Semmi extra, mégis jó

Ma délelőtt Dorkával és Blankával látogattuk meg a sirályokat. 

(Flóra tegnap volt két hetes, így ő még otthon maradt:-) Igazából semmi érdekes nem akadt, de a gyerekeknek tetszett a hely, így aztán mindenképpen érdemes volt kilátogatnunk. Két fiatal szerecsensirályt sikerült kiszúrnom, ezúttal közelebbről, úgyhogy fotózni is tudtam az egyiket. A hát erős fehér szegélyei ("pikkelyek") nagyon jellemzőek e faj ilyen korú egyedeire. 

Hogy az alábbi fotón egy sárgalábú vagy egy sztyeppi sirály fiatalját sikerült megörökítenem, abban nem vagyok egészen biztos, de én az utóbbira tippelnék. (Persze rosszul... Innen is köszönöm Kovács Gergelynek, aki kisegített: a képen fiatal sárgalábú van.)

A gólyatöcsökből tovább csökken az állomány, ma már negyven alatt volt a számuk. Tegnap kaptam a hírt Papp Gábortól, hogy július végén 83 példányt számolt össze ugyanitt e fokozottan védett fajból. (Vagyis a múltkori 58 egyed mégsem debreceni rekord, ez a 83 viszont annál inkább!!!) Akadt még ma 6 gulipán is, meg vagy 1500 sirály vegyesen. A szeméttelep felett meg rendre felrebbentek a dolmányos varjak, az biztos, hogy legalább 200 példány volt belőlük!

Parti madarakkal

Miután elég nagy a nyüzsgés a szeméttelep melletti vízálláson, időszerűnek láttam, hogy lessátras fotózással próbálkozzak. Sajnos ez a szerecsensirály elég messze volt a lestől, de azért dokumentáltam a jelenlétét. (Papp Gábor két nappal ezelőtt 5 példányt fotózott e fajból, ezt úgysem tudtam volna felülmúlni...)

Vártam, vártam, végül kezdett alakulni a dolog. Kissé még jöhetett volna közelebb is ez a pajzsoscankó, de nem vagyok telhetetlen.

A réti cankóról már van pár képem, most tovább gyarapíthattam a kollekciómat:

A tükörkép sokszor feldobja az amúgy szokványos képet, most így sikerült:

Nagy örömömre még egy billegetőcankó is megjelent. Hamar szárnyra is kapott...

... de csak azért, hogy még közelebb merészkedjen:

Kissé a fényviszonyok lehettek volna jobbak, de ez egy olyan partimadár, amit mindig szívesen fotózok. Néhány hét múlva pedig remélhetőleg még érdekesebb lesz a felhozatal limikolákból, úgyhogy érdemes lesz még újra kijönnöm!

Lessátras próbálkozások

Ma harmadjára próbálkoztam lessátorból fotózni a sirályokat, reménykedve valamilyen ritkaságban. Újból előkerült egy szerecsensirály, de sajnos nem volt olyan bizalmas, mint a fiatal dankák. Őt sem sokáig fotózhattam, mert megjelent egy hatalmas hőlégballon - úgy látszik, lessátras fotózásaimon kísértenek ezek a repülő alkalmatosságok - és hamar odébbálltak a sirályok.

Ez a sárgalábú sirály bőszen keresgélt a vízben. Itt a szeméttelep mellett bármi előkerülne a vízből, nem csodálkoznék... Ezen a zsákmányon viszont mégis meglepődtem:

Igen: egy hangszóró! Utoljára a klasszikus Egri János műsorában láttam valakit hangszórót nyerni ("Lehet egy kérdéssel több?", de ott nem vízből kellett kihalászni a jutalmat...

A fiatal dankákat már emberibb (sirályabb) távolságról lehetett fényképezni:

Ez a példány a sok barna színnel a fején igencsak meglepő volt a többi, "szokványos" színezetű sirályhoz képest. Csupán azért mellékelltem a fenti fotót, hogy össze lehessen őket hasonlítani:

Miután kiszálltam a sátorból, néhány nagyobb sirály is berepült fölém. Az alábbi példány okozott egy kis fejtörést. Felmerült bennem a fiatal heringsirály lehetősége is, de aztán addig-addig nézegettem, hogy mégiscsak a sárgalábú mellett tettem le a voksomat. Később Daróczi Szilárd és Barkóczi Csaba is megerősítettek ebben, köszönet a segítségért nekik innen is! 
Ezen a képen a határozott gonys a legjobb bélyeg, ez mindenképpen a michahellis irányába dönt, valamint a szárny világos tükre sem jellemző a heringre:

Ugyanaz a példány, érdekes, hogy ebből a szögből a csőr mennyivel jelentéktelenebbnek tűnik, egészen "heringes": (Tanulságos!)

Talán ezt a képet nézegettem legtovább, mert bár tudtam, hogy ugyanaz a példány ez is, az összbenyomás alapján ez tűnt "legheringesebbnek". De figyelmesen szemlélve ezen is találunk a sárgalábúra jellemző bélyegeket.

Kakukkos félóra

Azért félóra, mert csak annyi időm volt. Tulajdonképpen boltba indultam, de hattól fél hétig azért kihasználtam a napsütés kínálta lehetőségeket. Természetesen sirályokra pályáztam, hiszen alig két napja ismét láttak a szeméttelep melletti vízálláson világoshátú heringsirályt meg szerecsensirályokat is. Nekem - mint az alábbiakból kitűnik - nemcsak félórát, hanem félsikert is hozott a mai nap.

Kakukk szinte mindenhol látható és hallható, ám ritkán sikerül lencsevégre kapni. Az alábbi példány sem volt útl közel, hiszen a Tócó túlsó ágán gubbasztott, de azért sikerült megörökítenem: 

Sőt: azt is sikerült elcsípni, amint egy jó szőrös hernyót - vajon melyik fajt? - gyűrt éppen befelé. 

Sajnos kissé takarásban készült a kép:

Még a vízálláshoz sem értem, máris hallottam a levegőből a szerecsensirályok hangját. Megpillantani azonban nem sikerült őket, pedig legalább kettő szólt folyamatosan. A szokásos úsztatójukhoz érve vagy száz sirályt találtam a vízen, érdekesség, hogy mindössze egyetlen "nagysirály" volt köztük. A növényzet takarásában nem volt könnyű fotózni a dankákat sem, de azért igyekeztem, mert reméltem, hogy a tömegből később ki tudok szúrni majd szerencsent is. 7X-es nagyítású kézitávcsövemmel erre kevés esélyem volt a terepen. És a fotókat elemezve végül rám mosolygott a szerecsen:-):

(Olyan fotó is készült, amin mindkét példány látszik, ám ezek minősége csak a dokumentum kategóriájába sorolható.) Míg a sirályokkal bíbelődtem, az itt költő gólyatöcsök közül két példány folyamatos és hangos risztással próbált más irányba terelni. Valószínűleg már kikelhettek a fiókák  - amelyektől egyébként fenn a betonplatón állva amúgy is meglehetősen messze lehettem - mert korábban ekkora sivalkodást nem rendeztek az öregek.

A sokszori körberepülésnek persze egy újabb fotó lett a következménye:

 (Pedig lassan a leggyakrabban fotózott madár lesz a gólyatöcs a gyűjteményemben...)

Végül álljon itt egy kép magáról az élőhelyről is. A sötéten borongós égbolt remek hangulatot adott a fotónak és a természetesnek egyébként aligha nevezhető biotópnak is:

Bátraké a szerecsen

A mai napon végre összeakadtam a szerecsensirállyal! Sőt, miközben az alább látható példányt fotóztam, közben egy másiknak a hangját is hallottam. Így aztán két példányt is feljegyezhettem a szép madárból.

A történet: Miután véginéztem a vízen lévő, nem túl népes sirálycsapatot, azok pedig kisvártatva felrebbentek, már azt hittem, nem lesz szerencsém. A vízálláson ugyan volt egy gólyatöcs, de ritkább sirályra - ekkor még -nem bukkantam. Sétáltam vissza a kocsihoz, és már majdnem a műuton voltam, amikor dél felől "rám repült" egy szerecsensirály! Közben végig hallatta a hangját, én meg fotózni próbáltam. Így nemcsak megfigyeltem, hanem dokumentálhattam is a madarat. Sőt, még Sorosi Peti cimborám is elcsípte - a fiával együtt - a madarat. Ők ugyanis éppen Szepesre igyekeztek és mikor észrevettek, megálltak. A szerecsensirály még akkor is szólt a levegőben!