Fehér gólya és porvihar

Csak egy fél órám volt ma délelőtt. Elég erős szél tombolt, a levegő is kellemetlenül lehűlt, de a nap sütött és így mégis útnak indultam, hogy fotótémát keressek Bocskaikertben. És milyen jól tettem: így találkoztam az első idei fehér gólyával! (Pedig nem is fészkel a településen.) A tsz-hez vezető út melletti vizes szántón azonban bizonyára ő is békákat keresett, mint a múltkor én - csak nem ugyanazzal a céllal:-)

A rendkívül száraz tavasz, az erős szél hatására a csupasz földeken porviharok alakultak ki. Amíg nincs növénykultúra, addig akadálytalanul viheti a szél a porszemeket és ilyen látványt produkálhat:

Az erdő mellett már sokkal csendesebb idő fogadott, vörösbegyek, énekes rigók, zöldikék, erdei pintyek és cinegéket is megfigyelhettem. Ezt a balkáni fakopáncsot pedig még fotózni is sikerült.

Lanius excubitor homeyeri?

A március tizenötödiki hosszú hétvége előtt érdemesnek tartottam szétnézni mocsári béka ügyben Bocskaikertben. (Ez az az időszak, amikor a legvalószínűbb, hogy kék színű, nászruhás példányokkal találkozhatunk, és mivel ősszel a tsz-tó környékén megfigyeltünk mocsári békákat a gyerekekkel, megpróbáltam ma keresgélni.) Béka ügyben nem volt szerencsém, viszont új madárfajt sikerült megfigyelni Bocskaikertben. Egy nagy őrgébicset! Ráadásul ez a példány legalábbis homeyeri-típusúnak nevezhető, a nagy, fehér szárnyfolt, vagy a sok fehér a madár farkán is elég meggyőzőnek tűnik, bár ezt az alfajt igen nehéz megbízhatóan határozni. Úgyhogy a kérdés még nyitott: akinek van tapasztalata, véleménye a taxon mibenlétét illetően, annak szívesen várom a hozzászólásait: 

Volt még más érdekesség is. Mezei pacsirta, bíbicek, a szántón pedig két pipiske is mutatkozott. (lásd a képen:) A közeli fasorban pedig még a télre emlékeztetve süvöltők is szóltak.

Élet a fagyban

Nos, a beígért zimankó tényleg itt van a nyakunkon. Ma is -10 C fok alatt volt a hőmérséklet, amikor ismét körülnéztem az erdőben. De ha süt a nap, nincs erős szél és még a madarak is mozognak, akkor érdemes még a kemény fagyban is próbálkozni a fotózással. És ma mindez adott volt. Harkályok, csuszkák, cinegék keresgéltek mindenütt táplálék után, és aránylag kevéssé törődtek velem. 

Hiába, az energiabevitel mindenekelőtt! Ennek a hím nagy fakopáncsnak a fotózása közben sem a fényekre vagy a madár távolságára nem panaszkodhattam, egyedül az itt-ott belógó ágak nehezítették a felvételt. Mégis ideillesztek néhány képet, mert a barnás színek a szárnyán nekem nagyon furcsák:

Talán itt még jobban látszik. Én még nem is láttam ilyet harkályon. Pedig ez egy öreg madár, élénkpiros lágyékkal és már a fejtetője is felnőtt színezetű.

Talán valami korábbi sérülés vagy esetleg fenyőgyantával való közelebbi találkozás okozta a tollak barnulását? Várom az ötleteket!

Idén úgy tűnik, sokkal gyakrabban kerül elém közép fakopáncs, mint tavaly. Az alábbi - bal oldali - például életem legjobb fotója lehetett volna a fajról, ha kissé nem takarnak be alul a gallyak. (Attól van az a kis elmosódás a kép alján.) Ettől függetlenül szerintem nem sikerült rosszul:-)

Aztán újra elém került a "színhibás" nagy fakopáncs. Csak azért teszek még több képet fel e példányról, hátha segít a rejtély megfejtésében.

Ezen a fotón pedig alulról látszik a madár farka:

Egy rövid időre egy csuszkához is szerencsém volt:-)  

Remek fényben, háromnegyed óra alatt teljesen összefagyva fejeztem be a sétámat. Alapvetően elégedetten, bár azokat a fajokat kissé sajnáltam, amelyekkel találkoztam ma, de az objektív előtt lámpalázasak lettek, így már a fotózást nem vállalták:-) (fekete harkály, barátcinege) Na de majd legközelebb - ha újra kisüt a nap...

Közép fakopáncs

A mai madarász suli alatt megfigyelt "legjobb" faj kétségkívül ez a közép fakopáncs volt:

 Sajnos jobb képet nem sikerült készítenem róla - legtöbbször árnyékban volt a feje vagy a fa mögött... - ám így is tanulságos megfigyelni a fajra jellemző bélyegeket:

nagy fakopáncs

közép fakopáncs

                                                                           
Eltérés van a testalj színezete, a szárny mintázata és a has csíkozottsága tekintetében is. Így, még akkor is, ha a madár fejét nem látjuk jól, biztosan meghatározhatjuk, hogy közép fakopánccsal van dolgunk:-)

közép fakopáncs háta

nagy fakopáncs háta

Hideg napok

Az időjósok szerint kemény fagyokra számíthatunk az elkövetkező napokban. Ha süt a nap, nincs erős szél, akkor én nem bánom, a tiszta téli időben kifejezetten szeretek fotózni. Lyukasórám alatt a környék madaraira néztem rá. Fakopáncsok, cinegék mozogtak a bocskaikerti állomás környékén. 

A faodú nyújtotta enyhet pedig egy csuszka próbálta kihasználni: 

Az erdőben sem volt rossz a mozgás, fenyőrigók, fekete rigók, balkáni fakopáncs és szajkók mutatkoztak.

Objektív előtt azonban már csak ez a fenyőpinty vállalta a fellépést:

Balkáni állapotok

No nem valami rosszra szeretném felhívni a figyelmet a fenti "bulváros" címmel. Inkább azt mutatom be, hogy többféle testtartásban és szemszögből hogyan mutat az egyik leggyakoribb harkályfajunk. (Amely Bocskaikertben azért ritkábban kerül szem elé, mint "nagy" rokona. Ma reggeli sétámon futottam össze ezzel a balkáni fakopánccsal. Néhány fotót mellékelek, főleg a madarász sulis tanulóim számára - tanulságul. Több bélyeg is jól látszik a harkályon, ami alapján egyértelműen el lehet dönteni, hogy miért is balkáni fakopáncs. Sőt, még a nemét is meghatározhatják az ügyesebbek. Hozzászólásokat várok, a legjobb válaszok adói jutalomra is számíthatnak a következő szakkörön:-)

 Tehát: milyen bélyegeket látunk a madáron, ami segíthet a határozásban?

Ezek a fiatalok...

Régen tettem már sétát lyukasórán Bocskaikertben. Ma reggel végre akadt egy kis időm, így szemügyre vehettem a terepet. A téesz-tó felé ballagva a vasúti sínek és az út között az alábbi érdekes növényre bukkantam:

Bevallom, nem ismertem a fajt, ezúton is köszönet Bőhm Éva Irénnek, aki segített a határozásban. Ez az üstökös gyöngyike! (Rokonát, a fürtös gyöngyikét vadon már jó néhány éve Tatabányán láttam, kertekben pedig nálunk is sokfelé ültetik. Ezt a fajt viszont most láttam először.

A mai bejegyzés címe pedig arra utal, hogy jó pár madárfaj fiataljával találkoztam. Itt van mindjárt az év madara, a széncinege. Jól látszik, hogy még nincs fekete sáv a hasán és az egész madár sokkal fakóbb színű, mint az öregebb példányok:

Bár sokszor találkozom őszapóval, eddig nem tűnt fel a madár piros "szemüvege". A fiatalok sötét színű fején viszont jóval hangsúlyosabb az élénk színű szemgyűrű, ami az alábbi képen is megfigyelhető:

A kék cinege fiataljai is másképp festenek, mint az "ősök". Ezen a példányon például egy szemernyi kéket sem fedezhetünk fel, pedig ugyebár ez lenne a faj névadásának alapja:-)

Hogy ne csak fiatal madarak kerüljenek ma megörökítésre, arról ez a szürke légykapó gondoskodott: Ha madarász sulis gyerekek is olvassák ezt a blogot (remélem!), akkor figyeljenek a madár jellegzetes csíkos fejtetőjére, ami a faj jó bélyege az egyéb jegyeken (testalkat, színezet) kívül.

Váratlan szökevény

A mai bocskaikerti Fülemülék Éjszakája előtt volt még néhány óra szabadidőm. Dorkával tettünk egy kis sétát az iskola környékén. Miközben felmértük a lehetséges fülemüle revíreket, más madarakra is figyeltünk.

 Az erdő széli dűlőúton egyszer csak valami kék villant:

Nem az első eset, hogy fogságból megszökött papagájt látok valahol. Nimfapapagájt legalább kétszer, hullámos papagájt eddig egyszer láttam "terepen". Most a hullámosok kiegyenlítettek:-)) A madár egyébként a fűmagvakat szedegette és ha feltűnő színe miatt nem esik áldozatul valami ragadozónak, akkor a tavaszi-nyári időszakot ilyen táplálkozással akár át is vészelheti. Hacsak addig be nem fogja újra valaki...

Hantmadár Bocskaikertben

Ma reggel körülnéztem Bocskaikertben. Rengeteg tavaszi élményt nyújtott ez az egy óra. Örvös galambok hangos, szárnycsattogtatós viadala és egy szép pöfeteg gomba-csoport után az állomás közelében mókusok bukkantak fel. Most végre fényképezni is tudtam őket, ráadásul még a nap is remekül sütött:

Nem sokkal később már egy leendő fészkénél szorgoskodó kék cinegepár kötötte le a figyelmemet. Egyikük egy közeli gallyra szállva mintha azt mondaná: - Pedig itt volt a lakáskulcsom valahol...

A tsz-úthoz közeli szántó belvizéről ezúttal kilenc bíbic kelt szárnyra egyszerre!!! Közben kissé magasabban vagy 300 nagy lilik húzott kelet felé. Egy távoli földkupacon pedig üldögélt valami. Nem láttam jól, így megpróbáltam közelebb jutni felé. Miközben megkerültem egy nagy kőrakást, feltárult annak hátoldala, telis-tele martilapuval. Egy méhecske is szorgoskodott rajtuk, így bár nem túl régen fotóztam Debrecenben ezt a korai sárga virágot, most újra képre kívánkozott:

Amúgy tényleg nem csúnya növény, még különösebb beállítás nélkül is. Ezen keresztül igazán jól lehetne szemléltetni a "sugarasan részarányos" fogalmat:-)

Bár félig ellenfényben, de mégis közelebbről vehettem újra szemügyre a rejtélyes madarat. Hantmadár! Nem emlékszem, hogy Láttam volna már a településen, így ismét új fajjal gazdagodott Bocskaikert. Sajnos közelebbi képet nem tudtam róla készíteni:

Annál inkább a virágzó salátaboglárkáról:

.. amit még makrózni is próbáltam, persze a rendelkezésre álló optikával:-)

A szintén sárga tyúktaréj virágai mellett (amit ma nem fényképeztem) a kékeslila ibolyák kínáltak még fotótémát:

Miközben a virágokra koncentráltam, még vagy ötven daru is megjelent az égen, így igazi tavaszi hangulatot varázsolt Bocskaikertbe.

A víz világnapján

A zöld levelibéka nem kötődik annyira a vizekhez, mint kétéltű társai. Legtöbbször bokrokon, fákon hallhatjuk jellegzetes brekegését, szem elé azonban már csak remek rejtőszíne miatt is nehezen kerül. Most márciusban azonban neki is fel kell keresni azokat az időszakos vagy állandóbb vizeket, ahol a peterakásnak nincs akadálya. Ilyenkor könnyebb megpillantanunk, amikor a még nem teljesen zöld gyepben a vízhez igyekszik, vagy éppen megmártózik ott. Ma a víz világnapján a madarász sulis gyerekkel több példány is előkerült levelibékából, ezt a példányt pedig meg is örökítettem a jeles nap alkalmából:

A közelben egy bíbicet is láthattunk, ami a gyerekek többsége számára új faj volt. A mai sétánk érdekességei közé tartozik, hogy ma hallottuk az első csilpcsalpfüzikét énekelni, de találkoztunk nagy rókalepkével is.

Ökörszemek

Éppen tíz napja annak, hogy bíbichangot véltem hallani Bocskaikertben. A számos belvízfoltok egyikén, a szántóföldeken ez talán nem is annyira meglepő, mindenesetre nekem új fajt jelentett a település listáján. Tulajdonképpen az volt a célom, hogy felderítsem: érdemes-e a madarász sulis gyerekekkel a holnapi víz világnapjához kapcsolódva ezeket az ideiglenes vízállásokat vizsgálni kétéltűek és vízimadarak után, vagy benti foglalkozást tervezzek. Miután legalább egy pár bíbicre bukkantam, de semmilyen más fajra nem, a kérdés továbbra is nyitott marad. Visszafelé azonban az erdei úton egy gallyrakásban ökörszem rebbent fel előttem. Miután sütött a nap, gondoltam: rápróbálok a hanggal: abban a pillanatban 3 példány is előkerült, a legbátrabbak 25-30 cm-re a bakancsomtól keresgélték a hang forrását! 

Néha már az volt a baj, hogy túl közel jött a madár, máskor meg az, hogy csak rövid ideig ült "jó helyen", de ez nem meglepő: izgő-mozgó kis lényről van szó.

Ugyanitt barátcinege szorgoskodott, énekesrigók daloltak, vörösbegy szólt, harkály dobolt.... Szóval ha jó idő lesz, nem valószínű, hogy benti foglalkozáson leszünk a madarász sulis gyerekekkel!!!