Nyusziboksz és az év madara

Minden télen elhatározom, hogy hósármányokat, téli kenderikéket keresek a környékbeli szikeseken. Ezúttal sem jártam igazán sikerrel. A sárándi határba látogattam el, egy kis tengelic csapat kivételével sajnos nem mozgott más madár a gyepen. A hó pedig néha csizmaszáron felül ért, így haladni sem volt könnyű. 

A hófúvás okozta kompozíciók azonban szépek voltak:

A legelő melletti fasoron zöld küllőt, fekete harkályt, süvöltőket is láttam, de az igazi látnivaló a szomszédos szántón várt.

Két mezei nyúl bokszolt - sajnos csak elég távolról figyelhettem meg őket:

Visszafelé ránéztem még a Vértesi úti Tócó szakaszra. Elég sok egerészölyv üldögélt az út menti fákon.

 A kocsiból így sikerült megörökíteni az év madarát:

A Tócó itt nincs befagyva, tőkés récék, csörgő récék és egy szürke gém volt a legfeltűnőbb. Legközelebb érdemes lesz alaposabban is széjjelnézni a környéken...

A madáretetőn innen és túl

Élet a fagyban

Nos, a beígért zimankó tényleg itt van a nyakunkon. Ma is -10 C fok alatt volt a hőmérséklet, amikor ismét körülnéztem az erdőben. De ha süt a nap, nincs erős szél és még a madarak is mozognak, akkor érdemes még a kemény fagyban is próbálkozni a fotózással. És ma mindez adott volt. Harkályok, csuszkák, cinegék keresgéltek mindenütt táplálék után, és aránylag kevéssé törődtek velem. 

Hiába, az energiabevitel mindenekelőtt! Ennek a hím nagy fakopáncsnak a fotózása közben sem a fényekre vagy a madár távolságára nem panaszkodhattam, egyedül az itt-ott belógó ágak nehezítették a felvételt. Mégis ideillesztek néhány képet, mert a barnás színek a szárnyán nekem nagyon furcsák:

Talán itt még jobban látszik. Én még nem is láttam ilyet harkályon. Pedig ez egy öreg madár, élénkpiros lágyékkal és már a fejtetője is felnőtt színezetű.

Talán valami korábbi sérülés vagy esetleg fenyőgyantával való közelebbi találkozás okozta a tollak barnulását? Várom az ötleteket!

Idén úgy tűnik, sokkal gyakrabban kerül elém közép fakopáncs, mint tavaly. Az alábbi - bal oldali - például életem legjobb fotója lehetett volna a fajról, ha kissé nem takarnak be alul a gallyak. (Attól van az a kis elmosódás a kép alján.) Ettől függetlenül szerintem nem sikerült rosszul:-)

Aztán újra elém került a "színhibás" nagy fakopáncs. Csak azért teszek még több képet fel e példányról, hátha segít a rejtély megfejtésében.

Ezen a fotón pedig alulról látszik a madár farka:

Egy rövid időre egy csuszkához is szerencsém volt:-)  

Remek fényben, háromnegyed óra alatt teljesen összefagyva fejeztem be a sétámat. Alapvetően elégedetten, bár azokat a fajokat kissé sajnáltam, amelyekkel találkoztam ma, de az objektív előtt lámpalázasak lettek, így már a fotózást nem vállalták:-) (fekete harkály, barátcinege) Na de majd legközelebb - ha újra kisüt a nap...

Közép fakopáncs

A mai madarász suli alatt megfigyelt "legjobb" faj kétségkívül ez a közép fakopáncs volt:

 Sajnos jobb képet nem sikerült készítenem róla - legtöbbször árnyékban volt a feje vagy a fa mögött... - ám így is tanulságos megfigyelni a fajra jellemző bélyegeket:

nagy fakopáncs

közép fakopáncs

                                                                           
Eltérés van a testalj színezete, a szárny mintázata és a has csíkozottsága tekintetében is. Így, még akkor is, ha a madár fejét nem látjuk jól, biztosan meghatározhatjuk, hogy közép fakopánccsal van dolgunk:-)

közép fakopáncs háta

nagy fakopáncs háta

Hideg napok

Az időjósok szerint kemény fagyokra számíthatunk az elkövetkező napokban. Ha süt a nap, nincs erős szél, akkor én nem bánom, a tiszta téli időben kifejezetten szeretek fotózni. Lyukasórám alatt a környék madaraira néztem rá. Fakopáncsok, cinegék mozogtak a bocskaikerti állomás környékén. 

A faodú nyújtotta enyhet pedig egy csuszka próbálta kihasználni: 

Az erdőben sem volt rossz a mozgás, fenyőrigók, fekete rigók, balkáni fakopáncs és szajkók mutatkoztak.

Objektív előtt azonban már csak ez a fenyőpinty vállalta a fellépést:

Fancsikai hattyak

Reggel dilemmában voltam. Téli énekeseket keressek a szepesi-mikepércsi szikeseken vagy nézzek rá a fancsikai tavakra inkább. Először Szepesnek indultam neki, de tartottam attól, hogy a fagyott dűlőút esetleg felenged és nem tudok majd kocsival visszajönni a sárban, így inkább a Létai út felé vettem az irányt. Útközben nagy fenyőrigó csapatok mozogtak a Petőfi téren és a belváros több pontján is.

 (500-1000 példány minimum!) A Fancsika I. tó is meglepetést okozott. Nem volt teljesen befagyva, a vízfelület egytizede még jégmentes volt. Itt 23 bütykös hattyú verődött össze meg vagy 1200 tőkés réce! Sajnos a ködös, borús időben jó felvételt nem sikerült készítenem a csapatról, ráadásul nem is fért rá az összes hattyú egy képre:

Bíztam benne, hogy a récék között is előkerül valami ritkaság, ennek érdekében még a jégre is rámerészkedtem, de nem volt szerencsém. 

Viszont a tó jegén érdekes formákat fotózhattam, itt van mindjárt egy "rémpofa":

A jégen tartózkodni nem volt veszélyes, elég kemény fagy lehetett, de az alábbi képen jól látszik, hogy nem volt egyenletes a jégpáncél. 

(Messzebbre nem is merészkedtem, meg hát nem is akartam felzavarni a madarakat.)

Maradt tehát a hó és jég nyújtotta fotótéma, ami azért elég izgalmasnak bizonyult:

Fenyőrigók a Tócóvölgyben

Kedden (17-én) Ghilányi Gáborék réti fülesbaglyot észleltek a Tócóskertben. Ma volt annyi időm, hogy szétnézzek a Tócóvölgyi és Tócóskerti lakótelepek környékén, hátha összeakadok a fülessel. 

Nem sikerült, így jobb híján a fenyőrigó csapatokat fotózgattam: