Élő füst

Ez jutott eszembe, mikor ma reggel a Lovász-zugi tavak partján állva a távolban ezt a felhőt megpillantottam. Mint valami nagy füst, úgy gomolygott a levegőben. Persze seregélyek produkálták a nem mindennapi látványt. Mindig ámulatba ejtenek, hogy miképpen képesek egyszerre fordulni akár több ezren is. Azért közelebbről sem csúnya madarak. Egy kisebb csapatot a kocsi ablakából kaphattam lencsevégre.
Igaz, össze sem vethető a téli tollazatuk a nászruhával, de azért ez sem nevezhető közönséges öltözéknek. Madárfestők tudnának bizonyára arról beszélni, hogy milyen részletgazdag is egy ilyen "nyugalmi" ruhás seregélytollazat.

A fehér pettyeket a madarak hasán mindenki ismeri. De ki látta már a seregélyek hátát ilyenkor? Pedig érdemes közelebbről megnézni! Íme:

Érdekes módon partimadarak nem nagyon voltak. Egyetlen pajzsoscankó sem mutatkozott, réti cankóból is csupán egyetlenegyet találtam.
Két erdei cankó társaságában egy havasi partfutó azért előkerült. Nem is mutatnak rosszul így együtt:

Elég messzire voltak, de a havasi partfutóról sikerült egy kissé közelebbi képet is készítenem. Ennek sincs igazi fekete hasfoltja, de a mintázata mégiscsak segít a határozásban:

Limikolák nyomában

Már amúgy is tervben volt, hogy ma kilátogatok a Tócó-Kösely menti tározóhoz. Amikor pedig tegnap este megláttam a http://www.birding.hu-n/ oldalon, hogy 2 sárjárót találtak itt Emri Tamásék, nem volt kérdés a mai úti cél. Már reménykedni kezdtem, hogy végre én is láthatok egy igazi LIMIKOLÁT. (A partimadarak mindegyikét szokták limikolának is hívni, de a sárjáró tudományos neve valóban Limicola falcinellus:-) Kissé borongós reggel volt, sokat kellett várnom a jó fényekre. Addig is feszült figyelemmel pásztáztam a szokásos iszappadot, amin mozogtak is a partimadarak. Ezen a képen rögtön három faj is látható. A jobb oldali nagyobb termetű pajzsoscankó, előtte a jóval kisebb apró partfutó, tőlük balra pedig egy havasi partfutó látszik. Utóbbin talán megtévesztő lehet, hogy nincs fekete hasfoltja, de a sötét pettyek, a madár alakja és a csőre így is árulkodó: Telt-múlt az idő, amiből amúgy sem sok állt ma rendelkezésemre. A sárjárók nem kerültek elő, de öt parti lile azért igen. Három apró partfutó meg viszonylag közelről is megmutatta magát. Íme egyikük:
Néhány bíbic is leszállt a közelben. (Ej, ha most lessátorból fotózhattam volna...)

Minden madarat alaposan szemügyre vettem. A billegetők és a seregélyek is felkeresik ilyenkor a rovarokkal, férgekkel teli iszapzátonyokat, nemcsak a partimadarak.

Sajnos az idő megint vészesen fogyott. Egy kisebb kört téve az iszapos medrű tó körül azért a levegőben is akadt megfigyelnivaló. Ez a fiatal sztyeppi sirály volt az egyik. Már-már lemerült a fényképezőgép akkumulátora, gondoltam, még időben kicserélem .

És milyen jól tettem. Ez a vörös vércse épp a csere után "repült rám", és bár a teleszkóppal és állvánnnyal a vállamon nehezen tudtam exponálni (letenni nem volt időm), sikerült elcsípnem a pillanatot. (Milyen bosszantó lett volna, ha közben merülnek le az akkumulátorok!)

Megkerülve a tavat, a túloldalról, jobbról érkező fénynél is végigszemléltem a madarakat. A túlparton, ahol az imént még én álldogáltam, most egy fiatal őzbak vizsgálta meg a vadászok által korábban kiszórt takarmányt....

Emitt már nem került elő új faj, a remélt sárjárók sem. Egy havasi partfutót azért közelebbről is megszemlélhettem, a növényzet takarásából még fotózni is próbáltam. Azért összességében véve nem volt rossz ez a ma reggeli madarászat.

Az elmaradt ritkaságon már nem is bánkódom annyira, egyszerűen ráfogom a tizenharmadikára...

Délutáni kiruccanás

Ma délután a Lovász-zugi tavakat kerestem fel. Bíztam benne, hogy a partimadarak most sem fognak hiányozni, és nem is kellett csalódnom. Rögtön sikerült egy parti lilét találnom: A közelében egy kis lile is mozgott, így jól össze lehetette vetni a két faj közötti különbséget. A nagyobb termetű, gömbölyűbb parti liléhez képest a karcsúbb kis lile hosszabb lába is azonnal feltűnő:
Időnként kisebb csapat réti cankó repült át fölöttem. Bár a limikolákhoz hasonló kisebb termetű madarakról röpképet csak igazán gyors autofókusszal bíró gépekkel lehet készíteni, időnként szívesen próbálkozom a lehetetlennel:-))

Már-már azt hittem, hogy a rétieken kívül csak pajzsoscankókat találok, amikor sikerült felfedeznem valami "újat". Fiatal tollruhás sarlós partfutó! Ezen a képen még aránylag közelről láttam, később még komoly fejtörést okozott , amikor egy másik példánnyal réti, illetve pajzsos cankók között mozgott.

Előbbiekkel kb. azonos méretű, a pajzsosoknál viszont jóval kisebb termetű madár. Az alábbi képen jól látszanak azért a fő bélyegek, így végül mégiscsak sikerült eldönteni, hogy nem valami nagy ritkaságról van szó. (Bár ez a faj sem túl gyakori, legalábbis Debrecenen belül nem sok adata van még.)

(Part)futó kalandok

Ha az ember majd két hétig lakásfestés miatt van szobafogságra ítélve, akkor bizony már alig várja, hogy "kiszabaduljon". Ma végre én is kijutottam a tározóhoz, ahol kicsit kipofoztam a múltkor épített lest. Madarászásra így már csak egy röpke óra maradt, de ennyi idő alatt is akadt látnivaló. Épp a les előtti tavon gyűlt össze a legtöbb madár. Kócsagból és szürke gémből már kevesebb maradt, jó huszonöten voltak összesen, de köztük még egy kanalasgém ma is előkerült. Füstös, pajzsos- és réti cankók viszont akadtak bőven. Három gulipán is felbukkant, gólyatöcsből meg vagy tizenöt példány mozgott a területen. Köztük sok idei fiatal madár is. Ezek nem itt bújtak ki a tojásból, valószínű, hogy a Lovász-zugi tavak fészkelő állományából származnak vagy valamelyik közeli szikkasztóról jöttek. Nyár végén, ha sekély vízállást találnak itt a Tócó-Kösely menti tározón, rendszeresen itt gyűlnek össze. (A maximum 96 példány volt néhány évvel korábban.)

A szomszédos medencén jóval több a zátony itt még két partimadár-faj is szem elé került: három apró- meg egy Temminck-partfutó. Sajnos ennél közelebbi fotót nem tudtam róluk készíteni, de ezen a képen jól látszanak a két faj közti alapvető különbségek.
(Balra a szürkébb, kevésbé mintás, sárgás lábú Temminck-, jobbra pedig a "tarkább", fekete lábú apró partfutó egyik példánya.)
A Temminck-partfutóról aztán sikerült közelebbi (bár nem tökéletes) képeket is készíteni:

Nagyon örültem a partimadarak megjelenésének!
Már néhány éve nem fordult elő, hogy zátonyok alakultak volna ki a tározón, így az elmúlt esztendőkben a limikolák is elmaradtak. Ennek nemcsak időjárási okai voltak (forró, hosszú nyár tavaly is volt...), hanem az, hogy az itt garázdálkodó vadászok a zsilipekkel megemelték a vízszintet, hogy a vízivadmészárlásuk minél hatékonyabb legyen. Idén még nem mutatkoztak szerencsére, így madártani szempontból is érdekesebb és értékesebb most a terület.
Amint tudok, jövök megint!