Sirályok és sárszalonkák

Bocskaikertben, a vasútállomáson találkoztam ezzel a barna varanggyal. 

Míg a vonatra vártam, jó fotótémának ígérkezett. 

A szeméttelep melletti vízálláson szép számmal voltak sirályok és parti madarak is. Mivel Papp Gábor a napokban már "belefutott" itt egy ezüstsirályba és egy heringsirályba is, igyekeztem jó alaposan végignézni minden madarat. (Amennyire a kézitávcső hétszeres nagyítása engedi:-) Sajnos nem sokáig tehettem, mert most is aránylag gyorsan felrebbentek a madarak.

Az alábbi képen a felrebbenő példány egy sztyeppi sirály (köszönet Gábornak a megerősítésért), 

a kép előterében lévő két egyed pedig sárgalábú.

Egy tipikus sárgalábú (harmadéves madár).

Az alábbi kép bal oldalán álló harmadik teles (másodéves) madár viszont gondolkodóba ejtett bennünket. Akár ezüstsirálynak is "elmenne", de sajnos több képet nem sikerült készítenem, főleg olyat (felrebbenőset), amin több bélyeg is látszana...

Ez a kép sem mond sokkal többet, maradjunk annyiban, hogy "gyanús":-)

Egy fiatal sztyeppi:

Még egy, jellegzetes fehér színű fejjel:

Engem ez a furcsa kinézetű (nagyon világos dolmányú és kissé deformált csőrű) sárgalábú sirály is elbizonytalanított. De mégiscsak michahellis ez...

Persze a limikolákra is meresztettem a szemem, különösen, mikor a sirályok már felrebbentek...

Ez a füstös cankó aránylag "közelre" bevárt:

De még nagyobb élmény volt a sárszalonkák megfigyelése. Amennyire meg tudtam számolni, minimum 25 példány tartózkodott a vízálláson. Szerencsére egy kis csapat egész közel hozzám, és a növényzet takarásából még fotózni is tudtam őket:

Az a példány amelyik a legközelebb merészkedett:

És az a kép, ami nekem a leginkább tetszett. Szép kis látvány!

Készítettem néhány tájképet is. 

Így néz ki most az az élőhely, ami annyi érdekes megfigyelésre nyújtott már alkalmat Debrecen belterületén:

És így a Tócó itteni szakasza, ami persze szoros kapcsolatban van a vonuló madarakkal:

Félellenfényes próbálkozások

Madárlesen

Ha vasárnap hajnal, akkor lessátras fotózás! Ma is próbálkoztam a szokásos helyen, ezúttal már a limikolák is közelebb merészkedtek. Míg vártam a "madarak bejövetelét", addig olvasgatni próbáltam. Tar Sándor: A mi utcánk c. könyve volt a sátorolvasmány. Remekül feldobta azt a kevés holtidőt, amikor nem volt mit fotózni. Szerencsére ilyen volt kevesebb. Amíg kevés a fény, addig nem érdemes fényképezni. Mégis nehéz megállni az exponálást, ha végre madarak vannak előttem.

 Az alábbi képen azt dokumentáltam, hogy milyen változatosak tudna lenni a pajzsoscankók. (A kép bal oldalán egy füstös cankó látható)

Egy barázdabillegetővel is megismerkedtem közelebbről...

Rovarban gazdag volt a zátony, így aztán érdemes volt a mindennapi betevő után futkároznia a billegetőnek. (Lásd a madár nyelvét!)

Végre egy havasi partfutóval is sikerült találkoznom. Jöhetett volna ugyan közelebb, de azért ez már egy "igazi" limikola. (Olyan, amivel nem mindennap találkozhat az ember Debrecen belterületén!)

Kukucs!

Miközben fotóztam, egyszercsak kaparászást hallottam a sátor tetején. Ezúttal nem egy billegető ült fel a tetőre (ami gyakran előfordul), hanem egy szarka próbált belesni a nyíláson. Már készültem, hogy lekapom a kis kompakt géppel a leskelődő madarat, de végül ez nem jött össze. A kis lilék viszont szépen mutatkoztak, sajnos ritkább rokonuk, a parti lile ezúttal nem került elő a vízálláson.

Ez a szerencsétlen sirály meg pur-habbal találkozott. (Pár nappal korábban Papp Gábor is lencsevégre kapta a pórul járt madarat, tehát bár mozgásában némiképp korlátozott a danka, azért képes táplálkozni így is.)

Szép, csak kissé távoli látvány volt a füstös cankók vízen úszó, illetve vízben keresgélő csapata is. Jó közeli fotón jobban mutattak volna, de így is érdemes volt megörökíteni őket:

A mi utcánkból nem sokat tudtam olvasni. Épp addig a fejezetig jutottam, amelynek a címe: Madárlesen. Gondoltam, a mai bejegyzés címének is jó lesz ez...

Hosszú, méla lesben...

A múltkori balsikerű lesfotózás óta tervezem, hogy amint lehet, újra próbálkozom. Ma jött el a várva várt nap. Már 4 óra után el tudtam indulni otthonról, így a vártnál még sötétebb is volt mikor a leskunyhóhoz értem. (Legalábbis kissé botorkálnom kellett.) Sikerült rendkívül kényelmetlenre és kicsire építenem a leshelyet, ezt most is meg kellett állapítanom. Szerencsére most semmi nem zavart, alig győztem kivárni, hogy jó fények legyenek. Persze már csak néhány nagy kócsag mozgott, egyikük ismét vállalta a "modellkedést". Vagy nyolc-tíz szürke gém volt a tavon, de nem nagyon akaródzott halászniuk. Valószínűleg kevés már a táplálék is, mert nem nagyon láttam őket zsákmányt szerezni. Sikerült viszont egy hínárt kifogó példányt megörökíteni: 1. kép:
2. kép:

3. kép:

Hogy aztán mihez kezdett a szürke gém a növénnyel, azt már nem láttam. Gondolom, nem lett vegetáriánus...
Szép élmény volt még egy füstös cankó felrebbenése. Talán vlaamit a fotó is visszaad a látványból.

Nem sokkal később ez az imm. hattyú is betévedt a tóra. Az iszapban gázolt, majd úszni próbált - kevés sikerrel. Azért végül csak sikerült jobb vizekre eveznie...

A leshelyről kikecmeregve és elzsibbadva még egy órát madarászhattam. Itt is előkerültek sarlós partfutók (3), valamint parti lilék is. Egy apró partfutó is mozgott közöttük, az egyik zsilpnél pedig függőcinegék örvendeztettek meg. Hamar elröpül ám az idő ilyenkor!!!