíkja is jó bélyeg lehet a faj esetében:

Nagy kócsagot és szürke gémet már fotóztam előnyösebb helyzetben is, most ennyire futotta:

A visszafelé robogó kisvasútról minden remény nélkül próbáltam megörökíteni a nagy és a kis kócsagot egymás mellett. Mégis sikerült, legalább dokumentum jelleggel az összehasonlítás végett. 

Én és a kisöcsém...

Daruvonulás a Hortobágyon

Ma délután az MME támogatásával elvihettük a madarász sulis gyerekeket egy igazi hortobágyi darunézésre. Az előjelek ugyan nem voltak a legjobbak (egy hónappal voltunk az ideális időpont után, ráadásul az időjárásban sem lehettünk biztosak), végül minden ideálisan alakult. November közepén szokatlanul enyhe és verőfényes időben mentünk a debreceni madarász sulisokkal együtt Angyalházára, ahol még elég nagy darumozgás volt. A gyepeken éjszakázó darvak rendre húztak befelé fölöttünk, így közelről is megcsodálhattuk e nemes madarakat:

Persze a krúgatással, a fiatal madarak "csipogásával" kísért hangverseny, a folyamatosan behúzó darvak látványos seregével adták meg az igazi, csak terepen átélhető hangulatot:

Örömmel nyugtáztuk, hogy a reméltnél is jobban alakult a mai délután és senkinek sem kellett csalódnia.

Közben a figyelmesebbek még karvalyt, kis sólymot, egerészölyvet is láthattak, meg kisebb nagy lilik csapatok is színesítették a a "kínálatot". Érdemes volt a távcsöveket és a teleszkópot is használni:

Ahogy a nap kezdett lefelé menni, úgy volt egyre nehezebb a fényképezés, de úgy vált még szebbé és festőibbé a pusztai alkonyat:

Azért a lemenő nap vörösében volt a legszebb látni a darvakat. Még egy ilyen, dokumentum jellegű fotón is jó visszaidézni a naplementekor húzó madarak látványát. De akik mindezt "élőben" láthatták, azok  egy életre szóló élményben részesülhettek. Köszönet még egyszer a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, hogy mindezt lehetővé tette a számunkra!

Hortobágyi élmények

Ma reggel Hortobágyra vittük kirándulni a harmadik osztályos gyerekeket. Remek idő volt, a kisdiákok is nagyon élvezték a látnivalókat, amelynek sora a Pusztai Állatparkkal kezdődött. Az őshonos háziállatok mellett érdemes volt az állatpark területén látható madarakra is figyelemmel lenni. Például feltűnő volt, hogy sok fiatal fecske tartózkodott a libaúsztató nádasában, ahol az öregek még etették is őket. Kérdés, hogy így megkésve lesz-e esélyük és elég energiájuk még elvonulni, főleg, ha a hétvégére jósolt rossz idő is közbeszól majd... 

No de láttunk még fehér gólyákat is, ezek azonban talán a madárkórháztól szöktek, meg ők könnyebben találhatnak kaját is az emberek jóvoltából, így akár áttelelésük se lehetetlen. Miközben a nóniusz lovakat nézték és simogatták a gyerekek, a karám tetejéről egy apró termetű madár repült fel. KUVIK! Mostanában nem találkoztam a fajjal, így aztán nagyon megörültem, csak azt sajnáltam, hogy nem vettem észre hamarabb a   baglyocskát. De sebaj: láttam, hogy hol szállt le, és megpróbáltam megkeresni. Hamarosan szerencsém is volt: a kuvik egy másik karám kerítésére szállt le és ott üldögélt:

Óvatosan közelítettem felé, miközben próbáltam minél többször exponálni. Az ilyen "gömbölyű" fejű madarakra ugyanis nem könnyű élesíteni, így aztán a manuálfókuszos objektívek esetében a legjobb eredményt az biztosíthatja, ha sokat próbálkozunk. Mentem is egyre közelebb és szerencsére - bár szemmel tartott a madár - nem repült fel. Sajnos a távolság további csökkentését a villanypásztor megakadályozta. Bíztam benne, hogy esetleg nincs benne most áram, de ekkora szerencsém már nem volt: egy jókora csípésből megállapíthattam, hogy a vezeték feszültség alatt van. Legfeljebb átugrani tudtam volna a drótot, akkor meg biztosan elriasztottam volna a baglyot. Így végül meg kellett elégednem ezzel az eredménnyel:

Később a halastavi kisvasúttal is utaztunk egyet, ám itt már kevés idő volt arra, hogy alaposabb madarászatba fogjunk. (Teleszkóp nélkül meg nem is sokat ért volna a próbálkozás) A VI-os tó madárvilága így is lenyűgöző volt, a növekvő számú nyárilúd-csapatok, a vízben halászó kócsagok, meg a hínáron pihenő sirálytömegek a gyerekek számára is igazi természetközeli élményt nyújtottak.