Fancsikai hattyak

Reggel dilemmában voltam. Téli énekeseket keressek a szepesi-mikepércsi szikeseken vagy nézzek rá a fancsikai tavakra inkább. Először Szepesnek indultam neki, de tartottam attól, hogy a fagyott dűlőút esetleg felenged és nem tudok majd kocsival visszajönni a sárban, így inkább a Létai út felé vettem az irányt. Útközben nagy fenyőrigó csapatok mozogtak a Petőfi téren és a belváros több pontján is.

 (500-1000 példány minimum!) A Fancsika I. tó is meglepetést okozott. Nem volt teljesen befagyva, a vízfelület egytizede még jégmentes volt. Itt 23 bütykös hattyú verődött össze meg vagy 1200 tőkés réce! Sajnos a ködös, borús időben jó felvételt nem sikerült készítenem a csapatról, ráadásul nem is fért rá az összes hattyú egy képre:

Bíztam benne, hogy a récék között is előkerül valami ritkaság, ennek érdekében még a jégre is rámerészkedtem, de nem volt szerencsém. 

Viszont a tó jegén érdekes formákat fotózhattam, itt van mindjárt egy "rémpofa":

A jégen tartózkodni nem volt veszélyes, elég kemény fagy lehetett, de az alábbi képen jól látszik, hogy nem volt egyenletes a jégpáncél. 

(Messzebbre nem is merészkedtem, meg hát nem is akartam felzavarni a madarakat.)

Maradt tehát a hó és jég nyújtotta fotótéma, ami azért elég izgalmasnak bizonyult:

Ahol a madár sem jár...

Az alábbi képekből úgy tűnhet, hogy madarakkal nem is találkoztam ma. Nos, nem is tülekedtek előttem a téli énekesek, pedig tulajdonképpen ezért választottam ma a sárándi szikeseket úti célul. Igaz, a tegnapi havazás már előre rontotta az esélyeket, de azért bíztam benne, hogy legalább néhány téli kenderikével vagy hósármánnyal összehoz a sors. Nem így történt, kisebb termetű madarakból álló csapatot csupán egy alkalommal láttam, akkor is olyan távolról, hogy lehetetlen volt meghatározni őket. Ráadásul metsző hideg és élénk szél fogadott, mégis volt valami élményszerű a mai túrában. Hát még ha a fényképezőgép már elő lett volna készítve, amikor két kékes rétihéja egészen közel repült el előttem... (De a gépet csak ezután bányásztam elő a táskából, így aztán a nagy fotó elmaradt:-(()

Ehelyett néhány újabb téli képpel gyarapodott a kollekció. A TKM-tározóig ma nem jutottam el, gumicsizma híján. (Ami ott volt ugyan a csomagtartóban, de bélés nélkül nem volt túl komfortos viselet, így aztán célszerűbbnek látszott a bakancsot felhúzni.)

 Közvetlenül a tórendszer előtt viszont ilyen látvány fogadott:

Egy kis vízfolyás fölött a friss hó, a fagy és a szél néha egészen izgalmas kompozíciókat hozhat létre. 

Az alábbi kenguru- (vagy dinoszaurusz-) forma alkotója is a téli zimankó volt:

A téma néha annyira előttünk hever, hogy nem szabad restnek lenni lehajolni sem utána:

Bár akadtak madarak is (az említett rétihéják mellett egerészölyvek, karvaly, citromsármány, fenyőrigók, búbos pacsirták), azért a leggyakrabban feltűnő állatok mégis a mezei nyulak voltak. Általában rendkívül gyorsan futva bukkantak elő valahonnan, hogy aztán egy pillanat alatt el is tűnjenek a szemem elől. 

Egyedül ez a példány várta ki az élességállítást, aztán ő is "felvette a nyúlcipőt".

Fagyos reggel

Megjósolták a ma reggeli kemény hideget, ám itt, az ország keleti felére csak -5 C körül jövendöltek. Mivel tegnap még nem fagyott, bíztam benne, hogy még a fancsikai tavakon találok majd nyílt vízfelületet és akár még búvárral is összehoz majd a jósors. Bár ez utóbbi nem jött össze, mégsem bántam meg a mai fagyos kirándulást, mert számtalan élménnyel gazdagodtam.

Igazi, csípős reggel volt, szerintem -7 C körüli hőmérséklettel. De jól fel voltam öltözve, a kezdődő náthámnak meg még jól is esett az egészséges hideg. A teljesen felfagyott gáton kocsival is végig lehetett volna haladni, én mégis inkább kiszálltam, már csak azért is, mert az útszéli fasorokon százas madárcsapat nyüzsgött. A reggeli derengő fényben nem volt könnyű kiszúrni, hogy mik azok, végül mégis sikerült rájuk ismerni. Csízek voltak, de én még ilyen nagy csapatban nem láttam téli vendégeinket! Közben hollók károgtak mögöttem és a Panoráma út felett meg is láttam három példányt Mátyás királyunk címermadarából. Itt Debrecenben még ma sem számít gyakorinak a holló, ezért különösen örültem a velük való találkozásnak. 

Úgy tűnt, hogy a Fancsika I. teljesen jég alatt van. Itt-ott azonban akadtak még be nem fagyott vízfelületek. Az egyik ilyen, partközeli lihogón két kis vöcsök úszkált, és még a fotózkodás sem volt ellenükre:

Ahogy javultak a fényviszonyok, úgy sokasodtak a fotótémák: kárókatonák, búbos vöcskök, szárcsák kerültek lencsevégre, sajnos a nagy távolság miatt nem élvezhető minőségben. (De mivel ma nem hoztam magammal teleszkópot, ezért a határozásban legalább segítségemre voltak a dokumentum-képek.) Hamarosan a csízeket is sikerült megörökíteni:

A Fancsika II. ma is teljesen "madármentes" volt, néhány tőkés récét leszámítva. A tó tápcsatornáján viszont valami furcsaságot észleltem. A beeresztő nyílás előtt kb. félpercenként apró gejzírként bugyogott fel a víz.

 A part menti fűszálakra, apró növényzetre fröccsenő cseppek persze azonnal megfagytak, újabb fotótémát adva. Az alábbiakban néhány kép következik e furcsa "jégvilágból":

Hogy mi okozhatta a felbugyogást, a víz gáztartalma, vagy valami elzáródást okozó jégdugó, azt nem tudom. Ha sikerül, hamarosan felrakom még ide a telefonnal készült videót is, hátha valaki segít a kérdés megválaszolásában.