Cankók, gémek, pólingok

Ma végre kiruccantam a TKM-tározóhoz. Kissé későn indultam és nem is terveztem hosszú túrát, de azért reménykedtem, hogy belebotlom egy víztaposóba vagy valami más érdekes fajba. Nem így történt, mégsem volt hiábavaló a mai madarászat. Sikerült például szürke cankót látnom, sőt egy röpkép formájában meg is örökíteni a nem túl gyakran szem elé kerülő limikolát. 

Azután egy kis kócsag is "rám repült". Némely évben gyakrabban látható gémféle itt tározón, idén azonban még nem nagyon került elém.

Most ő is jó volt egy röpképre:

Récék közül tőkések, csörgők és böjtik voltak legnagyobb számban. Azért néhány kanalas is előkerült:

Ha már kis kócsag volt, a nagyok mellett se menjünk el... 14 példány volt egy csapatban az egyik tavon!

Nem tudom, hányadik röpkép készült már nagy kócsagról, de ennek ma sem tudtam ellenállni:-))

A vörös gémek "ideje" így augusztus végén lassan "lejár", ezért ezt a példányt is  megörökítettem:

A sárándi téeszúton is megálltam. Nagy pólingok és bíbicek mozgolódtak a közeli gyepen, de a Hold is ígéretes fotótémának bizonyult.

A pólingokat végül szintén csak a levegőben sikerült lencsevégre kapnom. Miután a fajról eddig még alig van fotóm, így még így is ezek az eddigi legjobb képeim a nagy pólingról.

Víztaposó helyett halászsas!

Nem indult jól a mai nap. A tervem az volt, hogy ma reggel újra meglátogatom a Tócó-Kösely menti tározót víztaposók reményében. Hajnaltól azonban zuhogott az eső, így le kellett fújni a mai madarásztúrát. Szerencsére csak ideiglenesen. Délután már kissé szeles, felhős, de száraz és napsütéses idő lett, így ebéd után nekivághattam a sárándi és mikepércsi határnak. Itt sokkal több eső eshetett, mint Debrecenben, mert a Városrétre vezető dűlőúton még gumicsizmában sem volt egyszerű a közlekedés. Itt a dróton gyurgyalagok üldögéltek, egyikük egy nappali pávaszemet zsákmányolt, de nem tudtam olyan közelről fényképezni, hogy a puszta dokumentáláson kívül egyéb értéke is legyen a fotónak. A Városréten egy fekete gólya repült fel előttem, de róla sem készülhetett igazán jó felvétel. A tározón meg alig volt élet: Néhány száz szárcsa, pár böjti, csörgő, kanalas és tőkés réce, no búbos és kis vöcskök voltak, a nádasokban meg néhány nagy kócsag, szürke gém és egy vörös gém jelentett élményt a mai napon. Két pár hattyút is felfedeztem, ezúttal fiókák nélkül. A fényviszonyok miatt úgy döntöttem, hogy ezúttal a nyugati gáton ballagok visszafelé, így jobban rálátok a tavakra. (Általában a keleti és a középső gátat használom.) És milyen jól döntöttem! Mert pár perc múlva feltűnt valami szokatlan az égen: egy halászsas! Immár harmadik alkalommal figyeltem meg itt a tározón a hazánkban rendszeresen átvonuló, de gyakorinak egyáltalán nem mondható ragadozót. Az előző két alkalommal is sikerült dokumentálni a madár jelenlétét, most azonban nagy szerencsém volt. A halászsas ugyanis zsákmnyszerzéssel próbálkozott, ráadásul pontosan az előttem lévő tavakon, jó fényben és többnyire szemből. 

Hosszasan szitálva leste a vizet, én meg próbáltam a technikai adottságokhoz képest a lehető legjobb képeket készíteni róla. (Mit nem adtam volna egy autofókuszos, jó fényerejű objekívért!!!)

A halászsas nem különösebben méltatott figyelemre, valószínűleg észre sem vette a fotóállvány mögött "megbújó" madarászt, aki lázasan exponálva próbálta megörökíteni a ritka pillanatot:

Többször eredménytelenül le is csapott a vízre, én pedig eléggé el nem ítélhető módon azért szurkoltam, hogy minél később sikerüljön a halászata. (Ebben  az esetben ugyanis hamar odébbált volna a zsákmányával, vagy olyan helyen szállt volna le, ahonnan már nem láthattam volna.) Szerencsém volt, így aztán közel negyedórán keresztül fotózhattam a halászsast!

Végül még ez a fiatal vörös gém is lencsevégre kerülhetett, így amilyen rosszul indult a mai nap, olyan jó lett a vége:

Kamillaillatban

Újra szép napra virradt. A sárándi határban a Városréti legelőn keresztül közelítem meg a tározót. Kezdenek virítani a kamillák, a gáton megállva pedig az illatukat is hozza a szél. De a fülnek és a szemnek sincs pihenője: Előttem egy üstökösgém rebben fel, majd még egy! Négy vörösgém is felrepül. De a nádas is hangos: cserregő nádiposzáták, nádi tücsökmadarak és nádirigók is szólnak. Egy cserregő egész közelre bevárt, "kötelező" volt fotózni. (Kár, hogy a nádszálak takarták.)

A vörösgémek is újra megjelentek fölöttem. Kiváló fényekben lehetett megörökíteni az egyiküket. A költésüket még nem sikerült itt bebizonyítani, de mindenesetre érdemes lesz figyelni a viselkedésüket.

A cigányrécék például itt kiváló fészkelőhelyet találtak. Most is legalább húsz-huszonöt példányt látok, kisebb csapatokban repülnek át előttem.

Idén először kerülnek elém a fattyúszerkők.

Egy kiadós madarászat végén a Városréti legelőn figyelgetem még a partimadarakat. Sajnos a magas napállás miatt már remeg a levegő, de vagy száz pajzsoscankót és néhány piroslábút azért kiszúrok. Mellettem pedig egy seregély énekel a fán! Vannak, akik nem szeretik, de szerintem ő sem csúnya madár!