Viharsirályok

A hosszú hétvége böjtje ma volt, szombaton is dolgozni kellett. Munka után Dorkával tettünk egy kitérőt a szeméttelephez, hátha akad valami ritkaság. Két piroslábú cankón meg egy kis lilén kívül csak a viharsirályok jelentettek némi érdekességet. Utóbbi fajt így sikerült fotózni:

A fenti, öreg madarakon kívül legyen itt két első teles példány is. (dankák kíséretében.)

Búcsú a téltől

Végre leírhattam a fenti címet! Legutóbb még korántsem volt biztos, hogy téllel vagy tavasszal folytatódik a hét, de végre eljött a kikelet. A tegnapi enyhe idő után azért ma reggel felfért még a télikabát, de a jelek finoman szólva is biztatóak voltak. Mikepércsen keresztülhajtva például megláttam az idei első gólyát!!! Kora reggel és borús idő volt, ezért nem álltam meg lefotózni, gondoltam majd visszafelé. (Akkor azonban már nem állt a fészkén a valószínűleg frissen hazatért madár...) A Városréten keresztülgyalogolva újabb élményekkel gazdagodtam. Bíbicek ugyan már legutóbb is voltak, most azonban már örvös galamb, piroslábú cankó hangját is hallhattam, de egy keringő barna rétihéja is jelezte: ez már tényleg tavasz! Sőt: egy átrepülő pajzsoscankó csapat is megörvendeztetett. 

Mire a tározóhoz értem, még a nap is kisütött, így fotózhattam a hattyúpárt:

Időnkén felhők zavarták ugyan a nyugodt fényképezést, de három rám repülő nyári lúdnak még a szórt fényben sem tudtam ellenállni:

A Tócó-Kösely menti tározó vizén pihenő madarak háromszor írtak le egy-egy kört körülöttem, míg aztán egy távolabbi tavon újra leszálltak. Nagy élmény volt ilyen közelről látni és fotózni hazánk egyetlen fészkelő vadlúdfaját!

Költő fajnak számítanak ma már a bütykös ásóludak is. Hazánkban az elsők között sikerült dokumentálni az itteni fészkelésüket és csak remélni lehet, hogy idén tovább szaporodhat a sikeres költésük száma. Egy pár és további három madár mutatkozott ma a területen:

Kicsit közelebbről:

A vizeken egyébként is nagyobb mozgás volt, mint egy héttel ezelőtt. Cigányrécék, kanalas récék és fütyülő récék színesítették a repertoárt, de a parti növényzetre is érdemes volt figyelni. Így bukkantam rá az idei első cigánycsukra!

Sajnos egyre felhősebb lett az idő, pedig visszafelé még 11 daru is leszállt a Városréten, sőt két sárszalonkát is sikerült még felrebbentenem. Debrecenben ismét útba ejtettem a szeméttelep melletti vízállást. Ezúttal kevés sirály volt a vízen, jobbára csak dankák, de még egy-két viharsirály is akadt köztük:

A rövid időre visszatérő napfényben próbálkoztam még egy-két viharsirályos képpel, de az eredmény nem lett túl meggyőző. Mégis ideillesztek egy fotót madárvendégünkről, jelképesen így is búcsút véve a remélhetőleg végérvényesen elmúlt téltől:

Barázdabillegető és holló

A szeméttelep melletti vízállás újra fagyott volt. A ködös, párás időben alig vettem észre, hogy madarak állnak a jégen, mégpedig jórészt viharsirályok néhány dankával. 

Már a múltkor szem elé került egy barázdabillegető itt a Tócón, de most pár pillanattal tovább láthattam, így dokumentálni is sikerült az első hazatérőt:

Néhány kisebb énekes (ciengék, őszapó, vörösbegy, erdei pinty, stb.) után váratlan meglepetés ért: találkoztam a legnagyobb hazai énekessel is. Mielőtt félreértené valaki: nem az X faktor valamelyik döntősével hozott össze a sors a debreceni szeméttelepen, hanem egy hollóval. (Amely madár bizony énekesnek számít, de hát nem is kell ezen csodálkozni a mai világban...) Ha a napsütés is velem van, akkor gyönyörű röpképet tudtam volna készíteni az alacsonyan átrepülő madárról, de így csak dokumentálni tudtam a ritka debreceni vendéget:

Kitartó sirályok

A korábbiakhoz képest már "régen" látogattam meg a szeméttelep melletti vízállást Debrecenben. A mai szombaton is inkább hósármányokat, téli kenderikéket kerestem volna szívesebben a mikepércsi, sárándi szikeseken, de mivel időm sem túl sok volt, meg benzin sem sok van már a kocsiban, ezért közelebbi úti célt kellett választanom.  Mivel jó kis fagy volt, abban is reménykedtem, hogy Debrecen téli oázisa, a Tócó is szolgál majd valami meglepetéssel. A patak medréből azonban csak 2-3 erdei cankót sikerült felriasztanom, más érdekesség nem akadt. Jó 50-60 példány kenderike viszont akadt a part menti fákon, bokrokon, a velük való találkozás azért nem olyan gyakori, mint azt gondolnánk. 

(Legalábbis én nem mindennap futok bele a seregükbe.) Álljon itt egy kép egyikükről:

A vízállás teljesen be volt fagyva, ennek ellenére pár száz sirály még mindig kitart itt. Főleg kisebbek, de azért akadtak sárgalábúak is:

Jó, amikor több sirályfaj is látszik egyetlen képen. Itt például három faj is van egyszerre, a méretbeli különbségek is határozottan kivehetők:

Hogy ez a sárgalábú sirály nem mumpszos, azt rögtön gondolhatja bárki. Valószínűleg túl nagy falatot nyelhetett le, de azon sem csodálkoznék, ha valami műanyag zacskó lenne a bűnös...

Talán oldalról még feltűnőbb:

Ezen a sárgalábú sirályon meg egy gyűrű is látszik. 

Itt ugyan feketének tűnik, de egy alumínium gyűrű volt rajta.:

Egy másik kép ugyanerről a madárról:

A hosszú, vékony csőr, a rózsaszínes láb és a viszonylag sötét szem nekem azt sugallja így együtt, 

hogy ezek pedig sztyeppi sirályok. Ellenvélemény?

Legyen azért egy immatur viharsirály is a kollekcióban. Nem jöttek korán, most már azonban jelentős számban vannak a debreceni sirályok között:

Heringsirály, viharsirály

Ma délelőtt ismét volt egy órácskám,amit arra próbáltam felhasználni, hogy ellenőrizzem a sirályokat. Nem is volt hiábavaló kísérlet: hamar kiszúrtam egy fiatal heringsirályt. A sötét ("piszkos") fejmintázat, a gyenge, fekete csőr és főleg a hát fehér szegései jó határozóbélyegek:

Ez a másodéves sztyeppi sirály a feltűnő rózsaszín-fekete csőrével és a világos fejével jellegzetes. A háton még sok a barna színű toll, ezek a madár fiatal voltára utalnak:

Ez már inkább egy harmadéves és sárgalábú példány. Jóval vaskosabb, rövidebb a csőre és teljesen fekete.

Volt végre egy első teles viharsirály is, a dankáknál nagyobb mérete jól látható:

Közben előkerült egy másik fiatal heringsirály is. 

Ezen a képen mindkettő látszik:

(Gyanítottam, hogy több is lehet, később Papp Gáborék összesen négyet szúrtak ki a tömegből.

 Sőt: világoshátú heringsirályokat is láttak)

Egyszer csak egy sztyeppi sirályt is felfedezek a sok sárgalábú között.

 A teljesen fehér fej, sötét szem és egyenletes csőr, kiugró gonys nélkül jó bélyegek:

Elég agresszívan viselkedett: Itt éppen egy dankát próbál megtépázni:

Visszafelé ballagva még egy szürke gém is "rámrepült":

Délután a madarász sulis gyerekekkel találtuk ezt a szöcskét a bocskaikerti vasúti megállóban:

Persze madarakat is láttunk, a gyerekeknek talán a három harkályfaj (kis-, nagy- és balkáni fakopáncs) egyidőben történő volt a legérdekesebb.

A kohéziós alaptól a Montgolfierig

Sok minden látnivaló akadt a mai napon, legjobb, ha az elején kezdem. Mivel Debrecenben volt délelőtt dolgom, egy fél órára útba ejtettem a szeméttelep melletti vízállást. Sok dankasirály mozgott, az egyik itt mintha épp a kohéziós alap tájékoztató táblájának szövegén csóválná a fejét... 

Az elmaradhatatlan sárgalábú sirályok mellett végre sztyeppiek is előkerültek. E példány viszonylag egyenes és hosszú csőre, szinte tiszta fehér feje a sztyeppi sirályra jellemző sajátosság: 

Ez a sárgalábú előtti kisebb termetű (dankánál valamivel nagyobb méretű) madár viszont szerintem egy fiatal viharsirály lehetett. A kerek fej, a kis termet és a gyenge csőr erre utal, de azért szívesen fogadom a magyarázattal ellátott cáfolatokat:-)
És ez már meg is történt. Papp Gábor szerint ez csupán egy apró termetű sárgalábú sirály. Különösen a nagyfedők és a harmadrendű evezők mintázata, ami mégis inkább a michahellis felé teszi a voksot. 

Hogy a klasszikus sárgalábúak is képviseljék magukat a mai blogban, álljon (ússzon) itt két adult/subadult példány:

Az alábbi példánynak már annyira csíkozott volt a feje, amit én még nem láttam. Jól látható, hogy a nyakán is megjelenik a mintázat, mindez persze még egyáltalán nem elégséges ahhoz, hogy ezüstsirálynak kiáltsuk ki. Én biztos, ami biztos alapon "feldobtam" a képét a birdingre, és Gál Szabolcstól, valamint Daróczi Szilárdtól a következő, rendkívül tanulságos válaszokat kaptam:

"Ennél a sirálynál ölég jól látszik, hogy a csíkozás a szem körül a legerősebb, aztán kihagyás után a nyakon vannak még cirádák. A tuti téli ruhás ezüstök egész feje és a nyak felső szegmense egyöntetűen mintás, és a barna sávok nem ennyire halszálka méretűek, hanem vastagabbak, markánsabbak. a szárny ilyenkor elég rövid."

"egyáltalán nem ritka az ennyire csíkos nyakú és fejű példány. Ha jól tudom, a csíkozás erősebb a keleti populációknál.

Amint Szabi is írta, az ezüstsirály nyak/fejcsíkozása más. Hozzátenném még, hogy az igen sötét dolmány, az evezők végén található világos pöttyök és talán a sárgás-krémszínű írisz is mind sárgalábú mellett szól. Ez utóbbi két bélyeg lehet olykor átfedéses is."

Bár ezen a heringsirályok és világoshátú heringsirályok is előkerültek a vízállásról, nekem ekkora szerencsém nem volt. Ez az egerészölyv azért még megörökíttetett visszafelé menet:

Bocskaikertben az iskolai pálya mellett újabb légyölő galócák bújtak elő, amik szintén képre kívánkoztak:

Útközben a gyerekek "tücsköt-bogarat" összeszednek, ezúttal nemcsak képletesen:

Aki tudja, hogy melyik sáskafaj lehet az alábbi, az ne rejtse véka alá a tudását:-)

Végül, még odahaza, az ablakon kinézve is láttam valami érdekeset... A nagy hőlégballon-kavalkádban (ugye világbajnokság helyszíne Debrecen) feltűnt egy különös jármű. De hiszen ez a Montgolfier-fivérek ballonja! Lehet, hogy ők is indultak a VB-n??!

Sirálytömegek

A mai reggel ismét sirálynézőben telt. Az erős lehűlés folytán a vízállás jó része befagyott, de a sirályok most is itt időztek. (A péntekihez hasonló mennyiségben.) Sajnos a teleszkóp hiányát most is éreztem. Viszont a jó fény és a teleobjektív segítségével sikerült érdekes képet készítenem:

A tömegekből is mindig lehet szemezgetni:

Már tavaly is feltűnt, hogy azonos beesési szögű fénynél is különböző egyes viharsirályok háta. Pontosabban az árnyalatában érzékelhető különbségek vannak. Most ezt egy közelebbi fotón is sikerült ezt megörökíteni:

(Bár a bal oldali madár talán még fiatalabb, és esetleg ez az oka a különbségnek?)

Még egy ízelítő a sirálytömegből:

Bevallom, ez a sirály még egyelőre fejtörést okoz. A csőr színezete az, ami elgondolkoztat. Egészen olyan, mint az örmény sirályokon. Este majd még utánanézek, de ha épp egy sirályszakértő olvassa a blogomat, akkor várom szívesen a javaslatot!

Az első rozsdafarkú

Miután apu tegnapelőtt rendbehozta az önindót, használhatóvá vált az autó , így újra megkísérelhettem egy sirályellenőrző kiruccanást. Reggel azonban elég borús idő volt, és fotózgattam ugyan, de nem voltam megelégedve az eredménnyel. Pedig nem volt rossz a felhozatal: Még mindig vannak erdei cankók a Tócóban, a vízálláson meg jókora sirálymennyiség várt. (A szeméttelep fölött és a vvízen nyüzsgő csapat létszáma meghaladta az ötezret!) Ha a teleszkóp nálam lett volna, akkor jót elbíbelődtem volna a határozással, így azonban maradt a "japán turista módszer". (Fényképezni a csapatokat, aztán otthon határozni:-) Így maradt még időm a vonat indulásáig. Az állomás közelében ezt a szép lepketaplós fatönköt már régen le akartam fényképezni. Most jött el a pillanat:

Délután azonban erős szélben, de ragyogó napsütésben újra meglátogattam a sirályokat. Bár ritkaságot ekkor sem fedeztem fel köztük, azért jó fényben sikerült fotózni őket. Íme egy kis válogatás:

Ez a szürke gém sem nagyon zavartatta magát, úgy látszik, biztonságban érezte magát a sirályok között...

Ez a szegény danka viszont nem bevásárolni indult.

Valahogy a lábára akadt a nejlonzacskó, ami meglehetősen zavarta a repülésben. Amikor vízre szállt, a zacskó megmerült, és a megnehezedett terhet végül sikerült elveszítenie:-)

Visszafelé ballagva ért a nap igazi meglepetése: az idei első házi rozsdafarkú!