Félellenfényes próbálkozások

Madarak még közelebbről

Madarak közelről

Három napja tervezek egy jó kis lessátras fotózást a szeméttelep melletti vízálláson. A gyülekező limikolák, a napsütéses idő és a növekvő zátonyok mind-mind arra buzdítottak, hogy egyik reggel végre megpróbálkozzak   a madarak "közeli" fotózásával. Hogy is szól a mondás: Ha rövid a gyújtótávolságod, toldd meg egy lépéssel? 

Szerencsére még napkelte előtt sikerült elhelyezkednem a sátorban és már várhattam is a látogatóimat:-) Nem lepődtem meg, hogy az első vendég egy réti cankó volt. 

Még jó fények sem voltak, de a tükröződés miatt mégsem dobom el ezt a képet:

 (Némi utólagos színszűréssel szerintem hangulatos:)

Aztán jöttek sorban a többiek is.

 Bíbicek:

Átgyalogolt egy szürke gém is előttem...

Vagy 500 dankasirály is ácsorgott és tollászkodott a vízen. Némelyikük időnként közelebb is jött:

Ez a sárgalábú sirály is:

Aztán szerencsére a bíbic is "megmutatta" magát:

A fiatal dankák pedig már néha alig fértek a képbe. 

A fiatal barázdabillegetők sem gyávák, őket a gyors mozgásuk miatt nehezebb fotózni:

Az öregebb sirályok azért egy fokkal mindig óvatosabbak, de azért még ez a távolság is tűrhető volt:

A fiatalokon meg ilyen közelről remekül lehetett tanulmányozni a vedlés különböző szakaszait:

Bár volt némi hiányérzetem, mert titkon reméltem, hogy egy partfutóhoz, liléhez vagy kevésbé gyakori cankóhoz is lesz szerencsém, a  mai felhozatallal sem vagyok elégedetlen. Amikor fél kilenc után kikecmeregtem a sátorból, meg kellett állapítanom, hogy nem is olyan rossz hely ez:

Sőt, miután elhagytam a lest, felfedeztem egy kis kócsagot is a vízen. Ez a mai bejegyzés címéhez nem passzol, mivel jó messze volt a sátramtól, de ez a faj tényleg nem gyakori errefelé. Miután szárnyra kapott és átrepült egy száraz fára, mégis készítettem róla egy jó távoli dokumentumképet. 

Bizonyítandó, hogy a szennyvízülepítő tornyának közelében ilyen fokozottan védett fajok is előfordulnak:

Parti madarakkal

Miután elég nagy a nyüzsgés a szeméttelep melletti vízálláson, időszerűnek láttam, hogy lessátras fotózással próbálkozzak. Sajnos ez a szerecsensirály elég messze volt a lestől, de azért dokumentáltam a jelenlétét. (Papp Gábor két nappal ezelőtt 5 példányt fotózott e fajból, ezt úgysem tudtam volna felülmúlni...)

Vártam, vártam, végül kezdett alakulni a dolog. Kissé még jöhetett volna közelebb is ez a pajzsoscankó, de nem vagyok telhetetlen.

A réti cankóról már van pár képem, most tovább gyarapíthattam a kollekciómat:

A tükörkép sokszor feldobja az amúgy szokványos képet, most így sikerült:

Nagy örömömre még egy billegetőcankó is megjelent. Hamar szárnyra is kapott...

... de csak azért, hogy még közelebb merészkedjen:

Kissé a fényviszonyok lehettek volna jobbak, de ez egy olyan partimadár, amit mindig szívesen fotózok. Néhány hét múlva pedig remélhetőleg még érdekesebb lesz a felhozatal limikolákból, úgyhogy érdemes lesz még újra kijönnöm!

Réti cankók és bakcsó

Ha az embernek piacra és postára kell mennie, akkor azért elkanyarodik egy rövid madarászatra is. Tudom, ez nem mindenkinek ilyen logikus következtetés, de ha a posta később nyit, az ember meg korábban elindul, akkor már érthető a fenti okfejtés. Nálam meg - véletlenül:-) - még a fényképezőgép is ott lapult a táskában...

A vízálláson a sirályok a szokásos két fajból tevődtek össze, azok is hamar felrepültek. Volt azonban öt gólyatöcs, három böjti réce és egy kis lile is. Újdonságot jelentett viszont két réti cankó feltűnése. (Idén még nem találkoztam velük.)

       

Rövid szemlélődés után már indultam is visszafelé. A Tócóban volt két erdei cankó is, de rövidesen valami más kötötte le a figyelmemet: A patak jobb partján az ágak között ugyanis egy bakcsó pihent, nem is túl távol tőlem. Valószínűleg nagyon bízott abban, hogy ha mozdulatlanná dermed, akkor nem is veszem észre.

 Ezzel a taktikával viszont csak megkönnyítette a dolgomat:-)

Délutáni kiruccanás

Ma délután a Lovász-zugi tavakat kerestem fel. Bíztam benne, hogy a partimadarak most sem fognak hiányozni, és nem is kellett csalódnom. Rögtön sikerült egy parti lilét találnom: A közelében egy kis lile is mozgott, így jól össze lehetette vetni a két faj közötti különbséget. A nagyobb termetű, gömbölyűbb parti liléhez képest a karcsúbb kis lile hosszabb lába is azonnal feltűnő:
Időnként kisebb csapat réti cankó repült át fölöttem. Bár a limikolákhoz hasonló kisebb termetű madarakról röpképet csak igazán gyors autofókusszal bíró gépekkel lehet készíteni, időnként szívesen próbálkozom a lehetetlennel:-))

Már-már azt hittem, hogy a rétieken kívül csak pajzsoscankókat találok, amikor sikerült felfedeznem valami "újat". Fiatal tollruhás sarlós partfutó! Ezen a képen még aránylag közelről láttam, később még komoly fejtörést okozott , amikor egy másik példánnyal réti, illetve pajzsos cankók között mozgott.

Előbbiekkel kb. azonos méretű, a pajzsosoknál viszont jóval kisebb termetű madár. Az alábbi képen jól látszanak azért a fő bélyegek, így végül mégiscsak sikerült eldönteni, hogy nem valami nagy ritkaságról van szó. (Bár ez a faj sem túl gyakori, legalábbis Debrecenen belül nem sok adata van még.)

Szemétteleptől az ülepítőig

Régen jártam a szeméttelepnél... A vízálláson, ahol korábban a sirályok gyülekeztek szívesen, most már talán partimadarak időzhetnek - gondoltam. Ideje volt hát meglátogatni a helyet. A nagyobb termetű sirályok most már nagyobb számban vannak jelen. Ottjártamkor csak sztyeppi sirályok kerültek elém a dankákon kívül. Mint ez az imm. példány itt. A vízállás gyakorlatilag kiszáradt, ráadául egy munkagép is dolgozott rajta. Valószínűleg itt nyitják a lerakó új ütemét. Szóval itt ne keressek most limikolákat, pláne citrombillegetőt. (Titkon ebben is reménykedtem:-)
Az elmaradhatatlan réti cankók persze most is fel- feltűnnek. Még a Tócó itteni szakaszából is rendre felrepültek. Ez a példány viszonylag közelre bevárt, így bár sok képem van már a fajról, most is exponálnom kellett...
A Tócó keleti ága mellett a Lovász-zugi tavakog autózom. Rettenetes a por, eső még most sem volt. Rozsdás csuk is üldögél az út szélén, de fényképezni nem tudom. Ahogy azt a világosbarna bundás emlősállatot sem, amely előttem rohan át a gáton. Csak egy pillanatig látom, de az összbenyomás alapján molnárgörény lehetett! Innen még nemigen volt adata a fajnak. A "zátonyokon" pedig billegetőcankó és az elmaradhatatlan pajzsosok jelentenek fotótémát.

Érdekes, hogy nászruhás hímekkel nem találkoztam még az idén, pedig ilyen távolságról igencsak mutatnának... Addig is, míg szerencsém lesz, itt van két tojó:-)

Gólyatöcsök, gulipánok

Pénteken, ha az ember hamarabb el tud jönni a munkahelyéről, de az óvodában még alszanak a gyerekek, akkor nagy a csábítás egy kis madarászatra. Én pedig engedtem is neki...

A Lovász-zugi tavakhoz megyek, félután fél három, kezd jó fény lenni. Körbe járom a tavakat, 20 perc múlva legalább tizenöt, jó félcentis kullancsot szedek le a nadrágomról... Nem túl biztató. Az utolsó két medencén - ahol tulajdonképpen nyílt vízállás van - azonban egy réti cankó fogad. A látványa nem túl szép, köszönhetően a fékezett habzású mosópor zacskójának, amin ácsorog... A közelben egy magányos pajzsoscankó is táplálkozott, kocsiból egész tűrhető kép készült róla:
Nem messze pedig egy pár gólyatöcs álldogált. Bár már jópárszor összehozott velük a madarász- és fotós szerencse, számomra megunhatatlan szépségű madarak:

Az utolsó tavon még egy pár gulipánra is bukkantam, sajnos őket már csak erős ellenfényben tudtam megörökíteni. Talán majd legközelebb...