Áprilisi (ellen)fények

Miután egy nem túl barátságos kutyafalka ellenőrzi mostanában a szeméttelep környékét, úgy döntöttem, hogy  a mai napon autóval megyek fel a Tócó nyugati ágán és így fogom szemügyre venni a sirályokat. A most kialakított platón gyülekeztek is a dankák, de hamar feltűntek a kutyák is egy kuvasz vezetésével. Velem nem törődtek, de a Tócón átkelve a madarakat felzavarták, sőt egyikük nemsokára egy varjúval a szájában távozott. Így is maradt még 6 kóborló kutya, így a figyelmem csak félig irányulhatott a vízállásra, szemmel kellett tartanom az ebeket is. Itt viszont a félellenfényben nem volt könnyű dolgom. Mégis sikerült felfedeznem két gólyatöcsöt.

 Idén nekem ezek az elsők:

De mozogtak kis lilék...

és pajzsoscankók is:

A sirályokat sajnos nem sikerült végigvizsgálnom. 

A szeméttelep után a Lovász-zug felé vettem az irányt. Barna rétihéja-pár, a Tócóban egy nagy kócsag, átrepülő darvak jelentettek némi változatosságot, majd belebotlottam - ha autóban ülve ez a képzavar nem túl erős - egy cigánycsukba. A múltkor már bemutattam egy maura-gyanús egyedet. Szerintem ez a példány is megér egy "misét", de legalábbis egy kis figyelmet. Várom a javaslatokat...

Az utolsó tavon kanalas- és tőkés récék mellett egy böjti réce hím úszkált. E fajjal amúgy már találkoztam ma, érdekes módon a szeméttelep melletti, hulladékkal elborított csatornaszakaszon úszkált egy pár.

 E példány már tetszetősebb környezetben mutatkozott:

Szepes felől nagy krúgatás jelezte, hogy a darvak még most is itt időznek. Találtam is vagy 50 példányt, de túl messze voltak ahhoz, hogy megfelelő minőségű kép készüljön róluk. Ez a fácán közelebb merészkedett...

Mivel még maradt egy kis időm, a Köntösgáti legelőre is ránéztem. A cigánycsukokat próbáltam a kocsiból fotózni, ám nemsokára izgalmasabb fotótéma akadt. Pityerek szaladgáltak a gyepen. Sajnos elég rossz fényben, attól meg tartottam, hogy ha újra beindítom a motort, akkor világgá mennek. Így előbb készítettem néhány dokumentum-fotót a biztos határozáshoz, majd megpróbáltam a lehetetlent. Szerencsére a félelmem alaptalan volt. A réti pityereket (mert azok voltak) a legkevésbé sem zavarta az autó beindulása és mozgása, így sikerült ideális fényviszonyokban fényképeznem a madarakat. 

Íme az eredmény:

Miután hazaértem, még otthon is várt madaras élmény. 11 óra után öt fehér gólyát láttam a Tócóvölgyi állomás fölött keringeni, kora délután pedig azt is felfedeztem, hogy a Tegez utcai fészekbe is megérkezett a lakó!  

A halászsastól a szalonkacsőrig

Reggel, amikor a Városréten leraktam a kocsit, reméltem, hogy egy jó kis madaras nap virrad rám. És lőn! Alig szálltam ki, amikor hat daru húzott ki a Tócó-Kösely menti tározóról. Ezek itt éjszakáztak! - konstatáltam magamban a nagyszerű tényt. Közben a Nap is felkelt, nem is akárhogyan:

Amúgy elég hűvös volt, az első órám meglehetősen fázósra is sikeredett. A tavon, ahol a leskunyhóm áll, most tizenegy szürke gém és négy kócsag tanyázott. Az iszapos zátonyon azonban semmi nem volt (néhány barázdabillegetőt leszámítva.)

Körbejártam hát a tavakat, és elő is került nemsokára a hattyúpár, hat, már "anyányi" fiatallal. A nyolc madár alig fért bele egy képkockába, amikor fotózni próbáltam őket:

Visszakanyarodtam az iszapzátonyhoz, és immár egészen jó fényben szemlélődhettem, sőt: hideg sem volt már annyira. Hirtelen a semmiből hét havasi partfutó került elő és szedegetni kezdtek. Füstös és pajzsoscankók is előkerültek, meg vagy tíz sárszalonka is feltűnt. Egyszercsak a levegőben egy sötét madár jelent meg igen messziről. A távcsőbe pillantva nagyon megörültem: halászsas! A második adata innen, ráadásul az előző alkalommal (tavaly) ugyanitt sikerült lencsevégre kapnom a faj egy másik példányát!

Sajnos, közleebb nem jött, a partimadarak meg nem nagyon gyűltek. Ez a foltos nádiposzáta viszont nagyon mutatós volt, le "kellett" fotóznom:-)

Úgy döntöttem, hogy még annyi belefér az időbe, hogy autóval Mikepércs felől a gátőrházig menjek, és ránézzek a tározó északi tavaira is. Útközben a Tócó partján ez a furcsa fácán fogadott. (Nyilvánvalóan egy fiatalból felnőttkori tollruhába vedlő hím.)

Persze volt öreg kakas is, és mivel azt hiszem, a blogomban még nem szerepelt róla kép, most rögtön pótolom a hiányt.

A tározónál két fotós sráccal találkoztam. Az egyik sekély tónál fényképeztek, mint mondták, nyolc havasi- és egy sarlós partfutó is eléjük került. Bár valószínűsítették, hogy amikor kiszálltak a sátrukból, mindent felzavartak, de azért csak ránéztem az általuk említett tóra. Egy pár fotót mégis készíthettem, ezen a képen például egy jó kis vegyes csoport látható: A réce mögött pedig ott a sarlós parfutó is, ezt azonban már csak itthon,a válogatáskor vettem észre!

Fotózás közben inkább a sárszalonkákra koncentráltam. Bár elég távol voltak, egy érdekes dolgot sikerült megörökítenem. Gyakran azt hinnénk, hogy a madarak csőre valami kemény, merev testrész. Pedig a partimadarak (köztük a sárszalonkák) tudják hajlítani is a csőrhegyüket, ami különösen érzékeny szerszám! Ezt én tudtam, de látni (pláne megörökíteni) csak most sikerült először: