Tavaszi zsongás

A nap sütött, az eső épp nem esett, így érdemes volt lyukasórám alatt újra rápillantani a madarakra. Ezúttal már látnom is sikerült egy nyaktekercset, igaz rövid időre. (A seregélyek hamar elzavarták az ugyancsak odúlakó madarat. Hiába, a konkurencia...)

Alapvetően jó dolog az erdőben sétálni, csak akkor kellemetlen, ha a fák fölött ragadozó siklik át éppen, amelyet a lomboktól nemigen lehet alaposabban szemügyre venni. Így jártam ezzel a barna rétihéjával is. Sem fotózni, sem megfigyelni nem sikerült igazán, pedig Bocskaikertben még átvonulva sem számít gyakorinak e vizes élőhelyekhez kötődő faj. Így álljon itt most egy dokumentum kép róla: (Bevallom, először egerészölyvre gyanakodtam volna, de sok minden nem stimmelt vele. A hosszú farok, a szárnyon a fekete szegés hiánya is feltűnő, de nem látszik az egerészekre jellemző sötét vonás sem...  Egy tojó barna rétihéjának viszont így kell kinéznie... Köszönet Kovács Gergelynek a segítségért.)

A lepkék most is mutatósak voltak, újabb fajokkal is sikerült találkozni. Ez a fehérlepkékhez tartozó faj fejtörést okozott, talán répalepke??!

Az alábbi szépséget már messziről fel lehet ismerni, közelről viszont még inkább érdemes gyönyörködni benne: (Hajnalpír lepke)

A nappali pávaszem közismert pillangónk, de egy szép környezetben (virágzó kökényen) még hangulatosabb látványt nyújt.

Természetesen madarásztam is, de csak a szokásos fajok akadtak. Fülemüle még most sem volt, barátposzáta, vörösbegy már annál több. No meg csilpcsalpfüzikék:

Ezüst helyett turul

Szerdán (13-án) végre Papp Gáborék találtak egy ezüstsirályt is a szeméttelep melletti vízálláson. Azóta gyakorlatilag mindenki látta, aki kilátogatott a helyszínre, csak nekem nem sikerült:-( 

Csütörtökön próbálkoztam egy fél órát, meg ma egy órát, de a címből már úgyis kiderült, hogy ezúttal sem találkoztam az ezüstsirállyal. 

Mégsem volt eredménytelen a mai kiruccanás, mert ismét előkerült három fiatal heringsirály. Itt a baloldali madár is valószínűleg az, bár a határozott maszk és a túl sötét hát engem kissé elbizonytalanít.

Ugyanez közelebbről:

Ez már egy jóval egyértelműbb példány:

 

A bokrokból két csilpcsalpfüzike is szólt, egyiküket sikerül lencsevégre kapni: 

Míg a sirályokat próbáltam még alaposabban átnézni, egyszerre a seregélyek és varjak hatalmas tömegbe rendeződtek és rendkívül gyorsan  kezdtek gomolyogni. Ez gyakran a ragadozó jelenlétét sejteti.

Egyszerre elő is került a "bűnös". Kerecsen!

Nem túl távolra ült le, csodálkoztam, hogy miért nem repül messzebb. Nem látszott sérültnek, meg is találtam az okát annak, hogy miért maradt a közelben. A fűben megleltem ugyanis egy vetési varjú véres tetemét. A kerecsensólyom - amelynek jól láthatóan véres a csőre - valószínűleg arra várt, hogy eltakarodjak a helyszínről és végre megkapja vadászata megérdemelt nyugalmát:

A kerecsent tartják sokan a mondabeli turulnak. Hogy miért, rejtély. Fintha Pista bátyám egy izgalmas dolgozatában épp azt fejtegeti, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a magyarok totemállata, a turul épp ez a sólyomfaj lett volna, mivel erre az okiratok és történeti emlékek semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatnak.  Ő arra gyanakodott, hogy inkább egy másik nemes madarunk, a daru lehetett az igazi turul. Már csak a névbeli hasonlóság is emellett az érv mellett szól. Hogy mi lehet az igazság, nem tudom, mindenesetre engem ma ezüstsirály helyett egy kerecsennel hozott össze a sors, és ezt nem is bántam annyira:-)

Tavasz, tavasz, tavasz

Igazi tavaszi időre számítottam, amikor ma a Tócó-Kösely menti tározóhoz kiruccantam. Nem is csalódtam. A szeles időjárásnak köszönhetően a dűlőutak mind felszáradtak, mégsem tudtam használni a Városréthez vezetőt. Legalábbis autóval. Valami jótét lélek ugyanis úgy döntött, hogy "megjavítja" az utat.Feltöltötte hát a gödröket törmelékkel: téglával, vályoggal, meg mindenféle szeméttel. Egy traktor még keresztülment volna rajta, de kocsival nem kockáztattam.

Sajnos a plusz gyaloglás sok időveszteséget okozott, mégsem volt haszontalan. Így ugyanis alaposan megszemlélhettem a Szilasi legelő vízállását, ahol nagy godát, pólingokat, piroslábú cankókat és bíbiceket is felfedeztem, a vízen pedig két sztyeppi és több dankasirály is úszkált. Gyaloglás közben még a juhász tanyájamelletti gledítsiákat is szemügyre vehettem. Itt egy vörös vércse kevéssé zavartatta magát és a reggeli fényben rögtön lencsevégre is kaphattam:

Meghallottam az első csilpcsalpfüzikét is. Később, a tározó gátján még több példánnyal is találkoztam, egyiküket szintén sikerült fotózni:

Délnyugat felől nagy darukrúgatás hallatszott! Sokáig azonban nem kerültek szem elé a szép madarak. A vízen szárcsák, kanals-, fütyülő-, csörgő- és böjti récék voltak a tőkéseken kívül. A következő tavon azonban már cigányrécék is voltak, belőlük 33-at számoltam! A gáton egyszercsak valami villant: Az első sárga billegető!

                                             

Bár az idő vészesen fogyott és 10-re haza akartam érni, úgy döntöttem, hogy ránézek az északi tavakra is. A gátőrház után sikerült is nem sokkal a bütykös ásóludakra rábukkani! Március 10-én már láttak itt négypéldányt, nekem most egy pár sikerült (a legészakibb tavakat nem jártam már be.)

A parton álló bodzabokron még ez a kék cinege is rendkívül mutatós környezetben tűnt fel, így aztán újra fotóznom kellett!

Aztán végre feltűntek a darvak is! Szerencsére  a nap is kisütött, így aztán fényképezhettem a repülő madarakat.

Egy példány egészen közel repült át felettem, alig fért a képbe:_)

Hattyúkból most egy ad. páron kívül egy ad. és két imm példány került elő.

Míg a kocsihoz gyalogoltam, egy függőcinege-csapat is megállásra kényszerített. Egy gyékényt bontogattak szorgalmasan, a nagy szélben pedig szálltak a magok, és bár közben beborult újra az idő, a témát nem lehetett kihagyni:

A két és fél órás madarásztúrám alatt 45 madárfajt sikerült megfigyelni. Érdekesség, hogy fehér gólyával ma nem találkoztam. Tegnap Dorkával a Diószegi úton már láttunk egyet és Sorosi Petitől tudom, hogy szepesre is megérkeztek már.