Ma igazán kedvemre való feladatot kaptam. A karácsonyi műsorhoz kellett még néhány téli tájképet készíteni. Bár nem sütött a nap, de azért akadt így is fotótéma. Ez a csipkebogyó például rögtön lencsevégre került:
A kökény is érdekes hatású a téli tájban:
No meg a sok csapadék hatására megjelent belvíz is fotogén lehet. Csak egy kis hideg kell hozzá:
No de nálam volt a teleobjekzív is. Bár a fények nem voltak az igaziak, mégis akadtak érdekes madárfajok, igazi téli vendégek.
Itt volt rögtön egy fenyőpinty:
Egészen messze pedig egy magányosan mozgó rigóra figyeltem fel. Szőlőrigó! Dokumentum fotó készülhetett csak róla, de mivel ősszel nem találkoztam vele, talán helyet kaphat most itt a fajról készült gyengébb minőségű felvétel is:
A jóval gyakoribb fekete rigó egészen közelről hagyta magát fotózni, csak hát az ágak takarása, meg a napsütés hiánya...
Egyszercsak egy kisebb csapat őszapó is megjelent előttem. A gyors mozgású, ide-oda rebbenő madarakat nem könnyű fotózni, egy pillanatra azonban szerencsém volt:
Már visszafelé ballagtam, amikor harmadik rigófajunk is előkerült. A léprigó téli vendég nálunk, én szinte mindig a fák legmagasabb csúcsán látom, ezért nem könnyű fotótéma. Most sem lett tökéletes a felvétel, de azért jól felismerhetőek a faj tipikus bélyegei:
Nem sokkal később egy alacsonyabb fára szállt át a madár, és ha huzamosabb ideig ott is marad, talán még jó kép is készült volna róla.
Így azonban csak ennyire futotta:
(Azért nem voltam csalódott: igazi téli felhozatal volt ma Bocskaikertben, egyedül csak a fenyőrigókat hiányoltam.)
