A sarudi útfélen

Abádszalókra tett kirándulásunk során fedeztem fel, hogy Sarudot éppen csak elhagyva, Tiszanána felé egy jó kis elöntés található az út mellett, ahol jó fényben esetleg még fotózni is lehetne a madarakat. A jó fények -s az alkalom - ma reggel jött el, így hazautazásunk előtt autóból kikönyökölve még újabb madarakat is fotózhattam. 

Ezt a pajzsoscankó tojót:

Ezt a bíbicet:

És ezt a dankasirályt:

Délben még Poroszlón búcsúzólag egy motorcsónakos túrán is részt vettünk. Itt már sem a fények, sem az időpont nem voltak ideálisak, mindössze ezt a bakcsót tudtam "lekapni":

Gémes úton

Végre kijutottam a TKM-tározóhoz. Reggel még erősen borult volt az ég, és volt esély arra, hogy még eső is fog esni.  Nem mertem hát autóval bemenni a dűlőutakra, nehogy ne tudja visszajönni a sárban. Később kiderült: alaptalan volt a félelmem. Most volt ugyan gumicsizmám (nem úgy mint legutóbb), viszont nem volt rá igazán szükség, mert a terület anélkül is járható volt. Ezt persze előre nem tudhattam, így aztán abban caplattam végig a tározó déli részét. Ami viszont igencsak elkelt volna, az a szúnyogriasztó volt. Hemzsegtek a vérszívók, bármerre mentem és csapoltak is rendesen. Tíz perc múlva már véres volt arcom, karom, lábam, pedig csapkodtam őket, ahogy bírtam. A madarászásnak ebben  a részében viszonylag kevés élvezetet találtam... Amikor a nap kisütött, a szúnyogok támadása is alábbhagyott, és még néhány fotót is készíthettem.

 Az alábbi nádirigó  mellett

a mai nap legnagyobb élményeit a gémfélék jelentették. Szürke és vörös gémek, bakcsók, törpegémek kerültek elő minduntalan. Egy alkalommal még egy üstökös gém is felbukkant, ami mindig jó adatnak számt itt a tározón:

Bakcsóból vagy két tucatnyi lehetett, itt egy fiatal példány röpképe:

Félig ellenfényben sikerült megörökíteni egy csapat gémet a tározó legdélebbi tava melletti fán. Nem a legjobb képem, de szerintem van valami hangulata:

Miután a szúnyogcsípések erősen viszkettek, a lábam még ép részeit pedig a gumicsizma törte véresre, ideje volt hazafelé venni az irányt. Ráadásul az ég ismét beborult. A Városréti legelőn még most sincs rendbe téve a gémeskút, a mai nap ehelyett egy gémes útban lehetett részem.

Réti cankók és bakcsó

Ha az embernek piacra és postára kell mennie, akkor azért elkanyarodik egy rövid madarászatra is. Tudom, ez nem mindenkinek ilyen logikus következtetés, de ha a posta később nyit, az ember meg korábban elindul, akkor már érthető a fenti okfejtés. Nálam meg - véletlenül:-) - még a fényképezőgép is ott lapult a táskában...

A vízálláson a sirályok a szokásos két fajból tevődtek össze, azok is hamar felrepültek. Volt azonban öt gólyatöcs, három böjti réce és egy kis lile is. Újdonságot jelentett viszont két réti cankó feltűnése. (Idén még nem találkoztam velük.)

       

Rövid szemlélődés után már indultam is visszafelé. A Tócóban volt két erdei cankó is, de rövidesen valami más kötötte le a figyelmemet: A patak jobb partján az ágak között ugyanis egy bakcsó pihent, nem is túl távol tőlem. Valószínűleg nagyon bízott abban, hogy ha mozdulatlanná dermed, akkor nem is veszem észre.

 Ezzel a taktikával viszont csak megkönnyítette a dolgomat:-)