Hattyú, cankó, heringsirály

Jó egy hónap után újra meglátogattam a Tócó-Kösely menti tározót. Nem fogadott nagy madárbőség, néhány szürke gém és nagy kócsag fogadott (nem kitörő lelkesedéssel persze...)

Hamar meglettek a hattyúcsaládok is, hiánytalanul. Ezúttal röpképek következzenek a madarakról:

Régi, madárvonuláson agyaló őseink kreáltak olyasféle repülési módot, amit az alábbi képen a legutolsó hattyú prezentál nekünk:-)

Bukó récét egyáltalán nem láttam, a sok csörgő réce, kevés kanalas és tőkés között ez a kendermagos réce (és párja) voltak a legérdekesebbek ma.

Az egyik iszappad már eltűnt (az, ahol a múltkor még a partfutókat fotóztam), az északabbin pólingok, füstös cankók, sárszalonkák, meg bíbicek gyülekeztek.

Utóbbi fajról egy kisebb csoportkép (összesen kb. 100 madár verődött itt össze):

Észrevettem, hogy észak felől Gyüre Peti közeledik. Telefonon érdeklődtem tőle, hogy a Debrecenhez közelebbi tavakon mi újság. Miután megnyugtatott, hogy semmi extra, úgy döntöttem, hogy a hátralévő időmet a hulladéklerakó melletti vízállásnak szentelem. Biztató volt a helyzet, mert rögtön kiszúrtam a szeméttelep dombján egy fiatal heringsirályt. (A képen a középső madár. Jól látszik a kisebb termete, finomabb csőre és a sötét dolmányán a világos szegések is.)

A Tócóban öt erdei cankó riadt fel, egy példány azonban egészen közel engedett. Nem tartom valószínűtlennek, hogy a jobb szeme ennek a madárnak nem volt teljesen ép. 

Legalábbis olyan furcsának tűnik:

Sajnos a vízálláson most sem nagyon voltak sirályok, de ami még rosszabb, hogy a szeméttelepen nyüzsgő jókora csapat is hirtelen felrebbent és észak felé távozott. Így aztán nem tudtam újabb ritkaságokat keresni köztük, a kocsi felé ballagva már csak egy békaportré erejéig álltam csak meg:

Hogyan nem találkoztam az ezüstsirállyal

A klasszikus kabarészámhoz hasonlóan (Hogyan nem találkoztam Bartók Bélával) írhatnék most ismét arról, hogy hogyan nem sikerült ezüstsirályt látnom a mai kiruccanásom alkalmával sem a debreceni szeméttelep mellett... De nem teszem, szerencsére néhány (minimum 2)  heringsirály akadt most is, meg a szép fények és a sok "közönséges" sirály így is adott témát.

Itt van például egy juv. heringsirály:

 (a napokban volt, hogy 10 példányt is láttak e fajból a szerencsésebbek!)

A dankák tömegét még akkor is érdemes figyelni, ha nem látszik ritkaság köztük:

Sőt, még a meglehetősen goromba kinézetű sárgalábú sirályok is esztétikusak lehetnek a megfelelő fényben:

Közben kapom a hírt, hogy ezen az őszön már legalább három ezüstsirály volt a vízálláson. Egy adult, egy subadult és egy másodéves példány. Tehát immár három ezüstsirállyal nem találkoztam:-((

De beérném én egy dolmányos vagy gyűrűscsőrű sirállyal is:-)))

Ismét ezüst nélkül

A fenti címből rendszeres olvasóim (van ilyen??!) már tudhatják, hogy ismét a szeméttelep melletti vízállásra ugrottam ki. Ezúttal délután, de kevés sikerrel. Mivel fél 6-ra vissza kellett érnem Bocskaikertbe, így csak egy szűk félórám maradt. Sajnos, ez elég is volt a madárvilág számbavételére:-(

A vízről éppen távozott a sirályok többsége, csak néhány sárgalábú és danka maradt.

 Itt egy "lúszemű" sirály, ahogy népiesen becézik a michahellist:

Egy fiatal heringsirályt is feljegyezhettem magamnak, az alábbi képen jól látszik a méretbeli különbség:

Sok röpképem gyűlt már össze sirályokról, dankákat is sokat fotóztam, de ezt azért még iderakom:

Sirályos hangulatkép: (két faj, három korosztály)

Még egy röpkép a" lúszemű" sirályról:

Az ölyvek is szépen gyűlnek mostanában. A Tócó túlpartján álló fán egyszerre kettő is üldögélt.  A fenti példány kontrasztos farokvége egy kicsit megzavart, bár a madár nem volt akkora, mint egy gatyás ölyv, meg a csüd is jól láthatóan szabad, nem tollal borított:

Ezüst helyett turul

Szerdán (13-án) végre Papp Gáborék találtak egy ezüstsirályt is a szeméttelep melletti vízálláson. Azóta gyakorlatilag mindenki látta, aki kilátogatott a helyszínre, csak nekem nem sikerült:-( 

Csütörtökön próbálkoztam egy fél órát, meg ma egy órát, de a címből már úgyis kiderült, hogy ezúttal sem találkoztam az ezüstsirállyal. 

Mégsem volt eredménytelen a mai kiruccanás, mert ismét előkerült három fiatal heringsirály. Itt a baloldali madár is valószínűleg az, bár a határozott maszk és a túl sötét hát engem kissé elbizonytalanít.

Ugyanez közelebbről:

Ez már egy jóval egyértelműbb példány:

 

A bokrokból két csilpcsalpfüzike is szólt, egyiküket sikerül lencsevégre kapni: 

Míg a sirályokat próbáltam még alaposabban átnézni, egyszerre a seregélyek és varjak hatalmas tömegbe rendeződtek és rendkívül gyorsan  kezdtek gomolyogni. Ez gyakran a ragadozó jelenlétét sejteti.

Egyszerre elő is került a "bűnös". Kerecsen!

Nem túl távolra ült le, csodálkoztam, hogy miért nem repül messzebb. Nem látszott sérültnek, meg is találtam az okát annak, hogy miért maradt a közelben. A fűben megleltem ugyanis egy vetési varjú véres tetemét. A kerecsensólyom - amelynek jól láthatóan véres a csőre - valószínűleg arra várt, hogy eltakarodjak a helyszínről és végre megkapja vadászata megérdemelt nyugalmát:

A kerecsent tartják sokan a mondabeli turulnak. Hogy miért, rejtély. Fintha Pista bátyám egy izgalmas dolgozatában épp azt fejtegeti, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a magyarok totemállata, a turul épp ez a sólyomfaj lett volna, mivel erre az okiratok és történeti emlékek semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatnak.  Ő arra gyanakodott, hogy inkább egy másik nemes madarunk, a daru lehetett az igazi turul. Már csak a névbeli hasonlóság is emellett az érv mellett szól. Hogy mi lehet az igazság, nem tudom, mindenesetre engem ma ezüstsirály helyett egy kerecsennel hozott össze a sors, és ezt nem is bántam annyira:-)

Heringsirály, viharsirály

Ma délelőtt ismét volt egy órácskám,amit arra próbáltam felhasználni, hogy ellenőrizzem a sirályokat. Nem is volt hiábavaló kísérlet: hamar kiszúrtam egy fiatal heringsirályt. A sötét ("piszkos") fejmintázat, a gyenge, fekete csőr és főleg a hát fehér szegései jó határozóbélyegek:

Ez a másodéves sztyeppi sirály a feltűnő rózsaszín-fekete csőrével és a világos fejével jellegzetes. A háton még sok a barna színű toll, ezek a madár fiatal voltára utalnak:

Ez már inkább egy harmadéves és sárgalábú példány. Jóval vaskosabb, rövidebb a csőre és teljesen fekete.

Volt végre egy első teles viharsirály is, a dankáknál nagyobb mérete jól látható:

Közben előkerült egy másik fiatal heringsirály is. 

Ezen a képen mindkettő látszik:

(Gyanítottam, hogy több is lehet, később Papp Gáborék összesen négyet szúrtak ki a tömegből.

 Sőt: világoshátú heringsirályokat is láttak)

Egyszer csak egy sztyeppi sirályt is felfedezek a sok sárgalábú között.

 A teljesen fehér fej, sötét szem és egyenletes csőr, kiugró gonys nélkül jó bélyegek:

Elég agresszívan viselkedett: Itt éppen egy dankát próbál megtépázni:

Visszafelé ballagva még egy szürke gém is "rámrepült":

Délután a madarász sulis gyerekekkel találtuk ezt a szöcskét a bocskaikerti vasúti megállóban:

Persze madarakat is láttunk, a gyerekeknek talán a három harkályfaj (kis-, nagy- és balkáni fakopáncs) egyidőben történő volt a legérdekesebb.

Újra itthon

Ma reggel a szép idő arra biztatott, hogy egy gyors reggeli fotózás bele fog férni a  napba. Tényleg remek fények voltak, így a szeméttelep melletti vízálláson a fényképezőgép lencséjén keresztül is jó volt körülnézni. A Tócó mellett sétálva nem akartam hinni a szememnek: egy jégmadár repült déli irányban a patak mentén! Már megérte kijönni! Szépen nőnek a fiatal gólyatöcsök is, már csak a lábszínük és a mintás hátuk alapján lehet őket megkülönböztetni az öregektől:

Vagy kétszáz sárgalábú sirály is volt a területen, nagyobbrészt fiatalok. Egyszercsak egy sötét hátú madarat is kiszúrtam a tömegben:

Heringsirály! Lehet, hogy már mániákusan hnagzik, de nekem nem tűnik eléggé feketének a háta. Vagy egy subadult (nem teljesen felnőtt korú) példány, vagy esetleg egy intermedius-gyanús alfajjal van dolgom ismét?

A kérdés még tisztázásra vár... Egy sárgalábú-röpkép bónuszként:

Sirály!!!

Modern kiszólással - és felettébb találóan - így jellemezhetném a mai kiruccanásomat. (Bár helyesebb lenne időnként kirohanásról írni, ha ez a szó nem lenne többértelmű és félreérthető.) Szóval a borongós, felhős idő ellenére úgy döntöttem, hogy ránézek a sirályokra megint. A múlt héten ezt kétszer is megtettem, készült is pár jól sikerült fotó, különösen a tömegekről, de annyira sirályossá vált már ez a blog, hogy nem akartam ezzel is fokozni az egyoldalúságát. Ma reggel viszont sikerült két heringsirályt is lencsevégre kapnom. Sajnos a napsütés nem segítette a munkámat, ráadásul elég távol is voltak a madarak. Az egyik ráadásul azonnal gyanús volt, a háta szemmel láthatóan világosabb árnyalatú volt és nem fekete, mint a névadó fuscusnak.

Íme:

Ugyanez a példány "hátulnézetben":

Arra már Kókay Bence hívta fel a figyelmemet, hogy valószínűleg ez a másik egyed is világoshátú. Bevallom, első pillantásra én elsikkadtam volna fölötte, de ha összevetem ezt a képet a korábban ugyanitt fotózott heringsirályokkal, akkor azért nekem is feltűnik a különbség.
A világoshátú heringsirály (Larus fuscus intermedius/graellsii) a névadó heringsirály egyik alfaja. Hogy a kettő közül melyik azt még a szakemberek is nehezen mernék eldönteni, így hivatalosan is ezzel a furcsa, "köztes" névvel illetik a madarat. Így lett sirály a mai reggel, hiszen egy ritka madárvendéggel találkozhattam. Ha még a nap is sütött volna...

Amikor minden összejön

Biztos ami biztos alapon odakészítettem ma a fényképezőt a táskámba. Bár borult volt az idő, reménykedtem, hogy nyolc és kilenc óra között kisüt egy kicsit a nap, no meg abban is bíztam, hogy lesz fotóznivaló is. No, nem kellett csalódnom.

A szokásos helyen ilyen látvány fogadott:

Most jött volna jól a teleszkóp, de azt már igazán nem akartam magammal cipelni, hogy aztán egész nap a munkahelyen meg a vonatozás során ügyelnem kelljen a drága holmira. Maradt a kézitávcső meg a szemmeresztgető fotózás. Sokáig csak a röpképekkel próbálkoztam - meglepően sok öreg és subadult madár volt most a levegőben a három nappal ezelőtti állapotokhoz képest. Aztán egyszer a földi tömegből is sikerült kiszúrni valami érdekeset:

Egy öreg heringsirály! A körülötte ácsorgó egyéb sirályok egy idő után felkerekedtek, de a fekete hátú vendég még bírta egy darabig:

Végül ő is szárnyra kapott, de nem sikerült elég rövid idővel elkapnom, így a röpkép már nem sikerülhetett. Azért a szárny alsó mintázata (és kontrasztja) így is jól látható:

Egy adult sárgalábú sirályt azért már élesebben sikerült elcsípnem: (Csak hogy gyűljön a kollekció sirályokból:-)

Első telesek

Megfázásból (influenzából?) lábadozva nem sokat törtem a fejemet a hétvégi vagy táppénz alatti madarászat lehetőségén. Most, hogy úgy-ahogy felépültem, viszont már igencsak kezdtem kíváncsi lenni, hogy mi lehet mondjuk a TKM-tározón. Na oda ma nem jutottam ki, ám délután legalább a szeméttelep felé elkanyarodtam. A sok eső után újra meggyűlt a víz a Tócó nyugati ágától balra (keletre) lévő lapályos területen. Rengeteg sirály is összeverődött itt, úgyhogy kedvemre fotózhattam. A borús, felhős idő ellenére háromnegyed óra alatt betelt a 2 Gbyte-os memóriakártyám. Később kiderült, hogy nem is hiába.

Az elmaradhatatlan michahellis (sárgalábú sirály) első teles tollakkal:

Ennél a dankánál sajnáltam leginkább a napsütés hiányát, hiszen aránylag közelről fotózhattam. Látszik, hogy ez is egy fiatal madár, a barna részletek a fedőkön árulkodók:

Aztán feltűnt az idei (ősszel) első viharsirály is. Szintén első teles tollazatban. Bevallom azért nagyon meresztettem a szemem - és kattogtattam a gépet - mert a madár telejsen magányos volt a sok nagy sirály és danka között, fajtársát nem láttam sehol. (A hazánkban még csak egyszer előfordult gyűrűscsőrű sirálynak innen a debrecnei szeméttelepről is volt már egy el nem fogadott adata, így különösen érdemes jól megnézni minden "hasonló" jószágot. Ez azonban boztosan viharsirály volt.)

A dankához képest azért egy érezhetően nagyobb termetű sirályról van szó, ez az alábbi összehasonlításon lemérhető:

És hogy miért érte meg sok képet készíteni? Mivel teleszkóp nem volt nálam, ezért alaposan átböngésztem a terepen készült fotókat. Ami otthon feltűnt, az a következő sirály (cachinnanshoz és michahellishez képes) sötétebb háta. A szegések, a finomabb csőr, a "piszkos" fej egy fiatal heringsirály felé vitt, amiben aztán mások is megerősítettek!

Ez az egészen sötét fejű szintén egy heringsirály első éves példánya:
Ez meg itt egy kolbászbőrt menekít éppen nagy boldogan... (Talán ugyanaz a példány, mint az első képen?)

Ez viszont biztosan egy harmadik egyed, így a ma délutáni kiruccanáson legalább három első teles heringsirállyal hozott össze a jósors!