Parti-madarakkal

Ma újra ellenőrizhettem a TKM-tározó madárvilágát. Tegnap a Lovász-zugi tavakon két Temminck-partfutó került elő, joggal reméltem hát, hogy itt is látok ma valami érdekeset. A gólyatöcsök száma már meghaladta a harmincat, örvendetesen gyűlnek megint! Nagyon nézegettem a szomszédos iszapzátonyt. Jó lenne ide besátrazni, annál is inkább, mert ismét ritkább fajok táplálkoztak rajta. Elsőként mindjárt egy parti lile: A további keresgélésre két Temminck-partfutó is előkerült (a képen jobbra), de ami még nagyobb öröm volt, három havasi partfutót is sikerült találnom! (balra) Eddig egy olyan év volt, amikor hasonlóan változatos limikolakínálat fogadott, akkor még sarlós partfutólkat is találtam. De a fő időszak még csak most kezdődik, talán ennél csak jobb lehet -gondoltam.
Épp azt szemléltem, hogyan lehetne jó leshelyet készítenem, vagy egyáltalán lejutni a limikolák közelébe, hogy végre igazán jó fotót készíthessek róluk legközelebb, amikor valami mást vettem észre. Átrepült előttem egy ma (idén) még nem látott madár, majd a szomszédos tavon a vízre szállva gyorsan úszkálni kezdett. Vékonycsőrű víztaposó!!!

Nagyon megörültem neki. Szinte minden évben augusztus végén jellemző itt a megjelenése, sőt egy alkalommal (októberben) még a ritkább laposcsőrű rokona is előkerült már. Ennek ellenére nekem nagy öröm vele találkozni, és mindig arra pályázok, hogy egyszer tisztességes képet is sikerüljön róla készítenem. Ez még ma sem az igazi, de mivel épp a les előtt mozgott, talán lehet még szerencsém. A madár egyébként egy fiatal példány, ahogy az ebben az időszakban ez a legjellemzőbb. Talán már ez a kép is visszaad valamit a madár kecsességéből és szépségéből, de azért remélem, lesz ez még jobb is!!!

(Part)futó kalandok

Ha az ember majd két hétig lakásfestés miatt van szobafogságra ítélve, akkor bizony már alig várja, hogy "kiszabaduljon". Ma végre én is kijutottam a tározóhoz, ahol kicsit kipofoztam a múltkor épített lest. Madarászásra így már csak egy röpke óra maradt, de ennyi idő alatt is akadt látnivaló. Épp a les előtti tavon gyűlt össze a legtöbb madár. Kócsagból és szürke gémből már kevesebb maradt, jó huszonöten voltak összesen, de köztük még egy kanalasgém ma is előkerült. Füstös, pajzsos- és réti cankók viszont akadtak bőven. Három gulipán is felbukkant, gólyatöcsből meg vagy tizenöt példány mozgott a területen. Köztük sok idei fiatal madár is. Ezek nem itt bújtak ki a tojásból, valószínű, hogy a Lovász-zugi tavak fészkelő állományából származnak vagy valamelyik közeli szikkasztóról jöttek. Nyár végén, ha sekély vízállást találnak itt a Tócó-Kösely menti tározón, rendszeresen itt gyűlnek össze. (A maximum 96 példány volt néhány évvel korábban.)

A szomszédos medencén jóval több a zátony itt még két partimadár-faj is szem elé került: három apró- meg egy Temminck-partfutó. Sajnos ennél közelebbi fotót nem tudtam róluk készíteni, de ezen a képen jól látszanak a két faj közti alapvető különbségek.
(Balra a szürkébb, kevésbé mintás, sárgás lábú Temminck-, jobbra pedig a "tarkább", fekete lábú apró partfutó egyik példánya.)
A Temminck-partfutóról aztán sikerült közelebbi (bár nem tökéletes) képeket is készíteni:

Nagyon örültem a partimadarak megjelenésének!
Már néhány éve nem fordult elő, hogy zátonyok alakultak volna ki a tározón, így az elmúlt esztendőkben a limikolák is elmaradtak. Ennek nemcsak időjárási okai voltak (forró, hosszú nyár tavaly is volt...), hanem az, hogy az itt garázdálkodó vadászok a zsilipekkel megemelték a vízszintet, hogy a vízivadmészárlásuk minél hatékonyabb legyen. Idén még nem mutatkoztak szerencsére, így madártani szempontból is érdekesebb és értékesebb most a terület.
Amint tudok, jövök megint!