Tavaszi zsongás

A nap sütött, az eső épp nem esett, így érdemes volt lyukasórám alatt újra rápillantani a madarakra. Ezúttal már látnom is sikerült egy nyaktekercset, igaz rövid időre. (A seregélyek hamar elzavarták az ugyancsak odúlakó madarat. Hiába, a konkurencia...)

Alapvetően jó dolog az erdőben sétálni, csak akkor kellemetlen, ha a fák fölött ragadozó siklik át éppen, amelyet a lomboktól nemigen lehet alaposabban szemügyre venni. Így jártam ezzel a barna rétihéjával is. Sem fotózni, sem megfigyelni nem sikerült igazán, pedig Bocskaikertben még átvonulva sem számít gyakorinak e vizes élőhelyekhez kötődő faj. Így álljon itt most egy dokumentum kép róla: (Bevallom, először egerészölyvre gyanakodtam volna, de sok minden nem stimmelt vele. A hosszú farok, a szárnyon a fekete szegés hiánya is feltűnő, de nem látszik az egerészekre jellemző sötét vonás sem...  Egy tojó barna rétihéjának viszont így kell kinéznie... Köszönet Kovács Gergelynek a segítségért.)

A lepkék most is mutatósak voltak, újabb fajokkal is sikerült találkozni. Ez a fehérlepkékhez tartozó faj fejtörést okozott, talán répalepke??!

Az alábbi szépséget már messziről fel lehet ismerni, közelről viszont még inkább érdemes gyönyörködni benne: (Hajnalpír lepke)

A nappali pávaszem közismert pillangónk, de egy szép környezetben (virágzó kökényen) még hangulatosabb látványt nyújt.

Természetesen madarásztam is, de csak a szokásos fajok akadtak. Fülemüle még most sem volt, barátposzáta, vörösbegy már annál több. No meg csilpcsalpfüzikék:

Gatyás ölyv és vörösnyakú vöcsök

A reggeli köd felszállta után a Tócó-Kösely menti tározó felé vettem az irányt. Bár jó hírek érkeztek a Fancsika felől - még itt a két sarki búvár, ráadásul esély van rá, hogy közelről is fotózhassam őket - ma mégis inkább a sárándi, mikepércsi határt választottam. Reméltem ugyanis, hogy a TKM tározón is felbukkan majd valami téli vendég, de nem volt ekkora mázlim... Errefelé különben hatalmas esőzés lehetett, mert a dűlőúton még gumicsizmában, gyalog is nehéz volt becaplatni. A vízen nem volt nagy élet, a kevés szárcsán kívül négy kárókatonát sikerült csak felzavarni.

 Íme egyikük:

A szürke gémek és a nagy kócsagok is kitartanak, most az előbbi fajhoz egy "illusztráció":

Bármilyen jó idő is van - talán ma utoljára... - kétéltűekre azért nem számítottam.

Ezzel a zöld levelibékával azért összefutottam:

Bár a barna rétihéja novemberben még nem ritkaság, de már ritkábban bukkan fel a nádasok fölött, mint a nyári időszakban:

Gatyás ölyvvel viszont még nem találkoztam idén. Most jó nagy távolságról, de azért sikerült látnom egyet, és hogy a blogban is megörökíthessem a téli vendéget, egy dokumentumfotót is készítettem róla:

Nagy élmény volt megpillantani az alábbi madarat: Egy vörösnyakú vöcsök téli ruhában. Idén nem is költött a faj a tározón, nem is túl sokszor került elém. Még mindig bízom benne, hogy egyszer füles vöcsökkel vagy valamelyik búvárral is összeakadok majd itt, de egyelőre vele kellett beérnem. 

Azért november vége táján ő sem túl gyakori madár:

A Városréten a közelben legelésző birkák adtak még némi fotótémát, hogy aztán a sártengeren újra átvergődve véget vessek a mai madarásztúrának. 

Érdekesség, hogy nagyon kevés a tavakon a réce (fajszámban és összmennyiségben is) valamint az, hogy ezúttal egyetlen egy libával sem találkoztam.

Sátorban és sátoron kívül

Támadt ma reggel egy kósza ötletem. Mi lenne - gondoltam - ha lessátorból próbálnék képeket készíteni a sirályokról? Nem mentem túl korán, majdnem 6 óra volt már, mire a vízállás szélén lerakhattam a sátramat. A tocsogós aljzatra jó lett volna valamit tenni, hogy ne a vízben kelljen térdelnem, most azonban csak az állványtok és egy rossz póló szolgált támasztékul. Sajnos a sirályok mégiscsak sejthettek valamit, mert közvetlenül a les elé nem nagyon akartak beszállni. Kissé távolabbról már tudtam egy-egy képet készíteni, de valahogy nem volt az igazi...

Nem sikerült teljes bizonyossággal megállapítani például, hogy ez a sirály mit eszik. Talán kagylót? De annak lehet vajon ilyen piros a belseje? Aki tudja a választ, bátran segítsen!

Csoportkép:

Miután 8 óra előtt összecsomagoltam a sátrat, még izgalmasabb képeket tudtam készíteni, mint előtte. Ezen a röpképen például a felnőttkori tollazat kialakulását is megleshetjük:

Berepült egy barna rétihéja is.Nem volt időm sok állítgatásra, pedig ebből a képből többet is ki lehetett volna hozni....

Visszafelé ballagva a Tócóban található növényzeten érdekes rovarra bukkantam. Kisasszony-szitakötő! Érdekes, erről a fajról azt írják, hogy mind a lárvája, mind az imágója az igazán tiszta viezeket viseli csak el. Hát, az itteni Tócó-szakaszra olyan fene nagy tisztaság azért nem jellemző... Így még érdekesebb számomra a védett fajjal való találkozás, ráadásul több példány is előkerült belőle.)

Villámlátogatás a vízimadarak között

Miután az eleve is rövidebb hétvégén (szombat:munkanap-1 óra a nyári időszámítás miatt) nem jutottam ki sehová, már csak az alkalmat lestem, hogy mikor ruccanhatok ki egy gyors madarászatra. Ez a nap ma jött el. Fél kilencre értem Mikepércs határába, ahol abban reménykedtem, hogy a dűlőúton végig tudok autózni és így időt nyerek. (fél tizenegy után már indult a vonatom Debrecenből) Szerencsém volt. Mikepércsen már két gólyát is láttam, ráadásul a földút is járható volt. Csak egyszer álltam meg, a Tócó partján, ahol egy barna rétihéja fogadott: Soha rosszabbat... A Tócó-Kösely menti tározón is nagy élet volt. Azt mindjárt gondoltam, hogy nem járhatom be a teljes élőhelyet - ehhez plusz 3 óra kellett volna - így inkább a gátőrháztól északra eső néhány medence átvizsgálása maradt a célom. Rengeteg kanalas réce volt, hamar fel is rebbentek. Milyen jó lenne, ha egy megfigyelő torony is épülne egyszer itt, ahonnan zavartalanul lehetne szemlélődni. Így csak a repülő madarakra koncentrálhattam:
Egyébként gyönyörű volt a táj is. Közben fröccent a sár a nadrágomra - beleléptem egy vízzel teli gödörbe -, de a tavaszi természet színei feledtettek velem minden nehézséget. Pláne, hogy a récetömegben egy pár bütykös ásóludat is sikerült felfedeznem. Bár róluk is készült egy dokumentumkép, sajnos a gép beállításai miatt ezek nem lettek élvezhető minőségűek. (Későn vettem észre, hogy a tájképhez használt értékekkel próbáltam röpképet készíteni a madarakról...)
A tározótól nyugatra nagyobb darucsapatot is láthattam, jó messzire a számuk kb. 130 körül mozgott. A gyors madarászat után még a vonatot is sikerült elérnem! Bocskaikertben 11 óra előtt pár perccel egy citromsármány énekelt.

Délután a madarász sulis gyerekekkel láttuk is a madarat, sőt: hallottuk az idei első csilpcsapfüzike-éneket is. Munka után kabátvásárlás a gyerekeknek, majd apósoméknál tettünk egy rövid látogatást. A teraszukra egy balkáni gerle rakott fészket. Ennek a minősége valószínűleg kívánnivalót hagyott maga után - a gerléknél ez nem ritkaság - egy tojás ugyanis összetörve hevert a járdán. A balkáni gerle ezt szomorúan konstatálva vette tudomásul, és a közeledtünkre sem rebbent el a gerendáról. Meg kellett örökítenem, így a kesergő madár portéjával búcsúzom a márciustól.