Jó fajok

Csak egyet tudtam, hogy ma madarászni fogok. Hogy hová megyek majd, azt az időjárástól tettem függővé. Mondtak ugyanis esőt, szelet (éjszaka zuhogott is rendesen) de szerencsére hajnalban derült égbolt tekintett le rám. Így aztán Sárándnak vettem az irányt. Miután márciusban egyetlen csepp csapadék sem hullott, bíztam benne, hogy esetleg a tegnapi eső sem tudta úgy feláztatni a dűlőutat, hogy ne tudjak rajta autóval végigmenni. Hamar beláttam, hogy naiv voltam... Le kellett tennem a kocsit, még így is majdnem sikerült leragadnom... 

Rögtön az elején egy búbosbanka fogadott. Bár a nap már fenn volt és a fények sem voltak rosszak, mire a fényképezőgép működésbe lendülhetett volna, a madár továbbállt. A juhász tanyájánál vörös vércsék és nászrepülő örvös galambok látványa volt említésre méltó, a Városréten azonban nem volt túl nagy mozgás. Mindössze egy póling rebbent fel előttem, hang nélkül. 

A csőre rövidsége, a fejtetőn kivehető sötét sáv miatt szerintem ez egy kis póling lehetett:

A Városréten áprilisban rendszeresen lehet kis pólingokat megfigyelni, de a talajon sétáló madarakat könnyebb határozni, ezért van bennem egy kis bizonytalanság.
A TKM-tározónál először úgy tűnt, minden csendes. Az élénk szél miatt ugyanis a vízimadarak többsége a nád rejtekében tartózkodott, így a vízen alig-alig láttam valamit. Az egyik tavon azonban fehérlett néhány folt. Gulipánok. A visszafelé hajló csőréről és tarka színéről könnyen felismerhető madarakat nem lehet összetéveszteni mással. 

Összesen 4 pár került elő, íme néhányukról egy röpkép:

Szerencsére a bütykös ásólúd pár is megvolt, ezúttal a tojó került lencsevégre:

A nádi énekesek is szépen gyülekeznek. Megjött a nádi tücsökmadár (legalább tíz példány szólt), de itt van a cserregő és a foltos nádiposzáta is.

 (A képen az utóbbi faj)

Az izgalmasabb dolgok azonban még csak ezután következtek. Először szemberepült velem egy búbosbanka. Autófókuszos objektívvel az év fotója lett volna, így azonban nem sikerült "lekapnom" a fajt. Sikerült viszont dokumentálni azt a "rám repülő" kormos szerkő csapatot, amely megjelenése nekem április 7-én még meglehetősen korainak tűnt. 

Íme egy példány:

A vízállás egyébként elég alacsony volt, így néhány partimadárral is találkozhattam. A gulipánok mellett gólyatöcsök, füstös cankó került elő leghamarabb, de a tározó közepén felszínre bukkant iszappadok még több sikerrel kecsegtettek. A hátralévő időm itt is telt el, ugyanis bőven akadt látni- és fotózni való. Rögtön sikerült egy tavi cankót felfedezni: A vékony, egyenes csőr, az észrevehető "sapka" és a fekete foltok a madár hátán jó bélyegek a szürke cankótól való elkülönítésben.

Akadt néhány pajzsoscankó is.

 Az alábbi röpkép jól mutatja, hogy milyen méretbeli különbségek lehetnek egyes egyedek között:

Kiderült, hogy tavi cankóból sem egy van, legalábbis négy példány egyszerre repült fel. (Az alábbi fotóra  azonban csak három fért rá:-))

Hirtelen billegetőszerű hangot hallottam, a gyorsan tovarebbenő madárról csak egy "erősen kifogásolható minőségű" képet készíthettem, de nem bántam meg.

Erről a rossz fotóról is egyértelmű, hogy rozsdástorkú pityer repült át előttem!!!

 (A faj vonuláskor nem ritka errefelé, de nekem már nagyon régóta nem volt szerencsém hozzá.)

Aztán megint meglepődtem. Vagy húsz példány havasi partfutó szállt le egy csapatban a zátonyra. Sajnos a nádszálak takarása miatt fotózni nem nagyon tudtam őket, erről az egy- nyíltabb helyre kimerészkedő - példányról sikerült csak néhány képet készítenem:

E madarak ilyenkor még a téli tollazatukat viselik és a fekete hasfoltjuk sincs meg. (Ennek a példánynak egyáltalán nem volt még, de akadt a csapatban pár példány, amelynek már látszott némi fekete maszat a testalján.)

Volt még pár kis lile és akadt egy réti cankó is. Közben füsti fecskék kis csapata is átrepült felettem, nekem idén ezek voltak az elsők. (Papp Gábor már március 25-én látott egyet Debrecenben.)

 A tavi cankóról is készítettem még egy képet:

Sajnos hamar eltelt az idő, így ballagnom kellett visszafelé. Még egy érkező faj azért elém került: egy sárga billegető. Az ellenfényes fotót csak azért teszem fel, mert vele a ma megfigyelt madárfajok száma elérte az ötvenet, vagy ahogy a bulvármédia közölné: a FÉLSZÁZAT! (És akkor még nem említem a délben a Kishegyesi úton hallott barátposzátát.)
Egyszóval: jó kis nap volt ez!
(bár ez öt szó:-))

Áprilisi (ellen)fények

Miután egy nem túl barátságos kutyafalka ellenőrzi mostanában a szeméttelep környékét, úgy döntöttem, hogy  a mai napon autóval megyek fel a Tócó nyugati ágán és így fogom szemügyre venni a sirályokat. A most kialakított platón gyülekeztek is a dankák, de hamar feltűntek a kutyák is egy kuvasz vezetésével. Velem nem törődtek, de a Tócón átkelve a madarakat felzavarták, sőt egyikük nemsokára egy varjúval a szájában távozott. Így is maradt még 6 kóborló kutya, így a figyelmem csak félig irányulhatott a vízállásra, szemmel kellett tartanom az ebeket is. Itt viszont a félellenfényben nem volt könnyű dolgom. Mégis sikerült felfedeznem két gólyatöcsöt.

 Idén nekem ezek az elsők:

De mozogtak kis lilék...

és pajzsoscankók is:

A sirályokat sajnos nem sikerült végigvizsgálnom. 

A szeméttelep után a Lovász-zug felé vettem az irányt. Barna rétihéja-pár, a Tócóban egy nagy kócsag, átrepülő darvak jelentettek némi változatosságot, majd belebotlottam - ha autóban ülve ez a képzavar nem túl erős - egy cigánycsukba. A múltkor már bemutattam egy maura-gyanús egyedet. Szerintem ez a példány is megér egy "misét", de legalábbis egy kis figyelmet. Várom a javaslatokat...

Az utolsó tavon kanalas- és tőkés récék mellett egy böjti réce hím úszkált. E fajjal amúgy már találkoztam ma, érdekes módon a szeméttelep melletti, hulladékkal elborított csatornaszakaszon úszkált egy pár.

 E példány már tetszetősebb környezetben mutatkozott:

Szepes felől nagy krúgatás jelezte, hogy a darvak még most is itt időznek. Találtam is vagy 50 példányt, de túl messze voltak ahhoz, hogy megfelelő minőségű kép készüljön róluk. Ez a fácán közelebb merészkedett...

Mivel még maradt egy kis időm, a Köntösgáti legelőre is ránéztem. A cigánycsukokat próbáltam a kocsiból fotózni, ám nemsokára izgalmasabb fotótéma akadt. Pityerek szaladgáltak a gyepen. Sajnos elég rossz fényben, attól meg tartottam, hogy ha újra beindítom a motort, akkor világgá mennek. Így előbb készítettem néhány dokumentum-fotót a biztos határozáshoz, majd megpróbáltam a lehetetlent. Szerencsére a félelmem alaptalan volt. A réti pityereket (mert azok voltak) a legkevésbé sem zavarta az autó beindulása és mozgása, így sikerült ideális fényviszonyokban fényképeznem a madarakat. 

Íme az eredmény:

Miután hazaértem, még otthon is várt madaras élmény. 11 óra után öt fehér gólyát láttam a Tócóvölgyi állomás fölött keringeni, kora délután pedig azt is felfedeztem, hogy a Tegez utcai fészekbe is megérkezett a lakó!  

Szeméttelepi anzix

Szokásos "kirohanásaim" menetrendje általában a következő. Autó leparkol, gumicsizma fel, fényképező, távcső kézbe, aztán gyalog be a "tetthelyig", majd megnézni és megfotózni "MINDEN" érdekességet (ez persze lehetetlen), aztán sietni vissza, mert már lejárt az idő, megy a vonat, stb, stb.

A mai kiruccanás sem zajlott máshogy, de hogy azért még ilyenkor is lehet "jól járni" azt ismét sikerült bizonyítani. Rögtön nagy meglepetés volt, hogy már nemcsak dolmányos, hanem vetési varjú is (konkrétan egy példány) repkedett a szeméttelep körül. 

A vízállás fölött pedig egy bütykös hattyú körözött méltatlankodva.

Ezután jött a meglepetés: egy harmadéves világoshátú heringsirály. 

Sajnos a sirályok nagyon idegesen viselkedtek, hamar felrepültek:

Valószínűleg a "puskásokban" kell keresni ennek az okát. A töltényhüvelyek legalábbis árulkodóak... Így aztán a partimadaraknak szenteltem a hátralévő kevés időt, ami 7X-es kézitávcsövvemel meg a 400 mm-es teleobjektívemmel nem volt valami könnyű feladat! 

Ez a pajzsos persze nem okozott problémát:

Itt már jobban meresztettem a szemem, de hiába... Még az utólag felrakott képen is csak 3 pajzsoscankót tudtam felfedezni. (Pedig micsoda méret- és színbeli különbség van a három madár között)

Itt egy röpkép az előző fotó "kis termetű" madaráról. Ha valaki kételkedett volna: ez is pajzsos!

Persze, ha egy dankasirály sincs olyan messze, akkor arról is lehet röpképet készíteni:

Érdekes madarak ezek a sirályok. Tőlem felriadnak, de van, akitől nem félnek...

A kép címe: Találkozás a természettel...

Madárlesen

Ha vasárnap hajnal, akkor lessátras fotózás! Ma is próbálkoztam a szokásos helyen, ezúttal már a limikolák is közelebb merészkedtek. Míg vártam a "madarak bejövetelét", addig olvasgatni próbáltam. Tar Sándor: A mi utcánk c. könyve volt a sátorolvasmány. Remekül feldobta azt a kevés holtidőt, amikor nem volt mit fotózni. Szerencsére ilyen volt kevesebb. Amíg kevés a fény, addig nem érdemes fényképezni. Mégis nehéz megállni az exponálást, ha végre madarak vannak előttem.

 Az alábbi képen azt dokumentáltam, hogy milyen változatosak tudna lenni a pajzsoscankók. (A kép bal oldalán egy füstös cankó látható)

Egy barázdabillegetővel is megismerkedtem közelebbről...

Rovarban gazdag volt a zátony, így aztán érdemes volt a mindennapi betevő után futkároznia a billegetőnek. (Lásd a madár nyelvét!)

Végre egy havasi partfutóval is sikerült találkoznom. Jöhetett volna ugyan közelebb, de azért ez már egy "igazi" limikola. (Olyan, amivel nem mindennap találkozhat az ember Debrecen belterületén!)

Kukucs!

Miközben fotóztam, egyszercsak kaparászást hallottam a sátor tetején. Ezúttal nem egy billegető ült fel a tetőre (ami gyakran előfordul), hanem egy szarka próbált belesni a nyíláson. Már készültem, hogy lekapom a kis kompakt géppel a leskelődő madarat, de végül ez nem jött össze. A kis lilék viszont szépen mutatkoztak, sajnos ritkább rokonuk, a parti lile ezúttal nem került elő a vízálláson.

Ez a szerencsétlen sirály meg pur-habbal találkozott. (Pár nappal korábban Papp Gábor is lencsevégre kapta a pórul járt madarat, tehát bár mozgásában némiképp korlátozott a danka, azért képes táplálkozni így is.)

Szép, csak kissé távoli látvány volt a füstös cankók vízen úszó, illetve vízben keresgélő csapata is. Jó közeli fotón jobban mutattak volna, de így is érdemes volt megörökíteni őket:

A mi utcánkból nem sokat tudtam olvasni. Épp addig a fejezetig jutottam, amelynek a címe: Madárlesen. Gondoltam, a mai bejegyzés címének is jó lesz ez...

Parti madarakkal

Miután elég nagy a nyüzsgés a szeméttelep melletti vízálláson, időszerűnek láttam, hogy lessátras fotózással próbálkozzak. Sajnos ez a szerecsensirály elég messze volt a lestől, de azért dokumentáltam a jelenlétét. (Papp Gábor két nappal ezelőtt 5 példányt fotózott e fajból, ezt úgysem tudtam volna felülmúlni...)

Vártam, vártam, végül kezdett alakulni a dolog. Kissé még jöhetett volna közelebb is ez a pajzsoscankó, de nem vagyok telhetetlen.

A réti cankóról már van pár képem, most tovább gyarapíthattam a kollekciómat:

A tükörkép sokszor feldobja az amúgy szokványos képet, most így sikerült:

Nagy örömömre még egy billegetőcankó is megjelent. Hamar szárnyra is kapott...

... de csak azért, hogy még közelebb merészkedjen:

Kissé a fényviszonyok lehettek volna jobbak, de ez egy olyan partimadár, amit mindig szívesen fotózok. Néhány hét múlva pedig remélhetőleg még érdekesebb lesz a felhozatal limikolákból, úgyhogy érdemes lesz még újra kijönnöm!