Kis sirály és bütykös hattyúk

Reggel vastag harmat fogadott a szeméttelep felé vezető úton. Pillanatok alatt csurom vizes lett a cipőm és a zoknim, de szerencsére készültem váltó lábbelivel, így egy jó kis madarászat - majd alapos törülközés - után indulhattam munkába:-) A vízálláson szerencsére újra vannak zátonyok és a partimadarak is szépen gyülekeznek. Szürke cankó, réti cankó, piroslábú cankó és pajzsosok voltak szemrevételezhető közelségben, a távolban futkosó liléket sem a kézitávcső, sem a teleobjektív nem hozta "határozható" közelségbe. A gólyatöcsöket már könnyebb volt számolni, legalább 25 tartózkodott ma a vízen. 

Egyszer csak egy fiatal tövisszúró gébics döntött úgy, hogy fotóztatja magát:-)

A vízen túlnyomórészt dankasirályok úszkáltak, de egyszerre egy kisebb rokonuk is felbukkant:

kis sirály!

Régen találkoztam a fajjal, nekem Debrecenből még nem is igen volt adatom. Bár mások már itt, a vízálláson is megfigyelték.

Már indulni készültem, amikor újabb meglepetés ért. Két hattyú kezdett a fejem fölött körözni...

A végén még le is szállt a pár a vízre, tovább gyarapítva az e helyütt észlelt fajok számát. (Tényleg: lassan ideje lenne egy helyi listát készíteni:-))

Mit látunk a Madarász Suli foglalkozásain?

Cankók közelről

Ezúttal is a Tócó nyugati ága felől közelítettem meg a vízállást. Ennek az volt a fő oka, hogy most délután tettem látogatást a sirályoknál, ekkor pedig már innen van jó fény a megfigyelésekhez. Ilyenkor már valamivel lustábbak is a sirályok, így aztán aránylag nem túl nagy távolságból fotózhattam is a madarakat. 

Főleg fiatal sárgalábú sirályok voltak:

De azért akadtak öreg példányok is:

Amikor megunták a jelenlétemet, akkor ímel-ámmal csak szárnyrakeltek, de aztán hamarosan visszatértek. Viszont ez jó alkalom volt a röpképek készítésére:

Ezen a képen mintha két külön fajt látnánk, pedig csak a sárgalábú sirály öreg és fiatal példánya látható együtt:

A Tócó partján egy tövisszúró gébics is kíváncsiskodott:

Egyszercsak egy furcsa csőrű sirályt is észrevettemí. Ilyen rendellenességek nem ritkák a sirályok között. Ki tudja, talán összefüggésben lehet az életmóddal, vagyis a sok szemétben turkálással:-)

Addig-addig lestem a sirályokat, hogy majdnem elkerülte a figyelmemet valami más. Előttem ugyanis erdei cankók álldogálltak a vízen, nem is túl messzire:

Bár immár csaknem egész évben látható a Tócó környékén erdei cankó, igazán emberi távolságból csak ritkán tudom őket fotózni, így most is kihasználtam az alkalmat. 

A vízálláson immár tizenkilencre nőtt a gólyatöcsök száma is, az erdei cankók is legalább egy tucatnyian voltak.

Szenzációk nélkül

Ma délután a Lovász-zugi tavakat derítettem fel. Tavaly ilyenkor számos limikolával örvendeztetett meg az ülepítő területe, most viszont ilyesmire aligha számíthattam. Nem is tévedtem: a tavak közül az utolsó kettő nincs benádasosva, ezeken viszont nem nagyon vannak zátonyok és iszappadok, amiket a partimadarak kedvelnek. Ráadásul olyan sok belvíz, tócsa, időszakos vízállás van most mindenütt az országban, hogy aligha lenne unikális vonzerő számukra a Lovász-zugi tórendszer. Egy sáfránylepkébe belebotlok útközben, e fajt ritkán látom leszállva, gyorsan kihasználom hát a pillanatot: (Ha valaki pontosabban határozná a fajt, akkor segítsen bátran! Én először simán citromlepkének gondoltam...)

A tavak szinte unalmasak: néhány tőkés réce, pár szárcsa, meg egy vízityúk jelent csak némi életet. Az ezután észlelt feketenyakú vöcsök már kifejezetten "jó fajként" kerül feljegyzésre a madarásznaplóba. Az alig két méterre lévő nádasban viszont valami mozgolódik. Foltos nádiposzáta! Nem nagyon törődik velem, így amikor újra "napvilágra kerül", próbálom megörökíteni a nádi énekest. 

Utólag kiderül, a kósza próbálkozásból elég tűrhető kép lett:

Egy fiatal tövisszúró gébics már jóval távolabbra várt csak be. Mivel nem tülekedtek az objektív elé a madarak, ezért ő is befért ma a kínálatba:

Közben már késő délután lett. A szeméttelep légvonalban nincs messze, ami azt jelenti, hogy szerencsés esetben az odavezető dűlőúton 5-6 perc alatt átérnék, így még jó fényben ránézhetnék a sirályokra is. Meg is próbálom, de csak lépésben haladva tudom kerülgetni a pocsolyákat, végül alig 150 méterre a "céltól" akkora sártenger kerül elém, hogy nem tudok továbbmenni. Nem kockáztathatom, hogy itt leragadjak, még a megfordulás is nehézkes. Az offroad kitérő közel félórámba kerül, így inkább hazafelé veszem az irányt, és nem indulok el a városon keresztül a Vértesi útra. Majd legközelebb...

Vikhanci sasok

Ahogy legutóbb említettem, Tardon nyaraltunk a héten. A Vikhanci-ház jó választásnak tűnt. Szépen berendezett szobák, nagy füves udvar egy hatalmas diófával, mászókával, hintákkal és homokozóval. Ez utóbbi kellékeknek természetesen Dorka és Blanka örültek legjobban. A környék madárvilága is igen ígéretesnek mutatkozott. Egyik reggeli sétámon hamvas küllővel találkoztam, gyakori volt a tövisszúró gébics, a vadgerlék és gyurgyalagok hangját pedig állandóan lehetett hallani. Csütörtök délután a gyerekekkel a régi pincesor melletti úton gyalogoltunk fel a dombtetőre. A délelőtti esőzés után rendkívül fülledt idő és sár fogadott bennünket, de biztos, ami biztos, a teleobjektívet felraktam a gépre. És milyen jól tettem! Két sötét, nagy termetű madár repült "ránk" aránylag alacsonyan. A félellenfény kicsit erős volt, de folyamatosan próbáltam megörökíteni az egyik madarat. (A másik közben messzebb keringett.) Közben persze nagy volt a dilemma, hogy madarásszak vagy fotózzak... Ha a távcsövet használom, nem tudok fényképezni. Fotózás közben meg nem a faj bélyegeire koncentrálok, hanem arra, hogy minél többet kihozzak az adott körülményekből. Szóval a gépnél maradtam, így utólag határoztam meg a fajt: Parlagi sas! (Valószínűleg a másik is az volt, termetre, tartásra, alakra legalábbis teljesen hasonló benyomást keltett a helyszínen.)

Az örök elégedetlenség persze nem hagyott nyugodni: mi mindent ki lehetett volna hozni ebből a képből, ha nem ellenfényben kell fotóznom! De ez már csak így van: az egyik nap a túl kevés, máskor meg a túl sok fény a gond. Azért az úton molyoló gébics még így is hangulatosra sikeredett.

Tócóvölgyi madarak

Énekes nádiposzáták. Ők voltak a leggyakrabban szemem elé kerülő madarak ma reggel. A Gyékényestől a 33-as útig jártam be a területet. Ezúttal ilyen közelről fotózhattam a nevezetes hangutánzót. Nagy részük - a képen látható példány is - a Gyékényesben szólt, de felbukkantak a Tócót övező bokrosokban is. Ahogy továbbhaladtam, egyszercsak a sűrű fűből fácáncsibék rebbentek fel előlem. Mint valami repülő gombócok, úgy repültek néhány méterrel távolabbra, de ahogy leereszkedtek, már nyomuk is veszett... A CORA áruház kerítése mellett két tövisszúró gébics mutatkozott. Ahogy néztem, e fajról még nem került fel kép a blogba, a hiányt most pótolom...
Utam vége felé ismerős "hüppögés" fogadott a Tócó melletti ezüstfán. Fiatal fülemülék. Hamar kitollasodtak, ahogy ez a rigófélékre jellemző. Azért bármit is állítson a szakirodalom, szerintem nemcsak a hangja hordoz magában esztétikumot...