Megtört a jég...

Mármint a TKM-tározón. Ma már végre teljesen jégmentes tavak fogadtak. Sikerült szép madarakról aránylag jó képeket is készítenem. Mindjárt itt egy hím bütykös ásólúd:

Egy pár nyílfarkú réce. Ez a faj csak vonuláskor fordul elő, akkor is ritkán kerül szem elé. Fotózni meg még ritkábban adódik lehetőségem, így még ennek a röpképnek is örültem.

Ez a tojó barátréce a világos sávval a szárnyán emlékeztethet ugyan a cigányrécére, de utóbbi fajnak ott sokkal fehérebb, kontrasztosabb a megjelenése.

Íme: (és a képből kikövetkeztethető, hogy már cigányrécékkel is találkoztam:-)) (A lenti madár pedig egy böjti réce)

A viharsirályok megjelenése nem szokatlan ilyenkor.


Mint ahogy a nyári ludak sem ritkák, bár most már erősen a költési időszakban kellene lenniük e madaraknak és a környéken nemigen tudok nyári lúd fészkelésről.

A mai túrám során találkoztam még nagy pólingokkal, piroslábú cankókkal, hollókkal és darvakkal is. Egyedül a gólyákat hiányoltam, de ami késik, nem múlik...

Hollók és vörösnyakú lúd

Érdekesen, sejtelmesen indult a mai reggel. Talán jól mutatja az a különös felhőzet is, amit a sárándi határban láttam: (Így fekete-fehérré alakítva még hangsúlyosabb!)

A Tócó-Kösely menti tározót látogattam meg.A Városréten havasi pityer került elő, seregélyek és fenyőrigók repkedtek, sőt egy fekete harkály is szólt a távolból. A vizeken nem volt túl nagy mozgás, ezúttal csak tőkés récék, hat nagy kócsag és két szürke gém mutatkozott - néhány szárcsát leszámítva. Itt a kócsagok fele:-)

Persze a hattyúcsaládot nem is számolom, ők olyan stabil tagjai már az itteni madárvilágnak, hogy meg sem lepődöm a jelenlétükön:

Ezután jöttek az igazi izgalmak. Hollók korrogása hangzott fel! Egész kis csapat repült át felettem: 7 példány. Egyikük egészen közel szállt át fölöttem, csak a felhők mögé bújó nap nem sokat segített a felvétel minőségén:-((

Érdekes módon vadlibából most sokkal kevesebb volt, mint a múltkor. Néhány tucat példányból álló csapatok repültek csak át fölöttem, táplálkozó seregeket meg egyáltalán nem láttam a környéken. Ennek ellenére lestem az átszálló seregeket is, hogy hátha akad köztük valami ritkaság. És íme, vannak csodák:

Igen, a nyári ludak és nagy lilikek vegyes csapatában ott lapult egy vörösnyakú lúd!!!! 

Az alábbi, közeli képen még jobban látszik a nemes vonalú madár:

Érdemes tehát ránézni minden - akár kis - csapatra is, mert mint látható, távcső nélkül nem könnyű kiszúrni köztük a "nyakit"!

A szántón pihenő kócsagok fotóját csak ezért rakom most ide, hogy látszódjon: milyen méretbeli különbségeket produkál egy behúzott vagy kinyújtott nyak akár ugyanannál a fajnál is: 

(Mindhárom madár természetesen nagy kócsag!)

Miközben a kocsihoz baktattam, egy áttelelő vörös vércse szitálását próbáltam még lencsevégre kapni.

(Kevés sikerrel, de minden nem lehet tökéletes...)

Miután hazaértem, még otthon is várt egy meglepetés. A házunk fölött is szólt egy holló, így egy újabb debreceni adata is van a fajnak! (Sajnos fotó erről már nem készült...)

Búcsú a téltől

Végre leírhattam a fenti címet! Legutóbb még korántsem volt biztos, hogy téllel vagy tavasszal folytatódik a hét, de végre eljött a kikelet. A tegnapi enyhe idő után azért ma reggel felfért még a télikabát, de a jelek finoman szólva is biztatóak voltak. Mikepércsen keresztülhajtva például megláttam az idei első gólyát!!! Kora reggel és borús idő volt, ezért nem álltam meg lefotózni, gondoltam majd visszafelé. (Akkor azonban már nem állt a fészkén a valószínűleg frissen hazatért madár...) A Városréten keresztülgyalogolva újabb élményekkel gazdagodtam. Bíbicek ugyan már legutóbb is voltak, most azonban már örvös galamb, piroslábú cankó hangját is hallhattam, de egy keringő barna rétihéja is jelezte: ez már tényleg tavasz! Sőt: egy átrepülő pajzsoscankó csapat is megörvendeztetett. 

Mire a tározóhoz értem, még a nap is kisütött, így fotózhattam a hattyúpárt:

Időnkén felhők zavarták ugyan a nyugodt fényképezést, de három rám repülő nyári lúdnak még a szórt fényben sem tudtam ellenállni:

A Tócó-Kösely menti tározó vizén pihenő madarak háromszor írtak le egy-egy kört körülöttem, míg aztán egy távolabbi tavon újra leszálltak. Nagy élmény volt ilyen közelről látni és fotózni hazánk egyetlen fészkelő vadlúdfaját!

Költő fajnak számítanak ma már a bütykös ásóludak is. Hazánkban az elsők között sikerült dokumentálni az itteni fészkelésüket és csak remélni lehet, hogy idén tovább szaporodhat a sikeres költésük száma. Egy pár és további három madár mutatkozott ma a területen:

Kicsit közelebbről:

A vizeken egyébként is nagyobb mozgás volt, mint egy héttel ezelőtt. Cigányrécék, kanalas récék és fütyülő récék színesítették a repertoárt, de a parti növényzetre is érdemes volt figyelni. Így bukkantam rá az idei első cigánycsukra!

Sajnos egyre felhősebb lett az idő, pedig visszafelé még 11 daru is leszállt a Városréten, sőt két sárszalonkát is sikerült még felrebbentenem. Debrecenben ismét útba ejtettem a szeméttelep melletti vízállást. Ezúttal kevés sirály volt a vízen, jobbára csak dankák, de még egy-két viharsirály is akadt köztük:

A rövid időre visszatérő napfényben próbálkoztam még egy-két viharsirályos képpel, de az eredmény nem lett túl meggyőző. Mégis ideillesztek egy fotót madárvendégünkről, jelképesen így is búcsút véve a remélhetőleg végérvényesen elmúlt téltől:

Két évszak határán

Bár a naptár szerint már majdnem egy hete márciust írunk, csak nem akar kitavaszodni... Ráadásul a tegnapra már jósolt napsütés még ma is elmaradt, így borult, kásás időben vághattam csak neki a sárándi határnak. Azt persze nem bántam, hogy volt egy kis fagy, mert így nem süllyedtem bokáig a sárba, de a napfényt erősen hiányoltam. No meg a madarakat. Bár jól indult a nap, hiszen alig szálltam ki a kocsiból, máris egy különös hangot hallottam a sárándi téeszút fasora felől: egy kék galamb "búgását"!!! Közben vörös vércse, zöld küllő, egy seregélycsapat is "bejött", így remélhettem, hogy fajokban gazdag madarászatban lesz részem. A Tócó-Kösely menti tározó tavain azonban már csak vagy négy szárcsa, száz tőkés-, két barát- és két csörgő réce volt, meg az elmaradhatatlan hattyúpár. A betonhídig jártam be a medencéket, és már az utolsó két tóra (a tározó közepén) nem is akartam ránézni, de szerencsére mégis győzött a kíváncsiság. Az itt talált hat nyári lúd is érdekes, mert inkább csak átrepülve meg a szomszédos gyepeken mutatkoznak, de valami rejtőzött még köztük. Megtalálod, kedves blogolvasó? (Kattints a képre!)

Igen, egy hím bütykös ásólúd. Szóval csak volt valami érdekes a TKM-en! Azért a napfény hiánya érezhető a felvételen:-((

A Városréten már bíbiceket is láttam, így a zord idő ellenére már-már kezdett tavaszi hangulatom lenni. A Sárándi téeszút mellett azonban visszaidézhettem a telet, hiszen ott a vezetéken ez a nagy őrgébics üldögélt. Rendes volt. Kivárta, míg megállok a kocsival, sőt azt is, hogy összeszereljem az optikát és még a fotózást is vállalta. Csak ugye a napsütés...

Hazafelé menet még útba ejtettem a Tócó Vértesi úti szakaszát, köznapibb nevén a szeméttelep környékét. Gyűlnek szépen a viharsirályok, szem elé került a Tócón egy vízityúk, sőt egy 99%-os megfigyelési adatom is lett két zsezséről. (Csak nagyon rövid ideig hallottam őket, miközben átrepültek előttem, és nem tudtam rendesen megnézni a ritka énekeseket...) Az elmaradhatatlan havasi pityeren meg az erdei cankókon kívül csak egy érdekesség akadt még a mai napra: már épp a kocsiba pakoltam befelé, amikor egészen tisztán egy szerecsensirályt is hallottam szólni a szeméttelep felől! Érdemes lesz hát erre járni a jövőben is:-)

Halastavi kirándulás

A két ötödik osztályt vittük Margó kolleganőmmel a Hortobágyra. Az elején felmerült egy kis probléma, amikor kiderült, hogy a busz mégsem Debrecen felé jön, így nem tudok rá az újvárosi úton felszállni. Vonattal mentem hát ki a Halastóra, még épp időben, így én is utazhattam a kisvasúton. A zajos járműről madarászni nem lehet, a jelenlegi végállomásáról, a VI-os tó megfigyelőtornyából viszont annál inkább. Igaz, hogy a tó maga erős ellenfényben volt, de a nyári ludak szépen látszottak. Az átrepülők meg kifejezetten jó fényben látszottak:

A legizgalmasabb mégis a réti sasok megfigyelése volt - a gyerekeknek is: Ilyen közelről még bizonyára egyikük sem látta ezeket a fenséges ragadozókat:
A halastavi kiruccanás után Máta, majd a Pásztormúzeum és az Alkotóház volt a cél.

Madarak és Fák Napján...

Mi mással is ünnepelhetném stílszerűen e jeles napot, mint egy jó kis madarászattal. Irány a Városrét és a TKM-tározó!

Alig szállok ki a kocsiból, rögtön két nyári lúd repül át előttem. A kora reggeli fényben is mutatósak. A tározón a szokásos fajok (vöcskök, récék) mellett hirtelen négy jó "ismerős" is elém kerül. Bütykös ásóludak. Miután később még egy párral találkozom az északi tavak mellett, valószínűleg három pár van jelen. Remélhetőleg a költés sem marad el!

Sokáig a vízimadarakat csak a szárcsák képviselik. Nem védett, nem ritka, közelről mégis mutatós madár .

És most jött a meglepetés. Az még nem is annyira nagy csoda, hogy ismét költött egy pár bütykös hattyú itt a tározón. Az viszont már különleges, hogy összesen nyolc fiókát sikerült megszámolnom! Ez ugyan nem "világrekord" de mindenesetre ez a pár belépett a nagycsaládosok klubjába!

Amilyen feltűnő és viszonylag bátor madár a hattyú, olyan hirtelen tud eltűnni a nádasban a fiókáival. Közelebbi képet róla nem sikerül készíteni, marad egy foltos nádiposzáta, aki vállalja a portrét: (Sajnos a közelben egy kékbegy már annyira ellenfényben volt, hogy legfeljebb dokumentumfotónak lehetne felhasználni a róla készült képeket...) A kocsihoz visszafelé ballagva még egy pár vörösnyakú vöcsök is előkerül. Legutóbb több példányt is láttam, remélhetőleg legalább ez az egy pár költeni is fog. (Akárcsak a korábbi években.)
A kocsiból még egy újabb fotótéma is kerül elém. Sárga billegető. Az autó ezúttal is jó leshelynek tűnik. Remélhetőleg mindez a fotón is meglátszik. Összességében ünnep volt ez a nap fotós és madarász énemnek is. (54 faj és néhány jó fotó a mai termés)

Tavaszi vizeken

Egy hét influenza okozta kényszerpihenő után végre kimozdulhattam.

Napsütéses időt jósoltak és ezúttal be is jött: Gyönyörű tavaszi időben kerestem fel a sárándi határt. A dűlőutakon még most sem érdemes autózni, így aztán ismét jót gyalogoltam. A Városréten rögtön egy bölömbika szólt, majd a gledícsiákon örvös galambokat is láttam. Nagy csapat lilik is átrepült felettem, a piroslábú cankók hangja pedig igazi tavaszi hangulatot varázsolt körém. Hát még a víztározó: nádi sármányok fújták rövidke éneküket, a vízen meg nyolc récefaj képviselői kerültek rövid idő alatt elő. (tőkés-, csörgő-, böjti-, kanalas-, barát- és fütyülő récék, de egy hím kerce és három cigányréce is volt.)

Két viharsirály és két danka (jól látszik a méretbeli különbség)

A tavakon ugyan libák nem voltak, de a tározótól nyugatra, a vetésen egész közel leszállt egy csapat lilik, hozzájuk még 5 nyári lúd is csatlakozott. Remek fények voltak, így aztán bátran kísérletezhettem a fotózással. Csak a tározó felét jártam be, a betonhídig gyalogoltam. Mivel már majd' egy óra járásra voltam a kocsitól az idő pedig vészesen fogyott, visszafordultam. Abban bíztam, hogy Mikepércs felől talán autóval is eljuthatok a gátőrházig. Tévedtem... Itt is nagy sár fogadott, elakadni pedig sem időm, sem kedvem nem volt. Inkább tettem egy rövid kitérőt a Vértesi út felé. Itt jókora csapat sirály repkedett a szeméttelep környékén. A mellékelt képeken jól összevethetők a dankák és a viharsirályok közti különbség, de a különböző korú egyedek bélyegei is jól látszanak. Ugyanitt két szürke gém is rám repült.

Egy öreg és egy immatur viharsirály.

Nyári ludak - ők sajnos nem költenek a tározón

Nagy lilikek a vetésen...

.... és a levegőben

Kár, hogy nem tudtam bejárni a tórendszer északi felét, de így sem bántam meg semmit.

38 madárfaj megfigyelésével gazdagodtam és talán még a fotók is érdekesek lettek.