Nyaktekercs és hantmadár

Ma reggel egy énekesrigók, erdei pintyek vegyeskara fogadott Bocskaikertben. A vasút mellett még egy csicsörke is megörvendeztetett (idén az első!), sajnos csak rövid ideig, a teleobjektív felszerelését már nem várva meg.

 Valamivel türelmesebb volt az a citromsármány, amelyet a vasúti átjáróban kaphattam lencsevégre:

 Az út menti fasorból egyszercsak különös hangot hallottam. Kissé a zöld küllő kiabálására emlékeztetett, viszont kevésbé magasabban és jóval hosszabban szólt. Kerestem, kerestem a hang forrását, míg aztán megpillantva a madarat, megoldódott a "rejtély": Egy nyaktekercset hallottam! A harkályfélék közül ez az egyetlen vonuló faj, és bár nem számít kifejezetten ritkának, nekem eddig mindössze egyszer sikerült belebotlanom Debrecenben.

 Most viszont még fotózhattam is!

 A téeszhez vezető út melletti sóderkupacon most is mutatkozott hantmadár, ráadásul nem is egy. Hogy ne legyenek ellenfényben, kerültem egy nagyot és így remek fényben közelítettem meg az élőhelyüket. Akkor derült ki, hogy legalább öt hím vívja itt a revírharcát! A legvehemensebbek körberepülve büszkén mutatták a fajtársaknak vakítóan fehér farcsíkjukat, amit az énekükkel együtt bizonyára rendkívül riasztó fegyvernek gondoltak. Számomra viszont inkább látványosságot és nagy élményt jelentett, hogy ezeket a mutatós kis madarakat most viszonylag közelről figyelhettem és fotózhattam.
A röpkép készítése egy ilyen izgága madárról - az én felszerelésemmel - persze még így sem könnyű feladat:

Hogy mennyire tetszetős kis madárka is őkelme, azt az alábbi fotó jobban igazolja:

 Visszafelé ballagva újra "belebotlottam" a nyaktekercsbe! Ezúttal egy kissé alacsonyabb ágon ülve kiabált, így újra kattoghatott az exponálógomb!

Hantmadár Debrecenben

Sirálynézőbe indultam ma reggel, de néhány tucat dankán kívül nem igazán volt más látnivaló a szeméttelep környékén. A vízálláson néhány szárcsa úszkált csak, ráadásul közben a nap is elbújt és alig 20 perc után már sétálhattam is vissza a kocsihoz. Az autó közelében azonban ismerős madárhang szólalt meg. Egy vörösbegy! Hamar meg is találtam a tetszetős kis madarat, és a diffúz fények ellenére készítettem róla pár képet.

 Délelőtt Dorkával békakeresőbe indultunk a közeli Laposra. A Tócóvölgy állomás mellett elterülő vízállásos legelő bővelkedik a kétéltűekben, hallottunk is tavi- és kecskebékákat, vöröshasú unkát és zöld varangyot is. De érdemes volt a madarakra is figyelni. A vasúti töltés mellett egy hím házi rozsdafarkú került elénk:

 Bíbicek is vannak a Laposon, ők is szeretnek időnként a töltésről körülnézni:

 A napokban Bocskaikertben került elém egy hantmadár, most itt Debrecenben is meglett az első!

 Az árvacsalánon és a martilapun kívül más virágok is nyílnak már. A képen a tavaszi aggófű példánya.

 Közben még hallottunk csilpcsalpfüzikét is, visszafelé ballagva meg a rozsdafarkú tojója is előkerült:

Hantmadár Bocskaikertben

Ma reggel körülnéztem Bocskaikertben. Rengeteg tavaszi élményt nyújtott ez az egy óra. Örvös galambok hangos, szárnycsattogtatós viadala és egy szép pöfeteg gomba-csoport után az állomás közelében mókusok bukkantak fel. Most végre fényképezni is tudtam őket, ráadásul még a nap is remekül sütött:

Nem sokkal később már egy leendő fészkénél szorgoskodó kék cinegepár kötötte le a figyelmemet. Egyikük egy közeli gallyra szállva mintha azt mondaná: - Pedig itt volt a lakáskulcsom valahol...

A tsz-úthoz közeli szántó belvizéről ezúttal kilenc bíbic kelt szárnyra egyszerre!!! Közben kissé magasabban vagy 300 nagy lilik húzott kelet felé. Egy távoli földkupacon pedig üldögélt valami. Nem láttam jól, így megpróbáltam közelebb jutni felé. Miközben megkerültem egy nagy kőrakást, feltárult annak hátoldala, telis-tele martilapuval. Egy méhecske is szorgoskodott rajtuk, így bár nem túl régen fotóztam Debrecenben ezt a korai sárga virágot, most újra képre kívánkozott:

Amúgy tényleg nem csúnya növény, még különösebb beállítás nélkül is. Ezen keresztül igazán jól lehetne szemléltetni a "sugarasan részarányos" fogalmat:-)

Bár félig ellenfényben, de mégis közelebbről vehettem újra szemügyre a rejtélyes madarat. Hantmadár! Nem emlékszem, hogy Láttam volna már a településen, így ismét új fajjal gazdagodott Bocskaikert. Sajnos közelebbi képet nem tudtam róla készíteni:

Annál inkább a virágzó salátaboglárkáról:

.. amit még makrózni is próbáltam, persze a rendelkezésre álló optikával:-)

A szintén sárga tyúktaréj virágai mellett (amit ma nem fényképeztem) a kékeslila ibolyák kínáltak még fotótémát:

Miközben a virágokra koncentráltam, még vagy ötven daru is megjelent az égen, így igazi tavaszi hangulatot varázsolt Bocskaikertbe.

Kormos légykapó és hamvas rétihéja

A fenti képen látható kormos légykapó megadta a mai kiruccanás alaphangulatát. Szombat délután ismét a Tócó nyugati ága felől közelítettem meg a szeméttelep vízállását. Ez egyben a fajról az eddigi legjobb fotóm. Hogy a gólyatöcsről melyik, azt nehéz megmondani, mert elég sokszor fényképeztem már ezt a tetszetős madarat. És mégis, bármikor elém kerül, nem tudok ellenállni, egyszerűen FOTÓZNI KELL: 

Ezúttal már sirályok is akadtak. A tucatnyi danka között két elsőéves sztyeppi sirály mutatkozott. Utóbbiakról  több fotót is készítettem, hogy minden bélyeg jól látszodjon a határozáshoz:

Erősen figyeltem a billegetőket, hátha citrombillegetőre bukkanok, de ekkora szerencsém ma nem volt... Pedig sárga billegető azért került bőven:

A fenti képen a jobb oldali madár már a téglagyár egykori kubikgödreinél készült. Már régóta terveztem, hogy elnézek errefelé, most belefért még a kitérő. (Ráadásul éppen járható volt az agyagos dűlőút is. Egy nagyobb eső után nem érdemes próbálkozni autóval, mert lehet, hogy csak befelé lesz út... Ez saját tapasztalat:-)

A nap meglepetése is ekkor jött: észak felől egy hamvas rétihéja repült be elém. Nem sok időm volt, de sikerült elkapni legalább dokumentálási céllal a Debrecenben nem túl gyakran felbukkanó fajt:

Régóta szerettem volna már hantmadarat is fotózni: Most sikerült, igaz, reménykedem, hogy lesz majd ennél jobb is! (Például lesből:-)