Tócóvölgyi tél

Sok mindent terveztem erre a hétvégére. Egyrészt szerettem volna lebonyolítani a Mindennapi Madaraink Monitoringjának téli számlálását, meg jó lett volna ránézni a szepesi szikesekre is. Az erős ködben azonban délelőtt nem sok értelmét láttam a próbálkozásnak, délután meg már csak egy rövid kiruccanást engedhettem meg magamnak. Így a környékbeli élőhelyeket jártam végig - meglehetősen nosztalgikus hangulatban, hiszen tulajdonképpen itt kezdtem madarászni is - majd' 25 évvel ezelőtt... 

Kerékpárral mentem, de a -8 C-os hideg a szélcsend és a megfelelő réteges ruházat miatt nem volt elviselhetetlen. A Gyékényesben kezdtem. Ez egy második világháború bombatölcsér, ami kis mérete ellenére gyakran tartogat meglepetéseket. A nevét is tőlem kapta az egyik jellemző növényéről, de nádat, ezüstfát, bálványfát, vadrózsabokrokat sőt diófát is találhatunk már benne. A terület nagyrészt víz alatt áll, legutóbb nehezen is jártam benne, de most eléggé felfagyott ahhoz, hogy ne rogyjak be minden lépésemkor...

Balkáni fakopáncs dolgozott az egyik fán, meg néhány szarkát is láttam, de nem volt különösebb madármozgás a területen. A nyomokat a hóban viszont érdemes volt megszemlélni. Egész "útkereszteződést" is fel lehetett fedezni:

Közelről nézve még egy egyszerű nyom is érdekessé vált a szélén kialakult zúzmarasortól:

A Gyékényestől északra található legelő (Hidas-lapos) vagy 150 fenyőrigó miatt már mozgalmasabb volt: Akárcsak újévkor, most is a csipkebogyókon lakmároztak:

A néha-néha kibukkanó nap fotótémával is kecsegtetett. A zúzmara önmagában is szép látvány volt, hogy ebből mit sikerült visszaadni fényképen, az már más kérdés. Próbálkoztam ismét héjakút mácsonyával...

... meg csipkebogyóval is:

Szőlőrigó, léprigó

Ma igazán kedvemre való feladatot kaptam. A karácsonyi műsorhoz kellett még néhány téli tájképet készíteni.  Bár nem sütött a nap, de azért akadt így is fotótéma. Ez a csipkebogyó például rögtön lencsevégre került:

A kökény is érdekes hatású a téli tájban:

No meg a sok csapadék hatására megjelent belvíz is fotogén lehet. Csak egy kis hideg kell hozzá:

No de nálam volt a teleobjekzív is. Bár a fények nem voltak az igaziak, mégis akadtak érdekes madárfajok, igazi téli vendégek.

 Itt volt rögtön egy fenyőpinty:

Egészen messze pedig egy magányosan mozgó rigóra figyeltem fel. Szőlőrigó! Dokumentum fotó készülhetett csak róla, de mivel ősszel nem találkoztam vele, talán helyet kaphat most itt  a fajról készült gyengébb minőségű felvétel is: 

A jóval gyakoribb fekete rigó egészen közelről hagyta magát fotózni, csak hát az ágak takarása, meg a napsütés hiánya...

Egyszercsak egy kisebb csapat őszapó is megjelent előttem. A gyors mozgású, ide-oda rebbenő madarakat nem könnyű fotózni, egy pillanatra azonban szerencsém volt:

Már visszafelé ballagtam, amikor harmadik rigófajunk is előkerült. A léprigó téli vendég nálunk, én szinte mindig a fák legmagasabb csúcsán látom, ezért nem könnyű fotótéma. Most sem lett tökéletes a felvétel, de azért jól felismerhetőek a faj tipikus bélyegei:

Nem sokkal később egy alacsonyabb fára szállt át a madár, és ha huzamosabb ideig ott is marad, talán még jó kép is készült volna róla.

Így azonban csak ennyire futotta:

(Azért nem voltam csalódott: igazi téli felhozatal volt ma Bocskaikertben, egyedül csak a fenyőrigókat hiányoltam.)

Az utolsó hó jogán...

Reggel fél hétkor még az volt a tervem, hogy felderítem a szepesi határt (ezúttal Mikepércs felől közelítve) hósármányokat keresve. Aztán kiálltam a garázsból és megláttam, hogy kb. 5-6 centis friss hó fed mindent. Változtatni kellett az erdeti elképzelésemen, mert félő volt, hogy a behavazott mikepércsi téeszúton vagy felakadok egy kátyúban vagy olyan sokat kell gyalogolnom majd, hogy az nem fér bele a mai (fél) délelőttbe. (Az a variáció, hogy esetleg már el lehet takarítva a hó, fel sem merült bennem:-)

Így aztán a kocsit letettem a Köntösgátsoron és gyalog jártam végig a Tócó egy szakaszát, az itteni legelőt és a Gyékényest. Madarakból a felhozatal elég gyér volt: egerészölyv, zöldikék, meggyvágók, cinegék, tengelicek...

Ráadásul hó és havas eső váltakozva próbálta benedvesíteni a távcső és a fényképező lencséit, így még fotózni is alig tudtam...

Valamit azért igyekeztem így is megörökíteni a téli tájból. Ki tudja, lehet, hogy már a fehér évszak utolsó nekiveselkedésének lehettem ma tanúja?

Fényképeztem...

...egy behavazott mácsonyát:

... téli csendéletet a Gyékényesben:

... és egy szép csipkebogyót!

Ilyenkor még az antropogén környezetben

kevésbé mutatós Tócó patak is szebb arcát fordítja felénk:

(Amig a patak partján a kocsihoz ballagtam visszafelé, még egy erdei cankót is sikerült felfedeznem.)