Halászó sirályok

Madarászni legtöbbször kora reggel vagy kora délután szoktam. Most kivételes időpontban indultam neki a mikepércsi-sárándi határnak, mivel 10 órakor, a reggeli bevásárlás után cuccoltam be a kocsiba. Az autót aztán megint le kellett raknom  a Városrétre vezető földút előtt. Nem volt ugyan sár, de félő volt, hogy a hatalmas dágványokon, amit a traktorok alkottak, felakad a kocsi. Így gyalogosan közelítettem meg a TKM-tározót, ahol szintén nem szabadultam a sirályoktól:-)

De a téli ruhás búbos vöcsök már igazi fotótémának bizonyult:

Különösen így, hogy a fiókával együtt mutatkozott az öreg:

Már a Városréten feltűntek a nagy lilikek. A délelőtt folyamán még több kisebb csapat rám repült:

A vízen a sirályok és szárcsák mellett néhány récefaj is előkerült. Az alábbi kép jobb szélén például egy kontyos réce bújkál:

Még itt van a hattyúcsalád is:

A fiatalok egyre világosabb tollazatban láthatók:

A nap legérdekesebb eseménye a sirályok halászata volt. Bár nem szenzáció, hiszen menüjükben sem ritka a hal, én azonban most láttam először, hogy ekkora zsákmánnyal próbálnak megküzdeni:

Kinézik a csőréből... (A vége persze az lett, hogy el is ejtette a túl nagy falatot.)

Szürke gémek és nagy kócsagok is szép számmal voltak még a tavakon. Hiába, ahol hal van, ott e gémfélék is megtalálják a számításukat...

Visszafelé a Városréti legelőn még egy pityer okozott némi fejtörést. Mármint hogy réti vagy havasi lehetett. A kérdés még nyitott, ha valaki tud segíteni, örömmel fogadom a választ.

Víztaposók nélkül

Végre kijutottam a TKM-tározóhoz is! Augusztus vége lévén joggal bíztam abban, hogy vékonycsőrű víztaposóra is bukkanok majd, ám ezúttal nem volt szerencsém. Sok madaras élmény azonban így is akadt. A Városréten a sárándi juhásszal is találkoztam, aki mesélte, hogy a villám néhány méterre csapott csak le tőle a múlt héten és ez már a harmadik ilyen esete volt életében. Szerencsére megúszta most is... A tározóról nem tudott információval szolgálni, mert a sok víz miatt mostanában nem járt arra legeltetni. Így aztán rám várt a felderítés:-)

A gátról búbos vöcskök, tőkés és kanalas récék, szárcsák kerültek szem elé először. A nádban pedig mozgolódott valami: egy cserregő nádiposzáta! A nap is kisütött, így bátran próbálkozhattam a nem túl távoli madár felképezésével:

A várva várt víztaposók tehát elmaradtak, de hogy mégis legyen limikolás élményem, arról az alábbi szürke cankó gondoskodott. Csak keresztülrepült előttem, miközben jellegzetes hangját is hallatta. Hogy honnan repült fel, nem tudtam kideríteni, pedig később még füstös cankóval is találkoztam hasonló módon.

 (De annyi a vízállás, pocsolya mindenfelé, hogy bárhonnan jöhetett.)

A hattyúk jelenléte már megszokott, most is egy pár mozgott a tavakon, meg egy másik legalább három fiókával. 

Ezúttal is egy röpképpel próbálkoztam:

Azért a récék között is akadt valami érdekes: egy kontyos réce. Nem ritkaság itt a tározón, de azért mindennaposnak sem nevezhető:

A gázlómadarak közül vörös gémmel és bakcsóval is találkoztam még, no meg néhány nagy kócsaggal, de a leggyakoribb most is a szürke gém volt:

A tározó dél gátjáról még egy sárszalonkát is sikerült felrebbentenem. Gyorsabb is lehetett volna a reflexem, így azonban csak egy ilyen röpképet tudtam összehozni: 

Kanalasgémek, kócsagok, szerkők

Mai utam célja egyrészt egy leskunyhó építése volt, másrészt a Tócó-Kösely menti tározó állapotának felderítése. Tizenegy nappal ezelőtt sok partimadár fogadott a déli tavakon, most ide állítottam fel a nádfonatból készítettt lest. Munka közben hat nyári lúd repült rám egész közelről, a gép persze most kivételesen nem volt a nyakamban. Úgy tűnt egyébként, hogynincs annyi cankó, mint legutóbb, de végre más limikolák, például nagy godák is mutatkoztak. Nagy kócsagból pedig helyi rekordot számoltam: min. 75 példány gyűlt össze a tározónak ezen a taván! Egy kis ízelítő a látványból. A szemfülesebbek már itt is észrevehetik, hogy a kép bal szélén egy kanalasgém is látszik. Szerencsére találtam két közelebbit, egy öreg és egy fiatal madarat is. Összesen egyébként most is öt kanalasgém került elő, mint legutóbb.
Másik nagy élmény volt a szerkők sokasága. Legalább 70, de lehet, hogy jóval több madár keringett és repdesett sokszor egészen közel hozzám. Persze a gyorsan iramló madarakat nem könnyű fotózni, néha az ellenszél segített. A sok fattyúszerkő között egy fehérszárnyú is előkerült:
Végre egy igazi fattyúszerkő-röpképet is sikerült készítenem:

Az utolsó déli tavon még egy kontyos réce is előkerült. Idén nyáron még nem találkoztam a fajjal, így igazán örültem. Sajnos nem sokáig fotózhattam, mert hamar szárnya kelt. Azért még időben sikerült dokumentálni...