Fehér gólya és porvihar

Csak egy fél órám volt ma délelőtt. Elég erős szél tombolt, a levegő is kellemetlenül lehűlt, de a nap sütött és így mégis útnak indultam, hogy fotótémát keressek Bocskaikertben. És milyen jól tettem: így találkoztam az első idei fehér gólyával! (Pedig nem is fészkel a településen.) A tsz-hez vezető út melletti vizes szántón azonban bizonyára ő is békákat keresett, mint a múltkor én - csak nem ugyanazzal a céllal:-)

A rendkívül száraz tavasz, az erős szél hatására a csupasz földeken porviharok alakultak ki. Amíg nincs növénykultúra, addig akadálytalanul viheti a szél a porszemeket és ilyen látványt produkálhat:

Az erdő mellett már sokkal csendesebb idő fogadott, vörösbegyek, énekes rigók, zöldikék, erdei pintyek és cinegéket is megfigyelhettem. Ezt a balkáni fakopáncsot pedig még fotózni is sikerült.

Balkáni állapotok

No nem valami rosszra szeretném felhívni a figyelmet a fenti "bulváros" címmel. Inkább azt mutatom be, hogy többféle testtartásban és szemszögből hogyan mutat az egyik leggyakoribb harkályfajunk. (Amely Bocskaikertben azért ritkábban kerül szem elé, mint "nagy" rokona. Ma reggeli sétámon futottam össze ezzel a balkáni fakopánccsal. Néhány fotót mellékelek, főleg a madarász sulis tanulóim számára - tanulságul. Több bélyeg is jól látszik a harkályon, ami alapján egyértelműen el lehet dönteni, hogy miért is balkáni fakopáncs. Sőt, még a nemét is meghatározhatják az ügyesebbek. Hozzászólásokat várok, a legjobb válaszok adói jutalomra is számíthatnak a következő szakkörön:-)

 Tehát: milyen bélyegeket látunk a madáron, ami segíthet a határozásban?

Fakusz helyett billegető

Ha nem fakusz, akkor billegető! Mármint szintén hegyi. Ezen a télen nem volt jellemző a faj a Szikgáton, pedig tavaly több példány is telelt a területen. Ma viszont belefutottam egybe. Sajnos fotózni nem nagyon tudtam, ez a bizonyítékkép készült csak (bizonyítékképp:-)

A vízről felszállni egy szürke gémet, a Tócó partján pedig még egy magányos seregélyt is láttam. Lehet tanakodni, hogy ezek most áttelelők vagy korai érkezők voltak inkább?

Két havasi pityeren meg három erdei cankón kívül más érdekes nem is akadt itt. Mivel volt még egy kis időm, ezért délebbre is lesétáltam. Itt egy függőcinege fészekre bukkantam, ami csak ilyenkor tűnik fel, amikor lombjuk nélkül, csupaszon mutatkoznak a fák.: (Itt konkrétan nem is tudtam a faj fészkeléséről, pár száz méterrel délebbre, a Lovász-zugi tavaknál már igen.) 

A Vértesi úton parkoló autóhoz visszaballagva még akadtak látnivalók. Előbb egy balkáni fakopáncs jelent meg az út széli fa törzsén...

... majd egy egerészölyv adott témát. Sok van most belőlük, de azért elég félénkek, még autóból sem könnyű őket fotózni:

Az útszéli cserjéken pedig őszapók, meggyvágók, zöldikék, cinegék és verebek osztoztak, de persze a tengelicek sem maradhattak el. Egyikük bátorkodott portrét is állni, ezúttal ennyi sikeredett:

Ebéd után a családdal még a Vekeri tóra kirándultunk egyet. Míg a jég alatt lévő tavat körbejártuk (az úton persze sár volt inkább, csak hogy ne legyen kényelmes a túra...), sok süvöltőt, őszapót meg két harkályt is láttunk. A legnagyobb élményt azonban a ma előfordult legkisebb madár jelentette. 

Egy ökörszem, amely a tószegélyben keresgélt és a félellenfényben pár pillanatig hagyta is fényképezni magát:

Revírharc fakopáncs módra

Ma reggel újra balkáni kalandom volt. És most nem arra céloztam, hogy Debrecenben úttakarítás híján gyakorlatilag tükörjég volt mindenhol és kis híján még az autót is sikerült összetörnöm:-( 

Mert ez is balkáni kaland, de a szó rossz értelmében és ez nem a blogom témájába illő jelenség. (Pedig megtöltene néhány oldalt ennek ecsetelése is...)

Bocskaikertben, lyukasórám alatt a kinti mínuszban próbáltam lehiggadni, és ott élt az igazi balkáni élmény, méghozzá a harkályok jóvoltából. A már múltkor is bemutatott fakopáncson kívül zöld küllővel, vörösbeggyel, szajkókkal, fenyőpinttyel és rigókkal is találkoztam, de dolmányos varjú és egerészölyv is gyarapította a fajlistát. A legizgalmasabb mégis a balkáni fakopáncsok revírféltő viselkedése volt. Nem doboltak, csak kisebb kiáltásokat hallatva mérkőztek meg a harkályok egymással, de több percen keresztül szemtanúja voltam a dolognak.

Sajnos az ellenfényben, a fatörzs árnyékában nem igazán lett jó felvétel a jelenségről, mégis, mint érdekességet, mellékelem a helyszínen készült képeket:

A két hím folyton egymás társaságát kereste (persze nem barátságból), és kisebb erőfitogtatással próbálta elűzni egyik a másikat. A leggyakoribb módszer az volt (mint az alábbi képen), hogy a fatörzs két oldalán megkapaszkodva a fajtárs felé  vágtak a csőrükkel:

Később olyan helyre is átszálltak együtt, ahol már jobbak voltak a fényviszonyok, de sajnos nem sokáig fotózhattam őket. Nem mintha különösebben törődtek volna velem: a revírharc során én egyáltalán nem számítottam. De egy idő után távolabbi fán kötöttek ki, majd végül eltűntek a szemem elől. 

Szerencsére még egy távoli "portrét" készíthettem egyikükről, tovább gyarapítva így a balkáni fakopáncsos fotógyűjteményemet:-)

Balkáni fakopáncs

Mostanában nem nagyon került a szemem elé balkáni fakopáncs. Hogy mi ennek az oka, nem tudom. Lehet, hogy visszaszorult a faj terjeszkedése, de az is lehet, hogy csak én jártam rossz helyen:-) 

Ma viszont sikerült lencsevégre kapnom egy hím példányt Bocskaikertben. A balkáni fakopáncsot nem is olyan nehéz felismerni, hiszen a bajuszsávja nem fut a fel a tarkóig, így akár ilyen pozícióban is könnyű a határozás:

Általában jóval rózsaszínesebb árnyalatúak a balkáni alsó farkfedői, de ez itt most egy kivétel:

Annak ellenére, hogy nem a legjobb fényviszonyok között dolgozhattam, látszanak a fő bélyegek, még a nagy fakopáncsnál hosszabb csőr is érzékelhető:

Ezen a képen meg olyan "közép fakopáncsszerűnek" mutatkozik, de ez csak madár kerekre összehúzott fejéből adódik. Minden más bélyeg tipikusan a balkáni fakopáncsra jellemző.