Sirályhatározásban

Ezúttal délután pillanthattam rá a már sok érdekességet biztosított vízállásra. Természetesen a fő cél most is a sirályok megfigyelése és lehetőség szerinti fotózása lett volna, sajnos kevés sikerrel. Mint nem először mostanában, a madarak viszonylag hamar felrebbentek a vízről és szétszóródtak a környéken. Ráadásul nem volt nálam teleszkóp, így jobbára csak a teleobjektív lencséjére támaszkodhattam. (Bíztam abban, hogy a fotózott madarak között - ha máskor nem - az otthoni átvizsgálás során majd feltűnik valami ritkaság.) Nem így történt. Az alábbi képen is csak a szokásos fajok mutatkoztak:-)

Még mindig volt vagy tíz sárszalonka, sajnos nem olyan közel, mint a múltkori alkalommal.

Egész közel hozzám a gyékényeken mezei verebek foglalatoskodtak. Sajnos ők is hamar felrebbentek, pedig a távolság és a fényviszony is ideális lett volna egy jó fotóhoz:-((

Egy-egy röpképpel próbálkoztam csak...

... majd megközelítettem a szántóra leszállt sirályokat. 

Az alábbi képen a sárgalábúaktól balra valószínűleg egy heringsirályt kaptam lencsevégre.
 (Köszönet Papp Gábornak, aki "kiszúrta" mindezt.) Érdekes, hogy a madár termetre menyire hasonló a tőle jobbra ácsorgó sárgalábúhoz. Ez azért nem tipikus!

Még egy- még rosszabb minőségű - kép:

A szennyvíztisztító műtárgyain is ácsorogtak madarak. Sajnos ez sem volt túl közel, de a madarak változatosságának érzékeltetésére azért készült kép innen is:

Végül már csak a lemenő nap színei és fényei hoztak némi

 fotósélményt a délutánba, amitől azért egy kicsit többet vártam... 

Majdnem utolsó képeim

Sajnos történt ma valami, ami miatt nem sokon múlott, hogy a mai blogbejegyzésem címéből a majdnem szócska is elmaradjon:-(( 

Délután Hortobágyon jártunk, a Pusztai Állatparkban. Persze itt is fotózgattam, a remek fényben a családi képek mellett a teleobjektív segítségével néhány gyakori madárról is sikerült egészen közeli portrékat készítenem.

Mezei veréb:

Balkáni gerlék:

Egy kis fejtanulmány:

Seregély:

A baj ezután történt. A nyakamban lógó fényképezőgépről a teleobjektív egyszer csak leesett és a betonlépcsőn végigpattogva nagy csattanással állt meg. Elég volt egy pillantást vetni az objektív végén lévő extenderre és a gép objektívfoglalatára, hogy tudjam: Ma készültek az utolsó képeim, én többet már nem fogok fényképezni. A foglalat ugyanis helyéből kiszakadva elég siralmas látványt nyújtott, az extenderből meg jó néhány rugó és csavar szóródott széjjel a járdán. El is voltam keseredve rendesen, mert semmi reményem arra, hogy egyszer annyi pénzem lesz, hogy megjavíttathatnám a gépemet. (Arra meg pláne, hogy másikat vegyek.) Otthon derült ki, hogy "csak" az extender ment tönkre. A nagy bajból ez a kisebbik. Igaz ugyan, hogy egy ilyen alkatrész is van vagy 70 ezer forint (ennyi pénzem sem lesz soha ilyen célra...), de enélkül még használható a gép is, meg a teleobjektív is, csak 400 mm-es és nem 560 mm-es gyújtótávolságom marad. Az viszont még mindig hihetetlen számomra, hogy a betonon végigpattogó teleobjektívnek nem esett baja. Pedig első pillantásra úgy tűnik, hogy így van, nem törött, nem mozdult el benne semmi. 

Így, bár kissé visszafejlesztett apparátussal is, de talán a jövőben is folytathatom még a blogomat és a természet fotózását.

Az viszont, hogy az extender javítását vagy pótlását egyszer meg tudjam oldani, nem túl valószínű:-((

E célra adakozóknak szívesen megadom a számlaszámomat...

Amikor nem jön össze semmi...

Ha a címbeli megjegyzés kissé túlzó is, azért nem sok madarászélményben volt ma részem. A Vekeri tónál tett családi kirándulás során a szedegető mezei verebek kerültek fel csak a képgyűjteménybe:

Ebéd után a szeméttelepre ruccantam ki. Mozogtak ugyan a sirályok, de előbb egy guberáló, majd az őt zavaró és hangosan ugató kutya zavarta el a madártömeget. A fény gyorsan fogyott, 16 óra után már a nap is lemenőben volt, úgyhogy csak egy jó félórát tölthettem a madarak figyelésével és fényképezésével. Nem sokat láthatott az a madarász "kolléga" sem, aki a túloldalról próbálta szemlélni a sirályokat. Három képet azért feltettem, mert repülő madarak azért akadtak még egy darabig.

Ez a fiatal sirály nekem cachinnansnak tűnik a csőre alapján: (Ha más véleményen van valamelyik blogolvasóm, akkor kíváncsian várom a javaslatot:-)

Az alábbi példány pedig egészen "heringsirályosnak" tűnik- Még utána nézek a szakirodalomban és majd kommentálom a saját feltételezeséemet. De ha más fűz hozzá megjegyzést, annak még inkább örülnék...