Annyi borongós, felhős nap után ma reggel végre kisütött a nap. A Tócó parton gyalogoltam a Vértesi úttól a Szikgátig, és közben a jó fényeknek hála, még exponálni is érdemes volt. Ez a tőkés réce volt az első fotóalanyom:
Közben innen is, onnan is havasi pityerek rebbentek fel, a napsütésben még a korábbiaknál használhatóbb képet is sikerült az egyikről készítenem:
Már a pityerek száma is örvendetes volt (erősen alábecsülve is legalább 7 példány mozgott), majd jöttek az erdei cankók: 18 példányt számoltam meg, és ez is csak egy minimum mennyiség. 15 egy csapatban repült fel a közeledtemre, ami nem semmi látvány volt így decemberben... (De ezt megörökíteni sem tudtam, olyan gyorsan történt...) Viszont ez a zöldike hagyta magát fotózni:
Miközben figyeltem, meg a pityereket lestem, a Tócó szikgáti hídjához közel egy bokron valami vöröses mozdult. Nem is egy, hanem mindjárt két házi rozsdafarkú került rövidesen elém. Helyesebben az egyik nem nagyon bújt elő a gallyak mögül, csak a vöröses farka villant meg többször. A másik azonban egészen fotogénnek mutatkozott. Viszont én még ilyen "maszkos" rozsdafarkút soha nem láttam. (Áttelelőt már igen.) Akárhogy néztem azonban a határozót, a "Zorrós" külsőtől eltekintve mégiscsak "rendes" rozsdafarkú volt.
A decemberi napsütésben mindenestre szépen mutatott a télire itt maradt madár:
Közben innen is, onnan is havasi pityerek rebbentek fel, a napsütésben még a korábbiaknál használhatóbb képet is sikerült az egyikről készítenem:
Már a pityerek száma is örvendetes volt (erősen alábecsülve is legalább 7 példány mozgott), majd jöttek az erdei cankók: 18 példányt számoltam meg, és ez is csak egy minimum mennyiség. 15 egy csapatban repült fel a közeledtemre, ami nem semmi látvány volt így decemberben... (De ezt megörökíteni sem tudtam, olyan gyorsan történt...) Viszont ez a zöldike hagyta magát fotózni:
Miközben figyeltem, meg a pityereket lestem, a Tócó szikgáti hídjához közel egy bokron valami vöröses mozdult. Nem is egy, hanem mindjárt két házi rozsdafarkú került rövidesen elém. Helyesebben az egyik nem nagyon bújt elő a gallyak mögül, csak a vöröses farka villant meg többször. A másik azonban egészen fotogénnek mutatkozott. Viszont én még ilyen "maszkos" rozsdafarkút soha nem láttam. (Áttelelőt már igen.) Akárhogy néztem azonban a határozót, a "Zorrós" külsőtől eltekintve mégiscsak "rendes" rozsdafarkú volt.
A decemberi napsütésben mindenestre szépen mutatott a télire itt maradt madár:
