Jó fajok

Csak egyet tudtam, hogy ma madarászni fogok. Hogy hová megyek majd, azt az időjárástól tettem függővé. Mondtak ugyanis esőt, szelet (éjszaka zuhogott is rendesen) de szerencsére hajnalban derült égbolt tekintett le rám. Így aztán Sárándnak vettem az irányt. Miután márciusban egyetlen csepp csapadék sem hullott, bíztam benne, hogy esetleg a tegnapi eső sem tudta úgy feláztatni a dűlőutat, hogy ne tudjak rajta autóval végigmenni. Hamar beláttam, hogy naiv voltam... Le kellett tennem a kocsit, még így is majdnem sikerült leragadnom... 

Rögtön az elején egy búbosbanka fogadott. Bár a nap már fenn volt és a fények sem voltak rosszak, mire a fényképezőgép működésbe lendülhetett volna, a madár továbbállt. A juhász tanyájánál vörös vércsék és nászrepülő örvös galambok látványa volt említésre méltó, a Városréten azonban nem volt túl nagy mozgás. Mindössze egy póling rebbent fel előttem, hang nélkül. 

A csőre rövidsége, a fejtetőn kivehető sötét sáv miatt szerintem ez egy kis póling lehetett:

A Városréten áprilisban rendszeresen lehet kis pólingokat megfigyelni, de a talajon sétáló madarakat könnyebb határozni, ezért van bennem egy kis bizonytalanság.
A TKM-tározónál először úgy tűnt, minden csendes. Az élénk szél miatt ugyanis a vízimadarak többsége a nád rejtekében tartózkodott, így a vízen alig-alig láttam valamit. Az egyik tavon azonban fehérlett néhány folt. Gulipánok. A visszafelé hajló csőréről és tarka színéről könnyen felismerhető madarakat nem lehet összetéveszteni mással. 

Összesen 4 pár került elő, íme néhányukról egy röpkép:

Szerencsére a bütykös ásólúd pár is megvolt, ezúttal a tojó került lencsevégre:

A nádi énekesek is szépen gyülekeznek. Megjött a nádi tücsökmadár (legalább tíz példány szólt), de itt van a cserregő és a foltos nádiposzáta is.

 (A képen az utóbbi faj)

Az izgalmasabb dolgok azonban még csak ezután következtek. Először szemberepült velem egy búbosbanka. Autófókuszos objektívvel az év fotója lett volna, így azonban nem sikerült "lekapnom" a fajt. Sikerült viszont dokumentálni azt a "rám repülő" kormos szerkő csapatot, amely megjelenése nekem április 7-én még meglehetősen korainak tűnt. 

Íme egy példány:

A vízállás egyébként elég alacsony volt, így néhány partimadárral is találkozhattam. A gulipánok mellett gólyatöcsök, füstös cankó került elő leghamarabb, de a tározó közepén felszínre bukkant iszappadok még több sikerrel kecsegtettek. A hátralévő időm itt is telt el, ugyanis bőven akadt látni- és fotózni való. Rögtön sikerült egy tavi cankót felfedezni: A vékony, egyenes csőr, az észrevehető "sapka" és a fekete foltok a madár hátán jó bélyegek a szürke cankótól való elkülönítésben.

Akadt néhány pajzsoscankó is.

 Az alábbi röpkép jól mutatja, hogy milyen méretbeli különbségek lehetnek egyes egyedek között:

Kiderült, hogy tavi cankóból sem egy van, legalábbis négy példány egyszerre repült fel. (Az alábbi fotóra  azonban csak három fért rá:-))

Hirtelen billegetőszerű hangot hallottam, a gyorsan tovarebbenő madárról csak egy "erősen kifogásolható minőségű" képet készíthettem, de nem bántam meg.

Erről a rossz fotóról is egyértelmű, hogy rozsdástorkú pityer repült át előttem!!!

 (A faj vonuláskor nem ritka errefelé, de nekem már nagyon régóta nem volt szerencsém hozzá.)

Aztán megint meglepődtem. Vagy húsz példány havasi partfutó szállt le egy csapatban a zátonyra. Sajnos a nádszálak takarása miatt fotózni nem nagyon tudtam őket, erről az egy- nyíltabb helyre kimerészkedő - példányról sikerült csak néhány képet készítenem:

E madarak ilyenkor még a téli tollazatukat viselik és a fekete hasfoltjuk sincs meg. (Ennek a példánynak egyáltalán nem volt még, de akadt a csapatban pár példány, amelynek már látszott némi fekete maszat a testalján.)

Volt még pár kis lile és akadt egy réti cankó is. Közben füsti fecskék kis csapata is átrepült felettem, nekem idén ezek voltak az elsők. (Papp Gábor már március 25-én látott egyet Debrecenben.)

 A tavi cankóról is készítettem még egy képet:

Sajnos hamar eltelt az idő, így ballagnom kellett visszafelé. Még egy érkező faj azért elém került: egy sárga billegető. Az ellenfényes fotót csak azért teszem fel, mert vele a ma megfigyelt madárfajok száma elérte az ötvenet, vagy ahogy a bulvármédia közölné: a FÉLSZÁZAT! (És akkor még nem említem a délben a Kishegyesi úton hallott barátposzátát.)
Egyszóval: jó kis nap volt ez!
(bár ez öt szó:-))

Szenzációk nélkül

Ma délután a Lovász-zugi tavakat derítettem fel. Tavaly ilyenkor számos limikolával örvendeztetett meg az ülepítő területe, most viszont ilyesmire aligha számíthattam. Nem is tévedtem: a tavak közül az utolsó kettő nincs benádasosva, ezeken viszont nem nagyon vannak zátonyok és iszappadok, amiket a partimadarak kedvelnek. Ráadásul olyan sok belvíz, tócsa, időszakos vízállás van most mindenütt az országban, hogy aligha lenne unikális vonzerő számukra a Lovász-zugi tórendszer. Egy sáfránylepkébe belebotlok útközben, e fajt ritkán látom leszállva, gyorsan kihasználom hát a pillanatot: (Ha valaki pontosabban határozná a fajt, akkor segítsen bátran! Én először simán citromlepkének gondoltam...)

A tavak szinte unalmasak: néhány tőkés réce, pár szárcsa, meg egy vízityúk jelent csak némi életet. Az ezután észlelt feketenyakú vöcsök már kifejezetten "jó fajként" kerül feljegyzésre a madarásznaplóba. Az alig két méterre lévő nádasban viszont valami mozgolódik. Foltos nádiposzáta! Nem nagyon törődik velem, így amikor újra "napvilágra kerül", próbálom megörökíteni a nádi énekest. 

Utólag kiderül, a kósza próbálkozásból elég tűrhető kép lett:

Egy fiatal tövisszúró gébics már jóval távolabbra várt csak be. Mivel nem tülekedtek az objektív elé a madarak, ezért ő is befért ma a kínálatba:

Közben már késő délután lett. A szeméttelep légvonalban nincs messze, ami azt jelenti, hogy szerencsés esetben az odavezető dűlőúton 5-6 perc alatt átérnék, így még jó fényben ránézhetnék a sirályokra is. Meg is próbálom, de csak lépésben haladva tudom kerülgetni a pocsolyákat, végül alig 150 méterre a "céltól" akkora sártenger kerül elém, hogy nem tudok továbbmenni. Nem kockáztathatom, hogy itt leragadjak, még a megfordulás is nehézkes. Az offroad kitérő közel félórámba kerül, így inkább hazafelé veszem az irányt, és nem indulok el a városon keresztül a Vértesi útra. Majd legközelebb...

Szeszélyes április

A "kép szöveg nélkül" stíluson megpróbálok változtatni végre:-) Remek időben jutottam ki a sárándi határba. A sáron keresztül most sem mertem autózni, így gyalogosan sétáltam el a tározóig. A foltos nádiposzáta már nem volt számomra újdonság, de a azért örömmel hallottam az énekét. Még egy fotóra is futotta... 

A Városréten még egy mezei nyúllal is összehozott a sors, szerencsére elég közelről tudtam lencsevégre kapni a fülest:

A tározón öt búbos vöcsök (2 és fél pár), meg egy magányos vörösnyakú vöcsök okozott némi örömet.

Aztán jött a meglepetés. A bütykös hattyú ugyan már kétszer is költött a TKM tározón, ám már csak a fiókákat vezető szülők utaltak a fészkelésre. Ezúttal azonban a fészkét is sikerült kiszúrni:

Egy magányosan úszkáló dankasirályt is sikerült lefotózni, de nem sikerült dokumentálni az első fattyúszerkőket. (Pedig 3 is átrepült fölöttem:-) Sőt: egy kóbor fenyőrigó is átszállt később északi irányba a tározó felett.

A Városréten újabb meglepetés ért. Már épp azon morogtam, hogy nem lesz időm ránézni a tározó északi részére. (A nagy sár miatt ugyanis nem tudok autóval eljutni odáig.) Pedig a bütykös ásóludak nagy valószínűséggel most is ott tartózkodnak. Erre a Városréten a következő kép fogadott:

Még egy pár gólyatöcs is mozgott a réten, meg pajzsoscankók, réti cankók. Végül Mikepércsen letértem a tszútra, ahol a szikkasztón is láttam gólyatöcsöt. Ezúttal fotózható közelségben:

A halászsastól a szalonkacsőrig

Reggel, amikor a Városréten leraktam a kocsit, reméltem, hogy egy jó kis madaras nap virrad rám. És lőn! Alig szálltam ki, amikor hat daru húzott ki a Tócó-Kösely menti tározóról. Ezek itt éjszakáztak! - konstatáltam magamban a nagyszerű tényt. Közben a Nap is felkelt, nem is akárhogyan:

Amúgy elég hűvös volt, az első órám meglehetősen fázósra is sikeredett. A tavon, ahol a leskunyhóm áll, most tizenegy szürke gém és négy kócsag tanyázott. Az iszapos zátonyon azonban semmi nem volt (néhány barázdabillegetőt leszámítva.)

Körbejártam hát a tavakat, és elő is került nemsokára a hattyúpár, hat, már "anyányi" fiatallal. A nyolc madár alig fért bele egy képkockába, amikor fotózni próbáltam őket:

Visszakanyarodtam az iszapzátonyhoz, és immár egészen jó fényben szemlélődhettem, sőt: hideg sem volt már annyira. Hirtelen a semmiből hét havasi partfutó került elő és szedegetni kezdtek. Füstös és pajzsoscankók is előkerültek, meg vagy tíz sárszalonka is feltűnt. Egyszercsak a levegőben egy sötét madár jelent meg igen messziről. A távcsőbe pillantva nagyon megörültem: halászsas! A második adata innen, ráadásul az előző alkalommal (tavaly) ugyanitt sikerült lencsevégre kapnom a faj egy másik példányát!

Sajnos, közleebb nem jött, a partimadarak meg nem nagyon gyűltek. Ez a foltos nádiposzáta viszont nagyon mutatós volt, le "kellett" fotóznom:-)

Úgy döntöttem, hogy még annyi belefér az időbe, hogy autóval Mikepércs felől a gátőrházig menjek, és ránézzek a tározó északi tavaira is. Útközben a Tócó partján ez a furcsa fácán fogadott. (Nyilvánvalóan egy fiatalból felnőttkori tollruhába vedlő hím.)

Persze volt öreg kakas is, és mivel azt hiszem, a blogomban még nem szerepelt róla kép, most rögtön pótolom a hiányt.

A tározónál két fotós sráccal találkoztam. Az egyik sekély tónál fényképeztek, mint mondták, nyolc havasi- és egy sarlós partfutó is eléjük került. Bár valószínűsítették, hogy amikor kiszálltak a sátrukból, mindent felzavartak, de azért csak ránéztem az általuk említett tóra. Egy pár fotót mégis készíthettem, ezen a képen például egy jó kis vegyes csoport látható: A réce mögött pedig ott a sarlós parfutó is, ezt azonban már csak itthon,a válogatáskor vettem észre!

Fotózás közben inkább a sárszalonkákra koncentráltam. Bár elég távol voltak, egy érdekes dolgot sikerült megörökítenem. Gyakran azt hinnénk, hogy a madarak csőre valami kemény, merev testrész. Pedig a partimadarak (köztük a sárszalonkák) tudják hajlítani is a csőrhegyüket, ami különösen érzékeny szerszám! Ezt én tudtam, de látni (pláne megörökíteni) csak most sikerült először:

Madarak és Fák Napján...

Mi mással is ünnepelhetném stílszerűen e jeles napot, mint egy jó kis madarászattal. Irány a Városrét és a TKM-tározó!

Alig szállok ki a kocsiból, rögtön két nyári lúd repül át előttem. A kora reggeli fényben is mutatósak. A tározón a szokásos fajok (vöcskök, récék) mellett hirtelen négy jó "ismerős" is elém kerül. Bütykös ásóludak. Miután később még egy párral találkozom az északi tavak mellett, valószínűleg három pár van jelen. Remélhetőleg a költés sem marad el!

Sokáig a vízimadarakat csak a szárcsák képviselik. Nem védett, nem ritka, közelről mégis mutatós madár .

És most jött a meglepetés. Az még nem is annyira nagy csoda, hogy ismét költött egy pár bütykös hattyú itt a tározón. Az viszont már különleges, hogy összesen nyolc fiókát sikerült megszámolnom! Ez ugyan nem "világrekord" de mindenesetre ez a pár belépett a nagycsaládosok klubjába!

Amilyen feltűnő és viszonylag bátor madár a hattyú, olyan hirtelen tud eltűnni a nádasban a fiókáival. Közelebbi képet róla nem sikerül készíteni, marad egy foltos nádiposzáta, aki vállalja a portrét: (Sajnos a közelben egy kékbegy már annyira ellenfényben volt, hogy legfeljebb dokumentumfotónak lehetne felhasználni a róla készült képeket...) A kocsihoz visszafelé ballagva még egy pár vörösnyakú vöcsök is előkerül. Legutóbb több példányt is láttam, remélhetőleg legalább ez az egy pár költeni is fog. (Akárcsak a korábbi években.)
A kocsiból még egy újabb fotótéma is kerül elém. Sárga billegető. Az autó ezúttal is jó leshelynek tűnik. Remélhetőleg mindez a fotón is meglátszik. Összességében ünnep volt ez a nap fotós és madarász énemnek is. (54 faj és néhány jó fotó a mai termés)