Áprilisi (ellen)fények

Miután egy nem túl barátságos kutyafalka ellenőrzi mostanában a szeméttelep környékét, úgy döntöttem, hogy  a mai napon autóval megyek fel a Tócó nyugati ágán és így fogom szemügyre venni a sirályokat. A most kialakított platón gyülekeztek is a dankák, de hamar feltűntek a kutyák is egy kuvasz vezetésével. Velem nem törődtek, de a Tócón átkelve a madarakat felzavarták, sőt egyikük nemsokára egy varjúval a szájában távozott. Így is maradt még 6 kóborló kutya, így a figyelmem csak félig irányulhatott a vízállásra, szemmel kellett tartanom az ebeket is. Itt viszont a félellenfényben nem volt könnyű dolgom. Mégis sikerült felfedeznem két gólyatöcsöt.

 Idén nekem ezek az elsők:

De mozogtak kis lilék...

és pajzsoscankók is:

A sirályokat sajnos nem sikerült végigvizsgálnom. 

A szeméttelep után a Lovász-zug felé vettem az irányt. Barna rétihéja-pár, a Tócóban egy nagy kócsag, átrepülő darvak jelentettek némi változatosságot, majd belebotlottam - ha autóban ülve ez a képzavar nem túl erős - egy cigánycsukba. A múltkor már bemutattam egy maura-gyanús egyedet. Szerintem ez a példány is megér egy "misét", de legalábbis egy kis figyelmet. Várom a javaslatokat...

Az utolsó tavon kanalas- és tőkés récék mellett egy böjti réce hím úszkált. E fajjal amúgy már találkoztam ma, érdekes módon a szeméttelep melletti, hulladékkal elborított csatornaszakaszon úszkált egy pár.

 E példány már tetszetősebb környezetben mutatkozott:

Szepes felől nagy krúgatás jelezte, hogy a darvak még most is itt időznek. Találtam is vagy 50 példányt, de túl messze voltak ahhoz, hogy megfelelő minőségű kép készüljön róluk. Ez a fácán közelebb merészkedett...

Mivel még maradt egy kis időm, a Köntösgáti legelőre is ránéztem. A cigánycsukokat próbáltam a kocsiból fotózni, ám nemsokára izgalmasabb fotótéma akadt. Pityerek szaladgáltak a gyepen. Sajnos elég rossz fényben, attól meg tartottam, hogy ha újra beindítom a motort, akkor világgá mennek. Így előbb készítettem néhány dokumentum-fotót a biztos határozáshoz, majd megpróbáltam a lehetetlent. Szerencsére a félelmem alaptalan volt. A réti pityereket (mert azok voltak) a legkevésbé sem zavarta az autó beindulása és mozgása, így sikerült ideális fényviszonyokban fényképeznem a madarakat. 

Íme az eredmény:

Miután hazaértem, még otthon is várt madaras élmény. 11 óra után öt fehér gólyát láttam a Tócóvölgyi állomás fölött keringeni, kora délután pedig azt is felfedeztem, hogy a Tegez utcai fészekbe is megérkezett a lakó!  

Megtört a jég...

Mármint a TKM-tározón. Ma már végre teljesen jégmentes tavak fogadtak. Sikerült szép madarakról aránylag jó képeket is készítenem. Mindjárt itt egy hím bütykös ásólúd:

Egy pár nyílfarkú réce. Ez a faj csak vonuláskor fordul elő, akkor is ritkán kerül szem elé. Fotózni meg még ritkábban adódik lehetőségem, így még ennek a röpképnek is örültem.

Ez a tojó barátréce a világos sávval a szárnyán emlékeztethet ugyan a cigányrécére, de utóbbi fajnak ott sokkal fehérebb, kontrasztosabb a megjelenése.

Íme: (és a képből kikövetkeztethető, hogy már cigányrécékkel is találkoztam:-)) (A lenti madár pedig egy böjti réce)

A viharsirályok megjelenése nem szokatlan ilyenkor.


Mint ahogy a nyári ludak sem ritkák, bár most már erősen a költési időszakban kellene lenniük e madaraknak és a környéken nemigen tudok nyári lúd fészkelésről.

A mai túrám során találkoztam még nagy pólingokkal, piroslábú cankókkal, hollókkal és darvakkal is. Egyedül a gólyákat hiányoltam, de ami késik, nem múlik...

Ásóludak érkezése

Ismét a TKM-tározó volt a cél. A kora tavaszi fagyos időben a napsütésre nem lehetett panaszom: egyetlen felhő sem volt az égen. Így csupán az időnként élénk széllel meg itt-ott a terepviszonyokkal kellett megbirkóznom. (Hol bokáig érő sár és víz, hol meg jég és hó fogadott, attól függően, hogy napsütötte vagy árnyékos helyen gyalogoltam éppen.)

A tározó felé igyekezve a Városréten csak néhány fenyőrigó meg két őz mutatkozott:

 A víz felől azonban máris meglepetés fogadott: 3 bütykös ásólúd emelkedett a levegőbe!

 No, már csak ezért is érdemes lesz közelebb menni - biztattam magam. Miután valahogy átkászálódtam a megemelkedett vízszintű csatornán, érdekes látvány fogadott. A TKM zöme ugyanis be volt fagyva, a kevés jégmentes részen azonban akadtak madarak. Nagy kócsagok, fütyülő- és kanalas récék, bütykös hattyú, egy szárcsa adott életjelet magáról:-)

A fütyülők récék:

Itt már két böjti réce is látható:

És persze a "hattyak":

"Párosan szép az élet". (Felül: fütyülő-, alul kanalas réce pár)

A következő tó jegén sikerült újra megpillantani az ásóludakat is. Sajnos jobb fotó nem készülhetett róluk, csak ez a dokumentum. 

(Az örök probléma: ha a fotótéma jól látható, akkor a fotós is... 

Ha meg takarásban vagyok, akkor ennyi az eredmény:-((

 Útközben előbb barkóscinegék szolgáltak újabb fotótémával:

Majd egy lapuló mezei nyúl mutatkozott fotogénnek:

A hattyú tényleg a "jég hátán" is megél:

Miután a hátralévő idő arra kevés volt, hogy a tározó északi részét is bejárjam, arra viszont kevés, hogy egyből hazainduljak, támadt egy ötletem. Megkeresem a Kösely másik hídját és azon keresztül közelítem meg a kocsit. Így egyrészt elkerülöm a juhász tanyáját - meg a szabadon kóborgó kutyáit:-) - másrészt talán érdekességgel is szolgálhat az új élőhely. 

Végül is jól döntöttem. Útközben egy furcsa, világos színű dolmányos varjú tűnt fel egy kb. 40 példányos csapatban:

Miután egy tizenkét példányos mezei pacsirta csapat is megörvendeztetett, folytattam az utamat. A tározó déli csücskénél álló hatalmas domborzati alkotás - ami nem kunhalom ugyan, hiszen a tározó létesítésekor kitermelt földből épült, tehát csak néhány évtizedre és nem több évezredre tehető a kora. Dél felől nézve a leglátványosabb, innen kissé még a dunántúli bazaltorgonákra is emlékeztet az erózióktól szabdalt oldala.

Ma meg is másztam ezt az alföldi szemmel nézve "hegynek" tekinthető magaslatot. A tetejéről széjjeltekintve jól látszanak a Tócó-Kösely menti tározó közelebbi medencéi, de dél felé hiába próbáltam megpillantani a Kösely hídját, nem jártam sikerrel. Viszont készítettem egy kezdetleges panoráma-fotót:

Bár a híd megtalálása némi időt felemésztett, végül csak rábukkantam a Köselyen átívelő alkotmányra. Előtte azonban újabb élménnyel gazdagodtam. Egy róka tűnt fel a láthatáron. Ennek persze nem igazán örült egy nyúl, pedig a ravaszdi nem is foglalkozott különösebben vele:

Viszont én igyekeztem mozdulatlan maradni és minél közelebbre bevárni a rókát. Ez lett belőle:

Végül rátaláltam a hídra is és míg az autóhoz ballagva hol sárral hol jéggel küzdve gyalogoltam, még legalább száz átrepülő daru is felkerült a mai faj- és élménylistára.

Fotós- és madarász szemmel nézve is jó kis nap volt ez!