Múlik, mint az idei hó...

A február eleji nagy hideg és havazás után már jólesik lassan búcsút vennünk a téltől. Mai erdei sétám során azért még bőven volt módom hóban bandukolni, de közben éneklő feketerigóval is találkozhattam. Tél és tavasz határán sok szépség is elő kerül, ha figyelmes az ember. Mint ez a hóban rekedt tölgylevél:

A fekete harkályok munkájának nyomát jól mutatja ez a lehántolt fatörzs: 

Közelebbről talán még jobban látszik, hogy nem emberkéz, hanem harkálycsőr alkotása:

Az egyébként teljesen kiszáradt fában rengeteg szú és lárvanyom mutatkozott, nem véletlenül nézte ki magának a legnagyobb harkályunk. Neki csupán táplálék volt, ennek a fának meg már mindegy:-))

Sürögtek-forogtak a cinegék is. Ez a széncinege egy odú közelében foglalatoskodott, talán már a revírjét készítette elő:

Azért a téli vendégek is előkerültek. Fenyőpintyből egy tojó...

... és egy téli tollazatú hím is hagyta magát fényképezni. 

Utóbbi példány oldalán jól megfigyelhetők a nagy fekete pöttyök:

Ezen a télen viszonylag ritkábban lehetett süvöltővel találkozni. Ma több kisebb csapatot is sikerült találni, ezt a hímet meg fotózni is.

Egy elhagyott kunyhó mellett vezetett az utam. Lestem nagyon, hogy nem ül-e valamilyen bagoly a háztetőn, de nem volt szerencsém. A kéményt viszont érdemesnek tartottam a megörökítésre:

Harkályok,csuszkák, fakuszok

Ha egész nap a számítógép billentyűit verjük és viszonylag monoton munkát végzünk (mondjuk könyvek beleltározását és adatbázisban való rögzítését), akkor azért délutánra már meglehetősen zúg a fejünk... Jó, ha a munkaidő után van lehetőség arra, hogy egy kicsit szabad levegőre menjünk, lehetőleg olyan helyre, ahol még madarak is vannak. Nekem szerencsém van, tudtam egy félórás sétát tenni a közeli erdőben. A sár ugyan nem könnyítette meg a dolgomat, de így is érdemes volt kimozdulni, mert a késő délutáni fényben is rengeteg madár mozgott. Fekete rigók, kék- és széncinegék, fakuszok, csuszkák sürgölődtek mindenütt, sőt, még egy egerészölyv is előkerült. A süvöltők is egyre-másra füttyögtek, most azonban egy tojó került csak elém:

Egy nagy fakopáncsot viszont egész sokáig tanulmányozhattam és fotózhattam. Az alábbi, kinagyított képen jól látszik a harkályok speciális lába, ahogy két ujjuk előre, kettő pedig hátrafelé fordulva biztosítja a kapaszkodást:

Kár, hogy a fény már fogyóban volt, a lehetőségekhez mérten azért nem lett ez sem rossz felvétel:

A fotókon természetesen egy hím nagy fakopáncs látható. A piros tarkója elárulja a "nembeli hovatartozását".