Értékek és szépségek

Ma újra teljes bejárással derítettem fel a TKM-tározót. A gátőrház mellett egy hattyúpár úszkált két fiókával, de ezek jóval kisebbek voltak, mint a jól ismert család!

A nádasokban fiatal barkóscinegét:

és függőcinegét is felfedeztem:

De a nyílt víztükör még érdekesebbeket mutatott. Elég sok kormos szerkőt láthattam például a nap folyamán:

De végre cigányréce fiókákat is fotózhattam!

Az anyjuk megpróbált előttem sérülést mímelni, hogy elterelje a figyelmemet a kicsikről. 

Így viszont remek fotótémát adott:

De ez a galagonyalepke is fotogén volt:

Sőt, még  napraforgókkal is kísérleteztem. Ezúttal egy nem szokványos nézetből:

Elég sok kis vöcsök volt a tározón. Jutott belőlük a memóriakártyára is:-)

Egy kárókatona is időzött az egyik tó mellett.

Ám a fiatal, táplálékért kunyeráló fattyúszerkők is megérdemlik a figyelmet.

Persze sok mást is láttam még a mai napon. Már repültek a bütykös ásólúd fiókák, akadtak kanalas és csörgő récék, sok feketenyakú vöcsök is megörvendeztetett,  megfigyelhettem fiatal barna rétihéjákat, szóval ma is érdemes volt végigjárni a mikepércsi tavakat!

Fagyos reggel

Megjósolták a ma reggeli kemény hideget, ám itt, az ország keleti felére csak -5 C körül jövendöltek. Mivel tegnap még nem fagyott, bíztam benne, hogy még a fancsikai tavakon találok majd nyílt vízfelületet és akár még búvárral is összehoz majd a jósors. Bár ez utóbbi nem jött össze, mégsem bántam meg a mai fagyos kirándulást, mert számtalan élménnyel gazdagodtam.

Igazi, csípős reggel volt, szerintem -7 C körüli hőmérséklettel. De jól fel voltam öltözve, a kezdődő náthámnak meg még jól is esett az egészséges hideg. A teljesen felfagyott gáton kocsival is végig lehetett volna haladni, én mégis inkább kiszálltam, már csak azért is, mert az útszéli fasorokon százas madárcsapat nyüzsgött. A reggeli derengő fényben nem volt könnyű kiszúrni, hogy mik azok, végül mégis sikerült rájuk ismerni. Csízek voltak, de én még ilyen nagy csapatban nem láttam téli vendégeinket! Közben hollók károgtak mögöttem és a Panoráma út felett meg is láttam három példányt Mátyás királyunk címermadarából. Itt Debrecenben még ma sem számít gyakorinak a holló, ezért különösen örültem a velük való találkozásnak. 

Úgy tűnt, hogy a Fancsika I. teljesen jég alatt van. Itt-ott azonban akadtak még be nem fagyott vízfelületek. Az egyik ilyen, partközeli lihogón két kis vöcsök úszkált, és még a fotózkodás sem volt ellenükre:

Ahogy javultak a fényviszonyok, úgy sokasodtak a fotótémák: kárókatonák, búbos vöcskök, szárcsák kerültek lencsevégre, sajnos a nagy távolság miatt nem élvezhető minőségben. (De mivel ma nem hoztam magammal teleszkópot, ezért a határozásban legalább segítségemre voltak a dokumentum-képek.) Hamarosan a csízeket is sikerült megörökíteni:

A Fancsika II. ma is teljesen "madármentes" volt, néhány tőkés récét leszámítva. A tó tápcsatornáján viszont valami furcsaságot észleltem. A beeresztő nyílás előtt kb. félpercenként apró gejzírként bugyogott fel a víz.

 A part menti fűszálakra, apró növényzetre fröccsenő cseppek persze azonnal megfagytak, újabb fotótémát adva. Az alábbiakban néhány kép következik e furcsa "jégvilágból":

Hogy mi okozhatta a felbugyogást, a víz gáztartalma, vagy valami elzáródást okozó jégdugó, azt nem tudom. Ha sikerül, hamarosan felrakom még ide a telefonnal készült videót is, hátha valaki segít a kérdés megválaszolásában.