Hattyú, cankó, heringsirály

Jó egy hónap után újra meglátogattam a Tócó-Kösely menti tározót. Nem fogadott nagy madárbőség, néhány szürke gém és nagy kócsag fogadott (nem kitörő lelkesedéssel persze...)

Hamar meglettek a hattyúcsaládok is, hiánytalanul. Ezúttal röpképek következzenek a madarakról:

Régi, madárvonuláson agyaló őseink kreáltak olyasféle repülési módot, amit az alábbi képen a legutolsó hattyú prezentál nekünk:-)

Bukó récét egyáltalán nem láttam, a sok csörgő réce, kevés kanalas és tőkés között ez a kendermagos réce (és párja) voltak a legérdekesebbek ma.

Az egyik iszappad már eltűnt (az, ahol a múltkor még a partfutókat fotóztam), az északabbin pólingok, füstös cankók, sárszalonkák, meg bíbicek gyülekeztek.

Utóbbi fajról egy kisebb csoportkép (összesen kb. 100 madár verődött itt össze):

Észrevettem, hogy észak felől Gyüre Peti közeledik. Telefonon érdeklődtem tőle, hogy a Debrecenhez közelebbi tavakon mi újság. Miután megnyugtatott, hogy semmi extra, úgy döntöttem, hogy a hátralévő időmet a hulladéklerakó melletti vízállásnak szentelem. Biztató volt a helyzet, mert rögtön kiszúrtam a szeméttelep dombján egy fiatal heringsirályt. (A képen a középső madár. Jól látszik a kisebb termete, finomabb csőre és a sötét dolmányán a világos szegések is.)

A Tócóban öt erdei cankó riadt fel, egy példány azonban egészen közel engedett. Nem tartom valószínűtlennek, hogy a jobb szeme ennek a madárnak nem volt teljesen ép. 

Legalábbis olyan furcsának tűnik:

Sajnos a vízálláson most sem nagyon voltak sirályok, de ami még rosszabb, hogy a szeméttelepen nyüzsgő jókora csapat is hirtelen felrebbent és észak felé távozott. Így aztán nem tudtam újabb ritkaságokat keresni köztük, a kocsi felé ballagva már csak egy békaportré erejéig álltam csak meg:

Madarak közelről

Három napja tervezek egy jó kis lessátras fotózást a szeméttelep melletti vízálláson. A gyülekező limikolák, a napsütéses idő és a növekvő zátonyok mind-mind arra buzdítottak, hogy egyik reggel végre megpróbálkozzak   a madarak "közeli" fotózásával. Hogy is szól a mondás: Ha rövid a gyújtótávolságod, toldd meg egy lépéssel? 

Szerencsére még napkelte előtt sikerült elhelyezkednem a sátorban és már várhattam is a látogatóimat:-) Nem lepődtem meg, hogy az első vendég egy réti cankó volt. 

Még jó fények sem voltak, de a tükröződés miatt mégsem dobom el ezt a képet:

 (Némi utólagos színszűréssel szerintem hangulatos:)

Aztán jöttek sorban a többiek is.

 Bíbicek:

Átgyalogolt egy szürke gém is előttem...

Vagy 500 dankasirály is ácsorgott és tollászkodott a vízen. Némelyikük időnként közelebb is jött:

Ez a sárgalábú sirály is:

Aztán szerencsére a bíbic is "megmutatta" magát:

A fiatal dankák pedig már néha alig fértek a képbe. 

A fiatal barázdabillegetők sem gyávák, őket a gyors mozgásuk miatt nehezebb fotózni:

Az öregebb sirályok azért egy fokkal mindig óvatosabbak, de azért még ez a távolság is tűrhető volt:

A fiatalokon meg ilyen közelről remekül lehetett tanulmányozni a vedlés különböző szakaszait:

Bár volt némi hiányérzetem, mert titkon reméltem, hogy egy partfutóhoz, liléhez vagy kevésbé gyakori cankóhoz is lesz szerencsém, a  mai felhozatallal sem vagyok elégedetlen. Amikor fél kilenc után kikecmeregtem a sátorból, meg kellett állapítanom, hogy nem is olyan rossz hely ez:

Sőt, miután elhagytam a lest, felfedeztem egy kis kócsagot is a vízen. Ez a mai bejegyzés címéhez nem passzol, mivel jó messze volt a sátramtól, de ez a faj tényleg nem gyakori errefelé. Miután szárnyra kapott és átrepült egy száraz fára, mégis készítettem róla egy jó távoli dokumentumképet. 

Bizonyítandó, hogy a szennyvízülepítő tornyának közelében ilyen fokozottan védett fajok is előfordulnak:

Malomházától a Kondásig

A nyári szünet finisében tettünk ma egy hortobágyi kirándulást a lányokkal. A malomházi bemutató területen még nem jártunk, így első utunk szafarisra sikeredett:-)) Ismerkedésünket a keselyűkkel kezdtük. Itt Dudás Miklóssal is találkoztunk, így "első kézből" tudtuk meg a legfontosabbakat ezekről a különleges madarakról. A visszatelepítési programra Romániával és Szlovákiával együtt próbálnak pályázni, reméljük sikerrel. Bár megszaporodtak az észlelések mostanában, még mindig elég ritkaságszámba megy egy keselyűvel való találkozás. Nekem most is csak itt, a bemutató területen sikerült látnom néhány fakó keselyűt. Az élmény így nem teljes, de azért a madarak látványa mégis megérdemelte a figyelmet:

Akárcsak a rétisas portréja, ami sohasem lesz akkora dicsőség, mint egy szabadban lencsevégre kapott madár megörökítése, az impozáns madár azonban így is élményt jelentett. Igazi sastekintet:

Majd a Madarász Sulis gyerekek számára tanulságos lesz egy igazi ragadozó lábának tanulmányozása.

Íme a tananyag:

A sakált sajnos nem találtuk, a nagy hőségben biztosan elhúzódtak a hűvösbe.

 Két rokona azonban szépen mutatkozott. 

A róka:

és a farkas:

Persze a vadlovakat is meg kellett örökíteni:

És miközben visszafelé ballagtunk, a keselyűket is még egyszer felkerestem:

A Hortobágy-Halastó a gyerekeknek is mindig élmény, főleg, amióta a kisvasút üzemel. Tettünk hát egy látogatást a Kondásra is.

Szürke gém:

Fattyú szerkő, amint épp lecsapott valami kis halra, de az ügyesebb volt nála. A remélt zsákmány helyett csak egy kis vega kaja akadt a csőrébe...

Miközben a vízcseppektől szabadult meg röptében, érdekes pozíciót vett fel:

Íme egy klasszikus fattyúszerkő-röpkép:

Egy első éves küszvágócsér is bejött a leskunyhó elé. Jól látszik a "sapka" és a madár  narancstövű csőre:

A szárny sötét színű karpális csíkja is jó bélyeg lehet a faj esetében:

Nagy kócsagot és szürke gémet már fotóztam előnyösebb helyzetben is, most ennyire futotta:

A visszafelé robogó kisvasútról minden remény nélkül próbáltam megörökíteni a nagy és a kis kócsagot egymás mellett. Mégis sikerült, legalább dokumentum jelleggel az összehasonlítás végett. 

Én és a kisöcsém...

Gatyás ölyv és vörösnyakú vöcsök

A reggeli köd felszállta után a Tócó-Kösely menti tározó felé vettem az irányt. Bár jó hírek érkeztek a Fancsika felől - még itt a két sarki búvár, ráadásul esély van rá, hogy közelről is fotózhassam őket - ma mégis inkább a sárándi, mikepércsi határt választottam. Reméltem ugyanis, hogy a TKM tározón is felbukkan majd valami téli vendég, de nem volt ekkora mázlim... Errefelé különben hatalmas esőzés lehetett, mert a dűlőúton még gumicsizmában, gyalog is nehéz volt becaplatni. A vízen nem volt nagy élet, a kevés szárcsán kívül négy kárókatonát sikerült csak felzavarni.

 Íme egyikük:

A szürke gémek és a nagy kócsagok is kitartanak, most az előbbi fajhoz egy "illusztráció":

Bármilyen jó idő is van - talán ma utoljára... - kétéltűekre azért nem számítottam.

Ezzel a zöld levelibékával azért összefutottam:

Bár a barna rétihéja novemberben még nem ritkaság, de már ritkábban bukkan fel a nádasok fölött, mint a nyári időszakban:

Gatyás ölyvvel viszont még nem találkoztam idén. Most jó nagy távolságról, de azért sikerült látnom egyet, és hogy a blogban is megörökíthessem a téli vendéget, egy dokumentumfotót is készítettem róla:

Nagy élmény volt megpillantani az alábbi madarat: Egy vörösnyakú vöcsök téli ruhában. Idén nem is költött a faj a tározón, nem is túl sokszor került elém. Még mindig bízom benne, hogy egyszer füles vöcsökkel vagy valamelyik búvárral is összeakadok majd itt, de egyelőre vele kellett beérnem. 

Azért november vége táján ő sem túl gyakori madár:

A Városréten a közelben legelésző birkák adtak még némi fotótémát, hogy aztán a sártengeren újra átvergődve véget vessek a mai madarásztúrának. 

Érdekesség, hogy nagyon kevés a tavakon a réce (fajszámban és összmennyiségben is) valamint az, hogy ezúttal egyetlen egy libával sem találkoztam.

Heringsirály, viharsirály

Ma délelőtt ismét volt egy órácskám,amit arra próbáltam felhasználni, hogy ellenőrizzem a sirályokat. Nem is volt hiábavaló kísérlet: hamar kiszúrtam egy fiatal heringsirályt. A sötét ("piszkos") fejmintázat, a gyenge, fekete csőr és főleg a hát fehér szegései jó határozóbélyegek:

Ez a másodéves sztyeppi sirály a feltűnő rózsaszín-fekete csőrével és a világos fejével jellegzetes. A háton még sok a barna színű toll, ezek a madár fiatal voltára utalnak:

Ez már inkább egy harmadéves és sárgalábú példány. Jóval vaskosabb, rövidebb a csőre és teljesen fekete.

Volt végre egy első teles viharsirály is, a dankáknál nagyobb mérete jól látható:

Közben előkerült egy másik fiatal heringsirály is. 

Ezen a képen mindkettő látszik:

(Gyanítottam, hogy több is lehet, később Papp Gáborék összesen négyet szúrtak ki a tömegből.

 Sőt: világoshátú heringsirályokat is láttak)

Egyszer csak egy sztyeppi sirályt is felfedezek a sok sárgalábú között.

 A teljesen fehér fej, sötét szem és egyenletes csőr, kiugró gonys nélkül jó bélyegek:

Elég agresszívan viselkedett: Itt éppen egy dankát próbál megtépázni:

Visszafelé ballagva még egy szürke gém is "rámrepült":

Délután a madarász sulis gyerekekkel találtuk ezt a szöcskét a bocskaikerti vasúti megállóban:

Persze madarakat is láttunk, a gyerekeknek talán a három harkályfaj (kis-, nagy- és balkáni fakopáncs) egyidőben történő volt a legérdekesebb.