Hollók és vörösnyakú lúd

Érdekesen, sejtelmesen indult a mai reggel. Talán jól mutatja az a különös felhőzet is, amit a sárándi határban láttam: (Így fekete-fehérré alakítva még hangsúlyosabb!)

A Tócó-Kösely menti tározót látogattam meg.A Városréten havasi pityer került elő, seregélyek és fenyőrigók repkedtek, sőt egy fekete harkály is szólt a távolból. A vizeken nem volt túl nagy mozgás, ezúttal csak tőkés récék, hat nagy kócsag és két szürke gém mutatkozott - néhány szárcsát leszámítva. Itt a kócsagok fele:-)

Persze a hattyúcsaládot nem is számolom, ők olyan stabil tagjai már az itteni madárvilágnak, hogy meg sem lepődöm a jelenlétükön:

Ezután jöttek az igazi izgalmak. Hollók korrogása hangzott fel! Egész kis csapat repült át felettem: 7 példány. Egyikük egészen közel szállt át fölöttem, csak a felhők mögé bújó nap nem sokat segített a felvétel minőségén:-((

Érdekes módon vadlibából most sokkal kevesebb volt, mint a múltkor. Néhány tucat példányból álló csapatok repültek csak át fölöttem, táplálkozó seregeket meg egyáltalán nem láttam a környéken. Ennek ellenére lestem az átszálló seregeket is, hogy hátha akad köztük valami ritkaság. És íme, vannak csodák:

Igen, a nyári ludak és nagy lilikek vegyes csapatában ott lapult egy vörösnyakú lúd!!!! 

Az alábbi, közeli képen még jobban látszik a nemes vonalú madár:

Érdemes tehát ránézni minden - akár kis - csapatra is, mert mint látható, távcső nélkül nem könnyű kiszúrni köztük a "nyakit"!

A szántón pihenő kócsagok fotóját csak ezért rakom most ide, hogy látszódjon: milyen méretbeli különbségeket produkál egy behúzott vagy kinyújtott nyak akár ugyanannál a fajnál is: 

(Mindhárom madár természetesen nagy kócsag!)

Miközben a kocsihoz baktattam, egy áttelelő vörös vércse szitálását próbáltam még lencsevégre kapni.

(Kevés sikerrel, de minden nem lehet tökéletes...)

Miután hazaértem, még otthon is várt egy meglepetés. A házunk fölött is szólt egy holló, így egy újabb debreceni adata is van a fajnak! (Sajnos fotó erről már nem készült...)

Röpképek

Amikor ma a vízálláshoz értem, semmilyen madár nem volt már rajta. (Azért írom, hogy már, mert Papp Gábortól később megtudtam, hogy háromnegyed kilencig egészen jó mozgás volt - ő még fotózni is tudott) Egy átszálló nagy kócsaggal vigasztalódtam...

A nyugati ágon is begyalogoltam, a dombon ácsorgó sirályokban reménykedtem. 

Az alábbi képen mintha egy őrült karmester vezényelne valamilyen posztmodern operában:-)) Csak meg ne lássa valamelyik modern rendező, mert berendezi majd a színpadot szeméttel, hiszen ennek olyan valóságszaga van:-))

A mai nap leginkább a röpképek dominálnak, hiszen leszállva alig-alig láttam madarat.

Azért még megemlítem, hogy a Tócóban öt kis vöcsök úszkált együtt, ami nekem igazán érdekes volt!

Cankók, gémek, pólingok

Ma végre kiruccantam a TKM-tározóhoz. Kissé későn indultam és nem is terveztem hosszú túrát, de azért reménykedtem, hogy belebotlom egy víztaposóba vagy valami más érdekes fajba. Nem így történt, mégsem volt hiábavaló a mai madarászat. Sikerült például szürke cankót látnom, sőt egy röpkép formájában meg is örökíteni a nem túl gyakran szem elé kerülő limikolát. 

Azután egy kis kócsag is "rám repült". Némely évben gyakrabban látható gémféle itt tározón, idén azonban még nem nagyon került elém.

Most ő is jó volt egy röpképre:

Récék közül tőkések, csörgők és böjtik voltak legnagyobb számban. Azért néhány kanalas is előkerült:

Ha már kis kócsag volt, a nagyok mellett se menjünk el... 14 példány volt egy csapatban az egyik tavon!

Nem tudom, hányadik röpkép készült már nagy kócsagról, de ennek ma sem tudtam ellenállni:-))

A vörös gémek "ideje" így augusztus végén lassan "lejár", ezért ezt a példányt is  megörökítettem:

A sárándi téeszúton is megálltam. Nagy pólingok és bíbicek mozgolódtak a közeli gyepen, de a Hold is ígéretes fotótémának bizonyult.

A pólingokat végül szintén csak a levegőben sikerült lencsevégre kapnom. Miután a fajról eddig még alig van fotóm, így még így is ezek az eddigi legjobb képeim a nagy pólingról.

Malomházától a Kondásig

A nyári szünet finisében tettünk ma egy hortobágyi kirándulást a lányokkal. A malomházi bemutató területen még nem jártunk, így első utunk szafarisra sikeredett:-)) Ismerkedésünket a keselyűkkel kezdtük. Itt Dudás Miklóssal is találkoztunk, így "első kézből" tudtuk meg a legfontosabbakat ezekről a különleges madarakról. A visszatelepítési programra Romániával és Szlovákiával együtt próbálnak pályázni, reméljük sikerrel. Bár megszaporodtak az észlelések mostanában, még mindig elég ritkaságszámba megy egy keselyűvel való találkozás. Nekem most is csak itt, a bemutató területen sikerült látnom néhány fakó keselyűt. Az élmény így nem teljes, de azért a madarak látványa mégis megérdemelte a figyelmet:

Akárcsak a rétisas portréja, ami sohasem lesz akkora dicsőség, mint egy szabadban lencsevégre kapott madár megörökítése, az impozáns madár azonban így is élményt jelentett. Igazi sastekintet:

Majd a Madarász Sulis gyerekek számára tanulságos lesz egy igazi ragadozó lábának tanulmányozása.

Íme a tananyag:

A sakált sajnos nem találtuk, a nagy hőségben biztosan elhúzódtak a hűvösbe.

 Két rokona azonban szépen mutatkozott. 

A róka:

és a farkas:

Persze a vadlovakat is meg kellett örökíteni:

És miközben visszafelé ballagtunk, a keselyűket is még egyszer felkerestem:

A Hortobágy-Halastó a gyerekeknek is mindig élmény, főleg, amióta a kisvasút üzemel. Tettünk hát egy látogatást a Kondásra is.

Szürke gém:

Fattyú szerkő, amint épp lecsapott valami kis halra, de az ügyesebb volt nála. A remélt zsákmány helyett csak egy kis vega kaja akadt a csőrébe...

Miközben a vízcseppektől szabadult meg röptében, érdekes pozíciót vett fel:

Íme egy klasszikus fattyúszerkő-röpkép:

Egy első éves küszvágócsér is bejött a leskunyhó elé. Jól látszik a "sapka" és a madár  narancstövű csőre:

A szárny sötét színű karpális csíkja is jó bélyeg lehet a faj esetében:

Nagy kócsagot és szürke gémet már fotóztam előnyösebb helyzetben is, most ennyire futotta:

A visszafelé robogó kisvasútról minden remény nélkül próbáltam megörökíteni a nagy és a kis kócsagot egymás mellett. Mégis sikerült, legalább dokumentum jelleggel az összehasonlítás végett. 

Én és a kisöcsém...

Rózsaszín szemek

Újra a TKM felé gyalogoltam és már messziről feltűntek a sirálycsapatok. Jó ezres tömeg volt a tározó felett, sárgalábúak és dankák vegyesen halásztak. 

Egy öreg sárgalábú:

És egy első teles, zsákmányával:

Még mindig sok kócsag és szürke gém is  volt. 

A hazai természetvédelem címermadara számomra megunhatatlan. 

Akár állva...

... akár repülve látom:

Sajnos a közelbe vadászat is zajlott, mert rendre hallottam a lövéseket. A tavakon nem is nagyon voltak récék, így érdemesebb volt a nádast és a vízparti bokrokat figyelni. Így sikerült megörökíteni ezt az ökörszemet. Azt viszont már csak idehaza vettem észre, hogy milyen hosszú karma van ennek a pici madárnak!

A leggyakoribb énekes azonban a nádasban ilyenkor a kék cinege. Lépten-nyomon találkozhatunk vele, amint apró rovarok, pókok után keresgél. Ritkán jut az ember eszébe az aranyszabály, hogy nem mindig csak a szuperközeli képek érdekesek.

 Néha a fotó szépségét az adja meg, hogy jól látszik a madár élőhelye, természetes környezete is:

A barkóscinege is sokszor képre kívánkozik, mert szerintem nagyon szép madarak. 

Persze főleg a hímek, de ma egy tojót sikerült képre varázsolni:

A kép nagyításakor tűnt fel, hogy ennek a madárnak rózsaszínű a szeme. (azaz az írisze). Ezt még sohasem vettem észre korábban:

Talán a vadászok jelenlétének volt betudható, hogy libák sem nagyon mozogtak most a területen. Mindössze ez a négy nagy lilik került elém a mai napon:

Hazafelé menet még elkanyarodtam a debreceni szeméttelep felé. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen mennyiségben vannak ott a nagyobb sirályok. Nem voltak jelentős számban. Talán az itteni csapat zömét láttam a TKM-tározón? Nem kizárt, hogy hétvégén, friss szemétszállítás híján leruccannak a tározóra halcsemegére. 

Egy fiatal heringsirályt azért sikerült megörökíteni most is:

Halászó sirályok

Madarászni legtöbbször kora reggel vagy kora délután szoktam. Most kivételes időpontban indultam neki a mikepércsi-sárándi határnak, mivel 10 órakor, a reggeli bevásárlás után cuccoltam be a kocsiba. Az autót aztán megint le kellett raknom  a Városrétre vezető földút előtt. Nem volt ugyan sár, de félő volt, hogy a hatalmas dágványokon, amit a traktorok alkottak, felakad a kocsi. Így gyalogosan közelítettem meg a TKM-tározót, ahol szintén nem szabadultam a sirályoktól:-)

De a téli ruhás búbos vöcsök már igazi fotótémának bizonyult:

Különösen így, hogy a fiókával együtt mutatkozott az öreg:

Már a Városréten feltűntek a nagy lilikek. A délelőtt folyamán még több kisebb csapat rám repült:

A vízen a sirályok és szárcsák mellett néhány récefaj is előkerült. Az alábbi kép jobb szélén például egy kontyos réce bújkál:

Még itt van a hattyúcsalád is:

A fiatalok egyre világosabb tollazatban láthatók:

A nap legérdekesebb eseménye a sirályok halászata volt. Bár nem szenzáció, hiszen menüjükben sem ritka a hal, én azonban most láttam először, hogy ekkora zsákmánnyal próbálnak megküzdeni:

Kinézik a csőréből... (A vége persze az lett, hogy el is ejtette a túl nagy falatot.)

Szürke gémek és nagy kócsagok is szép számmal voltak még a tavakon. Hiába, ahol hal van, ott e gémfélék is megtalálják a számításukat...

Visszafelé a Városréti legelőn még egy pityer okozott némi fejtörést. Mármint hogy réti vagy havasi lehetett. A kérdés még nyitott, ha valaki tud segíteni, örömmel fogadom a választ.